Néplap, 1952. április (8. évfolyam, 77-100. szám)
1952-04-27 / 98. szám
ft NÉPLAP 1952 ÁPRILIS 27. VÁSÁRNÁL NEMZETKÖZI SZEMLE Sztálin elvtárs az amerikai lap- szerkesztőknek adott válaszaiban néhány héttel ezelőtt azt mondotta, hogy a háborít ma nincs közelebb, mint 2-3 esztendővel ezelőtt volt. Ez a kijelentése újabb erőt adott világszerte a békeharcosoknak: küzdelmük nem reménytelen; megakadályozható a háború az imperialisták minden mesterkedése el* lenére, ha a becsületes emberek százmilliói állnak ki keményen, harcosan a béke mellett. Mintegy három esztendő óta igen feszült a nemzetközi helyzet. És hogy mégsem tört ki a harmadik világháború, ez egyáltalán nem az imperialistákon múlott. Úgymond! .mindent megtettek'’ az amerikai hálúigyárosok és lakájaik, az új világháború kirobbantása érdekében. Őrült iramban fegyverkeztek és fegyverkeznek mu is, támaszpontokat építettek és építenek a Szovjetunió és a népi demokratikus országok közelében, hazug békeszóln- raokat hirdetnek saját országaik népeinek megtévesztésére — minden eszközt felhasználnak háborús terveik érdekében. Azonban időközben kénytelenek voltak számolni a népek, az egyszerű becsületes emberek egyre növekvő erejével, amely útját állja háborús terveiknek. A világ népeinek százmilliói újra és újra kinyilvánították békeakaratu- kat, szavukat és cselekedeteiket egyaránt a béke megőrzésének ügye irányítja. ; t > -• t ■ t Sztálin elvtárs új nyilatkozata óta csak még jobban fellendült vi-i lágszcrte a békeküzdelem. Májas elsejéi, a prolatárszolidaritás nagy ünnepét mindenütt a békeharc jegyében ünnepük a dolgozók, a népek. A békeharc, a munkásosztály egysége jegyében készülődnek a francia dolgozók május elsejére. Jelszavuk a mozgó bérskála, az azonnali 15 százalékos béremelés követelése. És egyben követelik a gyűlölt háborús készülődések megszüntetését, tiltakoznak Nyugatnémetország felfegyverzése ellen, követelik a német békeszerződés megkötését Az olasz munkásosztály a békéért, a kenyérért, függetlenségért vívott harc folytatásával és erősítésével készül május elsejére. Számos sztrájk, tüntetés jelezte az utóbbi napokban is az olasz munkásosztály erejét, elszántságát, tettrekészeégét. Az Angol Kommunista Párt nagyarányú felvonulásra, tüntetésre szervezi a munkásosztályt, amelyet egyre jobban megnyomorít az az iga amelyet az amerikai hódítók akasztottak Anglia nyakába. Súlyos gazdasági helyzetben van Xagybritannia és ebben a helyzetben egyre jobban felismerik szerepüket a munkások: egységesen kiállani a fegyverkezés, a háborús politikával szemben, követelni a békés megegyezést. Ugyancsak az ország függetlenségének védelmére, a béke biztosítására hívja fel a dolgozók figyelmét a Japán Kommunista Párt. Tovább folytatják harcukat a fel- szabadulásért a gyarmatok, félgyarmati országok elnyomott népei. Nem teszi le a fegyvert Tunisz népe és a francia gyarmatosítóknak egyre nagyobb feladatot jelent megtörni az egységes tuniszi nép ellenállását. Hasonlóképpen egyre inkább a népi egység válik .jellemzővé Egyiptomban is. Az imperialistabarát Hilali-kormáuy nyíltan bocsátja áruba ismét Egyiptom népét. A felbontott rabszolgaszerződés visszaállítására törekszik, célja, hogy Egyiptom teljes mértékben kiszolgálja az imperialista hatalmakat. Ebben a törekvésben magára marad az egyiptomi kormány, mert szembetalálja magát Egyiptom egész népével, éléu az egyre erősödő, a nép felszabadításáért megalkuvás nélkül harcoló Kommunista Párttal. A béketábor győzelmét, a szovjet békepolitika győzelmét jeleni i az a tény is, hogy egyre szélesebb visszhangot kelt a hónap elején tartott moszkvai nemzetközi gazdasági értekezlel. Olaszországban nagyjelentőségű értekezlet zajlott le a Szovjetunió és a népi demokráciák felé irányuló kereskedelem fejlesztése ügyében. Az értekezlet résztvevői határozatban szegezték le, hogy fennáll a lehetőség a békés gazdasági kapcsolatok fejlesztésére. Kelet és I;Nyugat között. Felhívásban szó’i- jtották fel az olasz hatóságokat, l hegy hagyjanak fel a „megkiilön- "oöztetés politikájával", ne gátolják, ne akadályozzák a Kelettel folytatóit kereskedelmet, mert ez a kereskedelem azt eredményezi, hogy a munkanélküliek tömegei jutnak munkához Olaszországiján is. Budapesten 1 )ég< t Imre elvtárs, a magyar küldöttség vezetője arról számolt he, hogy megvannak a lehetőségek a Nyugattal folytatott kereskedelem kiszélesítésére. Küldöttségünk 20 ország 55 képviselőjével folytatott ebben az irányban közvetlen tárgyalásokat Moszkvába a. Az Indonéz küldöttek Prágá- I ban tárgyalnak a kereskedelem I fejlesztéséről. Angol, ausztráliai és j brazil üzletemberek pedig a távoli Kínát keresték meg kereskedelmi megállapodások megkötése végett. Egyre gyarapodnak tehát azok az eredmények, amelyeknek kiinAZ ÁLDOZAT-.A titóista banditák saját határőreiket .'ovik orvul agyon. hORy díszes temetést rendezve nekik. a népi demokráciák ellen uszíthassanak.“ (UJághír) „Szegény parasztfiú voltam, amikor besoroztak katonának. A kiképzési hónapok után a Clavnya- csába, a hírhedt belgrádi börtönbe osztottak szolgálatra. De ns gondoljátok elvtársak, hopp az itt töltött idők voltak a legborzalmasabbak. Nem. Ennél sokkal kegyetlenebb helyen is voltam. Egy esztendő elteltével északra, a magyar határra vezényeltek őrszolgálatra. Előzőleg különleges kiképzést kaptunk. A kiképzés alatt arról beszéltek, nekünk, hogy a. magyarok kegyetlenül sanyargatják a délszhi- róhat, ti azt mondták: legyünk kegyetlenek mi is a. iugoszkivok ellenségeivel szemben. Azt mondták: mi Tito hős katonái vagyunk és hogy Tito megvédi a. határokat, Tito így ... Tito úgy ... Kinn uz őrsön kivel találkoztam, mint éppen a legjobb falumbeli barátommal. Nagy öröm volt ez a la. I'ilkozás s töviröl-hegyire elmeséltünk mindent- egymásnak az otthoniakról. Alig telt el aztán néhány nap, a parancsnok, egy udbús százados magához hivatott. Azt hiresztelték róla, hogy valamikor királyi tiszt volt, kimenekült Ausztriába, s később, hozták haza Ti- tóck. Lehetségesnek tartottam a dolgot, mert nem■ először hallottam ilyen esetről. A százados korbács- csal járt állandóan. Behívatott és így szólt: — Ma este portyázásra indulunk. Én is magukkal megyek. Aztán felsorolta, a többieket is. Barátom is köztük volt. Ennek megörültem, — Maga ügy-e a Glavnyacsébdn szolgáltt — kérdezte hirtelen, élesen a, százados és közellépett hozzám. Rávdgtam, hogy igen. — Az ilyen embereket szeretem ■— kiáltotta. — Mehet Csal: annyit jegyezzen meg magának: bármit lát, bármit tapasztal, semmit sem lát! Ért if Mehet! Alkonyaikor elindultunk. Végighaladtunk a szokásos útvonalon, aztán egy bokros résznél letértünk. A barátom a százados plőtt haladt én meg a tiszt, nyoméiban. Vezényelt és szétszóródtunk. Eloszolva haladtunk tovább. Nem tudtam mire vélni a, dolgot, azt hiszem egyikünk sem a katonák közül. Alig haladtunk néhány métert, amikor a tiszt clorditotta magát: — Tűz! Hasra vetettük magunkat és eszeveszett tüzelésbe fogtunk, anélkül, hogy láttunk volna valakit is. Csak a bokrok és fák ltoméitybaveszö körvonalait. A golyók fütyövésztek s nem indiain, hogy melyik a mienk, nem tudtom: válaszol-e odaátról valaki. Vjra a tiszt, hangját hallottam, harsogni. Barátom nevét kiáltotta és aztán vezényelt. — Szőkéié*! Láttam, hogy u barátom felugrik a főidről, görnyedten fut, előre. Aztán egyssertsak sikoltás hasított a levegőbe, megrándult a teste, összerogyott. Éltben a pillanatban a tisztre néztem, élnie ént el enni. Az éppen akkor emelte vissza a cél- zétsból füstölgő pisztolyát. .1 cél: a barátom rótt! (londolkoéliii sem tudtam. Csak néztem meredten a fegyvert, amely golyót röpített a barátom testébe, amely elűzte tőle az életet. Mintha testvéremet gyilkolták volna meg. Kábultad gomból a tiszt hangja riasztóit fel. Olt állott mellettem és kiáltott. — Hozd be! Elindultam botorkálva. — Nézz a lábad elé! - ordította ulánam a• tiszt, mert azt hitte, hogy a bokrokban akadozik a. lábam. Egy szállottak el mellettem a hangolmint a füst. Alig hallottam valamit, csak botorkáltam előre barátom holtteste felé. Láttam már, ott feküdt a földre borulva, mintha csak aludna. Odaértem. Kezével valósággal beleinar- kott a föld, gyomrába, a vér széles sugarakban fröcskölte be. ti fii cet. Alvadt vércsomók csüngtek az ágakról a környező bokrokon. Vgy tetszett, mintha még élne .,. Szemei n-'itra voltak. -Itámnéz tek, a szája mozgott, A fájdalom régigviharzott rajiam, megrázott embertelenül s a barátom testére hullottam. Háztam, kétségbeesetten ráztam. Egy kéz rántott fel. A tiszt küld. le ulánam az egyik katonát segíteni. — Kent léilod, hogy meghaltt Vi- I gyük .,. Elindultunk vele. Nehéz, súlyos volt a- teste. Jóformán akkor eszméltem fel, amikor a százados benn az őrsön beszélni kezdett. Barátomat az ágyra fektettük. Ravatalra. A tiszt zászlót hozatott. Azt ráterítették, mellére fegyverét és sapkáját, összehívta a legénységet. Felállóit egy székre és kiáltozni kezdett. — Látjátok ezt az embert? fit élt közietek, most halott. Aliért? Azért, mert azok a kutyák —- és \ öleiével a- magyar határ felé fc- i nyegetetf — azok a kutyák agyonlőtték! Megölték! De halálát megbosszuljuk! Fogadjuk meg, hogy bosszút állunk! Étijén Tito! Éljen Tito! — 8 ezzel leugrott a székről, nagy színpadi léptekkel elhagyta a termet. Ott maradtunk a halottal. Én neliidOltem az ajtónak s egy szó nem sok. annyi sem jött elő a torkomon. Csak néztem a: én hárulom letakart, zéiszlöval beborított holttestét-. A vér áttört a ruszinon s rozsdás foltokat festett a lobogóra. Másnap díszes koporsó jérkezett az őrsre. Befektettük a iholttestet s jött a parancs, hogy j Béig) ódba kell szállítani. Őrseget • jelöltek ki mellé. Én is az őrség | tagjai között i oltani. Vjra behívó-■ -tolt bennünket a parancsnok., Egyenként. Engem is. — Jól jegyezze meg, hogyha látott valamit, semmit sem látott! — kiáltotta minden bevezető tiél kút. — Maga a Clovny ácséiban szolgált! Vigyázzon, ha eljár .«.! agája, akkor visszakerül oda. de l'inint cella lakó! Ezzel hátat fordít ott, jelezve, hogy] végzett. Kitámotyogtam a szobából.] felszereltünk és kivonultunk az állomásra. -Abban a vagonban foglaltunk helyet, amelyikben a koporsó volt. A vagont kívülről is feketével vonták be. Zászlókat tűz lek rá s ilyen feliratokat szegez- ■ tek a kocsi oldalára: „Megbosszul-, jitl: a halálodat 1” fis én ott. utaztam a vagonban a szörnyű szállítmánnyal, a szörnyű . duíó pontja a moszkvai gazdasági értekezlet volt. Jelentősen hozzájárul Európa és a világ békéjének biztosításához az az elszánt küzdelem is, amely szintén világméretekben folvik a német békeszerződés megkötéséért, Németország egységesítéséért, demokratizálásáért. Azon az alapon folyik a harc, amelyet a Szovjetunió jegyzéke jelölt meg ismeretes békeszerződés-tervezetében. Ezt a Népi demokráciák életéből Állandóan növekszik a sztahanovisták száma a Román Népköz- társaságban a Román Népköztársaságban a szocialista versenyek lendületének állandó fokozódásával, színvonala emelkedéséből bontakozik ki mind tervezetet igazságosnak tartják Kelet- és Xyugatnémetországbau egyaránt, ezt a tervezetet tárgyalási alapnak tekintik Németország határain kívül is. Még a Popul laire, a francia jobboldali szocialisták szócsüve is kénytelen elismerni: ,.ez a javaslat olyan ajtót nyit ki, amit a nyugati hatalmaknak nincs joguk becsukni.'’ A Poptillaire is a nyugati hatalmak kedvező vála- i szót sürgeti. A német nép pedig messzehang- zóHn követeli a békeszerződés meg- ! kötését, a háborús keretszerződés I elvetését. „Keretszerződés helyett (békeszerződést”. Ez a hamburgi, ; nyugatberlini, düsseldorfi munká- ' sok jelszava. Ennek alapján erősödik Nyngatnémeíországban a dolgozók akciúegysége. Hiába sürgeti Adenauer Nyugat- németország teljes bekapcsolását a háborús északatlanti tömbbe. A német nép ezerszer kinyilvánította, hogy őt Adenauer nem képviseli. A német nép nélkül pedig nem dönthetnek Németország sorsáról. Harcol Németország népe, Európa és az egész világ a demokratikus, egységes, békeszerető Németország megteremtéséért, A béke- liarc eddigi sikerein felbuzdulva | teszi ezt, tudván, hogy minden eredményért keményen meg kell 1 harcolni. tudattal. Társaim látva szomorúságomat, vigasztalni próbáltak, s egyre csak azt hajtogatták, mint a gép: ,Megbosszul juk!" Ezek a szavak úgy hatoltak rám, mint a késdöfések. Kiáltani szerettem volna. Belgrádiján katonazenekar tagadott bennünket, Gyászemelvény állott a perronon. Arra tették fel a koporsót. Maga Hankovics beszélt. Most már tudom, hogy Tito első hóhérsegéde Gestapo spicli volt. Akkor azonban még azt tanították nekünk, hogy ,.Ms’’. Ott rikácsolt a barátom holtteste mellett s oes- mánii szavakkal gyalulta a magyarokat. Pontosan úgy beszélt, mint az utlbéts tiszt az őrsön. A gyilkos ! A gyilkos! Valósággal beléiuhasiloll ez a szú. Akkor még nem volt bátorságom barátom koporsójához rohanni. feltépni a fedelét, kitépni testéből a golyót és felmutatni: „Nézzétek! A ti gyétratokban készült n golyó, ti vagytok a gyilkosok!” De már kezdtem látni. Máig iihdorral, szégyenérzettel tölt el minden pere, amelyet a titóistük szolgálatában töltöttem. Még hátra volt a legnagyobb ; megpróbáltál ás. A gazemberek bu- : látom falujában rendezték meg a ! leint lést. A sűrűn omló anyai, lest véri könnyeket akarták meg- 1 gyatázni, pimasz ■módon kihaszmil- I ni. Ám pontosan ezek a fájdalmas , könnyek voltak azok, amelyek engem a becsületes útra tereltek. Ttt- ; Idlkoznom kellett barátom anyjá- : val és testvérével. Szívtcpö zokogás rázta őket s az anyja csak annyit kérdezett tőlem rettenetes nagy fájdalmában: — Miért vem vigyáztál a fiamra? Igen! Miért nem vigyáztam? Ez a kérdés felelősségre ébresztett, S azok a szörnyű bűnök, amelyeket a titóista banditák nap mint nap elkövetnek, kell. hogy fölrázzák a becsületes embereket s minden l:it harcra késztessen a béke, az élet gonosz ellenségei ellen. Én beálltam a partizánok közé. Vigyázni az életre az igazi őrhelyen. Mi béke- harcosok mindannyian őrhelyen állunk. 8 a barátom szent emléke arra figyelmeztet engem, hogy egy pillantva, sem lehetem le a fegyvert a ke zeniből!" erőteljesebben a sztahánovista- mozgalom. A múlt év novemberének elején a fémipari, vegyiipari, energetikai és elektrotechnikai szektornak 259 sztahanovistája és 7270 élmunkása volt, 1951. végéig a sztahanovisták száma 390-re, az élmunkások száma pedig 7715-re nőtt. Az első román sztahanovistáit, — akik 2—4 évi normát teljesítettek —, öntudatos és jól megszervezett munkájukkal, hősies példaadásukkal mozgósították a dolgozók tömegeit az évi terv határidő előtti teljesítésére. Ebben az évben újabb élmuuká- sok, a béke é< a szocializmus elszánt harcosai tűntek ki. 1052. elején a fém- és vegyipari minisztérium gyáraiban és üzemeiben 407 sztahánovistát és 7733 élmuu- kást, a villamos- és elektrotechnikai iparban pedig 09 sztuhánovi-- tát és 099 élmunkást tartottak nyilván. 39 új gyárat helyeznek üzembe ebben az évben Szlovákiában Április 9-én Bratislavában tartották rendes évi ülésüket a beruházási megbízottak, Julius Duris elnökletével, A megbízottak testületé a szlovák Tervhivatal 1952. évi beruházási terve alapján jóváhagyta a felépítés tervének teljesítéséről és ellenőrzéséről szóló intézkedésekéi. 1952-ben a szlovákiai beruházási építkezések mérete egyharmaddal növekszik az 1951. évihez képest. Ebben az évben 39 új gyárat fognak üzembehelyezni. Ezenkívül 12 ezer 900 lakást fejeznek be, ami több. mint kétszerese a iráború- előtli évek átlagos évi gyarapodásának. Ötszázas és százezres mozgalom a bolgár közlekedésben Iván Toten és Rumen Zamcsev elvtársak voltak az első bolgár sztahanovista mozdonyvezetők. Már 1940-ban szétzúzták az addig uralkodó téves felfogást, anjely szerint a bolgár vasúti mozdonyok képtelenek a havi 3.500 km-es teljesítménynél nagyobbat elérni. — Mozdonyaikkal már az első hónapokban elérték a 11.380 kin-t. A soktonnás mozgalomnak, valamint a mozdonyok állandó és szakszerű karbantartásának kezdetné, nyezője a plovdivi fütőház Dimitrov díjas mozdonyvezetője, Petiit Gencscv elvtárs volt. Gencscv elvtárs 1950-ben négy hónap alatt 29 soktonnás vonatot vezetett. 54 százalékkal haladta túl normáját. — Kezdeményezéséhez mára már több mint 200 mozdonyvezető csatlakozott. A soktonnás bolgár mozdony- vezetők a múlt évben 3,282.477 tonnányi terhet szállítottak normán felül. Mozgalmuk lehetővé tette, hogy a régi normát 30 százalékkal felemelhessék. Az új, fel. emelt normákat is már messze túlszárnyalták. Lelkes munkájukkal 1950—51-ben 871.70d.000 levát ta karítoltak meg. Az 500 km-es mozgalom kezdeményezője ugyancsak a plovdivi fütőház mozdonyvezetőinek a soraiból került ki. Ennek a mozgalomnak a kezdeményezője Georgi Dzsevizóv elvtárs. Dlmitror-díjas mozdonyvezető volt, aki 1950-ben elsőnek 24 óra alatt 611 km-es utat tett meg úgy, hogy tonnater- lieiésí normáját 1.190 tonnával túlhaladta. Dzsevizov elvtárs ezen a napon két mozdony felhasználását takarította meg. 1951. első felében az 500 km-es mozgalomban résztvevő bolgár mozdonyvezetők száma elérte a 350-et.
