Néplap, 1952. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-24 / 46. szám

4

NÉPLAP

11*52 FEBRUÁR 24. VASÁRNAP

ÍA. S. oldal folytatása)

bástyáját, a Szovjetuniót és a nyomdokaiban haladó nép! demokráciákat. A béketátoor azonban tudja, hogy mi a kötelessége az emberi haladás érdekelnek megvédésében. Ml boldogok vagyunk, n>ert a békéért folyó harc fontos ssaifcaszáo őrt állhatunk.

— A béke védelméből ránk háruló feladatunknak úgy akarunk megfelelni, hogy egyre többet tanulunk a Szovjet Hadseregtől.

Megtanuljuk tőle, hogyan kell fl- tdphetetlenné tenni kapcsolatunkat a dolgozó néppel, hogy ugyanolyan megbonthatatlan és szilárd legyen, mint a szovjet nép és had,serege kapcsolata. Megtanuljuk, hogyan kell kifejleszteni, magas fokra emelni és szüntelenül ápolni az alkotó hazafiság füzét.

Mi tanítványa és fiatalabb testvére vagyunk a dicső Szovjet Hadseregnek, ezért határtalan az

odaadásunk a népünk győzelmeit

szervező pártunk és szeretett Rákosi elvtársunk iránt Példaképünk a Szovjet Hadsereg öntudatos vasfegyelmo is, amely a sikerek biztosításának egyik legfontosabb alapja.

A Szovjet Hadsereg minden győzelme benne van ebben a névben: Sztálin.

Ez a név ad ma legyőzhetetlen erőt a békét óbornak, ez a név fejezi ki a világ dolgozóinak hitét, hogy az emberi haladás nagy ügye, a szocializmus fettartózhaiatlanul halad a teljes, a végső diadal felé.

—A hős Szovjet Hadsereg születésének 34. évfordulóján a magyar nép és néphadseregünk nevében további sikereket és dicsőséget kívánunk neki a béke megvédése és az emberi haladás szolgálatában.

Szabó elv tára beszédét magas- szín vonalú ünnepi műsor követte.

Megkoszorúzták a szovjet hősok emlékműveit

Néphadseregünk dolgozó népünkkel együtt ünnepli a Szovjet Hadsereget fennállásának S4. évfordulóján. Esen a napon í«erte hazánkban munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek hálatelt szívvel röjják le kegyeletüket a szovjet hősök emlékművénél, akik életüket áldozták szabadságunkért.

Az V. kerület üzemelnek, hivatalainak dolgozói és a kerület lakói

A SZABADSÁG-TÉRRE

vonultak fel. A koszorúzás! ünnepségen részt vett Rónai Sándor elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Dobi István, a minisztertanács elnöke, Szabó Piroska elvtársnő, az Elnöki Tanács titkára, a Magyar-Szovjet Barátság Hónapjára Budapestre érkezett szovjet kulturális delegáció több tagja Konsztantyin Ivanovics Szkrjábln Sztálin-díjas akadémikus vezetésével, a tömegszerveeetek vezetői, valamint a baráti államok budapesti külképviseleteinek képviselői,

A hála és a kegyelet es megemlékezés első koszorúját a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében Farkas Mihály elvtárs honvédelmi miniszter, az MDP Politikai Bizottságának tagja helyezte el. A Magy ar Népköz- társaság minisztertanácsa nevében Dobi István, a minisztertanács elnöke, a Szovjetunió magyanoszági nagykövetsége nevében A'aszilij Kőin a no vies Bojkő altábornagy, katonai attasé, a Kínai Népköztársaság magyarországi- nagykövetsége nevében Osan-Bin-Ju ezredes, katonai attasé, a Csehszlovák Köztársaság magyarországi követsége nevébe® Karel Berka őrnagy, katonai attasé, a Lengyel Köztársaság követsége nevében M. Romaniovicz követség! attasé, a Román Népkóztáreaság követsége nevében G.

Pétre követség! tanácsos, a Bolgár Népköztársaság követsége nevében

V. Canev első titkár, a Német Demokratikus Köztársaság diplomádat missziója nevében Kurt Funke követségi titkár, az Albán Népköz- társaság követsége nevében V. Babám első titkár, a Magyarországon tartózkodó szovjet kulturális delegáció nevében K. I. Szkrjábin Sztálin-díjas akadémikus, a delegáció vezetője, a magyar néphadsereg nevében Bata István altábornagy, az Államvédelmi Hatóság nevében Kutíka Károly ezredes, a Magyar AHamrendőrség nevében Kovács Gyula ezredes, a budapesti városi tanács nevében Pongrácz Kálmán, a végrehajtó bizottság elnöke, a Magyar-Szovjet Társaság nevében Kelen Béla főtitkár, a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében Martin Ferenc titkár, a DISZ nevében Dénes István főtitkár, az MNDSZ nevében Vass Istvánná főtitkár, a. Szabadság- harcos Szövetség nevébe® Joó Gyula őrnagy, az Országos Béketanács nevében Benke Valéria titkár az MDP V, kerületi pártbizottsága nevében Vigh Ilona titkár helyezett el koszorút, majd a kerület dolgozói helyezték el a megemlékezés virágait az emlékműre.

A GELLÉRTHEGYI szovjet HŐSI EMLÉKMŰ

koszorúzás* emlékihmepségén megjelentek Harustyák József elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke, a kormány több tagja, valamint közéletünk számos vezető személyisége. Ott volt N. G. Rez- nyicsenkó, a Szovjetunió magyar- országi nngykövetségének első titkára s rész tvett az ünnepségen a Magyar-Szovjet Barátság Hónapjára hazánkba érkezett szovjet kulturális küldöttség több tagja.

Az első gottwaldi ötéves terv-1 nek — a csehszlovák gazdasági gyorsütemü felépítése és átépítése szempontjából — Csehszlo-j vákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozata- alapján megszabott legfontosabb feladata a nehézgépipar és a vele szoros összefüggésben lévő új kohók felépítése.

A kapitalisták több mint 100 évig építették a vitkovicei vasműveket kohókombinátokat, amelyek szűk tere és kacska- ringós szállító utal ma is élő bizonyítékai a kapitalista gazdálkodás értelmetlenségének,

anarchizmusának Egészen másként van ez a Klement Gott- wald kohóművek építésénél Az egész hatalmas komplexum egy séges, következetesen végiggondolt terven alapul. Az elegendő nagyságú tér és a megfelelő

világosság jelentik az eljövendő örömteljes munka előfeltételeit ebben a kohókombinátban, ame. lyet nem 100, hanem 5 év alatt építettek fel.

Ezen hatalmas ipari létesít** mény első része nem egészen 3 év alatt épült fel. Ezen idő alatt

2,500.000 köbméter földet mozgattak meg, amelyből 2,235.000 köbméter föld az ásatásokra esett. A töltésekre 1,150.000 köbméter földet használtak fel, amely 115.000 vagon föld meny- nyiségének felel meg.

Ez a létesítmény is egyik hatalmas pillére a csehszlovák nép jobb élete biztosításáért folytatott harcnak. Méltán viseli a keletszlovákiai kohókombinát, az orávai és csehországi vízművek mellett ez az építkezés is a „szocalizmus építkezése" büszke címet.

A gottwaldi ötéves terv negyedik évének felemelt feladatai arra késztetik a trineci Molotov vasművek hengerészeit, hogy az összes rejtett tartalékokat, melyek kihasználása biztosítja a terv egyenletes teljesítését — feltárják A harmadik műszak munkaerővel való ellátásának legnagyobb akadálya a tapasztalt dolgozók elégtelen száma volt, mert a hengerészek betanítása hosszabb ideig tartó munkát igényel és megköveteli a munka üteméhez való alkalmazkodást. Az anyag a henger- asztalokról óránkénti 4—9 5

km-es sebességgel szalad le. Éppen ezért a hengerész felkészültségétől függ, hogy a hengerelt árut megfelelő időben tegye át az egyik asztaltól a másikra.

65 millió koronát takarítottak meg

a Klement Goltwald vasművek újítói

A dolgozóknak a munkához való új viszonyát, arra irányuló igyekezetét, hogy minél nagyobb mértékben járuljanak hozzá a szocializmus felépítéséhez Csehszlovákiában — nagyszerűen fejezi ki többek között az újítóimozgalom. A dolgozók soraiból pzázával születnek az ostravai vidék üzemeiben is az újítók.

A közeljövőben jelenik meg az új Magyar Könyvkiadónál Rozvány Szidónia fordításában Szmirnov : ,,H arcban Budapestért !” című regénye. Ebből közöljük a követ kezd részletet:

... Mennyire nem hasonlított a megszorult fasiszták állati düihe a szovjet katonák büszke, öntudatos kitar- i ásó hoz. Egy mindennapi kis harci epizód, ami január közepén történt, világosan megmutatja a különbséget.

Egy nagy SS-csoport váratlan ellentámadást indított és Buda külvárosi utcájában betört egy házba, amelyet Rergyajev őrmesterrel az élén hit katonánk védett. A harc a földszint hosszú szobasorán játszódott le. Gyalogosaink géppisztolytüzzel és gránátokkal védekeztek, de a fasiszták többszörös túlerőben voltak. Bergyajev őr. mester az utolsó barrlkád , éjeimét társaira bízta és elrendelte, hogy csak feltétlenül biztos, egyes lövéseket adjanak le, azután elindult megnézni az utolsó szobákat, hátha talál valamilyen kijáratot az utcára. Az ablakon át való menekülésre gondolni. sem lehetett, az ellenség állandó tűz alatt tartotta a ház egész homlokzatát. Kül- -ő ajtó seholsem volt. Bergyajev egy sötét kis folyosó végén felfedezett egy lépcsőt, mely valahová lefelé vezetett, Az őrmester tapogatózva lement a lépcsőn és egy ajtó alól kiszűrődő, halvány fénycsíkot vett észre. Meglökte a® ajtót és egy bunkerben találta magát.

Fojtott, dohos, pelenkaszaggal és petróleum ftt tjével kevert levegő csapta meg az orrát. Az olajmécsessel halványan megvilágított nagy pincehelyiség tömve volt emberekkel, ijedt női arcokat, öregeket és gyermekeket látott A ház lakói voltak ezek, akik Idetmjtak a veszély elől.

HARCBAN BUDAPESTÉRT!

Bergyajev megnyugtatóan

emelte fel a kezét: — Jó reggelt 1 — mondta magyarul; ez egyike volt annak a kevés magyar mondatnak, amit megtanult. A pince lakót kórusban feleltek köszönésére. Ekkor valahonnan a félhomályos pince mélyéről egy ősz öregember bicegett elő és oroszul szólította meg az őrmestert. Nehezen szedte össze a szavakat, majd válaszolt a szovjet őrmester kérdésére. Nem, sajnos nincs más kijárat a bunkerből. A pincének egészen elszigetelt fekvése van.

A kissé nyitvamaradt ajtón keresztül behallatszott a harc zaja. A lövések egyre tisztábban, egyre közelebbről hangzottak, az SS-ek nyilván nagyon szorongatták katonáinkat. Bergyajev megfordult, hogy visszatérjen, de a magyar asszonyok izgatottan kiabáltak valamit és az öreg gyorsan az őrmester után bicegett. „Tört úr, tiszt úr, az asszonyok szeretnék tudni, hogy lesz-e itt a bunkerben harc? Félnek a németektől... Itt gyermekek vannak, tiszt úr!...”

Bergyajev megállt az ajtónál. Tucatnyi riadt szempár nézett rá könyörögve... Az őrmester pillanatra maga elé képzelte a harcot a bunkerben, a gránát dörrenését és a golyók fütyülését a sötétségben, az asszonyok hisztériás sikoltásait., a gyermekek metsző sikolyát, ezeknek a védtelen embereknek egész borzalmát. Itt a pincében nagyszerű barrikádot lehetne építeni és tarthatnák magukat még félóráig, óráig is talán, míg segítség érkezik, vagy kilövik utolsó golyóikat. De hány áldozata lesz ennek ezek közül az asz- szonyok, gyermekek és öregek közül. Nem, ide nem hozhatja be a halált.

„Nyugtasd meg őket, apó, — mondta Bergyajev, amíg mi élünk, sem a németeket nem engedjük ide, sem ml nem vonulunk vissza a pincébe..

... Bergyajev őrmester

megtartotta az ígéretét, A pince lakói dermedő szívvel figyelték a harci zajt és egyszerre minden elnémult

—■ Elpusztultak, — mondta az asszonyoknak csendesen az öreg, aki Bergyajev- vel beszélt és a magyar asz- szonyok sietve keresztet vetettek.

Mintegy tíz percnyi nyomasztó, kínos várakozás után a pince lépcsőfokain csizmák kopogása hangzott fel. Erős lökés tépte fel az ajtót és három német állt a lépcső®, fekete SS-egyenru- bában, géppisztollyal a kezében. „Fel a kezekkel!” — hangzott a parancs. Az emberek felugrottak a helyükről, még a beteg öregasz- szony is kihúzta a takaró alól csontváz karjait és a párna fölé emelte.

... Ekkor azonban fent a házban Ismét lövöldözés kezdődött, robbanás hallatszott és erre mindhárman lianyat- homlok rohantak ki a pincéből. A házba szovjet gyalogosok hatoltak be, ezek Bergyajev ezredtársai voltak, akikkel az őrmester többé már nem találkozhatott. Meg akarták bosszulni bajtársaik halálát és dühösen rontottak az SS-ekre. Harc lángolt fel az egész házban. Az SS-ek makacsul védekeztek, de most nem az ő oldalukon volt a fölény. A harc kimenetele Iránt semmiféle kétség nem lehetett. Ebkor a törzsőrmester otthagyta a katonáit és a bunkerhez vezető lépcsőhöz futott. Az emberek a pincében megdermedtek, amikor a német félelemtől és dühtől szörnyen eltorzult arcát meglátták. Az SS ahhoz az ágyhoz ugrott, ahol a kék kendőbe burkolt fiatalasszony póivásgy érmékét ringatta. A német megragadta a kendőt, letépte az asszony fejéről és saját fejére csavarta. Aztán éles mozdulattal parancsolta meg az asszonynak, hogy vetkőzzék le. A magyar asszony már annak is örült, hogy nem gyilkolják meg, egy pillanat alatt ledobta kabátját, lehúzta virágos ruháját és ottmaradt egy szál ingben. A német figyelte a harc zaját és ugyanakkor magára szedte az egyenruha fölé a tarka női ruhát. Az SS nagy- nehezen beleszorította lábát az egyik öregasszony cipőjébe. Most már valóban asz- szonynak lehetett nézni a női kabátban, mely alól kilátszott a tarka ruha. Már az ajtó felé fordult, amikor egyszerre csak megragadta figyelmét a pólyúsgyermek, akit anyja a párnára fektetett. A kicsi szünet nélkül sírt.

Az asszony észrevette, hogy a német szeme megállt a gyermeken és ösztönösen a karjába kapta. Fent váratlanul megszakadt a lövöldözés és ez úgy hatott a németre, mint korbácsütés. Az asszonyra vetette magát és megpróbálta a gyermeket kiszakítani a kezéből. Az asszony sikoltva szorította gyermekét a mellére. Ekkor az SS nagy lendülettel ököllel az arcába csapott. Az asszony vérbeborulva az ágyra rogyott, a német kiragadta a kezéből a gyermeket és eltűnt az ajtó mögött.

A házbau befejeződött a harc... Az SS-foglyokat éppen az utcára vezették, amikor egy kendőbe burkolt asz- szony, kezében pólyásgyerek- kel, haladt a kijárat felé. A kapuiban fiatal szovjet gép- pisztolyos állt és élvezettel szívta a cigarettáját, együttérző pillantással kísérte a fiatal anyát.

— Lám, sír a gyerek, szegény, — sajnálkozott, — beteg ... cukrot kellene adni neki... — sietve a zsebébe nyúlt és kihalászta onnan a gondosan őrzött katonai cukoradagot és az asszony után kiáltott. — Asszonyom, hej, asszonyom!...

De az asszony, úgylátszik, nem értette meg a kiáltást mélyen hajolt a gyermek fölé és tovább ment. A gép- pisztolyos futva érte utol és vigyázva megérintette a vállát:

— Asszonyom, cukor, nézze...

De a „hölgy” erősen összerezzent, fejét a válla közé húzta és valósággal megdermedt A géppisztolyos értetlenül nézett az arcába, aztán hirtelen lekapta válláról géppisztolyát: „Állj!”

A kapuból csodálkozva nézték a katonát. Egyszerre valahonnan a ház mélyéből fájdalmas női sikoly hallatszott, a következő pillanatban félig meztelen, ziláithajú, véresarcú asszony egy szid ingben katonáinkat félrelökje futott elő. Pillanatra megállt, vadul nézett körül, d? egyszerre meglátta a célra tartott géppisztoly előtt mozdulatlanul álló alakot s diadalmas sikoltással rohant hozzá.

A következő pillanatban már magához szorította gyermekét, forrón csókolgatta és gyengéden beszélt hozzá. Az átöltözött német felemelte kezét és dermedten állt...

... A magyar asszony a fiatal szovjet katonához fordult és gyorsan beszélni kezdett, ugyanazt a szót ismételte és hol a németre, hol a géppisztolyra mutatott. — Lődd agyon I — világosította fel valamelyik harcos. A géppisztolyos gyűlölettel nézett a németre. Benne is forrt minden s viszketett a tenyere, hogy leszámoljon ezzel az SS-banditával. A fegyelem azonban legyőzte az érzelmeit

— Nem szabad, — mondta komoran az asszonynak.

— Foglyot megölni nem szabad. — Géppisztolya agyával oldalba lökte a németet;

— Eredj, te s ... söpredék!

Az egyik téren egy szovjet

őrnagy magyarul szólít meg egy asszonyt, áld kislánykát vezet kézpnfogva. A nő megáll, csodálkozik, hogy a szovjet tiszt anyanyelvén szól hozzá. De a tiszt felvilágosítja, hogy ő magyar nemzetiségű, zsebéből csokoládét vesz elő, megkínálja a gyermeket. Ezt látva,'az asszony tréfásan megjegyzi;

— Űgylátszik, a németeknek igazuk volt.

Most az őrnagy csodálkozik.

— Mit akar ezzel mondani? — kérdi elkomolyodott arccal. De mindjárt észreveszi az asszony huncut mosolyát, kitalálja, hogy a szavak mögött valami tréfa rejlik.

— A németek azt erősítették, hogy az oroszok megölik a gyermekeket, — világosította fel az asszony. — ön a hetedik szovjet tiszt, aki csokoládét ad a kislányomnak. Vájjon ilyen hosz- szú éhezés után ennyi csokoládé nem életveszélyes?

Mindketten vígan nevetnek és a kislány Is követi példájukat. Azután az őrnagy tovább megy és az asszony soká kíséri tekintetével, nem tudva, hogy akivel éppen beszélgetett, Illés Béla, az Ismert magyar író, aki mint szovjet tiszt, a győzedelmes csapatokkal együtt érkezett Budapestre.

Népi demokráciák életéből

A szocializmus építkezése Csehszlovákiában

A trineci hengerészek május előtti versenye