Néplap, 1952. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-10 / 34. szám

N É Kl Ai* 4 1W2 február iÖ vasárué» AZ EGYHÁZI REAKCIÓ: az amerikai háborús gyújtogatok segédcsapata Truman 1947 augusztusában üze­netet intézett a pápához, amelyben „az Egyesült Államok erőforrásait a pápa rendelkezésére bocsátotta” és egyben közölte: hajlandó segí­teni „az erkölcsi világrend felé törekvő minden erőt.” A „szent atya’’ nem késett a válasszal, ha­nem miután előző eszményképe és legjobb barátja, Hitler, a fasiszta gonosztevő dicstelenül eltűnt a tör­ténelem színpadáról, sietve kije­lentette: „az Amerikai Egyesült Államok. „. odaadó támogatásban részesül majd isten egyháza részé­ről, E virágnyelven elmondott két üzenet nem volt más, mint két véres és bűnös kéz szövetkezése az általuk annyira óhajtott új világ­háború előkészítésére, kirobbantá­sára. Hitler után íelajánlkozQtt Trumannak s az amerikai mono­polisták felismerték, hogy a Va­tikán hasznos szövetséges lehet a szovjeten enes, demokráciaellenes, békeellenes mesterkedésekben, hasz­nos kémközpontul szolgálhat a Szovjetunió és a népi demokrácia országai ellen. Vájjon ml volt a pápa ajánlóle­vele az amerikai monopólistáknál, azon kívül, hogy segítője volt Hitlernek és Mussolinlnek? Ajánló­levelek voltak a vatikáni földbirto­kok telekkönyvei, a bankok, ipar- vállalatok részvénypapírjai. A pá­pa „őszentsége” nagy buzgalommal hirdeti: „A szegények az égben tisztes helyet kapnak, övék lesz a mennyek országa és könnyen ré­szesülnek isten kegyelmében.” Ám előrelátó bölcs gondoskodással biz­tosítja saját magának és cinkosai­nak a „tisztes helyet” a földi élet­ben s arra törekszik szent buzga­lommal, hogy a dollár kegyeimé­ben részesüljön. A középkorban a katolikus egyház a leghatalmasabb földesür volt. Az Imperializmus korszakában a földbirtokos aiiszr tokráciához hasonlóan, a katolikus felsőpapság, a Vatikán is összefo­nódott az ipari és fináDcburzsoá- zlával, a bankokkal, a kapitalista monopóliumokkal. Elég erre né­hány példát felhozni. A Vatikán Olaszországban jelenleg több, mint fiO részvénytársaság felett uralko­dik. A nagyki terjedésű földbirtoko­kon kívül 150 olasz bankot ellen­őriz. Részvényei vannak úgyszól­ván minden kapitalista országban a monopóliumoknál, Dél-Ameriká- ban is hatalmas vagyona van. Számos országban ón, réz, kőolaj­érdekeltségei vannak. Nem riad attól sem vissza „őszentsége”, hogy a montecarlóí játékbarlangok­ban, argentínai bordély házakban kamatoztassa tőkéjét. A Horizont című francia lap írta, hogy a Va­tikán a világ „legnagyobb kapita­lista vállalkozója”. A legjellem­zőbb azonban napjainkban az, hogy a katolikus egyház, a Vatikán pénzügyi érdekei szorosan összefo­nódtak az amerikai trösztök, há­borúra spekuláló monopóliumok érdekeivel. A Vatikán jövedelmé­nek mintegy SO százalékát az Egye­sült Államokból, Kanadából kapja — tőkéjének nagyrészét hadiipar­ba fektette, így például a Vatikán közvetlen kapcsolatba került a Morgan pénzcsoporttal. Ugyanak­kor a pápa legfőbb részvényese a Sinclair Olajtársaságnak és az Anconda rézbányavállalatoknak. Nem véletlen tehát, hogy a pápa „őszentsége” áldásával, legmesz- szebbmenöbb helyeslésével folytat­ják az amerikai agresszorok, hadi- ■anyaggyárosok a koreai nép elleni rablőbáborújukat. Azok a bom­bák, amelyek Korea falvaira, bé­kés lakóházaira hullanak, azok a lövedékek, amelyek asszonyokat és csecsemőket ölnek meg, a vatikáni kincstár számára is busás hasznot jelentenek. A valóságban tehát így néznek ki a „szegénység üdvözítői voltáról” szóló vatikáni prédiká­ciók. Mindezek alán nem lehet cso- . (ÉlálkjznJ azon, hogy a pápa a leg­nagyobb buzgalommal támogatja az amerikai háborús gyujtogatók terveit, megáldja a Koreában asz- szonyokat, gyermekeket gyilkoló banditákat. Annakidején így írt a .Vatikán lapja például a nyugat­j európai népeket nyomorba, éhség­be, munkanélküliségbe döntő Mar- jsball-tervről; „A Marshall-terv belső igazságának fényében ra­gyog.” A pápa helyeselte és meg­áldotta az Északatlaníl Szövetsé­get, a Szovjetunió és a népi demo­kratikus országok ellen irányuló katonai szövetséget. A vatikáni politika teljes mér­tékben kiszolgálja az amerikai tő­kések nyugatnémetországi törekvé­seit. Maga Adenauer is a „Keresz­tény Demokrata Unió” nevű pápai párt vezetője. A pápa helyesli a nácizmus feltámasztását, mint tud­juk, nemrégiben a „Szcdí Sír- rend” lovagkeresztjével tüntette ki Heinrich Dinkelbach volt SS-t. 1940-ban a pápa németországi kép­viselőjéül Műnk amerikai püspököt nevezte ki, aki mint a németorszá­gi amerikai megszállócsapatok tá­bori püspöke az Egyesült Államok hadügyminisztériumának köteléké­be tartozik. Az amerikai hadügy­minisztérium képviselője és a pápa meghatalmazottja pontosan olyan politikát folytat, mint amilyet Washington diktál. Nehéz lenne eldönteni, hogy a jobboldali szó* ciáldemokrata árulók, vagy az egyházi reakció ártalmasabb-o az emberiség békéjére nézve. Mert bármennyire is különbözzenek egymástól látszatra, egyben meg­egyeznek : versenyeznek az ameri­kai háborús gyujtogatók terveinek támogatásában. Egyre szorosabbra válik a Vatikán és Washington kapcsolata. A Vatikán az új vi­lágháború gyujtogatóinak táborába tartozik s apparátusában egyre na­gyobb szerepet játszanak a Wall Street emberei, akik a katolikus tömegek vallásos érzületét kihasz­nálva igyekszenek azokat félreve­zetni áz amerikai monopólistáb ér­dekében. A Vatikán széleskörű ap­parátusa kémmunkát is végez s ezzel is segíti a háborús gyujtoga- tők terveit. Erről a magyar dolgo­zó népnek bőségesen alkalma volt meggyőződni a Mlndszenty és Grősz-pereknél. A pápa ügynökei i pastoráciö ürügyével mindenüvé igyekeznek behatolni s híreket sze­rezni. Amikor Ryán amerikai püs­pök követelte annakidején, hogy Washington vegye fel kapcsolatát a Vatikánnal, az egyik főérve volt: „a pápa rendelkezik a világon a legjobb hírszerző szolgálattal.” Ami a Vatikán és Amerika kö­zötti kapcsolatokat illeti, érdemes még megemlíteni, hogy az amerikai imperialista sajtóban egyre gyak­rabban vetődik fel, hogy a legkö­zelebbi pápának amerikainak kell lenni — akit nyilvánvalóan a ba- dlanyaggyárosok jelölnének ki. Sokat szenvedett dolgozó népűnk keserves tapasztalatok árán ta­nulta meg, hogy milyen szerepet játszanak a Vatikán magyarországi ügynökei Beszélhetünk itt azokról a magu­kat magyarnak nevező katolikus főpapokról, akik közül egyetlen egy sem állott Rákóczi dicső sza­badságharca mellé. Beszélhetünk a hazaáruló Hám és Scitovszky- her­cegprímásokról, akik hálaadó mi­séket rendeztek a dicsőséges 4S-as szabadságharc bukásakor, az aradi vértanúk kivégzése alkalmával. De beszélnünk kell azokról a gyaláza­tos férgekről, akik hűségesen ki­szolgálták a Horthy-fasizmus fene­vadjait és segítettek vágóhídra hurcolni a magyar munkások és parasztok ezreit a Szovjetunió, a szabadság, a béke országa ellen. A Jány-féle hadsereg vezetőlelkészei 1942 szeptemberében értekezletet tartottak s az értekezlet többek között megállapította: „A lelkészt kar sajnálattal észleli azt, hogy a honvédek bizalma megrendült harctéri elöljáróikkal szemben s elkeseredve panaszolják, hogy őket a biztos halálba zavarták... Ami katonánk... egy nagy kiáltó jelt, vagy rokkantnak kijáró mankót és fehér botot lát maga előtt, mint a múlt világháborúban is.” S rögtön utána kiderült az értekezleten el­mondottakból, hogy ml a kleriká­lis reakció szerepe a szovjetellene.« háborúban. Dr. „vitéz” P. Szabó Pius, a 2, hadsereg rk. vezető lel­késze . így figyelmezteti a tábori papokat: „továbbra is élesszék a harci készséget a katonákban és vigasztalják őket, hogyha testben csonkán és bénán, lélekben épen érjenek haza katonáink, ne érjen minket még egy, az 1918-hoz ha­sonló eset.” A Horthy-pribékekkel összejátszó papi reakció megremeg még a gondolatára is annak, hogy esetleg újra a munkások és pa­rasztok veszik kezükbe sorsuk irá­nyítását. így kiált fel P. Szabó egy másik helyen: „Hisz csak a jóisten tudná megmondani, hol tartanánk már, ha a vallás nem tanította volna meg az isteni gond­viselésbe vetett hitre, az elöljárók iránti feltételnélktili engedelmes­ségre s a keresztek zúgolódás nél­küli viselésére az egyszerű embe­reket.” S éppen ezért írja Juhász Dénes, az egyik szabolcsi, fronton levő tábori pap, hogy beszédeket tartott nemzetiszínnei beborítót ol­tár előtt ilyen címekkel: „Alázzá­tok meg magatokat”... „Az em­ber hiábavaló lázadása”,.., Ne nyugtalankodjék a szívetek”.«. stb. i's jellemző. A fenntebb említett lelkészt értekezlet résztvevői leg­fontosabb javaslati pontjukként ezt terjesztik fel: „az egyháznak is kell honorálnia a „keresztes hábo­rúban” kifejtett tevékenységet” s egyházi méltóságokat, beneficiumo- kat, jövedelmezőbb állásokat köve­telnek. Klerikális reakció a háború után Vájjon az a papi reakció, ame­lyik minden erejével támogatta a fasizmust, hogyan fogadta a Szov­jetunió világtörténelmi jelentőségű győzelmét, amelynek eredménye­ként egy sor országban népi de­mokratikus államhatalom jött lét­re? A kezdeti Időszakban azon mesterkedtek, hogy az akkori kor­mányokban még résztvevő reakciós politikai pártok segítségével visz- szaállítsák a kapitalizmust s a népi demokráciákat egy Szovjetu- unló elleni támadás levonulási te­rületévé változtassák. Amikor meg­szilárdult a népi hatalom, mester­kedéseiket továbbfolytatták — a föld alatt. A pápai „Keleti Inté­zet” nagyszámban képez ki kéme­ket, diverzánsokat a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen s e dlverzánsok aljas kártevő tevé­kenységet fejtettek ki a katolikus főpapság irányítása alatt.. A népi demokratikus országok*! ban lefolyt perek világos bizonyí­tékokat tárnak elénk az egyházi I reakció céljairól: A százezerboldas uradalmak volt birtokosa, Mlnd­szenty érsek arról vallott, hogy a régi rendszert akarta visszaállíta­ni amerikai fegyverek segítségével. Amikor Grősztől az ügyész meg­kérdezte, hogy milyen módszerek­kel akarták az összeesküvők a régi rendet visszaállítani, Orosz így felelt: „A Népköztársaság kormá­nyának megdöntése, fegyveres fel­kelés útján és amerikai segítség­gel.” Természetesen Grőszék és Mindszentyék gyalázatos terveit a legteljesebb mértékben támogatta a Vatikán. Jellemző például — mint a Grősz-perből kiderült r- Mind- szenty letartóztatása után a pápa levelet írt Grőszliöz. A tárgyalá­son az elnök megkérdezte Oroszt: „Ebben a pápa további ellenállásra buzdít?” Grosz felelete „Igen” volt. S a szovjet katonákat meg­gyilkoló Vezér e gaztettéért pápai áldásban részesült! ,4b Összeesküvő csehszlovák fő-1 papok tárgyalásáról az alábbi rész­letet közöljük: „Elnök: KI vezette a főpapok egész kártevő tevékenységét? Kulac: Ennek az egész tevé­kenységnek élén dr. Beran érsek és más főpapok álltak, a hátuk mögött pedig a nnneiatura (pápai követség) és a Vatikán... ügyész: Mit akartak elérni mindezzel? Kulac: Az egésznek célja a népi demokratikus rendszer meg­döntése volt. Ügyész; Azt gondolja, olyan erősek voltak, hogy Ilyen állam­csínyt végrehajtottak volna? Kulae: Nem, Nem voltunk olyan erősek, de külső segítségre számí­tottunk. ügyész: Szóval, háborúra szá­mítottak? Kulac: Igen.” Ez a lényege tevékenységüknek! Helyesen mondotta a prágai álla­mi törvényszék ügyésze: „Nem a „nem e világról” való biroda­lomba vetett hit, hanem a vérrel öntözött kincsek utáni oesmány vágy -— ez volt a pápai politika irányvonala.” S ez volt az irány­vonala az egyházi reakció aljas kártevő tevékenységének a népi demokráciákban, hazánkban is. Visszaszerezni a földbirtokokat, gyárakat háború útján. Megyénk dolgozói Is jól tudják, hogy mire áhítoznak a papi kön­tösbe bújt háborús uszítők. Hiszen csak a márinpőesl roudháznak több, mint 1000 holdja volt a me­gyében, két tanyája, szeszgyára és malma mellett. A görögkatollkus egyház vagyona megközelítette a megyében a 20.000 holdat. Fáj ne­kik a földek elvesztése, ahol többé már nem uzsorázhatják a dolgozó parasztokat. Nem, nem vetették meg ők a vagyont! Az egyik üzleti levél arról tanúskodik, hogy az itteni püspökségnek jó összekötte­téseik voltak a francia és belga posztógyárakkal. Terményt adtak a „legmagasabb áron” az „Egyház- művészeti Részvénytársaság” se­gítségével. A Vatikán belső ügynökei Ko­rea sorsút szánták a mi szabad népünknek, boldog asszonyainknak, vidám gyermekeinknek! A tények arra utalnak, hogy az amerikai háborús gyujtogatók és a hűséges, szövetségesük, a Vatikán — -a kü­lönféle országokban működő ügy­nökeik egész bandájával — ku­darcaik után sem vonulnak visz- sza. Amint tapasztaltuk, Miud- szenty leleplezése után sem hagy­ta abba a Vatikán cselszövényolt. Az agresszorok, a háborús gyujto­gatók semmitől nem riadnak vissza móljaik elérése érdekében. Ez arra kötelez minden dolgozót, hogy fo­kozza éberségét. A magyar püspöki kar hüségeskttt tett a nép alkotmá­nyára, a katolikus alsépapság kö­rében is egyre szélesebb méretek-' ben bontakozik ki a békemozga-j lom, amely a becsületes, hazafiasj papokat tömöríti az amerikai há­borús gyujtogatók ellen. Ám mind­ezek ellenére nem szabad megfe­ledkeznünk arról: a szocializmus erőinek növekedésével fokozódik az osztályellenség, a fiáborús gyujto­gatók' ügynökeinek dühe! Napjaink példái — a tiszadadai pap fekete­vágási mesterkedései, a mándobl reakciós papok tszcs, elleni kiro­hanásai, a különféle „imaórák” alatti lazítások, az amerikai dollá­rokon bízó szekták aljas tevékenysé­ge —■ arra figyelmeztetnek ben­nünket, hogy teljes erőnkkel kiizd- jünk a hazaáruió Hám, Mind- szenty, Grősz nyomdokait köve­tők, a vatikáni ügynökök ellen ha­zánk szabadsága, ■ népünk békéje érdekében! „FILMMŰVÉSZET" TITO JUGOSZLÁVIÁJÁBAN Tito, aki hiéna módjára nem undorodik a büzhödt, rothadó ka­pitalizmussal szövetkezni, saját és megbízói érdekében eladta népét, hazáját és ezzel együtt népének kultúráját is az Egyesült Államok kapitalistáinak. Jugoszláviában a filmek legna­gyobb részét a hollywoodi fl.m- gyár „műremekei” képviselik. Ezek a filmek mind a háborús uszítás szolgálatában állnak és fennhan­gon dicsérik a gyilkosság és a gengszterizmus őrültjeit. Az „ame­rikai életformáról” dicshimnuszo­kat zengenek. Például: egy autó- gyáros, vagy egy kizsákmányolás­ban megkopaszodott vén börze- spekuláns hogy szerez magának szép, fiatal feleséget, „felejthetet­len” szerelmi kalandokat dollár­jaival. Azt persze nem mutatják ezek a filmek, hogy ezek a dollá­rok a milliók vére és a dolgozók véres-verejtékcs munkája gyümöl­csének elrablása árán gyűltek ösz- sze. Nem mutatják meg ezek a filmek a jugoszláv népnek az igazi amerikai életformát sem, azt, amit a munkanélküli milliók él­nek a felhőkarcolók árnyékában, ott, ahová a viliódzó fények, zaj­talanul suhanó ■ autók, értékes bundák, finom ételeknek csak a híre jut el. Nem mutatják termé­szetesen ezek a filmek azt a ha­talmas gyűlöletet, amelyet az ame­rikai földek mindennapi megélhe­tésért harcoló kérgeskezű, korán megrokkanó dolgos parasztjai érez­nek a tízezer márkás, az ő zsír­jukon hízó nagybirtokosok iránt. Nagyhangon kérkednek tengeri flottájuk és hadseregük „csodála­tos életével”, de nem szólnak ar­ról a sokezer felpuffadt testű ha­lottról, amelyek Korea lövészárkai, bao hevernek, holtukban is átkoz­va azokat, akik ezt a „csodálatos életet” rájuk kényszerítették. S mindezekért a szemét-filmekért csak még jobbau kirabolják Jugo­szláviát az amerikai imperialisták. Ez hát az a Tito és klikkje ál­tal annyira nagyrabecsült kultúra. Ezt viszik be a jugoszláv film­gyártásba, amelynek élére Ribni- kart, a dühöngő fasisztát állítot­ták. A kellő .magas színvonalat” is biztosítani kellett a jugoszláv filmgyártásban és ezért Johnson!, a háborús hisztériakeltés, erkölcs­rombolás, a Szovjetunió elleni rá, galmazás nagymesterét küldték él „atyai gondviselésük” legfőbb bi­zonyítékaképpen Trumanék. John­son megérkeztét hatalmas reklám­hadjárattal fogadták Titóék. Eb­ben azt hirdették, milyen nagy „értéket” képvisel ez a hétprébás, iszákos rlpacs filmgyártásukra. Jugoszláviában ezután még több olyan témájú film fog megjelenni, mint a „Vadmacskák háborúja”, a „Mesebeli mulató”, a „Vörös csizmák”. Ezek nyomán készült „A halhatatlan fiatalság” című film is. Ebben a jugoszláv filmben a megszállókkal szembeni „ellen­állás megszervezőiként” a burzsoá- osztályt állították és a munkás- osztályt, mint „csavargók és tol­vajok gyülekezetét” szerepeltetik. Nem gondolnak arra, hogy a jugo­szláv munkásosztály túllát ezeken a förmedvényekeu. Látja a Szov­jetunió és a népi demokráciák élenjáró, felbecsülhetetlen értékű, népi hagyományokra épülő kultú raját. Látja a békeharcosok ököl­beszorított kezű, a békéért min­den áldozatra kész, égőszemü had­seregét és visszakövetelik a tőlük oly gálád módon elrabolt kultúrát és szabadságot. Mind többször le­het látni a jugoszláv mozik falán felírásokat: „Le az amerikai há­borúra uszító és gengszterfllmel;- kel!” — „Mt szovjet filmeket aka­runk látniI” — Látják a saját nyomorúságos életüket, azt, hogy ezt az életet, az igazi kultúra biá nyát Tltónak, klikkjének és az őt felbérelő Trumanéknak köszön­hetik.-- LtSART. -

Next

/
Thumbnails
Contents