Néplap, 1952. február (8. évfolyam, 26-50. szám)
1952-02-03 / 28. szám
4 NÍPL AP 1952 február 3. vasárnap Öntözéses kertészetet, új növények meghonosítását tervezik Székely termelőszövetkezeti község dolgozó parasztjai A párttagok, a tanácstagok mutatnak példát a beadásban Morvát Józsefnek is Sokat tanakodtak Sepa A minisek. Fegyver Józsefek, ml is lenne jobb: alakítsanak-e új csoportot, vagy lépjenek be a már harmadéve működő Békéért harcoló tsz-be? Voltak Ugyan hibák a szövetkezetben, de ez, mint Szóke Bertalan mondja, inkább abból adódott, hogy a volt elnök nem értett a gazdálkodáshoz, így nem Is tudta jól Irányítani a munkát. De a hibák ellenére is elérték búzából a 12, rozsból a 10, burgonyából pedig a 80 mázsás átlagot. Végül úgy határoztak, hogy valamennyien egy családba, a Békéért harcolók családjába lépnek. Így lett Székely község több, mint 2000 holdas határa egy szövetkezőt, Napról-napra gyarapodik az új- belépők által bevitt jószágok száma. — Előbb vonakodtunk tőle —■ mondja Szőke Bertalan —, hogy bevlgyük a jószágot. Én Is úgy gondoltam, eladom a két lovat a vásárban, később mégis meggondoltam, hisz én nemcsak a szövetkezetnek, cle saját magamnak Is adom a két lovat, a két üszőt, szekeret, vetögé- pet, ekét, lószerszámot és egyéb gazdasági felszerelést. Nekünk lesz könnyebb a munkánk, ha több fogatot állítunk elő és ezt látja most már községünk minden dolgozó parasztja, Bizonyltja ezt az, hogy már eddig 32 darab lovat, 85 tehenet és ezen felül sok sertést Is vittek már be a közös vágjon növelésére. Itt/ LESE A JŐSZAPÓKKAL, hisz a tagok által behozottak részére sincs elegendő istálló? — veti fel Szőke elvtárs a vezetőségi ülésen. — Gondoskodtunk mi már erről. Ha enged egy kissó az idő, régi épületeket bontunk cl és azonnal építünk isiállót — válaszol Szőke bácsinak Kiss elvtárs üzemi párt- titkár. Sőt még kultúrházat is kell építeni rövidesen, mert nincs olyan nagy terein a községben, ahol egy gyülée alkalmával elférnénk. Most, bogy a tervezgetésre terelődött- a szó, nz újonnan megválasztott vezetőségi tagok újabb és újabb javaslatokat vetnek fel, hogy azt majd csoportértekezleöen a tagokkal részletesen megbeszéljék. Szőke elvtárs Igazgatósági tag az állut- fenyésatés fejlesztését Javasolja. — Nagyüzemi' gazdálkodást el sem tehet képzelni állattenyésztés nélkül, mert először is komoly jövedelmet jelent az a szövetkezeinek és — ami szintén nagy kincs — bőven Jut majd trágya a földekre. Javasolnám még, hogy minél előbb baromfi törzset létesítsünk. A Nép, lapból olvastam egy cikket, amelyben megbíráltak egy csoportot azért, mert elmulasztotta a beadás teljesítését. Én azt szeretném, ha ml nemcsak a járásban, de a megyében is vezetnénk a beadás teljesítésében, Sepa András, akit szintén Igazgatósági tagnak választottak a tagok, javasolta, hogy ÖNTÖZÉSES KERTÉSZETET létesítsenek, mert ez Is igen jövedelmező lesz ám a szövetkezetnek. 1*3 Javasolta nz eddig tervezett gumipitypang és egyéb eddig nem ismert újfajta növények holdszá- toának felemelését. Megszervezték a brigádokat és a munkacsapatokat Is a Békéért harcoló termelőszövetkezetben. Brigádvezetőknek legnagyobbrészt jóídol- gozó kis- és középparasztokat választottak, munkacsapat vezetőknek pedig luginkább fiatalokat, mert mint Kiss elvtárs mondja: nagyobb lendülettel fognak majd dolgozni a fiatalok, ha közülük többen is felelős helyre kerülnek. Sok munka vár még elvégzésre. Ki kell hordani a trágyát, az akácfákat megnyesni. De nagy munka vár a tavasz kezdetével az építő- brigádra — mondja Szökő bácsi, — Építeni kell dohánypajtákat, istállókat és ügy döntöttünk, hogy a tégláért nem adunk ki pénzt, hanem megkezdjük a szénporos téglu- égefést. Az építkezést saját erőnk'ből végezzük, Így csak a faanyagért kall pénzt kiadni. Szeretnénk még, mire a tavaszi munkák megkezdődnek, egy teherautót venni. Azt is elterveztük, hogy egy halastavat létesítünk, a lónyai csatorna közelében, mert a haltenyészet is Igen jövedelmező és nekünk megvan a lehetőségünk is erre. A TÉLI ESTÉKET TANULÁSBA FORDÍTJÁK a tsz. tagjai. Rövidesen megkezdik a munkaegységszámotás tanulását, mert bizony az elmúlt évben ezzel is volt hiba a szövetkezetnél. Huszár István. Kévés Lajosné és még több tagnál is előfordult, hogy elégedetlenkedtek a beírt munkaegységek miatt, mert nem ismerték a számolást. De követelték ám Jakab Endre, Sepa András és a többi újbelépők is, hogy minden tagnak állandó területe legyen és szűnjön meg az egyenlősdi a szövetkezetnél, ami pedig megvolt az elmúlt évben, Áz idei eszi ondót úgy akarják megkezdeni a Békéért harcoló tsz. tagjai, hogy a tagok egymással versenyezve harcoljanak a magasabb termésátlag eléréséért, a nagyobb jövedelemért, Látják azonban a falu dolgozó parasztjainak boldog tervezgetését esküdt ellenségeik, a faluban lévő KULAKOK Is. Ocsmány hazugsággal, a szövetkezet elleni rágalmakkal nem tudnak célt; érni. Most aztán hozzáláttak a hízelgéshez, mondván: „hadd lépjünk be mi is a szövetkezetbe, szorgalmasan fogunk ml is dolgozni. Nem lehet azonban a székely! dolgozókat egykönnyen félrevezetni. „Nem kellenek mlközénk, elegünk van velük” Így mondogatják a község dolgozó parasztjai. Nem kellenek miközénk liiídi Imre, Lipták Bertalan és a falu többi vörszopól% Igyekezzenek a székely! dolgozó parasztok, hogy úgy végezzék munkájukat, büszke lehessen rájuk a járás és az egész megye is. Mutassák meg azt, hogy minden Igyekezetükkel a szövetkezet és a haza gazdagítását segítik elő, de nem utolsó sorban a tsz,-tagok jobb életét is. I>e mutassák meg erejüket, a falu élősdijelnek, a kutatóknak, akik veszett dühvei nézik lelkes, szorgalmas munkájukat. Igyekezzenek földjeiken annyit termelni, hogy elsők közt legyenek az állammal szembeni kötelesség teljesítésében, legjobbak közt legyenek, ha a gazdag jövedelem elosztására kerül sor. , (Antalóczi Klára) Horvát József dolgozó paraszt Gyulaházán lakik. Kevéske földjén bizony nem valami naöv termés volt Amikor a termést betakarította, számolni kezdett. Az életből fejadagnak kell négy mázsa körül. mert rajta és a feleségén kívül két kislány is van a háznál. Igaz, nem nagyok még, az egyik még alig iár, a másik meg még csak ötéves, de azoknak is kell fejadag. Szóval, mindent figyelembe véve számolt Horvát József és ami megmaradt, beadta az államnak. Amit beadott. teljesen fedte a beadási kötelezettségét. ígv tehát kenyérgabonából tisztázta magát A pénzért, ami* kactak, a felesége ruhát szedetett volna venni maguknak meg a kislányoknak. „No^ meg egv pár darab tyúkot is" — egészítette ki a férje, „Hát az meg minekí Itt van ez az öt darab, ez éppen elég nekünk". —- vetette ellene a felesége. — „Igen ám- de beadási kötelezettség is van a világon. azt miből akarod teljesíteni? 5 kiló baromfi meg száz darab tojás. •— mutatta a beadási könyvet Horvát József, De most kel’ a pénz nekünk — ellenkezett az asszony. — Maid talán jövőre teljesít-' iük,., — De hiszen ezt mondhatja mindenki s akkor senki sem teljesíti ebben az évben a beadást. Pedig a munkásoknak is élni kell, meg láthatod, mi mindent építenek, Az asszony azonban tovább ellenkezett, ígv aztán Horvát Józsefék nem vettek tvúkot és elmaradtak a tojás- ée barom fi bead ássál A pénzük megmaradt, de azt az asszony tartogatta, „hátha kell valami fontosabbra". A kulákok oe-sze örültek, „buzdították" Horvátnét Mindig volt a „tarisznyájukban" egv-két „érv", amit kellő időben értékesítettek Akkoriban azt igyekeztek elhitetni a parasztokkal, „nem kell nektek beadni semmit". Horváth Józsefné aztán úgv gondolta: „mi már majdnem mindenből teljesítettünk, ez a kicsi maradhat' S talán már el is feledkeztek az egész dologról, amikor értesítette őket a tanács hogv a beadás nem teljesítése miatt büntetést tartoznak fizetni. 156 forintot. Nem fizetjük ki. maid lesz valahogy, — legyintett az asszonv. S valóban, teltek a napok, de Horvát Józser úgvmond a füle botját sem mozgatta meg a kártérítés és a beadás rendezésének ügyében. Mostmár ő is úgv volt vele ,ahogv esik úgv puffan". Meg hátha csak ijesztgetés az egész — reménykedett. Aztán népnevelők állítottak be a házhoz, akik el beszélgettek a beadásról Horvát József ékkel Este, amikor a kis ház elcsendesedett. a gyerekek már rég aludtak. Horvát József és felesége még mindig az asztal mellett ültek és beszélgettek. Mennyire igaza volt a népnevelőnek, •— mondta ki félhangosan gondolatait Horvát József, úgv, hogy az asszonv irka Vb csak seitette, mit mond a,z ura. —- Valóban ez szégyenteljes do log. Nemhiába írták ki a nevem a széoventábláre mert let* volna miből teljesíteni a beadást. Lám. villanyt k-pott a falu úi kultúrházat. hidat, az ember nem győzi elsorolni mindazt amit az úi élet hozott magával és ehhez nem akarnak Horváték hozzájárulni?! Másnap reggel Horvát József lerótta tartozását az állammal szemben, teljesítette beadását és kifizette a kártérítést is Horváh József a napokban felment a tanácsházhoz megtudni: mennyi állatbeadása lesz ebben a félévben Akkor hozták be éppen a szövetkezetből a vételi jegyeket iVIég mindig vannak hátralékosok'! — kérdezte a jegyek láttára. — Akad még belőlük egv pár darab, de nem sok felelte a tanácselnök. Ezek azonban nem hátralékosok, — intett a vételi jegyekre, — hanem már az ez- évi beadást teljesítik. Hadd nézzem már. kik teljesítették. — nyújtotta a vételi jegyek felé a kezét Hor vát József. Aztán nézegetni kezdte Az első. ami a kezébe akadt.a párttitkár vételi iegve volt, aztán sorba következtek Dobos László párttagé, Kozma Sándor tanácstagé, íd. Csipke Péter szintén tanácstagé és még vagy harminc darab. Másnap Horvát József is teljesítette a félévi tojás- és ba romfi beadást, És ígv számítja kifizeti még a napokban az állatbeadást is, mert nem akar az állam adósa lenni egv percig sem, f áfra ) FEKETE KEMYER Méltóságteljesen hasította « Duna vizet a jugoszláv hajó. Nyugaton éppen lebukni készült a Nap a látóhatár mögött. A visszatekintő napsugarak vörösre festették a tarajosó vizet. Közeledett as este. A hajón dolgozó szakács mégegyszer megkeverte a vacsorát — s rövid idő múlva osztani kezdte. Ormos réter pénzügyőr is ügy gondolta, jó lenne kicsit falatozni. Éppen elő akarta szedni a, ínagával hozott hazait, amikor annak rendje, módja szerint elébe rakták az ennivalót. Valami kimondhatatlan nevű, félig leves, félig főzelék gőzölgőit a tányérban, mellette egy szelet kenyér. Látott már olyan kenyeret, de azért nem állta meg, hogy meg ne forgassa, közelebb ne emelje a szeméhez. „A kutyaistenit, hát ez kenyéri” — szakadt fel belőle a szó. Félretolta a, tányér mellől a fekete földhöz hasonló kenyeret. A tőle nőm messzo ülő jugoszláv hajós erre cda- tekintett és arcával olyan fintort vágott, mint a gyomorbajos emberek szoktak, fm rajtuk a fájdalom. Egy szó sem hangzott cl, de mindketten tudták, a kenyérnek szólt. A fekete kenyér bekerült a pénzügyőr táskájába ... Mohácsra utazott visz- sza Ormos Fiter, miután végigkísérte a magyarországi D ma-szakaszon a jugoszláv hajót. Kiszedte a táskájából a kenyeret és szó nélkül megmutatta azoknak, akik ilyet még nem látlak. Megmutatta és otthagyta ... elment hadd lássák, hadd gondolkozzanak el felette. Piros József dolgozó paraszt gyalog indult a. városba. Nincs messze, az a másfélóm gyaloglás nem a világ. Meg-meglök le botjával az v t- szélen álló fehér követ, számolta, hány kilométer még a város. Ktskghdl j.j nalt zsebét közben megtapogatta, elő ü szedte, megvan-e a pénz, mert hogy a gyereknek, meg a kisebbik lánynak akar vásárolni valamit. „Két pár cipő, egy öltözet ruha, egy lányruhának való anyag", — számolgatott. „Talán marad még biciklire is.,, ágy nyavalyog érte nz a kölyök, ha marad, hát legyen neki.” Rokon voltak az üzletben. Nagy volt a lárma, már kezdte türelmét veszteni. Egyszcrcsalc oldalról megbökte valaki: „Aggyisten” — köszönt rá egy nagybajuszéi ember. Ismerte, legutóbb egymás mellett árulták a tehenüket a vásáron és ott beszélgettek el sokáig. Ide való a határszélre... Ez mesélte neki, hogy mit írtak rokonai Jugoszláviából, meg is mulatott egy levelet. Erre aztán ott a vásáron ügy káromkodott a nagybajuszéi, mint a jégeső, hogy „egyszer kerülne csak a kezébe az a véresként janicsár”, Hú is szólt akkor: „Ugyan, nem leéli azért olyan nagy patáliát csapni, mert hát nem biztos, hogy egészen ügy van, mert beszélnek ám, meg imák az emberek, elbírja a papír. „Erre aztán még dühösebb tett a nagybajuszéi és Piros Józsefnek is mondott néhány durvaságot, hogy mi a nya- rajával tölti idejét, hol cl, hogy nem hiszi el. „Biztos a kulák beszélte tele magúnak is a fejét.’’ Ezen aztán összeszólalkoztak, s csak akkor békáitok ki, amikor már mindketten eladták állataikat. Most rdkaesinlott a nagybajuszéi, Piros Józsefre. intett a fejére!, hogy jöjjön. Mikor kiérlek az utcára, akkor mondta ne. ki: „Ne várjunk ill, majd később visszajövünk, ha fogy a nép.” Végigsétál gatlak vagy háromszor is az utcán, aztán a nagy- l(i.ht*Zét megint elkezdett mesélni rokonairól, hogyan élnek azok Jugoszláviában. Piros József kezdett mérgelődni, hogy mi az ördögnek, hozakodik megint ezzel elő, hát mit tegyen, ha ott úgy élnek, hát csak tünde valahogy... „Ne legyeit már olyan zsém-bcs, mit kötekedik azzal a Titórnj, vagy hogyúthijjálc emberrel” — ■mondta neki, — Nehéz feje van magának, — tromfolt rá a nagybajuszéi, majd belekarolt Piros Józsefbe, — jöjjön be, igyunk meg egy fröccsöt, jobban telik az idő. 31eleg is volt, nem is olyan régen evett Piros, szomjas is volt, hát bement. Leültek az asztal mellé, s mikor már a Hsfröccsnek n felét elfogyasztották, a nagybajuszéi elkezdett a tarisznyájában kotorászni. —■ Mutatok valamit, — mondotta fogai között,— üget még nem' látott, — de ha ezt sem hiszi cl, akkor én magával többet nem beszélek, mert magának olgan nehéz a feje.” Erre újra felhorkant Piros József és éppen szólni készült, amikor a nagybajuszéi elébelökte a fehér abroszon a fekete, kenyeret. Hátradőlt a székben, nem kérdezett semmit, csak nézett mereven az asztalra, a■ kenyérre. Végre kibökte: „Hát ez honnan valót” — Ilyet esznek a rokonaim Jugoszláviában — hajolt közelebb a. nagybajuszéi, — ilyen kenyeret adnak a dolgozóknak. Ilyen kenyeret ad Tito, de az annya... annak a bitangnak, az biztosan nem ilyet eszik. Piros József kezébe vette az agyagos földhöz hasonló szeletet, nézte, nézte, megszagolta, kis darabot tepattintott belőle, összcmorzsolta: „Ebben egy szem búza nincs.’’ — Nincs hát, szája- liszt, kukorica, meg kevés árpa keveréke, hogy az a ... Itt egy levél is, tegnapelőtt Inptom, ol v-assa: „Nyomorúságos itt' a helyzet, lassan már oda jutunk, hogy abból a rossz kenyérből sem lesz. Mindig arról lehet hallani, liogg fegyvereket hoznak, de hogy az élelemmel mit csinálnak, nem tunjuk, csak ügy sejtjük, hogy kiviszik.’’ piros József körül forgott a világ. Eszébe jutott, hogy a múltkor mit beszélt neki Jlödö József, a falubeli kulák, amint hazafelé ment a földről. Nem szokott ö velő beszélni, de hát odaesatla-- kozott mellé, elküldeni meg nem akarta. „Mit is mondottT’ — kavargóit fejében a gondolat. — „Valami olyasmit, hogy ódáéit jobb óm az embereknek, meg nem igaz, amit odaátról beszélnek.” — Becsapott, félre akart vezetni, — mondta hangosan Piros József és a nagybajuszéi nem tudta, miről beszél. Hozzá is tette mindjárt: „Nem, nem. maga csapott be, más ..Ezzel aztán fel is kelt az asztaltól, a nagybajuszéi utána és kifelé indultak. Nem szólt Piros József semmit, csak ment az üzlet felé- A bicikli kivételével megvett mindent, amit akart és indult haza. A sarkon elbúcsúzott nagybajuszéi, Ismerősétől. Elment tőle mór vagy Hz lépést, aztán visszafordult. Utána sietett, karonfogta: „Szomszéd, adja. ide azt a kenyeret.'’ Hazament, odaült a: asztalhoz: „Te, Julis, ide nézz!” — és elébe rakta a kenyeret. —- Jézusmária, atya- isten, hát ez honnan valót — csodálkozott az asszony és Piros József szép sorjában elmondott mindent, a levelet, az is iiirrős nagybajuszéi parasztot, meg jugoszláviai rokonait. Az asszony csak hallgatott és amikor végére ért férje a mondani- mlónak. Píromé nem tudott mást mondani: ..Szegények.”
