Néplap, 1952. január (8. évfolyam, 2-25. szám)

1952-01-22 / 17. szám

Mai számunkból: A második megyei tanácskozás a munka új siketét hozza gép­állomásainkon és termelőszövet­kezeteinkben (2. old.l — Rákosi elvtárs születésnapjára vállal­juk: 30 nappal előbb fejezzük be munkánkat a baktalóránt- házi építkezésen (3. old.) — A falusi kultúrélet fellendítéséről tárgyalt a kultúrotthoniéazga- V tők értekezlete (4. old.l VIII, évfolyam, 17. szám. ARA .>0 FILLER 1952 január 22, kedd A viliig* népei magasra emelik Ideáin es Sztálin győzelmes zászlaját Molnár Erik elvtárs emlékbeszéde a Lenin-nnnepségen A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége, az MDP Buda­pesti Pártbizottsága és Budapest városi tanácsa hétfőn este Lenin plvtárs, a szovjet állam megalapí­tója halálának 28. évfordulója al­kalmából az Állami Operaházban emlékestet rendezett. Hét óra után néhány perccel nyílt szét az Operaliáz hatalmas bársonyfüggönye. A nézőteret zsú­folásig megtöltő közönség hatalmas tapssal üdvözölte Lenin és Sztálin legjobb magyar tanítványát, az el­nökségi asztalnál iilő Bakost Má­tyás elvtársat. ,Az elnökségi asztal­inál foglaltak helyet Gerő Kt'nő, Farkas Mihály elvtársak és a Párt Politikai Bizottságának több más tagja, köztük Rónai Sándor elv- társ, a Képköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke. Ott ült az elnök­ség sorában Dobi István, a minisz­tertanács elnöke. Ott foglalt he­lyet ,T. D. Kiszeljov elv társ, - a Szovjetunió magyarországi nagy­követe.' Az emlékesten megjelent az MDP Politikai Bizottságának, Központi Vezetőségének, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának, s a kormány­nak több tagja. Ott volt HuanCen, a Kínai Népköztársaság magyar- országi nagykövete és a többi ba­ráti állam külképviseleteinek veze­tői. Ott voltak legkiválóbb dolgo­zóink, sztahanovisták, Kossutb-dí- jas munkások, írók, tudósok, művé­szek. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Hidas István elv- társ, a Budapesti Pártbizottság tit­kára, az MDP Politikai Bizottsá­gának tagja üdvözölte a megjelen­teket, majd Molnár Erik elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének, tagja, igazságügyminiszter tartotta meg ünnepi beszédét. Molnár I l ik eh társ beszéde Molnár Erik elvtárs a többi kö­pött ezeket mondotta: — A nagy emberek nagysága abban áll, hogy jobban megértik kortársaiknál. a társadalmi fejlődés szükségleteit és osztályuk, koruk .feladatait, jobban felismerik má­soknál a feladatok megoldásának eszközeit és ezért mozgósítani, meg­szervezni, a győzelem felé vezetni képesek a tömegeket abban a harc­ban, amely az emberiség haladá­sáért folyik. Marx azt mondotta, hogy a forradalmak — a dolgozó tömegek forradalmai — a történet mozdonyai. A nagy emberek azok, okik a forradalmakat, a, történet mozdonyait irányítják és vezetik a történeti szükségszer őség előre ki­jelölt áljain. A világtörténet nem egy nagy vezetőt, nem egy nagy forradalmárt ismert, akinek az irá­nyítása nélkül a forradalom moz­donya sínéiből kisjklott volna. Leltiii, a nagyok közt is a leg­nagyobbak köze tartozik, mert a. világtörténet a legnagyobb feladat, a kizsákmányolás és az elnyomás évezredes rendjé­nek megdöntése elé állította és Lenin ezt a feladatot a llolse- vik Párt és az orosz munká­sok és parasztok tízmillióinak elén győzelmesen meg is oldotta. Az újíípusú pártot, a proletariátusnak azt a szervezetét, amely a forradalmat győzelemre vihette, Lenin teremetette meg. ő formálta ki Sztálin segítségével a Bolsevik Pártot, azt a pártot, amely a legbaladottabb elmélettel felfegyverkezve, az osztály élén jár, de a tömegekkel elszakíthatatlan kapcsolatban marad, amely vasfe- gyelcwre épül és nem tűr opportu­nista elemeket, amely az elvi szi­lárdság legmagasabb fokát a tak­tikai hajlékonyság legmagasabb fo­kával egyesíti, Ezzel nemcsak a munkásosztály szervezete, de a for­radalom menete is megváltozott.—- Oroszország munkás- és parasztlü- •megei nem fordultak vissza újra, meg újra, hanem egyenesen mentek előre a forradalom útján, ahogy ma nyílegyenesen haladnak a ltom munizmus építésének útján, mert a forradalom rendelkezett és rendel kezik egy olyan vezető erővel, amely korábban még ismeretlen volt, rendelkezett és rendelkezik a Bolsevik Párttal, amelyet Lenin keze gyúrt a munkásosztály leg jobb elemeiből. Mi itt valamennyien — folytatta — Leninnek nemcsak egyszerűen tanítványai, hanem alkotásai is vagyunk. Neki köszönhetjük pár tunkat, azt a kollektivitást, amely nélkiil sontmik sem vagyunk, neki azt, hogy fenntartás nélkül, osztat- . lan. szívvel egy ügyet szolgálunk, a munkásosztály nagy ügyének kato . nái vagyunk. Az igazi nagyságot az idő nem ' csökkenti, ellenkezőleg megnöveli. Lenin alakja folyton növekedik. ahogy az idő előrehalad, aho­gyan müvének következményei kibontakoznak, ahogyan előre­látását a történet beigazolja. A gyarmati népek szabadságharca a proletárforradalom tartalékereje — ez Leninnek egyik hatalmas gondolata, amelynek világtörténeti jelentőségét ma jobban látjuk, mint valaha. A nyugat forradalma csak ak kor győzhet, ha a gyarmatok sza­badságmozgalma győzelmet arat. A gyarmati népek csak akkor szaba dúlhatnak fel, ha a fejlett orszá­gok munkásosztályára támaszked nak. Ebből következett a világfor radalom új, Lenint elmélete, Le­ninnek az a gondolata, hogy a ri lágforradalom győzelme lehetetlen a fejlettebb országok munkásosztá­lyának és a Icigúzott gyarmatok elnyomott népeinek forradalmi szö­vetsége nélkül, amely a gyarmati rendszer felszámolásával aláássa és végül is megdönti a kapitalizmus hadállásait. Ezzel szemben „a szó cializmus végleges győzelme tökéle­tesen és feltétlenül biztosított „mert”, a hare kimenetelét vég'ercd menyben az határozza meg, hogy Oroszország, India, Kína s 1b. a vi léig lakosságának óriási többsége. A döntő lökést a gyarmati nem nemzeti felszabadulási mozgalmak nak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom adta meg. Az Októberi Szocialista Forradalom felszabadí­totta a cári Oroszország összes el­nyomott népeit. A gyarmati és nemzeti forradalmak egész sorú vitte végbe a proletariátus vezetése alatt és ezzel példát nyújtott az egész világ elnyomott népeinek. Az újabb hatalmas lökést a második világháború jelentette. A fellendülés legfőbb oka a háború meneté és kimenetele volt. A német és a japán imperia­lizmus megsemmisült és a döntő szerepet ennél a Szovjetunió ereje játszotta. Ennek következtében a Szór jel unió' hatalma és nem­zetközi tekintélye rendkívül megnőtt. .-Ír imperialista elnyomás alatt szenvedő népek maguk mögött tud­ják a hatalmas S: or je t uniót, amely védelmezi az elnyomott népeket, tiszteletben tartja megvédi a kis népek függetlenségét és szuve­renitását. A másik oldalon viszont Németország és Japán kiesésével az egész imperialista front meg­gyöngült és a gyarmatosító hatal­mak tekintélye megingott. A fellendüléshez a gyarmati és függő országok belső fejlődése is hozzájárult. A gyarmatok kapita­lista iparosodása a második világ­háborút megelőző évtizedbeír, és a második világháború alatt meg­gyorsult. Most a vezetés-: kezd át­menni a gyarmati proletariátus és a gya.rmaU . kommunista pártok kezébe. Igaz, hogy a gyarmati pro­letariátus ma még kisszámú. De a proletariátus vezető szerepét nem számaránya határozza meg. A gyarmati népek közvetlen feladatát, a nemzeti felszaba­dulást a történeti szükségszerű-' ség tűzte napirendre. Ezt a feladatot meg kell oldaniok és másként, mint a protetáriútus vezetése mellett nem oldhatják meg. Ezért az is történeti szükség­szerűség, hogy a gyarmati népek alárendeljék magukat a proleta­riátus vezetésének, hogy a gyarma­tokon létrejöjjön a nemzeti egység­front, amelyet a parasztság élén a proletariátus vezet. A legsúlyosabb csapást az impe­rializmusra a kínai forradalom győzelme mérte. Kiszakadt a világimperializ­mus rendszeréből Korea is és a koreai nép két és fél évi hősi har­cával bizonyította be, hogy a kapi tallzmus a játszmát itt is elveszí­tette. Délkelet-Ázsiában ina és érek óta a felszabadulási hare fegyvere­sen folyik az imperialisták és báb­kormányaik ellen, olyan termeten, amelynek lakossága eléri a 1Ö0 mil­liót. Ez a terület Burmát. Maláj földet, Indokínát, Indonéziát és a Fülöp-szigeteket foglalja magában Indiában pár évvel ezelőtt Hajd?- rabad és Trnvankor tartományok ban parasztfelkelés tört ki és a nép a Kommunista Bárt vezetése alatt magához ragadta a hatalmat olyan területen, amelyen többmillió ember él. Akkor a mozgalmat le érték a terror eszközeivel. Most a uivc legális eszközökkel folyik to válni, és éppen erről a területről jelentik a kommunisták legnagyobb választási sikereit. ­Egy ér óta mozgásba jött az arab-mohamedán világ i*, a ■maga háromszázmillió* töme­gei vet. I Az angol imperializmus törté­nete legmegalázóbb vereségét szen­vedte el, amikor az iráni olajme­zőkről kitakarodott. Az imperialis­taellenes hullám átcsapott Iránból Egyiptomra, erre a szuverénnek nevezett országra, ahol ma szuve­rénül gyilkolnak, rombolnak és ke­gyetlen kednek a megszálló angol csapatok. ):;s fejlődik a felszabadu­lási harc- Tuniszban. Algírban, Ma­rokkóban, Észak-Afrika francia gyarmatain. Az imperializmus belső ellentétei szükségszerűen kiélesednek, mert a gyarmati zsákmányteriilet összezsu­gorodik. Keskenyebbé válik az alap. amelyre az imperializmus épülete támaszkodik és arról van szó, hogy a keskenyedő alapot melyik impe­rialista ország vegye birtokába, hogy fenntartsa önmagát verseny­társai pusztulása árán is. És való­ban. akármerre nézünk a még lé­tező gyarmat világban, mindenütt az imperialista dzsungel, ..aki bírja, marja” törvénye érvényesül. Az Egyesült Államok bírja, az Egye­sült Alantok marja most el Angliát a gyarmati vadászterületről. Ebben a harcban, amelyet az úgynevezett „szabad világ” — szabad világ, mert dzsungelvilág — két vezető országa folytat egymás ellen, a gyilkosság és az államcsíny bevett eszközök. Az amerikai „szabadság”? Lenin azt mondotta erről: „egy maroknyi nem is milliomos, hrnem milliárdos arcátlanul uralkodik és az egész nép rabságban és szolgaságban él”. * Amerika „szabad és demokrati- .nu-: szokásai”? az „amerikai élet­forma''? Lenin példákkal szemlél­tette ezt: „az internacionalistákat neihcsak ‘viegTincsellk, de a csőcse­lék kihurcolja őket az utcára, anyaszült meztelenre rctkőztcti, szu­rokkal keni be és ágy gyújtja meg( őket. — Ebben az országban embe­reket, egyetlen szóért a béke mel­lett, az utcán lő le egy csapat sovi­niszta. Egy papot, aki sohasem volt forradalmár, a szószékről hur­coltak az utcára- és véresre verték, csak azért, mert a békét prédi­kálta.” Az amerikai sajtószabadság? Le­nin megmondotta, hogy a liazudo­A Szovjetunió zás szabadsága ez. „Az egész ame­rikai- sajtó, amely kapitalisták kezében van és milliárdokkal ren­delkezik, mint edd ember jár el. hogy a Szovjetunióról az igazságot elhallgassa és hazugságokat, rágal­makat terjesszen rólunk”. Az amerikai „gyülekezési szabad­ság”? A munkások számára, mon­dotta Lenin, gyakran azt a szabad­ságot jelenti, hogy a túlvilágon gyülekezhetnek. « Az amerikai egyenlőség és testvé­riség? — kérdezi Lenin: „Amerika az első országok közé tartozik, ha annak a szakadéknak a mélységéről van szó, amely elválasztja egyrészt a- szennyben és fényűzésben ful­dokló, skrupnlus nélküli maroknyi milliárdost, másrészt a dolgozók millióit, akik örökösen a nyomorú­ság szélén élnek”. A szabad gazdasági kezdeménye zés és tevékenység? Lenin az első világháború után így beszélt erről: .,minden dollárjukhoz a „jólfizető’’ hadiszállítások szennye tapad .., minden dollárjukon ott van a vér­nek nyoma abból a vértengerbtj. amelyet tízmillió legyilkolt és húsz­millió megcsokitott- ontott”. A hely­zet a második világháború után sem változott. A „demokratikus köztársaság?'' — „A valóságban — mondotta Le­nin — a- legjéktelenebb imperializ­mus egyik formájaként leplezte le maga” — „előttünk a csupasz im­perializmus áll, amely még azt sem tartja- szükségesnek, hogy betaka­rózzék mert így is -nagyszerűnek hiszi magát”. bckepolifikája Az imperializmus vérben és szennyben fürdő világával szemben a Szovjetunió már akkor is a béke ügyét képviselte. 1920-ban egy ame­rikai újságíró megkérdezte Lenin tői, hogy miben látja az Ameriká­val kötendő béke alapjait. Lenin így válaszolt: ,.az amerikai impe­rialisták ne nyúljanak hozzánk. Mi sem fogunk hozzájuk nyúlni. Köt készek vagyunk nekik hasznos gé­pek, eszközök és hasonlók szállítá­sáért és előállításáért arannyal fi­zetni. És nemcsak arannyal, hanem nyersanyaggal is”. Pontosan ez ma is a Szovjetunió álláspontja. A Szovjetunió akarja és lehet­ségesnek tartja a békét a kapi­talista országokkal. Sztálin elvtárs ugyanazt a gondola­tot fejezte ki, amelyet Lenin bár­mire évvel ezelőtt hangoztatott, amikor kijelentette: ,,a kapitalista országokkal való kapcsolataink alapél-vét az képezi, hogy lehetőnek tartjuk a két ellentétes rendszer egymás mellett létezését”. S mint Lenin, úgy Sztálin elvtárs is a meg­egyezés legalkalmasabb talaját a kölcsönös árucserében látja. A Szovjetunió és a népi demokrá­ciák vállalhatják a békés együtt-, élést, vállalhatják a békés versenyt a kapitalizmussal. Lenin vállalta ezt 1020-ban, amikor a Szovjetunió gazdasági élete romokban bevert, amikor a békés verseny feltételei a Szovjetunió számára látszólag a legkedvezőtlenebbek voltak. És ha az imperialisták a békés versenyt nem vállalják? Lenin erre a kérdésre is megfelelt még 1910-ben: ,,Azt látjuk, hogy Anglia és Amerika... éppoly vadul és őrülten viselkednek, mint annak­idején Németország, és ezért éppoly gyorsan, talán még gyorsabban kö­zelednek ahhoz a véghez, amelyet olyan sikerrel elért elöltük a ném-cl imperializmus. A német imperializ­mus azzal kezdte, hogy kiterjesz- kedett előbb Európa, háromnegyed­részére, hallatlanul fclpuffadt és felfújta magát, de azután borzai- máz bűz hátrahagyásával széjjel pukkadt. Ilyen vég felé siet most az angol és az amerikai imperializ­mus is. És annál inkább megássa a saját sírját az angol és amerikai imperializmus, ha olyan kalandba bocsátkozik, amelynek politikai összeomlására kell vezetnie...” A béketábor népei a Szovjetunió vezetése alatt szilárd nyugalommal néznek a jövő elé. Ismerik saját erejüket és tudják, hogy Lenin mii­vének folytatója, Sztálin irányítja ügyüket. A békés munkát rendü­letlenül végzik a háborús fenyegeté­sek között is, de soraikat is szoro­sa líra zárják, hogy minden eshet ív- légre felkészüljenek. És magasra emelik Lenin és Sztálin zászlaját'. Azt a zászlót, amely alatt annyi győzelmet arattak, azt a zászlói, amelyen a végső győzelem bizony­sága ragyog.

Next

/
Thumbnails
Contents