Néplap, 1952. január (8. évfolyam, 2-25. szám)

1952-01-31 / 25. szám

Büdszentmihályi Terme őszövethezeti Him 1. szám. Üdvözöljük az új belépőket ! Mi, a termelőszövetkezetek és csoportok: régi tagjai szeretettel és örömmel üdvözöljük azokat a dol­gozó parasztokat, akik meglátták a helyes utat és csatlakoztak szövet­kezeti mozgat műnkhöz. Üdvözöljük Dráviczki László, Fazekas Sándor, Virág Sándor, Reszegi Károly, Nagy Lajos dolgozó parasztokat,, akik 'be­léptek sok más társukkal együtt a Petőfi termelőszövetkezetbe, üdvö­zöljük a Munka termelőszövetke­zeti csoport újbelépőit, K. Virág Sándor, Erdei Sándor, Kató Bálint dolgozó parasztokat s a többieket abból az alkalomból, hogy kedden délig már 2000 holdon, felülire nö­vekedett területük! Mi bízunk abban, hogy az újonnan belépő dol­gozó parasztokkal együtt közsé­günkben virágzó nagyüzemi gazdál­kodást. teremtünk mindnyájunk bol­dogulására. Ujbelépő dolgozó pa­rasztjaink látták meglévő csoport­jaink rohamos növekedését. A 10 mázsás búzatermés, a 11 mázsás őszi árpa és 7 mázsás tavaszárpa- terrnés mind túlszárnyalta az egyé­ni gadálkodók eredményeit. Szö­vetkezeteink becsülettel eleget tet­tek beadási kötelezettségeiknek, szabad piacot kaptak s most a szö­vetkezeti tagok munkájuk gyümöl­cseként szabadpiacon is árusíthat­nak. A csoportokban folyó építke­zések. az egy munkaegységre jutó bőséges javadalom élő bizonyítéka vojt: annak, hogy igazak Rákosi élv- társ ' szavai: a dolgozó parasztok felemelkedésének egyetlen útja a nagyüzemi, szövetkezeti gazdálko­dás ! ! Újabb 333 család választotta tegnap Bíidszentmíhályon a nagyüzemi gazdálkodás útját Nem felejtettük el azt az időt, amikor a grófok földjein robotol­tunk, amikor a kulákok zsákmá­nyoltak ki bennünket. Nem felej­tettük el Rumpold. Rédai és Mezei intéző „urakat”, akik előtt csak le­vett kalappal lehetett megállanl. A Szovjet Hősök elhozták számunkra a szabadságot s Pártunk a napié- | nyes élet útjára vezet bennünket, ] Dolgozó parasztok! Ne hallgassa- ! tok a megátalkodott, ellenség álnok hangjára! Kövessétek valamennyien a már belépőket, lépjetek a boldog élet felé vezető útra: a szövetke- j zeti útra! Munkánk gyümölcse bennünket gyarapít, nem' az urak dőzsölnek Svájcban, Londonban verítékünkből. S gondoljon arra minden dol­gozó paraszt: minden egyes belé­pési nyilatkozat a béketábort erő­síti, Az amerikai halálgyárosok pusztító háború tüzet szeretnék a mi országunkra is rászabadítani. Minden becsületes embernek köte­lessége harcolni a békéért, család­ja, gyermeke jövőjéért, otthona j biztonságáért, A szövetkezetekben többet és jobban tudunk termelni — így erősítjük drága hazánkat s a béke táborát. Mi, akik már régebben a szövet­kezeti útra léptünk, szeretettel vá­runk magunk közé minden becsüle­tes dolgozó parasztot. Kívánjuk, hogy érezzék magúkat jól közöt- liink. Kívánunk erőt, egészséget a munkához, az új élethez! Pethe István, a Petőfi termelőszövetkezet elnöke. Lelkes, ünnepi napjai vannak most a büdszentmihályi dolgozó pa­rasztoknak. A nagy választás nap­jai. A tegnapi újság még arról adott hírt, hogy három nap alatt 310 csa­lád lépett be a termelőszövetkeze­tekbe. Most még nagyobb győzelem­ről értesülnek a megye, az ország dolgozói: kedden újabb 333 család választotta a nagyüzemi gazdálko­dás, a jólét útját. Olyan tekinté­lyes dolgozó parasztok léptek be a csoportokba, mint Kiss F. Károly 14 holdas, Rozgonyi József 7 holdas, Nácsa József 20 holdas, K. Kovács Miklós 10 holdas, Virág Miklós 14 holdas D. Pethe Gábor 9 holdas dolgozó párasatok. Este pedig meg­tartotta alakuló gyűlését a hatodik új csoport, a „Bem apó” III. típusú termelőszövetkezeti csoport a Fel- szabadulás telepen. Orosz István nyolcholdas dolgozó paraszt lett az elnöke, ő javasolta ezt a nevet is, mondván: „Nagy szabadságharcos volt Bem apó, jól ismerjük az éle­tét, harcait. Úgy akarunk dolgozni, hogy méltók legyünk a nevéhez.” — 21 család lépet be ide tegnap este 150 hold földdel, de sokan-sokan akarnak még csatlakozni. A kulá- kok ezt a csoportot is megkörnyé­kezték. Nagy Károly kulák akart ide belépni, de a tagok felháboro­dottan utasították ki: „Közöttünk nincs helye kóláknak!” J. Kiss Sándor kulák, aki vala­mikor több mint 100 holdat bito­rolt, szintén aljas fondorlattal pró-1 ; bált ingyenélő életet biztosítani ma- < gának továbbra. Bement a Petőfi csoport .irodájába, hogy „nem len­ne-e olyan csoporttag, aki a földjét ki«haszonbérletben művelné...” J. Kiss Sándor megkapta a választ: olyan gyorsan fordult ki az irodá­ból, ahogy csak tudott. Ebbe a csoportba tegnap este hat óráig 54 család lépett be a keddi napon s ezzel 1200 holdra növeke­dett a csoport földje. Bejöttek az irodába „érdeklődni” Szombati, Borai dohányosok is. Ér­deklődtek, hogy miként lesz a jó­szággal. Az elnök megmagyarázta nekik: az állatokat felbecsülik, 15 százalékot levonnak a szövetkezeti alapra s a többi pénzt két részlet­ben kapják meg egy éven belül. Az első felét rögtön a behozatalnál. — Érdeklődtek a munka után is. Meg­mondták nekik: ők dohányszakér- tők, hát ebben a munkakörben fog­nak dolgozni. Gondolkodtak s lát­szott rajtuk, hogy már csak néhány lépés választja el őket a belépés-. tői. „Aztán meg lehet-e élni?” —ér­deklődtek. „Hogy meg lehet-e? — lépett eléjük Kása Imre tszcs-tag. Ha most azt mondanák: Itt van két ló, meg mindén gazdasági felszere­lés, meg hat hold föld, akkor se lennék egyéni gazda. A tszcs.-ben gondtalan az élet, szomszéd!” Borai elgondolkodott: „Hogy mondja ... hogy gondtalan? Hát szomszéd, ha így van, az nagyon jó!” S utána arról kezdett beszélni, hogy ért« majd egyszer sem kell menni, hogy „gyere dolgozni, mert hasadra süt a nap”. Forr, pezseg a falu. Másról nem esik szó, mint a tszcs-ről. Szondi Gábor, aki jópáir kilométerre lakik a falutól, kiállt az országúira ün­neplőben, hogy autót „fogjon” ami­vel bejöhet „iratkozni”. Aztán, hogy nem jött arra üres autó, hát fogta magát és bejött gyalog Büdszenimi- hályra. Mert nem akar leghátuisó maradni a belépésnél! Utána ke­rékpárra ült, hogy az apósát is el­hozza a szövetkezetbe. Legyen benn az egész család, az egész rokonság a nagy családban — a szövetkezet­ben. így gondolkoznak ma Biidszént- mihályon a dolgozó parasztok. Van, aki még gondolkodik, van aki még töpreng, de mind több azoknak a száma, akik rálépnek a boldog élet útjára, mind többen írják alá a be­lépési nyilatkozatokat. Senki nem akar utolsónak maradni! Bagdi P. Mihály: Népnevelők, a boldog élet szavainak hirdetői Csikós Sándor Serény népnevelőké járják Büd- , szentmlMly utcáit, Riogatják meg a családokat. Ott vannak a nép­nevelők között a régi termelőszö­vetkezeti csoporttagok, akik már saját eredményeikkel büszkélked­hetnek, de ott vannak közöttük az új belépők is. Liptáfc János közép- paraszt 'szombaton este írta alá a belépési nyilatkozatot. Nem hall­gatott D. Gál Bálint kulák hazug szavára. S hétfőn, kedden reggel' hat órakor már ott volt a pártszer­vezet előtt s Varga elvtárstól meg­bízatást kért: „Hadd mondjam el dolgozó paraszttársaimnak, jöjje­nek velem egy úton”. Sorra kereste fel ismerőseit. Azt mondotta ne­kik: „Sokat dolgoztam egész éle­temben, túrtam a földet látástól vakolásig. Tudom, hogy a csoport­ban is szorgalmasan kell dolgozni, de azt is tudom', hogy a sok gép nagyon megkönnyíti a munkán­kat. Más lesz az életünk, nem görnyed a hátunk.” Hétfőn 18 család lépett lie sza­vára a szövetkezetibe. m Lévai Lajos már a tavasszal be­lépett a termelőszövetkezeti cso­portba. A Munka tagja. Ő a Ki­nizsi-utca házait látogatta sorra. De mielőtt elindult volna, felvette az új ruháját. S aztán azt mondta az utcabélieknek: „Hiába volt ne­kem 18 holdam, tavaly nem kerül­hetett arra sor, hogy új ruhát vehetek magamnak. S nézzetek meg most! Csak február óta va­gyok tagja a csoportnak s máris új ruhát vettem.” Aztán beszélt a csoport fejlődéséről is. Büszkén mesélte el: „Nem gond már nálunk az, építkezés, most készülünk hozzá, hogy saját erőnkből, szénporos ége­téssel 50.000 téglát égessünk ma­gunknak. Építünk istállókat, ólakat, házaikat...” Rácz Sándor, meg a többiek az ő szavára léptek be. Majdhogy az egész Kinizsi-utca kedden délig. Ő is hozzájárult ahhoz, hogy kedden 12 órakor már 2000 hold fölé gya­rapodott a Munka, földterülete! Borbély Gábor is régi esoporttag már. Hétfőn hét dolgozó paraszt­nak magyarázta meg eredményesen a szövetkezeti út helyességét, ked­den délig már 4 új belépési nyilat­kozatot hozott. Azt mondta az em­bereknek : „Negyedmagammal dol­gozok a Petőfiben. Több, mint ezer munkaegységem van. Eddig már 32 mázsa búzát vittem haza s ezután jön majd' a többi jó. Érdemes, lát­hatja akárki, szövetkezeti tagnak lenni”. Sokan hallgatnak - a szavára, mert látják Borbély Gábor életét, a szövetkezeti út helyességének élő bizonyítékát. Sorolhatnánk még tovább a sok serény népnevelő nevét, akik szor­galmasan dolgoznak azon, hogy győzzön a szövetkezet Büdszentmi- hályon. Szemibeszállniak a kulákiha- zugságokkal s minden dolgozó pa­rasztnak elmondják: kövessék a Párt, Rákosi elvtárs szavát. A hangoshíradó messzetoangzón üd­vözli az, újbelépSket, a termelőszö-, vetkezeti, csoportok irodáinál pla­kátok hirdetik :. Várunk bennete­ket...” S egyre többen keresik fel a pártszervezetet, hogy bejelentsék elhatározásukat: szövetkezeti dol­gozók akarnak lenni! Szeretem a tőidet, azért léptem be a csoportba Én, mint küzépparaszt, jó pár éve figyelem a termelőszövetkezet mun­káját és arra a meggyőződésre ju­tottam, hogy a nagyüzemi gazdál­kodás nagyobb eredményt hoz. Most két álló hétig gondolkoztam á belé­pésen, se éjjelem, se nappalom nem volt. Már elindultam, hogy leadom a földem az államnak. Kihoztam a telekkönyvi számokat, mindenféle irattal a kezemben beléptem a ta- gosító bizottság irodájába. Nagyon sokáig törtem a fejemet, míg idáig jutottam. Mikor már sorrakerültem volna, hirtelen határoztam: nem megyek be, dolgozni akarok. Meg­fordultam az ajtóban s elindultam a Munka termelőszövetkezeti cso­port irodája felé. Azonnal kértem egy belépési nyilatkozatot s rögtön aláírtam. Ettől a perctől kezdve egészen megkönnyebbültem. Folyta­tom a munkát! Saját meggyőződé­semből léptem be 14 holdammal a Munka tszcs-be. Felhívom azokat, akik még nem léptek be, kövessenek engem. 61 éves embert. Aki a föl­det szereti, az velem jön a boldo­gabb élet építésére a szövetkezetbe. Bagdi P. Mihály ' , büdszentmihályi Munka tszcs. Soha nem látott terméseredményt akarunk elérni! A felszabaduláskor öt hold föl­det kaptam a Párttól. Ezen dol­goztam mostanáig. Nem volt könnyű egyedül dolgozni. Hosszabb idő óta figyeltem, hogy községünkben s más községekben is a termelőszö­vetkezeti csoport tagjai jobban él­nek, egyre gyarapodnak. Az elmúlt napokban községünk dolgozó pa­rasztjai forradalmi lendülettel egy­másután választották a nagyüzemi gazdálkodás útját. így én Is arra az elhatározásra jutottam: belé­pek, hogy boldogabb és szebb éle­tet teremtsek magamnak, csalá­domnak — az egész községnek. Uj csoportot alakítottunk. A munka, az akadályok leküzdése erős csoporttá kovácsol majd ben­nünket. Tervünk az, hogy az új agrotechnikai eljárásokkal, a szov­jet tapasztalatok felhasználásával soha nem látott terméseredményt érjünk el. Állatállományunkat is nagyra gyarapítjuk. S azt üzenem dolgozó paraszttársaimnak: köves­senek bennünket, újbelépőket! Csikós Sándor Büdszentmlhály, Kossuth tszcs. Kató Bálint: Növeljük az állatállományunkat A felszabadulás után egész fel, lélegeztünk. Nem .nyomorított már bennünket „gróf” Dessewffy és más uraság. Az állam segített bennün­ket Kölcsönökkel, vetőmagvakkal •és más szükséges juttatásokkal tá­mogatott. Ezt a segítséget igyekez­tem a többtermeléssel, pontos adó­fizetéssel és a beadás teljesítésével viszonozni. Most nem zárkóztam el a szövetkezeti belépéstől sem. Az idén már jól dolgoztak a szövetke­zeti tagok. Az állami gazdaság 'is szebb példát mutatott. Jő termésük mutatkozik községünk szövetkeze­teinek. Az eredményt látva, egyheti töprengés után magam is aláírtam a belépési nyilatkozatot. Bízom benne, hogy hasznomat veszik a csoportban. Különösen .szeretek az állatokkal bánni. Míg egyéni gaz­dálkodást folytattam, akkor is a legtöbb jövedelmem .az állattartás­ból volt s ezért arra fogom (biztat­ni a szövetkezetünk vezetőségét, miinél több közös állatunk legyen. Építünk silókat és igyekszünk biz­tosítani újig a takarmányt. Ha jól dolgozunk, olyan jövedelme lesz a szövetkezetünknek, és ezáltal álla­munknak is, hogy sokkal különbül fogunk élni'! KATÓ BÁLINT, a Munka, tszos. tagja. Szövetkezeti küldöttek nyomában Mészáros Sándor belépett a Pe­tőfi tsz-be. A túrkevei Vörös Csil­lag tsz-ben járt. a büdszentmihályi egyéni dolgozó parasztok megbízá­sából és az ott látottak arra, ösztö­kélték, hogy valamelyik szövetkezet tagja legyen. Elmondta szomszé­dainak, ismerőseinek: látta a vil­la nyfejőgépet, a modern sertésfiaz- tatót és más korszerű gazdasági épületet. Szabó István, Aranyos Károly és más dolgozó parasztok szívesen hallgatták Mészáros bácsi elbeszélését. A hallottak gondolko­dóba ejtették őket és pár nap múl­va jelentkeztek ,a község szövetke­zeteibe és csoportjaiba. Mezei Pere,ne, szintén boldogan beszél a fémyeslitkei Fürst Sándor itsz-ben látottakról. „Mikor a szö­vetkezet elnöke bemutatta a kiállí­tási szobában a 'szövetkezet ter­mény-mintáit,, —. mondotta többek közt, — azt suttogtuk egymás közt: biztosan lopták valahonnan a két méter magas kukoricát és a méter ‘negyven—ötvem centis dohányt.” — Csak akkor hitte el a küldöttség, hogy a szövetkezeté, mikor megnéz­ték a mezőn is. Volt mit nézniök. A szabolcsi és debreceni dohányból csak a kalapjuk látszott ki. De megcsodálták a 120 hold szőlőt és gyümölcsöst is, melyet három bri­gád mintaszerűen gondoz, ötvenr kilós almaátlaguk lesz. „A látogatás utáni vasárnap este ■megtartott gyűlésen — mondotta '.mosolyogva Mezei elvtárs, — felszó­laltam a községi gyűlésen és rész­letesen elmondtam a tapasztalatai­mat. Ma a Munka tszcs, tagja, va­gyok már.” Szavai nyomán belépett még a szövetkezetbe Szabó Bálint, Pethe Sándor és Kis J. János,

Next

/
Thumbnails
Contents