Néplap, 1951. december (7. évfolyam, 280-304. szám)
1951-12-24 / 300. szám
4 néplap 1951 december 24 hétlő 58 mázsa szenet takarított meg Nyíregyházától Záhonyig Listván József és Ferenczi István w Érdemes jól dolgozni Oláh János sxtahánovista kasán kor ács levele A nyíregyházi fűtőháznál a sínpárokon mozdonyok sorakoznak. Egy a szánfelvonó mellett áll. A mozdony szeneskocsijába az ágaskodó felvonóból hull a szén. Nagy útra készül a 325 sorozatú mozdony. Nyíregyházától Záhonyig fut. Megtörtént a tárolás. Az üzemanyaggal ellátott mozdony a fűtőháztól befut az állomásra. Mozdonyvezetője Listván József, fűtője Ferenczi István. Bent az állomáson teherkocsikat kapcsolnak a mozdony után. Mielőtt elindulnának, Listván elvtárs beszél a forgalmi szolgálattevővel, így biztosítja a „zöld utat". A tehervonat robogva fut végig a sínpárokon. Listván elvtárs tekintete mindig elóre Irányul, vizsgálja az utat. Ferenczi István fütő pedig lassan adagolja a szenet. A mozdonyvezető túlkiabálja a robogó vonat zúgását. — Csak módjával a szenet! Ferenczineb egy kicsit rosszul esett a figyelmeztető szó, azért elhallgatta válasz nélkül. Csak azt gondolta: majd megmutatom én, hogy mit lehet egy ilyen utón megtakarítani. Gyors mozdulattal kinyitja a tüzszekrény ajtaját. Már .zürke színt öltött a tűz felülete, ebből tudja, hogy rakni kell a tűzre. Merít egy lapáttal a szénből és véknyan megtéríti a tűzet. Gyorsan végzi ezt a munkát. Siet, hogy mennél kevesebb hideg levegő jusson a kazánba. A tüzelés után Ferenczi figyelmesen vizsgálja a tájat — Ajak — mondja. Pár perc és már beszáguldott a tehervonat Klsvárdára. — Nem mehetünk tovább, piros a jelző. Meg kell állni —■ mondja Listván elvtárs. —r- „Itassunk” meg, míg a záhoi személy befut — javasolja Fe,;nczl. listván elvtárs „itatóhelyre’’ vízi a mozdonyt Leugrik, hogy vizet djon a kazánnak, de mielőtt a áthoz érnek így szól a fűtő: Várj, hadd tegyek a tűzre. Az „Itatást” és a tűzrakást kü- in-kUIön Időben végzik, így tud- ik elérni azt, hogy kevés hideg vegő jut a kazánba. — Jól haladtunk eddig — állapítja meg Ferenczi. Sok állomást elhagytunk megállás nélkül. így lőhet ám takarékoskodni a szénnel. Két megállónál az Induláshoz kell annyi gőz, mint a két állomás közti útvonalra. — Vájjon bl lesz az első a megtakarításnál a Sztálini műszakban? Ferenczi végignéz a tartályban lévő szénén és így szól: Remélem nem mi leszünk az utolsók. A Záhony felől befutó személy- vonat elsíkllk Listván elv társék mellett. Kis idő múlva a forgalmista jelzi: szabad az út. Másnap a reggeli órákban vlssza1951 május óta foglalkozom tanítással. Tanulóim mind paraszt- gyermekek, földmunkával foglalkoztak. Építésnél azelőtt egy sem dolgozott. Gyengén is haladt első hetekben a munka; 10—15 százalékot tudtunk csak elérni. Azt láttam az első perctől, hogy tanítványaimban megvan az akarat, jó szakmunkások lesznek, csak jó nevelési módszert kell velük szemben alkalmazni. Én a nevelés módjának a munka részietekig menő megmagyarázását választottam. Nem értették meg egyszer, megmutattam, megmagyaráztam kétszer, sőt ha kellett, tízszer is. Addig, amíg jól meg nem tanulták. A vállalattól kiköveteltem, hogy tanítványaimnak ne csak „csellengő” munkát adjanak (meszelést stib.). Hanem falrakást, ahol meg is tanulják a szakmát. így kapta meg az én brigádom a sóstói úti építkezésnél az egyik fal felrakását. Mennyiségileg és minőségileg kitűnő munkát végeztünk. Az épülethez szállított anyagot 97 százalékig bedolgoztuk. A minőségi munkáért zászlót nyertünk. Tanítványaimat sztahánovista- módszerrel tanítom. A kaloda falazás! módszerrel 90 százalékkal hamarabb tudják elsajátítani tanulóim a szakmát Munkaidő után Is szoktam velük foglalkozni. Politikai és szakmai előadást tartok. Sztálin elvtárs életét tanulmányozzuk, szakmai vonalon pedig a szovjet falazok szak könyvét. Amit elméletben tanulunk, azt rögtön át is ültetjük a gyakorlatba. A vállalattal csináltattam deszkából téglaalakú formákat, ahogy a könyv előírja, futott a 325-ös mozdony Záhonyból. Visszakerült a fütőházba. Listván elvtárs papirt, ceruzát vészelő és számolni kezd. 58 mázsa szenük maradt ezen az utón! Senki nem ért el ilyen eredményt! A megtakarított összeg 24 százalékát prémiumként kapják meg. 194.88 forint a két munkásé. Ezen az egy utón a fizetésükön felül 97.44 forintot kerestek egyenként. (— PAPP —) úgy rakjuk össze a fadarabokat, melyek a téglát helyettesítik. Meg is látszik tanulásunk eredménye, ma már 95 százalékos teljesítménnyel dolgozik a fiatal munkásokból álló brigád. Sztálin elvtárs születésnapjára munkafelajánlást tett ^ kis tanulóbrigád. Vállalták, hogy az építkezésnél három épületet minőségi munkával befejeznek. Felajánlásukat december 15-re, 105 százalékra teljesítették. Én ezután újabb vállalást tettein. Vállaltam, hogy a 12 tanulóból 12 hónap alatt sztabánovistát nevelek. Ehhez azonban a párt- szervezet, az üzemi bizottság támogatását kérem. Tegyék lehetővé, hogy hat hónapon keresztül ón foglalkozzam a tanulókkal, utána a másik hat hónapot töltsék az iskolán. Az iskoláról visszatérve, pedig a hathónapi gyakorlati időre az én tanítványaimat nekem adják vissza. Az én kis brigádom akkor jó eredményekkel fogja megmutatni: méltó az állam sok segítségére, arra, hogy ruhával, lakással, koszttal, szerszámmal látja el őket a nép állama a tanulási idő alatt. És én vállalom a felelősséget. hogy a tanulóbrigád tagjai mind sztahanovisták lesznek. VIBNYIK JÓZSEF, sztahánovista, kőműves, tanulócsoport-vezető. Most egy éve kaptam meg a sztahánovista oklevelet. Nagy öröm volt ez a számomra, de még nn- gyob övöm az, hogy a munkám után megbecsülnek. Munkám sikere abban rejlik, hogy megértettem a Párt szavát. A további jő munka eredményeképpen jelvénnyel kitüntetett szta- liánovista lettem és ezt a jelvényt ma is büszkén hordom. További jutalmat is kaptam. A nyáron kéthetes üdülésre mentem külföldre. Ez örök élmény marad számomra. Láttam az épülő gyárakat, lakóházakat, iskolákat, amelyeket mind sokezer munkáskéz alkotta. Eszembe jutott: mit kapott a ml fütőhá- zunk az ötéves tervben eddig. Kaptunk egy nagy nortonesztergapadot, szénszerelőt, a mozdonyfordítót villamosították, kultúrtermet, üzemi- konyliát, ebédlőt építettek. Ez a sok juttatás mind jobb és jobb eredmények elérésére serkent. A jő munkának meglátszik az eredménye, 1838 forint fizetést kaptam november hónapban. Csa- 'ládom jó ruhában jár. Két nagyobb gyermekem ipari tanuló tett. Nincs rájuk gondom. Az állam ruhával, cipővel, lakással, koszttal látja el őket és hozzá még fizetést A Cégénydányádi pártszervezet a község dolgozó parasztságának se-, gítségével győzelemre vitte a begyűjtést. A község mindenféle beadási kötelezettségének 100 százalékosan tett eleget Ezt az eredményt a cégénydányádiak úgy tudták elérni, hogy a pártszervezet a felvilágosító munka végzésébe bevonta a beadásban élenjáró középparasztokat Is, akik példamutatásukkal agitáltak dolgozó paraszttársaik felé. Szívós népnevelőmun- kát végeztek, hetenkint kisgyűlé- seket tartottak, így hívták fel a még elmaradó dolgozó parasztok figyelmét arra, hogy a haza erősítése ,a törvény betartása nekik is kötelességük. Rákosi elvtárs november 30-án mondott beszéde nagy visszhangra talált községünkben. A dolgozók is kapnak. Lehetett volna ez a múltban? Nem, nem lehetett volna. A ml gyermekeinket csak az urak cselédjének fogadták fel, ha ugyan oda is felfogadták. Most meg két év múlva az én kislányaim is szakmunkások lesznek. Ha szorgalmasan tanulnak tovább, mérnök is lehet belőlük. Ha munkahelyemről kitekintek, magam előtt látom a szép, új nyíregyházi állomást, tőle jobbra a dohányfermentáló épületét. " - mind az ötéves terv juttatásai. Akármerre megyek, mindenhol szebbnél szebb új épületeket látok. Én ügy érzem, hogy minden épület az enyém Is. Ezek a hatalmas építkezések mind azt mutatják, hogy érdemes jól dolgozni. A sztálinin műszakban én 220 százalékos eredményt értem el. Munkamódszeremet átadom dolgozó társaimnak. Bodonyi Géza szaktárs már sztahánovista munka- módszerrel dolgozik. Én célul tűztem magam elé, hogy számos sztahánovistát nevelek az ötéves terv számára. Oláh János, nyíregyházi sztahánovista kazánbovács. valamennyien örömmel fogadták a jegyrendszer megszüntetését s a termények szabad forgalmát. Rákosi elvtárs beszéde után azok a dolgozó parasztok is, akik addig el voltak maradva beadási kötelezettségük teljesítésével — hamarosan teljesítették, sőt túlteljesítették beadási kötelezettségüket. Perémi BertalanS-ZINHÁZ December 25-én, kedden, 26-án, szerdán délután fél 4 árai és esté fél 8 órai kezdettel és december 31-én, hétlön este 7 árai kezdettel a debreceni Csokonai Színház vendégszéknél Nyíregyházán. Bemutatásra kerül a városi Szin. házban, Fazekas Mihály—Móricz Zsíg, mond régi komédiája, a LUDAS MATYI HOGYAN NEVELEM a kőműves tanulókat? Cégénydányád teljesítette begyűjtési tervét Szofiet béhealdírásgyüjtés közben fogták el az udbd- sok. Férjéi néhány héttel azelőtt hurcolták el ugyan- ezért. Tőle vette át az asz- szony az íveket s járta rendületlenül az utcákat, cs«r ládoi.at. Elfogták. Áldott állapotban volt, ez azonban egy cseppet sem zavarta a titóistákat abban, hogy börtönbe vessék az asszonyt. Fern ítélték halálra Szofiet, nem is állították bíróság elé, — a kínzásnak, a pusztításnak egy másik tnéáját szánták neki: az elfelejtést. Ottfelejtették a börtönben. Senki nem kérdett tőle semmit, nem szóltak hozzá, a külvilágnak még a lehelletét sem engedték le a nyirkos börtönfalak közé. Ilyenkor a bizonytalanság, a szorongás ágy belemarkol az ember szívébe, hogy azrosz- szabb a halálnál. Az asszony a börtönben szülte meg gyermekét. Segítség nélkül, egyedül. Alsóruháját tépte össze s abból lett pólya, babaruha„ Mindenki azt gondolná, hogy ilyen viszonyok között elöbb- utóbb elpusztul a gyermek. Ám a kicsi fiú, Zdenko — apjáról nevezte el Szofie — csodálatosképpen növeltedett. Szegény gyermek! 6 nem tudta, hogy mi az: erdő, rét, virágok, napfény, állatok, ház, ágy, kávé és sokminden másról nem tudott, amelyekkel a gyermekek öntudatuk nyílásánál már szoros barátságot kötnek. Az ő első ismerősei voltak: a szalma, amely fojtó, nehéz szagot lehelt; az őrökké nyirkos kövek, amelyeken úgy szaladgálnak a tompafényü víz- cseppek, mint a penészbogarak; a rácsos lyuk, amelyen halvány fény szűrődik be. Ez a fény vékony sugárka, s fénypálcát rajzol a kőre, a padlóra, aztán ahogy a nap tovább ballag, úgy sétál a fénypálcika is körbe. Amikor Zdenko már nagyobb volt, sokat elnézte ezt a sétáló fénypálcikát és mindig ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy est a cseppnyi világosságot megfogja, arcához szorítsa. Sápadt és sovány volt Zdenlce, mint minden börtön- lakó. 8 ami a legjobban fájt Szofienek, csendes volt. Fém sírt, nem kiabált, csak nézegetett bágyadt, nagy szemeivel, mintha egyre csak csodálkozna: miért is kerültem ide, mi volt az én bűnömt Persze, a kicsi Zdenko ezeket a fogalmaiéit még nem ismerte: bűn, vétek. — Csak annyit tudott és érzett, hogy az édesanyja nagyon jó, olyan, mint sok-sok fény együtt s a börtönőr, aki mindennap belöki a kenyeret, a kását, a vizet, az rossz, mint a, hideg, büzhödt penész a repedésekben. Lassan beszélni kezdett a gyermek. Bizony, már több, mint két esztendőt töltenek itt a börtönben. Két esztendő nagy idő egy ember életében s különösen egy gyermek életében, aki akkor kezd ismerkedni az élettel. Mennyi nagyszerű újdonság! De nem a börtönlakók számára. — 7, denk őt édesanyja próbálta megismertetni a világgal. Fehéa volt, hiszen mást nem látott a gyermek, mint a börtön falait. S hogyan értesse meg vele azt, hogy mi a virág például!! Inkább apjáról beszélt. A hős partizánról, akinek brigádját Sztálin elvtársról nevezték el. A hős békcaláirásgyüjtő- röl, aki rettenthetetlen volt a harcban. 8 a gyermek képzeletében úgy élt az apja, mint egy nagy-nagy óriás, aki egyszer eljön s egyetlen mozdulatával szétlöki a börtön falait. — Miért fiem megyünk el máshová? — kérdezte egyszer Zdenko anyjától. — Fém engednek, A békéért harcoltunk, — felelte az asszony. A békéérttöbbször elismételte a gyermek ezt a, szót, kicsit selypítve forgatta a szájában. Mintha így akarná megtudni, hogy mit is jelent ez pontosan. — Mit jelent az, hogy békef — kérdezett tovább. — Mit jelentf — ismételte a kérdést az asszony s hirtelen nem tudott mit válaszolni. — Az jó... — Jót Olyan jó, mint a kenyér...! Fájdalmasan rándult meg Szofie arca. Ez a keserű, száraz, penészes börtönkenyér, kukoricadarastilt, — ez a fia számára a legjobb. Ez számára a „jó”. — Annál is jobb, fiam... És erős! Erős a béke, mert nem lehet elpusztítani az emberek szívéből. Zdenko nem egészen értette ezt a dolgot és megkérdezte. — Olyan erős, mint a falf — és kicsiny kezével a börtönkövekre mutatott. — Ennél is erősebb ...? Ilyen beszélgetések folytak le az anya és a gyermek között. S történt egyszer, hogy szokatlan időben rántottá': fel a börtön ajtaját és ismeretlen alakok nyomultak be a cellába. Szofie rosszat sejtett, magához szorította gyermekét s úgy hátrált vela a homályos sarokba. A jövevények, egy pap és két udbás volt.. A pap előrelépett s olyan volt az arca, mint a doromboló macskáé. — Segíteni akarunk rajtad, leányom, — szólalt meg mézédes hangon s kezét ösz- szekulcsolta. — Gondolj gyermekedre, édes leányom. Az egyik udbás előrelépett, türelmetlenül félretaszította a papot. — Ki volt a férjed!! — rivallt Szofiere. Szofie nem felelt. A bandita hozzáugrott, kitépte kezéből a gyermeket, a sarokba lódította, az asz- szonyt pedig középre, a padlóra. — Felelj, mert megdög- lesz porontyoddal együtt! S az asszony rémülten vette észre, hogy a titóista hóhérlegény gyermekéhez közeledik s amikor mellé ért, belerúgott Zdenkoba. Az asszony felsikoltott. S a gyermek is keserves sírásra fakadt. A pap szolalt meg. — Fo, mondd meg, édes lányom... Szofie hallgatott. Korbács süvöltött a levegőben s nagyot csattant az asszony hátán. A ruha felrepedt, véres esik szaladt végig Szofie bőrén. TJjra és újra. Újra és újra. — Ki volt a férjed! — üvöltött a két udbás hóhér. És hogy történhetett, nem, tudni. Zdenko egyszercsaJa abbahagyta a sírást, véres anyjára nézett. — Béke! — kiáltotta, ahogy csak torkán kifért -s ez úgy hangzott, mint a varázsszó. Az udbások keze hirtelen megállt a levegőben s az asszony, akinek testét őrült fájdalmak kínozták, akinek fülében eszeveszetten dobolt, zúgott minden ülést tisztán és érthetően hallotta- meg: „Béke”! S ez a szó megmaradt nála véglegesen. Elszakították gyermekétől, kínozták, halál- táborba hurcolták, de semmiféle kínzás, börtön és szenvedés nem tudta elvenni tőle ezt a csodálatos szót: „Béke!” Azt a szót, amely már ott visszhangzott gyermeke ajkán. Azt a szót, amely ma éppoly drága a megkínzott jugoszláv nép legkisebbjének és legöregebbjének száján, mint az, hogy „szabadság A féktelen terror, amely börtönbe veti a gyermekeket, a. terhes anyákat, az ifjakat és aggastyánokat, a legjobb hazafiakat, nap mint nap ezer áldozatot szed. A sztálini szavak: a „béke” és „szabadság” azonban legyőzhet ellenül, mint hófehér galamb és mint vörös harcizászló, ott szárnyalnak a börtönök felett és csodálatos erőt adnak a harchoz! S. r A BÉKE
