Néplap, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)
1951-09-20 / 219. szám
1951 szeptember 20. csütörtök. A NEPEK MEGVÉDIK A BEKET IRTA: SZÁNTÓ REZSŐ A dicső Szovjet Hadsereg kato- ndi még Berlint ostromolták, amikor 19-j5 májusában Kennet Baldwing amerikai közgazdász az American Economic Association 57. közgyűlésén a következő figyelemreméltó kijelentést tette: „4 háború az egyetlen elfogadható módszer arra, hogy nagyarányú fogyasztást lehessen biztosítani és nyilvánvaló, hogy az emberek ehhez a módszerhez folyamodnak, ha a bőség terhe már túlságosan nehéz lesz számukra. A világ jelenleg a saját maga által teremtett szörnyű dilemma harapófogójában küszködik; vagy háború révén kibővíti a fogyasztást, avagy válságok és munkanélküliség révén csökkenti a termelést." Kennet Baldwingnak idézett kijelentése visszatükrözi az amerikai imperialistáknak azt a felfogását,1 hogy a kapitalizmus általános válságából számukra csak egyetlen kivezető út lehetséges: az új világháború. Az amerikai monopoltőke ezért azt tűzte ki célul maga elé, hogy erőszak és új háborúk útján amerikai világbirodalmat hoz létre, amely méreteiben felülmúlna minden más,' a történelemben eddig ismert világbirodalmat. Az amerikai imperialisták a maguk gyarmatává akarják változtatni az. egész világot, szuverén népeket rabságba akarnak dönteni. Az USA és Anglia uralkodó körei ezért letértek a Szovjetunióval és a többi demokratikus országokkal való együttműködés útjáról, mindenképpen igyekeznek aláásni az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Eszeveszett fegyverkezési versenybe fogtak, különféle agresszív blokkokat kezdtek összetákolni. Ezek az agresszívt blokkok a demokráciának és a szocializmusnak a. háború alatt és után az egész világon megnőtt erői ellen irányulnak. Az új világháború előkészítése azonban az amerikai imperialisták részéröl felette kedvezőtlen viszonyok között történik. A szovjet nép győzelme a pflgy honvédő háborúban, a reakciós népellenes rendszerek megdöntése és népi demokratikus rendszerek létesítése egész sor országban, százmilliók bekapcsolódása az aktív politikai életbe, óriási mértékben megerősítette a béke és a demokrácia táborát. A néptömegek megértették, hogy országaik sorsát nem szabad többé reakciós rezetőkre bízni. A népek nem akármik többé a régi módon élni és kezükbe veszik sorsuk inté-, zését. Tanúi vagyunk minden országban — a kapitalista országokban éppúgy, mint a gyarmati országokban —, hogy a dolgozók többsége, élén a munkásosztállyal, a legszorosabb egységben sorakozik, fel a marxizmus-leninizmus alapján álló, harcedzett kommunista- ős munkáspártok mögé, hogy meg- döntse az imperialista háborús uszltók népelnyomó uralmát. A békéért vívott harc döntő tényezője: a Szovjetunió. Ez elsősorban a szovjet állam szocialista gazdasági és társadalmi rendszeréből következik. A Szovjetunió békés nemzetközi politikájának alapjait Lenin és Sztálin, a proletárforradalom nagy vezérei és a Szovjet állam megalapítói dolgozták ki. A Szovjetunió szocialista gazdasági rendszere nem ismeri a termelőeszközök magántulajdonát. Célja nem a profitszerzés, nem ez a rugója gazdasági élete fejlődésének, hanem a nép anyagi és kulturális életszínvonalának állandó emelése. A Szovjetuniónak nincs szüksége idegen külső piacokra, idegen országok nyersanyagára, olyan külpolitikára, amely más népek és országok leigázására és kifosztására vezet. Hisz a Szovjetunió mérhetetlenül gazdag nyersanyagforrásokban, szocialista gazdasági rend szere pedig, mint ezt a háború utáni ötéves terv eredményei mutatják, lehetővé teszi a termelőerők korlátlan fejlődését. Belső piaca állandóan fejlődik, mert állandóan növekszik a nép anyagi és kulturális színvonala. A szovjet-szocialista társadalom fejlődésének döntő feltétele tehát a béke biztosításai A nagy Lenin több mint SO évvel ezelőtt hangsúlyozta egy amerikai újság murtfea- társa előtt, hogy a Szovjet ország állandóan a békére törekszik, és az amerikai imperialistákat mint háborús gyújtogatókat bélyegezte meg. „Az amerikai imperialisták csak hagyjanak bennünket békében, mi sem bántjuk őket." Sztálin elvtárs is többizben hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió kapitalista országokkal való viszonyúnak az az alapja, hogy a két ellentétes rendszer együttműködése lehetséges. Sztálin elvtárs a második világháború utáni időben is nem egyszer hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és az USA gazdasági és ideológiai alapja különbözősége ellenére is az együttműködés nemzetközi kérdésekben nemcsak lehetséges, de kívánatos is. A Szovjetunió meg van arról győződve, hogy a két rendszer közötti békés gazdasági versenyben minden előny az ő oldalán van. A béke és a szo- ci-alizmus elválaszthatatlan egymástól. De igy van-e ez az imperialista, államokban ist Az imperializmus gazdasági rendszere, annak belső ellentmondásai, az imperialisták harca a piacokért, nyersanyagforrásokért és a tőkekivitel lehetőségéért, mindenekelőtt azonban a szocializmussal és a demokráciával szemben fennálló kiegyenlithe- tetlen ellentétei állandóan megszülik a háború veszedelmét. Az imperialisták félnek is népeiktől, amelyek nem akarják az új háborút. Ezért hangoztatnak a békére és megegyezésre vonatkozó szólamokat, mint azt nemrég Tru- mannak és az amerikai kongresz- szusnak a. Szovjetunióhoz intézett üzenetében is olvashattuk. Ezek a hazug békeszólamok a szovjet válaszban újra lelepleződtek. Vájjon miféle békeszándék az, amel-y- lyel összefér a 10 milliárd dolláros fegyverkezési költségvetés, a fasiszta hóhér Francoval kötött katonai megegyezés, a koreai anyák és gyermekek tömeges gyilkolása? Mások tehát a szavak és mások a tettek. És ha az imperialistákon múlna, ők már régen a háború örvényébe taszították volna a világ népeit. Az amerikai — angol imperialisták a béke ellen irányuló cselszö- vényeikben hűséges kiszolgálókra találtak a jobboldali szociáldemokratákban és a Titó-féle fasiszta kémbandában. A munkásosztály nagy tanítói, Lenin és Sztálin állandóan figyelmeztettek arra, hogy a jobboldali szociáldemokraták a háborúk előkészítésében az imperialisták legfőbb támaszai a munkásosztály soraiban. A jobboldali szociáldemokraták mai szereplése azonban felülmúl minden eddigit. Nyíltan, kendőzés nélkül állnak ki a háború igazolására és az atombomba védelmére, ök szervezik és viselik a háborúkat a gyarmati és függő országok népei ellen. Az angol jobboldali szociáldemokraták kormánya, az Attlee kormány az angol imperialisták nevében folytat kegyetlen háborút a szabadságáért és függetlenségéért küzdő Malájföld népe ellen. A francia jobboldali szocialisták kezdeményesésére indult meg hit- szegö módon szennyes háború Indokínában, ahol a francia katonaság minden emberi jog lábbal tiprásd- val pusztítja a békés lakosságot. A német jobboldali szociáldemokrata párt egész politikáját a Szovjetunió és a béke erői elleni harc hatja át. A párt főkolomposa, Schumacher a következő jellemző kijelentést tette erről: — „Készek vagyunk újból fegyvert ragadni, ha a nyugati szövetségesek megosztják vélünk a kockázatot és az esélyeket a Szovjetunió elleni háborúban:’ JUHASZ RÓBERT: A jobboldali szociáldemokraták szerepét az imperialisták táborában találóan jellemzik a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának következő szavai: „A jobboldali szocialisták jelenleg nemcsak saját országuk burzsoáziájának ügynökeiként, hanem az amerikai imperializmus ügynökeiként is lépnek fel." A béke megőrzés és megteremtése manapság azonban nem utópia, hanem reális lehetőség és pedig azért, mert a béke őrhelyén ott áll az imperialista háborúk ellenségeinek Szovjetunió vezette tábora. Ma döntő mértékben a haladó, demokratikus erők. energiájától és kezdeményezésétől, a békeszerető népek éberségétől, szervezettségétől, aktivitásától függ, hogy meg lehessen hiúsítani a háborús uszítók terveit. A Szovjetunió és a népi demokratikus államok hatalmának gazdasági és politikai megerősödése egyik legmegbízhatóbb garanciája a béke megőrzésének. Ebben rejlik tehát a Szovjetunió háború utáni hatalmas sikereinek az ötéves terv végrehajtásának felmérhetetlen nemzetközi jelentősége. Méginkább növeli a béketábor erejét, méginkább megnehezíti a háborús uszítók számára, hogy szabadjára engedjék a háború gonosz szellemeit és kirobbantsák az új világháborút. A Szovjetunió a békéért és áltar lános biztonságért folyó harcban ■Mist együtt küzd a nagy kínai vőppel, a többi népi demokráciák népeivel, amelyek mind szilárd békepolitikát folytatnak és céljuk, hogy az új társadalmi viszonyok alapján népeik anyagi és kulturális színvonalának minél nagyobb emelését érjék el. E békeszerető népeknek, köztük a mi hazánknak, Magyarországnak egész gazdasági, politikai és katonai ereje a békét szolgálja. Minél erősebb a szocialista szovjet hatalom, annál erősebbek a népi demokráciák is, mert a szocializmus építése ezekben az országokban szervesen összefügg a kommunizmus építésével a Szovjetunióban, mert a népi demokráciák új társadalmat építő munkájukban a Szovjetunió önzetlen, testvéri segítségére támaszkodnak. A Szovjetunió mélyen demokratikus békepolitikája egyenes következménye és természetes folytatása a kommunizmus felé haladó, a legmagasabb típusú demokráciát képviselő szovjet állam belső politikájának, A Szovjetunió külső politikájának alapvető elve : minden nép egyenjogú együttműködésének elve egyenesen következik a Szovjetunió népeinek, a Szovjetunió kötelékébe tartozó nemzeti köztársaságok együttműködésének elvéből. A Szovjetunió keretében minden nép lehetőséget nyert arra, hogy szabadon építse a maga, formájára nemzeti, tartalmára nézve szocialista kultúráját. A népek szuverenitásának szovjet felfogása a legkövetkezetesebb kifejezése a Lenini- Sztálini nemzetiségi politikának, amely biztosítja a Szovjetunió minden népének testvéri együttműködését, gazdasági életük és kultúrájuk teljes felvirágzását. A Szovjetunió a nemzetközi küzdőtéren is, mint a nemzetek és államok szuverénitdsdnak bajnoka és védelmezője lép fel, aminek különös jelentősége van napjainkban, amikor az amerikai imperializmus nyíltan világuralomra törekszik és lábbal tapossa más népek szabadságát és függetlenségét. Sztálin tanítása, hogy minden népnek joga van ahhoz, hogy saját kívánsága szerint rendezze be életét, hogy minden nemzet szuverén és minden nemzet egyenjogú. Ez a Sztálini elv vezérli a hatalmas Szovjetunió nemzetközi politikáját is. Ez az elv nagy akadály mindenféle imperialista hódító törekvéssel szemben. Ez az elv biztosítja a szocializmust építő népi demokráciák zavartalan fejlődését. A más népek egyenjogúságának ez a tisztelete kifejezésre jut a Szovjetunió és a keleti népek, de különösen a Szovjetunió cs a népi demokratikus r » öt'síqeu Őrhelyén áll a vasutas, füttyent, zászlóval integet, hogy a mozdony befuthassa a messzevivő síneket, hogy a kocsik terhes méhc kiöntse kincsét boldogan — őrhelyén áll a vasutas, s a vonat boldogan rohan. ■ Posztján a bányász megfeszül: a. szénbe jó csákányt akaszt, mert tudja, hogy ha fény Ügyül, fényt fekete szene fakaszt, s tudja. hogy mozdony sem rohan, ha a szénkombájn elakad — posztján a bányász megfeszül s csákánya újra csak lecsap. 4 paraszt ‘a tavaszba néz s vigyáz, a földbe jó magot vet csak, hogy visszaadja majd a, munkásnak. amit kapott. Falu, város, egész ország, mint nagy család egyszerre lép — a paraszt a jövőbe néz és veti a nép kenyerétA mérnök szeme élesen, mint lámpafény. a tervbe vág. Megszerkeszt hidat, házat is, hogy jöhessen a kis család, mert testvérem a mérnök is, együtt szoptatott az anyánk, — a gondolata hát kigyúl, segít, hogy felnöjjön hazánk. őrségen áll a katona, — a ház, a gyár s anyánk felett, hogy bátran fusson a vonat, s a bányász adhasson szenet, hogy fehér legyen a kenyér, hazánk meg boldog, szép, szabad, hogy békénk legyen — a békéért — anyám, fiad fegyvert ragad. országok között kötött szerződésekben. Szöges ellentétben a MarshaU- tervvel, mely arra irányult, hogy amerikai gyarmattá tegye a második világháborúban legyengült európai országokat, hogy az amerikai monopoltöke piacot és olcsó munkaerőt találjon a maga számára, hogy segítséget nyújtson Nyugat- Európában a kapitalista osztályok uralmának helyreállításában és a kapitalizmus megroggyant épületének megszilárdításában-. A Szovjetunió más országokkal szemben éi- vényesiilő gazdasági politikája mentes minden uralmi, vagy kizsákmányolási törekvéstől. Ezt bizonya ja az az önzetlen segítség, amelyet a Szovjetunió gazdasági, technikai és kulturális tekintetben a népi demokratikus országoknak nyújt, kifejeződik ez gépek és nyersanyagok szállításában, olcsó hitelnyújtásban, tapasztalatcserében, kulturális együttműködésben. 4 Szovjetunió és a népi demokráciák között a szoros, barátságos és kölcsönös együttműködésnek új formái alakullak ki. Gondoljunk csak a kölcsönös segítségnyújtási szerződésre agresszió esetén és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsára, amelyek a történelemben először biztosítják a népi demokratikus országok népei számára az igazi nemzeti függetlenséget, a testvéri együttműködést és gazdasági terveik kölcsönös összeegyeztetését. Mindez meggyorsítja a népi demokratikus országokban a termelőerők fejlődését, a szocializmus győzelmét, A háború utáni ötéves terv si- keres teljesítése és túlteljesítése megszilárdítja a Szovjetuniónak és a népi demokratikus országoknak ezt a politikai és gazdasági együttműködését. Ezek a sikerek egybeforraszt jdk a béke és demokráciahatalmas táborát és eleve kudarcra kárhoztatnak minden béke ellen irányuló imperialista cselszövést. A szovjet kormány békepolitiká- ja rendszeres árleszállítást, a szovjet emberek életszínvonalának állandó emelkedését jelenti. Az imperialista államok háborús politikája, a fegyverkezési hajsza Viszont a kapitalista országok dolgozói számára a szüntelenül emelkedő drágaságot, újabb adókat és éhséget hoz magával. A kapitalista országok dolgozói ezért kapcsolódnak be egyre szélesebb tömegekben a békeharcba és felsorakoznak a béketábor vezetője ,a szocializmus országa, a Szovjetunió és a népi demokráciák mellett. 4 világ békeszerető népei jól látják, hogy ha a szovjet nép a legközelebbi hathét évre ilyen hatalmas erőfeszítéseket követelő müvek elvégzését tervezi, akkor ez azt bizonyltja, hogy a szovjet nép hisz a békében és mélyen érdekelve van a tarlós béke megőrzésében. Ha a, szovjet kormány az amerikai és angol imperialisták örült háborús előkégzü- létéi és nyílt agressziót cselekedetei ellenére lehetségesnek tartja a békés építésnek nemcsak folytatását, hanem jelentékeny mértékű kiszélesítését, akkor ez azt mutatja, hogy a szovjet emberek mélyen meg vannak győződve a béke, a demokrácia és a szocializmus szüntelenül növekvő táborának legyözhe- ellenségéről. A kommunizmus építésének világtörténelmi jelentőségű sikerei még jobban lelkesítik az egész világ dolgozóit a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcukban. A néptömegek egyre inkább meggyőződnek arról, hogy a kapitalizmus napja lealkanyul.hogy a kapitalizmust fel kell, hogy váltsa az új, magasabbrendü szocialista gazdasági rendszer. Eisenhower sürgeti a bécsi kormányt: siessen az ógyútöltelék-szolgáltatással Moszkva (tASZSZ) A Pravda „Ausztria militarizálásának fokozása" címmel közli Mihai- lovnak, bécsi tudóssítóiának cikkét. Egy hét sem telik el anélkül, hogy az amerikai megszálló csapatok Ausztriában ne tartanának hadgyakorlatokat — írja Mihailov. Nyugat-Ausztriában a hábo rús készülődések különösen fokozódtak a nyugatnémet revan- sista hadsereg megalakításával kapcsolatban. Eisenhower sürgeti a bécsi kormányt, siessen az ágyútöltelék-szolgáltatássa1. Mihailov hangsúlyozza. ho<*v már megkezdték az osztrák katonai alakulatoknak, mint a hirhedt „Európai hadsereg1 alkotórészeinek felállítására vonatkozó tervek végrehaitását. A lövendő osztrák hadsereg gerince a gépesített csendőrezred, amelynek kiképző központjai vannak Ausztria nyugati tartományaiban. Ez az ezred tisztán katonai alakulat körülbelül nyolcezer katonából és tisztből áll. Az ezred le génységét háromhavonként cserélik. Igv e katonai központokban Nvugat-Ausztria férfi lakosságának jelentős részét képezik ki. A Figl-kormánv az osztrák néptömegek kirablásával • szerzett jelentős ösrzedeket háborús építkezésekre költi. A katonai kiadások jelentős részét a költségvetés más cikkelveiből fedezik. Nem meglepő tehát, hogv a kormány politikája növekvő felháborodást kelt az osztrák nép haladó rétege'ben.
