Néplap, 1951. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1951-05-24 / 118. szám

2 1051 MÁJUS 24, CSÜTÖRTÖK A Szovjetunió javaslatai a japán békeszerződéssel kapcsolatban Szovjet észre\*ételels az amerikai tervezetről A.. J. Bogomolov, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese ez év má­jus 7-én átnyújtotta Kirknek, az USA moszkvai nagykövetének a Szovjetunió kormánya észrevételeit az USA japán békeszerződésterveze­tével kapcsolatban. „1.) A szovjet- [kormány észrevé­telei mindenekelőtt a japán béke- szerződés helytelen előkészítésére vonatkoznak. A japán békeszerződés tervezett kísérő memorandumában az USA kormánya kijelenti, hogy az emlí­tett tervezetet azután fogalmazták meg, miután az USA kormányának képviselői és egész sor más állam köztük a Szovjetunió — kormányá­nak képviselői is kicserélték véle­ményüket. Meg kell jegyezni, hogy ez utóbbi állítás nem felel meg a valóságnak, mert a szovjet kor, mány még ez év március elején nyi­latkozatot tett közzé, melyben kije­lentette, hogy nem vesz részt a ja­pán békeszerződéssel kapcsolatos kü­lön megbeszéléseken az USA képvi­selőivel. A szovjet kormány abból indult ki, hogy a japán békeszer­ződés előkészítése nem lehet egy va­lamely kormány ügye, mely kor­mány kikéri más érdekelt kormá­nyok véleményét, hanem mindezen kormányok közös ügyének kell len­nie, ahogy ezt a megfelelő nemzet­közi egyezmények előírják. Ennek ellenére az USA kormá­nya nem mondott le a Japánnal kötendő békeszerződés különálló előkészítéséről, kizárólag magának igyekezve kisajátítani ezt a jogot. Az 1945. évi augusztus 2-i potsda­mi egyezmény értelmében megala­kult az öthatalom — az USA, a Szovjetunió, Kína, Nagybritannia és Franciaország — külügyminisz­tereinek tanácsa. — A potsdami egyezmény egyenesen kimondja, hogy a külügyminiszterek taná­csát elsősorban a békés szabályo­zással kapcsolatos előkészítő mun­kálatok céljából alakítják meg és hogy az egyes békeszerződések ösz- szeállításánál a tanács olyan ta­gokból fog állni, akik azokat az ál­lamokat képviselik, amelyek aláír­ták a szóbanforgó ellenséges ál­lamnak szabott kapitulációs felté­teleket. A szovjet kormány még 1947-ben javasolta, hogy hívják össze a kül­ügyminiszterek tanácsának külön ülésszakát Kína, az USA, a Szov­jetunió és" Nagybritannia képvise­lőinek részvételeivel, hogy hozzá­lássanak a japán békeszerződés előkészítéséhez. Emellett a szovjet javaslat kiemelte, hogy a Japánnal kötendő békeszerződés előkészítési munkálataiba be kell vonni mind­azokat az államokat, amelyek fegy­veres erejükkel résztvettek a Japán elleni háborúban. De sem ez a ja­vaslat, sem más javaslatok, melyek­ben a szovjet kormány újabbb erő­feszítéseket tett a japán békeszer­ződés megkötésének meggyorsításá­ra, nem jártak pozitív eredménnyel, mert az USA kormánya nem tartja szükségesnek sem a külügyminisz­terek tanácsának összehívását a Japánnal kötendő békeszerződés előkészítésére, sc-m pedig a béke- konferencia összehívását ennek a szerződésnek a megtárgyalására. A szovjet kormány szükségesnek tart­ja, hogy külön rámutasson, meny­nyire megengedhetetlen, hogy Kí­nát kirekesszék a Japánnal köten­dő békeszerződés előkészítéséből. A Kínai Népköztársaságnak a Japán békeszerződés előkészítési munkálataiban való részvétele nél­kül elképzelhetetlen a távolkeleti helyzet valóban békés szabályozása. Az Egyesült Államok kormánya azért Igyekszik a Szovjetuniót, a Kínai Népköztársaságot és más or­szágokat a Japánnal kötendő bé­keszerződés előkészítéséből kire- keszteni és azért igyekszik ezt az ügyet kizárólag saját kezébe venni, hogy egyoldalúan, diktátum formá­jában rákényszerítse Japánra e szerződésnek az USA számára elő­nyös feltételeit, kihasználva e cél­ból J'-nán jelenlegi kormányának az amerikai megszálló hatóságoktól való függőségét. 2.) A szovjet kormány észrevé­telei másodsorban arra vonatkoz­nak, hogy a Japán békeszerződés amerikai tervezete — a dolog lénye­ge szempontjából — egész sor heiy- telen tételt tartalmaz, amelyek nem egyeztethetők össze a hatal­mak között fennálló egyezmények­kel. Olyan közismert nemzetközi ok­mányokban, mint az 1943. évi kairól deklaráció, az 1945. évi potsdami deklaráció és az 1E-45. évi jaltai egyezmény, az Amerikai Egyesült Államok, Nagybritánnia, Kína és a Szovjetunió kormányai meghatáro­zott kötelezettségeket vállaltak ma­gukra a japán békeszerződés meg­kötésére. Az említett okmányok megálla­pítják Japán területi határait és rámutatnak arra, hogy Japánban békés szándékú és felelős kormány­nak kéll alakulnia, melynek meg­alakulása után a megszálló csapa­tokat ki kell vonni Japánból. A fenti okmányokban, valamint a hatalmak ezeket kővető egyezmé­nyeiben is szó van arról, hogy Ja­pánban „minden akadályt el kell hárítani az elől, hogy a japán nép körében újjászülessen és megerő­södjék a demokratikus irányzat” és hogy széleskörű lehetőséget kell teremteni az ország békegazdaságá­nak fejlődése számára. Ugyanott egyben arról is sző van, hogy vé­get kell vetni a militaristák ural­mának és befolyásának s végre kell hajtani Japán dsmilitarizálását. A japán békeszerződés amerikai ter­vezete egy s más tekintetben fi­gyelmen kívül hagyja a hatalmak­nak ezeket — a fentemlített okmá­nyokból következő — kötelezettsé­geit. Az USA moszkvai nagykövetének átadott okmány a következőkben felsorolja azokat a szigeteket, ame­lyeket az USA tervezete szerint el kellene szakítani Japántól és az USA igazgatása alá vonni, vala­mint azokat a szigeteket, amelye­ket vissza kellene adni Kínának, de amelyekről nem tesz emlitést a ter­vezet. Az amerikai tervezet nemcsak, hogy nem tartalmaz biztosítékokat a japán militarizmus helyreállítása ellen, hanem általában semmiféle korlátozást nem állít fel a japán fegyveres erők méreteire vonatko­zóan. A szovjet kormány úgy véli, ez egyet jelent azzal, hogy Japán­nak megengedik . a militarizmus helyreállítását. Érthető, hogy ez a helyzet semmiképpen nem egyeztet­hető össze a hatalmaknak Japán demilitarizálására vonatkozó isme­retes egyezményeivel. Nem lehet figyelmen kívül hagy­ni azt a tényt sem, hogy az ame­rikai tervezet semmiféle határidőt nem állapít mrg a megszálló csa­patok Japánból történő kivonására és egyenesen arra számít, hogy az amerikai megszálló csapatok és a katonai támaszpontok a békeszer­ződés megkötése után is megmarad­nak Japánban. Következésképpen az ilyen „bé­kés rendezés” után, amelyet az Egyesült Államok készít elő Japán részére, japán katonai megszállása nem szűnik meg és japán tényleges ura az Amerikai Egyesült Államok marad. Meg kell említeni emellett, hogy az USA kormánya Japán, amerikai csapatok általi megszállását már most sem azoknak a céloknak érde­kében használja fel, amelyekben a japán fegyverletétel! okmányt alá­író államok megegyeztek. A Japán területén tartózkodó amerikai megszálló csapatok Ja­pán területét, valamint az ország anyagi és embertartalékait a koreai fegyveres intervencióra használják fel. Az amerikai tervezet végül fi gyeimen kívül hagyja, hogy meg kell szüntetni azokat a korlátozáso­kat, umelyek Japán békegazdaságá­nak szabad fejlődését gátolják. 3.) A szovjet kormány változatla­nul sürgeti, hogy minél előbb kos­A növényápolás és ssénabetakarítás sikeréért ötéves népgazdasági tervünk egyik főfeladatként a mezőgazdasági termelés elmaradottságának fel­számolását tűzte ki. Legfőbb növé­nyeink termésátlagát az ötéves terv során nálunk eddig még el nem ért magasságra kell emelnünk — mondja a minisztertanács határo­zata. A minisztertanács a növény- termelés kétéves terveként azt a feladatot állította mezőgazdaságunk dolgozói elé, hogy 1951 végére az állami gazdaságokban 35 százalék­kal, a termelőszövetkezeti csopor­tokban 25 százalékkal, az egyéni­leg dolgozó parasztoknál pedig 10 százalékkal emelkedjék az átlagter­més az 1949 évi termésátlaghoz ké­pest. Az ötéves terv idején pedig 50 százalékkal kell, hogy növeljük a mezőgazdaság terméshozamát. E feladat megvalósításához Pártunk és Népköztársaságunk kormánya nagyarányú támogatást nyújt. Uj traktorokat, arató-cséplőgépe­ket. s többezer egyéb korszerű me­zőgazdasági gépet juttatott már eddig is a mezőgazdaságnak. Me­gyénkben is három arató-cséplő és több mint ötven kévekötő aratógép indul el a földek termésének beta­karításáért az idei aratáson. De nagy segítséget jelentettek a ter­méshozam emeléséhez az államunk által juttatott nemesített vetőmag­vak, a nagymennyiségű műtrágya és más növényvédőszerek is, me­lyeket a közelmúltban kaptak me­gyénk dolgozó parasztjai. Pártunk és államunk, a munkásosztály tá­mogatása, a gépi munka jobb ki­használása mellett, az idejében el­végzett vetési munkák, a jó talaj- előkészítés és a kedvező időjárás következtében az idén évtizedek óta nem tapasztalt bő termés ígér­kezik. De ahhoz, hogy a miniszter- tanács határozatát teljesítsük, hogy az Idei termés jelentős lépés legyen a magasabb terméshozam elérésé­ben, az kell, hogy a kedvező időjá­rás, megfelelő növényápolást mun­kával párosuljon. A földművelésügyi miniszter leg­utóbbi felhívásában rámutatott: A növényápolás mindeu munkáját, sarabolást, kapálást, gyomlálást, egyelést, valamint a takarmányterti- letek, rétek, legelők, utak árok­partok és töltések i szénatermésének betakarítását, a most következő néhány napon belül el kell végez­nünk, ha azt akarjuk, hogy nagy termést érjünk el és állatállomá­nyunk takarmányszükségletét teljes mértékben biztosítsuk. A gondos növényápolás, az agro­technika alkalmazásának helyessé­gét számtalan példa bizonyltja. A tlszabezdédt „Május 1” termelőszö­vetkezeti csoport azon a területen, ahol gondosan végezte az elmúlt évben a növényápolást, napraforgó­ból 10, cukorrépából pedig 160 má­zsás holdankénti átlagot ért el, A cukorrépát idejében kiegyelték, meg. sarabolták, utána pedig négyszer megkapálták. Ezzel szemben volt olyan terület is, ahol elhanyagol­ták a növényápolást, elkéstek az egyeléssel. Az elhanyagolt terület­ről, csak 100 mázsát takarítottak be holdankint. Katona József Ér- patak-zsindelyestanyui dolgozó pa­raszt az idejében végzett növény­ápolás következtében az elmúlt év­ben a szárazság ellenére is 200 má­zsa cukorrépát és S0 mázsa burgo­nyát takarított be holdankint. Aki késlekedik az egyeléssel, a Ányagkarbantartás a Sóstói-úti munkatelepen sarabolással, a kapálással, az A jó termést veszélyezteti. Már pedig sem népgazdaságunk, sem békénk megszilárdítása, de a termelők szá­mára sem lehet közömbös, hogy holdankint 100, vagy 200 mázsa cukorrépát termelünk. Az esős idő­járás nem csak a hasznos növénye­ket, de a gyomokat is megnövelte és ha nem Irtjuk ki a gyomokat, ha a talajban lévő víz elpárolgását nem előzzük meg gondos és idejé­ben végzett kapálással, akkor igen jelentős károkat szenvedünk, A növényápolás idejében és jó minőségben való elvégzése minden dolgozó paraszt számára hazafias kötelesség is. A több termés, több traktort, több kultúrházat, villanyt, napköziottbont, bekötőutat, több új gyárat és boldogabb életet jelent. Vájjon _ nem mondhatja-e jogos büszkeséggel az a dolgozó paraszt, aki a jó növényápnlási munkával is hozzájárul a töhbterineléshez, hogy ezzel is egy csapást mértem a háborús gyújtogató imperialis­tákra? — Nem nagyszerű ér­zése minden dolgozó paraszt szá­mára, ha a soronlévő mezőgazda- sági munkák, most növényápolás gondos elvégzésével bizonyítja be, hogy kezében tartja a béke meg­védésének ügyét? Az időben végzett munka igen nagyjelentőségű. Ezt ismerték fel a tiszalöki, nyíregyházi és a keme- csei járás dolgozó parasztjai, ami­kor a vetés befejezése után nagy lendülettel láttak a növényápolási munkához is. Ezekben a járások­ban már befejezték a cukorrépa egyelését és sarabolását, de néhány napon belül a kisvárdal. vúsáros- naményi és a mátészalkai járás is, befejezi. A csenged, fehérgyarmati járásban viszont igen nagy a lema­radás. A többi növényféleség nö­vényápolási munkáiban pedig me­gyeszert,e lemaradás van. Ezt a le­maradást sürgősen be kell hozni. Pártszervezeteink, tanácsaink segít­senek _a hibák kiküszöbölésében, a lemaradás behozásában. Ne felejt­sék el, hogy á jó termésért vívott harc sikerének egyik előfeltétele a gondos növényápolás, ötéves ter­vünk megvalósítását, a miniszter­tanács határozatának végrehajtá­sát, a dolgozó nép jólétét segítjük elő az idejében végzett munkánkkal. Tudja ezt az ellenség is, ezért sza­botál, ezért igyekszik „maradt szo­kásokra hivatkozva, félrevezetni dolgozó parasztságunkat. Mi tehát a legfontosabb feladata most dolgozó parasztjainknak? Min­denek előtt a növényápolási mun­kák minél előbbi befejezése és a szénabetakarítás. Községek, dűlők és egyes dolgozó parasztok keljenek egymással nemes versenyre a nö­vényápolás és a szénabetakaritás mielőbbi elvégzésére. Hirdessék ál­landóan a versenytáblák: kik az élenjáró dolgozók és kik maradnak le. Állami gazdaságaink és terme­lőszövetkezeteink mutassanak ezen a téren is példát egyéni gazdálko­dó parasztjainknak. Járjanak a munka élén a kommunisták, a ta­nács és a többi tömegszervezetek vezetői. Mozgósítsák az összes mun­kaerőt, az asszonyokat, fiatalokat, a tanulóifjakat e harc sikeres be­fejezése érdekében. Gépállomásaink is adjanak támogatást. Szereljenek össze minél több kapálógépet. Se­gítsenek a fükaszálásban is. A DISZ, MNDSZ, a DÉFOSZ és a földmüvesszövetkezet is mozgósít­sa tagjait. Példamutató munkával, felvilágosító szóval is segítsék elő az elmaradás behozását. Leplezzék le kérlelhetetlenül azt, aki gátolni meri a többtermésért vívott har­cunkat. üröm és büszkeség volt a megye dolgozó parasztjainak számára az, hogy a tavaszi vetés országos ver­senyében a második helyen végez­tünk. Az elkövetkező napokban mozduljon hát meg az egész megye apraja nagyja, fiatalja ős öregje egyaránt és minden időt jól kihasz­nálva, lendületes munkával arassa­nak újabp győzelmet. ISz, B.), sék meg a japán békeszerződést. A szovjet kormány álláspontja az, hogy a békeszerződést azoknak a nemzetközi egyezményeknek alap­ján kell kidolgozni, amelyeket a hatalmak a második világháború Idején kötöttek. Az az álláspontja továbbá, hogy a békeszerződés elő­készítését az USA, a Kínai Népköz- társaság, a Szovjetunió és Nagybri­tannia képviselőinek közösen kell végezniük a távolkeléti bizottság valamennyi tagállamának bevoná­sával. Ennek megfelelően a szovjet kormány az alábbiakat javasolja: 1. Hívják össze 1951 júniusában, vagy júliusában a külügyminiszte­rek tanácsának ülésszakát az USA, Kína, Nagybritannia és a Szovjet­unió képviselőinek résztvételével, hogy hozzákezdjen a japán béke- szerződés előkészítéséhez, figyelem- bevéve azt, hogy a japán békeszer­ződés kidolgozásának előkészítési munkálataiba be kell vonni vala­mennyi olyan állam képviselőjét, amely fegyveres erejével részt vett a japán elleni háborúban. A béke- szerződés tervezet, tárgyalás céljá­ból a békekonferencia elé terjesz­tendő. * 2. A japán békeszerződés kidol­gozását a kairói deklaráció, a pots­dami deklaráció és a jaltai egyez­mény alapján kell végezni a kö­vetkező alapvető célkitűzések sze­rint: a. Japánnak békeszerető, demo­kratikus, független állammá kell vúlnia. b. Japán lakossága számára biz­tosítani kell a demokratikus jogo­kat és — miként ezt az olasz bé­keszerződés kimondja — nem sza­bad megengedni olyan szervezetek létezését — legyenek azok akár politikai, akár katonai, vagy kato­nai jellegű szervezetek — melyek­nek az a célja, hogy a népet demo­kratikus jellegétől megfosszák; c. A japán militarizmus újjászü­letése elleni biztosítékul a szerző­désben, korlátozó feltételeket keli megállapítani a japán fegyverré erők méreteire vonatkozólag abból a célból, hogy ezek a fegyveres erők ne haladják meg az önvéde­lem követelményeit — miként ezt az olasz békeszerződés előírja. d. Japánt semmiképpen sem sza­bad korlátozni békegazdaságának fejlesztésében. e. Megszüntetnek minden korlá­tozást Japánnak más államokkal folytatott kereskedelme tekinteté­ben. ■« "3. A szerződésben ki kell monda­ni, hogy Japánnak nem szabad semmiféle olyan koalícióba belép­nie, amely valamely — a milita­rista Japán elleni háborúban fegy­veres erővel résztvett — állam el­len irányul. 4. A szerződésben pontosan meg kell határozni, hogy a japán béke­szerződés megkötése után legké­sőbb egy év múlva minden megszál­ló csapatot ki kell vonni Japán te­rületéről és egyetlen egy külföldi állam sem rendelkezhet csapatok­kal, vagy katonai támaszpontokkal Japánban, 5. Meg kell egyezni arra vonat­kozólag, hogy a japán békeszerző­dést aláíró államok támogatják Japán belépését az Egyesült Nem­zetek Szervezetébe. A Sóstói-úti munkatelepen új. brigádok alakultak. Arra törek-1 sziink, hogy emeljük a munka ter­melékenységét, hogy jó munkánk­kal részt vegyünk hazánk szocia­lista építésében. Rendszeresen meg­tartjuk az értekezleteket is és most1 az elmúlt napokban a brigádveze­tők azt beszélték meg az építkezés vezetőjével, hogy tartsunk karban- j tartási napot. Ezen a napon felül vizsgáltuk meglévő anyagjainkat és rendet teremtettünk minden terüle­ten. Sok munkahelyünkön volt ta­pasztalható a Nyíregyházi Magas- építési Vállalatnál, hogy faanyagok hevertek szerteszét a telepen, sok­szor olyan deszka is, amiben szeg volt. Ha belelépett valaki, sokáig sántikálhntott. A szállításnál ho­mokbuckákat és kavicscsomókat kellett kerülgetni. Ez is akadá­lyozta a jó munkát. Ml az anyagkarbantartási napon mindezt figyelembe vettük és ren­det csináltunk. Sokkal jobb tiszta munkatelepan dolgozni. Nem aka- | dályoz munkánkban semmi és így emelkedik munkateljesítményünk is. Szervezzen többi munkafelepünk Is anyagkarbantartási napot. Gaz- ! dagabb lesz így hazánk és mi is ‘ erősebbek leszünk, j Bodnár József seyódminihds, I Sóstói-úti építkezés.

Next

/
Thumbnails
Contents