Szabolcs-Szatmári Néplap - Néplap, 1951. április (8. évfolyam - 7. évfolyam, 76-100. szám)
1951-04-30 / 100. szám
1051 ÁPRILIS 30. HÉTFŐ. A MUNKÁSOK ÉS DOLGOZÓ PARASZTOK ÖSSZEFOGÁSÁRÓL ÉiiiiseiiH'k sorában az Alkaloida örÖmiinnepünk volt a vörös- zászló átvétele. A kongresszusi verseny eredményei hozzásegítettek bennünket ahhoz, hogy az élüzemek sorába emelkedjünk. A szerves vegyiparban második helyezést értünk el: miénk a győzelmet jelentő vörös lobogó. Büszkén tekinthetünk vissza az elmúlt negyedévi munkánkra. A Pártkongresszus tiszteletére indított munkaversenyben olyan eredményeink születtek, mint még soha. Ezt a tapasztalatot használtuk fel további munkánkban is, ez segített bennünket ahhoz, hogy első negyedévi tervünket 140 százalékra tud tűk teljesíteni, önköltségünket pedig 13.2 százalékkal szorítottuk le az előirányzathoz viszonyítva, Szép eredmény ez kétségtelen, de amikor ott láttuk a zászlót, megfogadtuk, hogy nem. bízzuk el magunkat. Újabb és újabb eredményekre törekszünk — erre kötelez bennünket a zászló, a népünk iránti szeretet, Ezen az ünnepségen vette át üzemünk első szíahánovísíája, hosszú idők óta versenyben élenjáró legjobb dolgozónk, Reszegi Sándor elvtárs, az oklevelet. Valamennyiünk érzésének adott kifejezést egyszerű szavaival, mikor azt mondotta: — „Látjátok elvtársak, népi demokráciánk megbecsülj, jutalmazza a munkát, igyekezzünk hát még- jobban termelni.“ Az Alkaloida valamennyi dolgozójának nevében mondotta ezt Részégi elvtárs és mi még egyszer ígérjük a Pártnak: nem állunk meg mai eredményünkkel, még jobbat és többet akarunk termelni ezentúl. tARNAI GYULA levelező. TARLÖHÁNTÁS UTÁN VERES MIHÁLY NÁGYKÁLLÓI traktoros 1952-es tervéitelt teljesítéséhez fog Veres Mihály nagykállói brigádvezető traktoros, munkaheteken keresztül a megye legjobb traktoristája volt. Azt vállalta a Munka Ünnepe tiszteletére, hogy évi tervének tavaszi részletét 200 százalékosan teljesíti. A tegnapi békeműszakon már 2S9 százalékosan teljesítette tavaszi tervét Veres elvtárs, az állomás üzemi párttitkára: a legjobb traktoros. Az alábbiakat írja levelében: ,.Egész esztendei tervemet 78 százalékosan teljesítettem eddig, ügy számolom, bogy a növényápolási munkák, a cséplés és tarlóhántás jó eredményeivel elérem a száz százalékot, s a tarlóhántás befejezésével már az 1952-es tervem teljesítéséhez fogok. Elhatároztam, a 15 százalékos üzemanyag-megtakarítást továbbra is megtartom. S ami a legfontosabb volt eddig is eredményeim elérésénél: nagy gonddal fogom ápolni gépemet. Ahogyan arra a Nazárova-mozgalom részeseként kötelezettséget is vállaltam. Évi tervem teljesítését fogja segíted a verseny is, hisz lelkesedést ad az a tudat, hogy társaimmal vetélkedek. Azonban szükséges még, hogy előre megszervezzem a növényápolás, cséplés, tarlóhántás munkáit is. Ezért még inkább elmélyítem kapcsolataimat a termelőszövetkezetekkel, a tanácsokkal s előre megszervezzük a munkát. Nagy ieníjíífetlt ad munkámhoz az a tudat, hogy minden munkám egy-egy ökölcsapás a háborús gyújtogatókra, s minden eredményem a békés, gazdag hazát, a jómódú életet építi.” VAVIRATOK jöttek a falvakból tegnap is. A Párt Megyei Bizottságának címezték valahányat. Tiszadobról, Tiszalökről, Anarcs- ról, NagykáUóból s még számos községből. Mindegyik táviratba belefoglalták a dolgozó parasztok, mekkora, örömmel, büszkeséggel állnak a Munka Ünnepén a vörös zászlók alá, hisz befejezték a tavaszi szántás-vetést! S belefoglalták fogadalmukat is: hogy tovább dolgoznak, gondos növény- ápolással a dús, bőséges termésért. Gergelyiugornya dolgozó parasztjai is táviratot küldtek. Nagy gonddal választották ki a legszebb, legméltóbb dísztáviratot. S éppen itt van, ami példázza, mennyire változik, tisztán, világosan lát a falusi nép is, mennyire szembetűnő már előtte javuló élete fényében mit is jelent valójában a munkások és dolgozó parasztok összefogása, szövetsége. A dísztávirat színes képe egy vasas-brigád munkáját eleveníti meg: „Győztes műszak a nagy kalapácsnál” .8 a dísztávirat másik oldalán ott áll halványkék hetükkel: örömmel jelentjük, hogy befejeztük a tavaszi vetést! A gergelyiugornyaí dolgozó parasztok tudatába örökre belevésödött, hogy felemelkedésük alapja, további előrehaladásuk alapja a munkások és dolgozó parasztok szövetsége. Magas százalékokért, a felemelt terv győztes teljesítéséért harcol a brigád a nagykalapácsnál, a magasabb terméshozamért küzd a mezőkön idejében való vetéssel, gondos növényápolással, a föld embere. Egyesült erő, elejében a kipróbált, harcedzett munkásosztállyal s győzelmes Pártjával — ez a. mi hatalmunk. Ez az alap, amelyre, boldog jövőnk épül fel. Béke-napján a szabolcs-szatmári falvakban Vasárnap délelőtt. A nap melegen süt, szinte szemmelláthatólag növeli a béke vetéseit. A nagykállói határban térdig ér már a „Vörös zászló” termelőszövetkezeti csoport rozsvetése, a gép, a csoporttagok lelkes munkája bő terméssel biztatja a csoportbelieket. Virágbaborultak a házakat szegélyező orgotiafák is. Fiatal lányok és fiúk csokrokat szednek belőle, tulipánt és gyöngyvirágot tesznek az orgona közé, úgy viszik a párt- lielyiség elé. Azt akarják, hogy a párthelyiség épülete legyen a legszebb a nagy ünnepen. A földmfl- vesszövetkezet előtt nagy képet állítanak fel: a munkás-paraszt szövetséget jelképezi. Jeszenszki János, Juhász László, a nagykállói „Vörös zászló” termelőcsoport brigádvezetője, Berecki István, Méréfi Erzsébet, Nagy János, Acs István és a többi munkacsapatvezető mind kint. van a határban. Most veszik át munkaterületeiket, melyen egész éven át dolgozni fognak. A többi csoporttagok ünnepségre készülnek. A császár- szállási ,,Uj Alkotmány”-hoz látogatnak, mely ma válik önálló termelő szövetkezetté. A tavaszi munkát befejezték a csoportbeliek, hat hold répát és négy hold mákot már meg is saraboltak, s most építenek egy 35 férőhelyes tehénistállót. A GÉPÁLLOMÁSON is lelkes munka folyik. Végző János traktorista épp most érkezett meg a határból, befejezte a tavaszi szántás-vetést, üres hordókat rak le a traktor után akasztott kis szekérről. Kőművesek és segédmunkások új szint építenek a gépállomáson. Mellettük szép sorjában hármas és ötös ekék állanak. Ternyik Sándor, Nagy György és Hepp Mihály traktorosok zsírozzák, ta- 'feprítják az .ekéket. Már csak két gép van kint, a többiek behúzattak a gépállomásba, befejezték tavaszi munkájukat. Az Iroda mellett cséplőgépek állnak szétszedve. Mellettük Vas Józsefek szorgoskodnak. Kilenc cséplőt javítottak már ki, két-három hét múlva a többiekkel is elkészülnek. Hátrább, az egyik gépszínben Páter Ilona, Tóth Margit, Riskó Ilona, Marken,szid Erzsébet és Vajtó János traktoristák piros és fehér papírból betűket vágnak. Az egyik tábla már elkészült, s az van ráírva: A nagykállói gépállomás dolgozói tavaszi idénytervüket 124.1 százalékban teljesítették. Élenjáró dolgozók: Veress Mihály párttitkár, aki tavaszi idénytervét 2S9 százalékban teljesítette. Daru Sándor 274, Majoros András 274 és Boros István 267 százalékos eredményt ért el. Méltón ünnepük május elsejét a nagykállói traktoristák, becsülettel megálltak helyüket a termelésben is. BALKÁNT Díszkapu áll a falu szélén, már két nappal ezelőtt elkészítették a falusi DISz-ifjak. A házak fehér- remeszelt falain piros és nemzetiszí- színü zászlókat lenget a szél. Éljen a hetedik szabad május elseje, éljen a Szovjetúnió! — hirdetik mindenütt a feliratok.-Nagy sürgés- forgás a községben. 12 brigád a tanyákra ment ki felvilágosító munkára. Kis Ferencnél igen gyakran nyílik az ajtó. Ő gyűjti a baromfit és a tojást. Kovács Lajos nyit be az ajtón, s mielőtt kirakná a tojásokat, megkérdezi: van-e olyan, aki már teljesítette tojásbeadási kötelezettségét? — Húszán Is teljesítették már, — .válaszolt Kisné, — Na, akkor rakja ki gyorsan, hadd menjek a többiért, mert nem akarok ám az utolsók között maradni. Még ki sem lépett Kis Lajos, újabb dolgozó parasztok jöttek. Bihari István, özv. Helmeczi Sán- domé, Farkas Bál, valamennyien Tojást hoztak. Dél körül jár az idő és ahogy összeszámolták Kis Fe- rencék; eddig több, mint hétezer darab tojás gyűlt be. A tanácsházán azt mondja a titkár, hogy három és fél mázsa kenyérgabonát adtak be újabban a dolgozó parasztok. Kint a falu szélén, a határban búzát acatolDak, mákot sarabolnak a termelőcsoport tagjai. Azt ígérték, hogy május elsejére megsura- bolják a mákot s most azon igyekeznek, hogy estére teljesítsék vállalásukat, megsaraboljúk a mákot. Nagykálló, Biri, Balkány dolgozó népe lelkesen készül a nemzetközi munkásosztály nagy napjára, május elsejére. Csoporttagok brigádokban és munkacsapatokban kapálnak, búzát acatolnak, máspk az állandó munkaterületet veszik át. Az ollók piros betűket vágnak, a dolgozó parasztok terményt és tojást szállítanak a iöldmüvesszövet- kezetbe, ezzel ünnepük a béke napját és így készülnek május elsejére. A Bolgár Népköztársaság Állami Tervbizottság^ közzétette az 1951. év első negyedévi tervének teljesítéséről szóló jelentését. A tervjelentésből medál lapítható, hogy az ipari termelés a múlt év első negyedéhez képest 25 százalékkal növekedett. A mezőgazdaságban a tavaszi búzavetési tervet 106.4 százalékra, a rízsvetés tervét pedig 100.4 százalékra teljesítették, Sereg örömteli gondolatot vált ki az emberből, ha látja, hallja, micsoda új módokkal munkálják a szövetkezeti parasztok földjeiket, micsoda nagy lépésekkel haladnak előre életük felfelé ívelő útján. Mi volt a paraszt azelőtt, ha volt két- három holdacskája? Xán még a saját falujában Is ritkán hallottak róla. Esetleg látták reggelenként, mikor föltette a kasfarba az ekét, s földjére indult. Dolgozott úgy, ahogy apja, nagyapja szokta volt, s a szegényes termésből szegényesen élt, sokszor nem futotta, hogy gyerekeire, ősz. vagy tél jöttével valamit akasszon. A szövetkezet volt az, ahol végeszakadt szegényes életének, teljesen új kezdődött. A szövetkezet volt az, ahol a szabad munka egészen új embereket kezdett el formálni, akik gyors léptekkel haladnak az új felé. A tudomány világánál fejlesztik a gyakorlatot. Egymást érik mostanában a szövetkezetekből érkező levelek, s mind arról szólnak, hogy új, tudományos móddal kezdtek hozzá az idei tavaszon a termeléshez, megteremtették sikerrel a tudomány, a technika és a paraszti munka szövetségét. „Mi, akik valaha úgy el voltunk zárva a tudománytól, mint a rab a szabadságtól, mi most a tudományt egyesítjük a gyakorlattal. Micsurintól s más hírneves szovjet tudósoktól tanultuk, hogy ne várjunk ölhetett kezekkel kegyeket a természettől, hanem szálljunk szembe vele, s alakítsuk át a természetet” — így ír Képes József, a bedőbokorl „Szabad nép” termelőcsoport elnöke. S harcba is szálltak a természettel: gépi munkával, új ültetési móddal, a trágyázás új tapasztalataival álltak munkába a szövetkezeti brigádok. Háromszoros hozamot akarnak elérni kukoricából. Vagy ott látni az encsen- csl „Ifjúság” tszcs., a tiszalöki „Kossuth”, a sóstóhegyi „Vörös csillag” s a többi szövetkezetek összefogását a gépállomásokkal: a terméshozam megkétszerezése, meg- háromszorozása a cél! Hogyan Is lehetne máskép Ily nagy léptekkel előrehaladnia ü falunak. ha nem a munkások és dolgozó parasztok összefogásának útján? Hogyan is juthattak volna el a mi dolgozó parasztjaink idáig és hogyan is juthatnának tovább, ha nem a munkások és dolgozó parasztok összefogásának útján haladtunk volna és haladnánk tovább? A gépállomások és termelő- szövetkezetek összefogásának példája csak egy a sok tíz és száz közül, mostanában igencsak jellemzője ezminálunk a munkás-paraszt összefogásnak. Azonban számos példa van. Változik a falu arculata, s az ünnepek, a hétköznapok tettei, a változó falusi élet mind példázzák a nagy tanítók, Lenin, Sztálin szavainak igazát, 'hogy a dolgozó parasztok csakis a kommu- nisták Pártjának vezetésével, a munkásokkal szoros szövetségben haladhatnak azon az úton, amely boldog életükhöz, az egész núp napfényes jüvőjéliez vezet. A niun- kasok és dolgozó parasztok szövetsége — olyan szövetség, amelybeu a munkásosztályé a vezető szerepe — az az alap, amelyre felépül a mi népünk hatalma, amelyre felépül a nép szocialista otthona. Éppen a Munka ünnepe előtt, ax ünnepi készülődés tiizében látszott meg falun is, hogy a szabolcs- szatmári községek szövetkezeti és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjai egyaránt még sohasem látták oly világosan, tisztán, mit jelent a munkások és parasztok összefogása, mint mostanában. Az állandóan javuló, szépülő élet fényében, az elkövetkező boldog élet fényében kibontakozik a munkús- paraszt szövetség jelentősége a falusi nép előtt. S éppen ebből folyóan áll büszkén az ország elé egész Szabolcs- Szatmár a tavaszi szántás-vetés sikereivel. Most, mikor milliók küzdenek kemény tettekkel a béke tartósságáért, amikor milliók veszik kezükbe a béke megőrzésének ügyét, nyilvánvalóvá lett a ml fal- vaink előtt is, hogy építésünkből, a békéért való harcunkból nagy, jelentős rész a feladatuk. Az üzemekben, gyárakban felemelt terveiket szárnyalják túl a munkások, mégnövelik: megkétszerezik, sőt megháromszorozzák a mezők hozamát a föld emberei — ebben él elevenen a munkások és parasztok összefogása. Nem volt még soha, hogy május elsejére, a tavasz igazi kibontakozására gyönyörűségesen szép legyen mindenütt nálunk a kalászosok vetése, soroljon a cukorrépa, forgó, kukorica — egyáltalán: földben legyen minden szem mag. Most így van. Vasárnap déltájt már hat járás volt Nyíregyháza város környéke mellett, ahol száz százalékos volt a vetési terv teljesítése. S az új jelentések a további sikerekről szóló híreket tartogatták. Gazdag, minden eddiginél dúsabb termést ígérnek a földek, nagyobb, fehérebb kenyerét a nép asztalára. Úgy haladunk, ahogy a nép legjobb fialnak tanácskozása jelölte meg a Párt Kongresszusán. Növelni a földek hozamát, technika, tudomány módjával, építeni a szövetkezeteket, a falusi jövőt, építeni a szocializmust — legyőzve minden ellent a munkások és parasztok összefogásának nagy erejével! Apagyi levelezőnk írja: A termelőcsoportok példáján az egyénileg gazdálkodók is befejezték a vetést Egyre sűrűbben érkeznek levelek megyénk községeinek dolgozó parasztjaitól, örömmel közlik, hogy határidő előtt befejezték a. tavasziak vetését és hozzáláttak a növényápolási munkálatokhoz. Apagyröl Csatlós Pál hasonló levélben számolt be eddigi munkájukról. „Mi, Apagy község dolgozó parasztjai, nemcsak aláírásunkkal, de tetteinkkel is bebizonyítjuk békeakaralunkat és azzal válaszolunk a háborús gyújtogatóknak, hogy idejében végzett munkánkkal emeljük termésátlagainkat. Levelek községgel vagyunk párosversenyben, de ahogyan az április 15-i határjárás alkalmával kiértékeltük, mi lettünk az elsők. Április 11-re az apagyiak a dohányon kivitt mindent elvetettek. Elért eredményeinknél azonban nem állunk meg, tovább folytatjuk munkánkat. Május elsejére, a világ dolgozóinak nagy ünnepére, községünk dolgozó parasztjai vállalták, hogy mcgsarabolják a mákot, ugyanakkor répából 20 holdat, napraforgóból pedig 30 holdat kapálunk meg. úgy a tavaszi munkában, mint a sarabolásban mindig élenjárt a községünkben lévő „Rákosi” harmadik típusú és a „Béke” első típusú termelbcsoport. Nagyon megnyerte tetszésünket az a lelkes munka, mely a csoportban folyt, A tavaszi munkák mellett építkeztek is. Szarvasmarha törzstenyészetük részére új istállót építettek. Az első típusú termelőcsoport is már április 12-re befejezte a vetést. Jó példával jártak elől a termelőcsoportok, a növényápolásban is követjük őket.” CSATLÓS PÁL, , apagyl levelező.
