Szabolcs-Szatmári Néplap - Néplap, 1951. április (8. évfolyam - 7. évfolyam, 76-100. szám)
1951-04-30 / 100. szám
4 1951 ÁPRILIS 80. HÉTFŐ. KÍNA FELSZABADULÁSA A balkányi „Kossuth” termelőszövetkezeti csoport pártszervezetének titkára alaposan felkészült taggyűlési beszámolójához. ügy foglalkozott a nemzetközi helyzettel, a béke és háború kérdésével, hogy ugyanakkor megszabta a termelőszövetkezeti csoport tagjai feladatait a békéért és a szocializmus felépítéséért vívott harcban. Kiértékelte a munkaversenyt és megmutatta: hogyan lehet továbbszélesíteni a versenymozgalmat. Áz alapos titkári beszámoló nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a taggyűlésen élénk vita alakult ki. Nagy érdeme volt ennek a taggyűlésnek, hogy a tagság bátran alkalmazta, a kritikát és önkritikát. Mint a legsúlyosabb hibát vetették fel: a tag- és tagjelöltfelvétel elhanyagolását. Ezen a taggyűlésen egyetlen tagjelöltet, vagy tagot sem vettek fel. Holott a csoportnak 120 tagja van g csak 25 tagja közülük a Pártnak. A felszólalók hivatkoztak Rákosi elvtárs kongresszusi beszédére s a Kongresszus határozatára: „Meg kell erősíteni a pártszervezeteket és meg kell javítani a pártmunkát mindenütt, de elsősorban és döntően a falun". S mi a helyzet a balkányi „Kossuth”-ban? A pártvezetőség azt mondja — szóltak a bírálók — hogy nem jelentkeznek felvételre, hogy a dolgozók a klerikális reakció befolyása alatt állanak. Helytelen így beszélni. A vezetőségnek kell elősegíteni azt, hogy a csoport legjobbjai közelebb kerüljenek a Párthoz. Nagy hiba az, hogy maga a termelőszövetkezeti csoport nem fordul kifelé, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok felé, annak ellenére, hogy szép eredményeket ért el a csoport De igen nagy hiba az tó, hogy a csoport pártszervezete nem fordul a pártonkírüliek felé. A felszólalók azt Is elmondották bírálatukban, hogy nincs népnevelőhdlő- zat és bizalmihálózat. A párttitkár elvtárs még a bélyegeket Is maga adja él. A felvilágosító munkára nagy szükség van a csoportban. A béke. aláírásgyűjtésnél Szőllősl Sándorné azt mondotta: „Úgysem ér semmit az én aláírásom”. Vájjon ki magyarázta meg Szőllőslnének Sztálin elvtárs szavalt: „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig kitartanak mellette" t Senki nem magyarázta meg neki. A taggyűlés a felszólalásokat öss^-gerve, határozatokat hozott: kötelessége a pártvezetőségnek, hogy a következő taggyűlésig megszervezze a népnevelő- és bizalmi hálózatot A plrtcsel harmadik típusú termelőszövetkezet pártszervezete taggyűlésének felolvasott napirendjében szerepelt: „a begyűjtési rendelet ismertetése”, A titkári beszámoló azonban nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, sőt Kovács elvtárs, a Járási Pártbizottság kiküldötte sem, azzal az Indokolással: „Úgy is foglalkozunk majd a rendelettel az agitádós tanfolyamon”. Ez helytelen álláspont. Elsősorban megsértése a tagság által elfogadott és megszavazott napirendnek, másodsorban : minden alkalmat meg kell ragadnunk arra, hogy dolgozóinkat alaposan megismertessük az új begyűjtési rendelettel s megmagyarázzuk azt. A beszámoló általában nem foglalkozott azokkal a feladatokkal, amelyek megoldásra várnak a pírl- csel termelőszövetkezeti csoportban. S mert a beszámoló nem alapult a csoport életéből vett példákon: vita sem követte. Mindössze egy felszólalás volt a taggyűlésen. Az encsencst termelőszövetkezeti csoportnál, helyesen és alaposan foglalkoztak a begyűjtési rendelet, tel. Ugyanakkor a titkári beszámoló, alapos értékelése volt a munkának s megjelölte a feladatokat Is. A beszámolóhoz tlzenketten szólották hozzá s különösen kihangsúlyozta a csoport tagsága a kommunista példamutatás jelentőségét! Az encsencsi termelőszövetkezeti csoport pártszervezete végrehajtja a Pártkongresszus határozatait. Ezen a taggyűlésen hét tagjelöltet és egy tagot vettek fel a Pártba. NE SAJNÁLJÁTOK A FÁRADSÁGOT A BÉKE MEGVÉDÉSE ÉRDEKÉBEN lAppal Lajos a nagyhalászt „Petőfi" termelőszövetkezetben dolgozik. Már az elmúlt évben is az elsők között volt a munkában __ igyekezett mindenben eleget tenni kötelességének. így ért el S05 munkaegységet. ö maga egyedül 1Z.000 forintot kapott. Fia at elmúlt évben ment el katonának. Míg itthon volt. együtt dolgoztak a termelőszövetkezetben. Jó munkás volt. most pedig jó katona. Ezt bizonyítja az is, lwgy szorgalmáért, kötelességtudásáért tisztiiskolára vitték. Katonatiszt lesz belőle. Lippai Lajos tudja, hogy milyen nagy dolog ez, — most még jobban végzi munkáját — aláírta a békeivet is, hadd tudják meg az imperialisták, hogy minden munkaegység, minden kapavágás á békéért van. Át elmúlt napokban levelet kapott fiától: „Édesapám t Levelüket megkaptam és nagyon örülök annak, hogy jó egészségnek örvendenek. Itt nagyon jó a sorom, örülök annak, hogy tanulhatok, lwgv katonatiszt lesz belőlem. Mi újság odahazaT Remélem, nem maradtak el a tavaszi munkában. Biztosan mindent elvégeztek idejében. Ke sajnáljanak édes- apámék semilyen fáradságot a béke érdekében, mert az a legnagyobb dolog a világon. Tőlünk függ annak megvédése — maguktól is, akik otthon dolgoznak, meg tőlünk, akik itt tanulunk. Csókolok mindenkit, István." Az egész népet lopta meg: Villás József eszlári kulák Valaha is úgy nevezték Villás eszlári kulákot, hogy „a tolvaj Villás’’. Persze, inkább csak a szegényfertályon. Számontartották Villás uram minden aljasságát az olyanok, mint Lénárt Mihály, Ladács Mihály, meg a többi szegényember, kisparcellás paraszt. Régen történt, jóval még a Lénáit Mihá- lyok ^ szabadságának eljötté előtt. Kemény tél volt, vastag zúzmara csüngött a fákról, mint valami jeges ékszer. S a hó úgy cslkorgott a lábbeli alatt, mint még egyszer se. Ilyen időn jó, ha meleg a kemence oldala. Ha nincs is rongya, cipője a gyereknek, legalább felhú- zódik a padkára. Igen. az ilyen időn jó, ha van tüzeiő, legalább galyfa az udvaron pár szekérnyi. Csakhát nem lehet annyi, ami egyszer el ne fogyna, s nem Is lehet mindenkinek a dűlőjén kiserdő, mint a Villás Józsi negyven holdja környékén. Egyiknek van, másiknak nincs, direkt így találták ezt ki a nép nyakára ült urak. Dehát a nlnccsel nem lehet kemencébe gyújtani. Ezért Is Indultak el ketten, Lénárt Mihály, meg Ladács. Éjszaka galyért. Villás földje végén gyűjtögettek. Hogy Villás hol járt akkor, hol nem — mindig voltak titokzatos útjai, — egyszerre ott állt meg előttük. Magyarázkodásnak nem volt helye, úgy dör- í-ent a dölyfös hang, mint a koc- lácsütés. — Bitang tolvajok, az anyátok keserves... — s Lénárt Mihály arcán már csattant is az ütés. S íiogy az Indulat nem ütött vissza még nagyobbat, azt örökké sajnál- - Lénárt Mihály. De akkor valami összeszorította a szívét. Ezért a kis galyért? Hisz Villásnak semmi szüksége rá, őnáluk meg odahaza megfagy a család ... Mit Is tehet? Ha visszaütne, az asszony, gyerek esetleg a csendőröktől kérhetne, azok meg puskaaggyal adnának nekik vacsorát... — Megfordultak hát s a batyukat otthagyva az összetiport földön, szó nélkül, meggörnyedten elindultak a csikorgó havon. Bennük is csikorgóit valami... Ezt a rövid történetet azért kellett elmesélni, hogy mögéje jöhessen a másik. Villásról, az Igazi tolvajról, aki vagyonát Is úgy szedte össze a szegények bőrén, a cselédek zsírján. Tolva.} kiált: fogjátok meg! — így a mondás, de ténylegesen ezt példázza a másik történet. ami ugyancsak régebbi, de élénken emlékeznek még rá az eszlá.'iak. Egyik nap maga elé parancsolta Villás uram Lipkovics Károlyt, a mezőőrt, akinek az volt a „tisztsége”, hogy őrizze pár pengőért, esetleg sovány terményért Villás vagyonát. Azzal förmedt rá: — A fejed is ellopnák, ha nem a nyakadon hordanád! Négy zsáknyi károm van a kukorieaföldöu Ilyen álomszuszék miatt! Minden hiányt rád becsültetek! Az történt, hogy egy éjjel „valaki” letört négy zsáknyi kukoricát. Aztán, hogy Lipkovicsot lehordta Villás, újból tolvaj járt a kukoricásban. Lipkovics bárom éjjel, három nap leste a tolvajt, de nem sikerült elcsípni. Mégis kitudódott azután, mulatságon, vagy hol, röhögve ecsetelte Villás uram. A tolvaj ő maga volt. Az egész' arra ment, hogy ,,sokallotta” a mezőőri keresetet. „Meglopta" saját magát, aztán szavát betartva, minden „kárt” a kerülőre becsültetett. őszön meg egy szem terményt sem adott Lipkoviosnak, — mindent lefogott az „ellopott” kukoricába. Sok esetet tudnak még Eszláron Villás „uramra”. Mégis, felszabadulás után, mikor Villás színt váltott, többen hajlamosak voltak a feledésre. Még azt is elfelejtették volna, hogy megszorult ember egy hold szántásra odaadott fogatért négy napot is robotolt Villás földjein. Igaz, felszabadulás után sokszor ÍDgyen is adott fogatot. De mért? Hogy bebizonyítsa: „jó ember vagyok már én..Hogy ily- módon szerezzen hitelt hazugságainak. Azonban az eszlári kommunisták, az eszlári szegényemberek, kisparcellás parasztok nem felejtettek. S mikor olyan hírek kezdtek terjedni a faluban, hogy „miféle világ ez a mostani, mikor ez sincs, az sincs”, tudták, honnan fúj a szél. Elő is került Villás József portájáról 100 kiió liszt, ötven kiló cukor, 18 kiló dió, 80 kilő dohány, 150 liter bor és 'még sok termény, élelem. Négy 'szekérre való volt elásva az udvarán. Lopott, újból lopott a néptől Villás, a tolvaj kulák, hogy akadályozni próbálja a Lénárt Mihályok boldogulását. Felvásárolta, elrejtette az élelmiszereket, hogy azután fűt-fát hazudhasson. Csak most ám nincs már kakastoll a tolvajok iiátamö- göít, az igazi tolvajok, a népnyúzó gazemberek világa letűnt. S a nép pedig most már keményen odaüti Több, mint egy évszázada annak, hogy angol katonák szálltak partra Kínában, hogy három évig tartó hódító háborúval megkezdjék a gazdag távolkeleti ország leigázását. Nem sokkal utánuk megjelentek Kínában és részt kértek a zsákmányból az amerikai és francia gyarmatosító rablóhordák is. A XIX. század közepétől függő állam, félgyarmat lett Kína s az akkori nagyhatalmak azon versengtek, ki tudja jobban megsarcolni a kínai népet. Beavatkozott a kínai ügyekbe az Imperialista Japán Is s eltervezte teljes leigázását (részben meg Is valósította tervét). Kína gazdagságából semmi sem jutott a népnek, mindent felemésztettek a hódítók, a rablók. A mérhetetlenül alacsony életszínvonalra az egész világon ismert példa volt a kínai kuli, aki egy-egy marék rizsen tengette életét, egyik napról, a másikra. A föld a nagybirtokosoké és a gyarmatosítóké volt — a népnek csak a robot jutott. Az Imperialista hatalmak gyárakat is létesítettek Itt, hiszen olcsó volt a nyersanyag, a munkaerő szinte Ingyenbe került. A gyárak azonban nemcsak mérhetetlen hasznokat hoztak a gyarmatosítóknak, hanem megteremtették a későbbi felszabadító mozgalom vezető erejét, a proletariátust is. Az elmúlt évszázadban többlzben megkísérelte a kínai nép, hogy lerázza nyakáról az elnyomókat. Dicső, szabadságharcos hagyományai vannak, olyan hősökkel, mint például Szun-Jat-Szen, akinek 1911-es forradalmát nagyra értékelte maga Lenin elvtárs Is, A győzelem előfeltételei azonban, csak akkor teremtődtek meg, amikor megszületett a Szovjetunió, amikor a föld egyhatoddn győzedelmeskedett a szabadság, a béke, a szocializmus ügye, g megbukott az elnyomás, a kizsákmányolás. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megszakította az Imperializmus vllágláncolatát, aláásta az Imperializmus világuralmát, a gyarmatokon Is. Amint Sztálin elvtárs mondta: „az Októberi Forradalom új korszakot nyitott a világ elnyomott országaiban: a proletáriátns- sal szövetségben, a proletárlátus vezetésével véghezvitt gyarmati forradalmak korszakát". Az Októberi Forradalom végérvényesen szétzúzta azt a hiedelmet, hogy örökké tart a rabság, hogy nincs szabadulás az imperializmus bilincseiből. Nem véletlen tehát, hogy 1917 után megélénkült a gyarmatokon a forradalmi tevékenység. A példa erején túl azonban elvi, gyakorlati segítséget Is kapott a kínai nép felszabadulásához, a nagy Szovjetuniótól. Lenin és Sztálin elvtársak kidolgozták a nemzeti gyarmati forradalomról szóló tanítást. Sztálin elvtárs mélyreható elemzéssel tárta fel Kína helyzetét, mutatott rá az Imperializmus gyengeségeire s megjelölte a győzelem útját a kínai nép számára. A kínai nép, a kínai proletárlátus, tanulva a szovjet példából, a sztálini tanításokból, először is forradalmi pártjának megalkotásához fogott A létrejött Kommunista Párttal olyan erőt kapott a kínai nép, amely végül Is képes volt kiharcolni a szabadságot. Ez a Fárt teljesen az Októberi Forradalom talaján keletkezett, mentes volt a II. Internacionálé minden befolyásától. Kínában nem volt szociáldemokrácia, nem is lehetett, hiszen nem volt a kapitalizmusnak „békés” fejlődési szakasza a maga parlamenti harcaival, Kínában nem volt munkásarisztokrácia sem, A kínai munkásosztály pártja kezdettől fogva a bolsevizmussal, Le-, nln, Sztálin új világot teremtő eszméivel kapcsolódott össze. Tíz évvel a Nagy Októberi Forradalom után, hatalmas népi felkelés Ingatta meg az Imperializmust Kínában. A nép széles egységfrontja vette fel a harcot az ellenséggel szemben. A kinai forradalom a győzelem útján járt, de a Kuomintang vezetői, Csang-Kai-Sek és reakciós blokkja, elárulták a forradalmat. Csang-Kal-Sekék, az Imperializmus kínai szekértőiéi nem akadályozták meg azt sem, hogy a japán Imperializmus behatoljon kínai területre. A Szovjetunió jött ismét a kínai nép segítségére, hogy megszabadítsa az új elnyomóktól. A japán császár nagyhírű Kvantung-hadereje megsemmisült a Szovjet Hadsereg csapásai alatt, a japán hódítók kipusztultak Kína, Korea területéről s ezzel ismét nagy segítséget kapott Kína népe, hogy mostmár győzelmesen megvívja forradalmát. Három évig tartott a kínai felszabadító néphadsereg dicsőséges hadjárata. A reakciós Kuomintang minden segítséget megkapott az Egyesült Államok imperialistáitól: fegyvert, pénzt, katonai „szakértőket” — mégis tehetetlen volt a nép erejével szemben. A kínai felszabadító hadsereget az egész1 nép támogatta s ezzel az erővel, 475 millió ember erejével szemben, semilyen fegyverek nem vehetik fel a harcot. Kína felszabadulásával az Októberi Forradalom, a hitlerista gonosztevők leverése után a harmadik nagy csapás érte a világimperializmust. Kína csatlakozott a béke- és szabadságszerető népek nagy családjához. „Szorosan együtt kell működnünk azokkal az országokkal és népekkel, akik szeretik a békét és a szabadságot, elsősorban a nagy Szovjetunióval és a népi demokráciákkal” — így jellemezte Mao-Ce-Tung elvtárs a Kínai Nép- köztársaság külpolitikáját és nem kell hosszasan fejtegetni, hogy milyen hatalmas erőt jelent a Szovjetunió vezette béketábor számára Kína, ahol az emberiség közel egynegyede él. Kína felszabadulása ismét a példa erejével hat a többi gyarmati országra: Kína felszabadulása nyomán Burma, India, Vietnam, Indonézia, Indokína a forradalom tartalékaivá érlelődtek, felszabadító mozgalmuk tovább gyengíti az imperializmust, meggyorsítja pusztulását. Minden kínai régi vágyát váltotta valóra a felszabadulás. Földet kapott a paraszt, felszabadultan dolgozik a munkás, építi az új országot és meg is védi a kivirágzó új életet. Szükség van erre, mert az amerikai imperializmus nem akar belenyugodni kínai hatalmának elvesztésébe. Kína szerves részét, Taivaif szigetét megszállva tartja és megtámada Koreát, közel egy esztendeje vívja gyalázatos rablóháborúját Korea hős népe ellen. Koreát a gyarmato. sítők mindig hídnak használták Kína ellen. Most is ezt akarják. De az amerikai gyilkosok nem riadnak vissza attól sem, hogy kínai területeket bombázzanak északon és délen egyaránt. Ismét beavatkoznak a kínai nép ügyeibe, de 475 millió emberrel és ezen túlme- nőleg az egész haladó emberiséggel, a béke harcosaival találják magukat szemben világszerte. Kína felszabadulásának hatása máris érződik a gyarmatokon. A marxizmus-leninlzmus világot formáló eszméje győzelmet aratott Kínában és győzelmet fog aratni az egész világon. A forradalom igazával szemben semmiféle reakciós erő nem tud megállni. PÁRT ÉS PÁHTÉP1TÉS M TAGGYŰLÉSEK TAPASZTALATAI
