Szabolcs-Szatmári Néplap, 1951. március (8. évfolyam, 50-75. szám)
1951-03-02 / 51. szám
Ötéves módosít ott népgazdasági tervünk a dolgozó tömegek terve — mondotta Vas Zoltán elvtárs a Pártkongresszuson Tegnapi számunkban közöltük Gero Ernő eivtárs beszámolóját az. ötéves terv első évének eredményeiről és novábbi feladatainkról a népgazdaság szocialista építése terén. Az alábbiakban közöljük a beszéd befejező részét: A másik fontos kérdés, amelyre a népgazdaság fejlődését jellemző új fel.ételek szempontjából rá kell irányítani a figyelmet: a munkabér kérdése. Ez a kérdés szorosan ösz- szefügg az előbbivel, a munkaerő kérdésével. Pártunk kezdeményezésére már fez elmúlt évben jelentős reformokat valósítottunk meg a munkabér kérdésében. Bevezettük a könnyebbin á’tekinthetői a termelést jobban ösztönző dar-abbérreudszert. Normarendezést és egyúttal alapbéremelést hajtottunk végre. Megváltoztattuk az egyes iparágakban dolgozók bérszínvonala között addig fennállott egészségtélen és igazságtalan arányt. Tovább kell haladnunk a megkezdett úton. meg keil szünlc nünk ia jelenleg még érvényben lévő kettős idöbéres rendszert, melyek közül az egyiket nálunk \muiatószá- mos" rendszernek nevezik. A mu. tstószámos rendszer tulajdonképpen osin.tlf'lti béres rendszer, csak bui- Icolt formában. A mutatószámos trendszerben dolgozók közül mindazokat. akiket munkájuk alapján át lehet, vinni a darabbéres teljesítményi rendszerbe, át kell vinnünk ids. Azokat pedig, akiknek munkája ezt nem teszi lehetővé, át kell vinni az idöbéres rendszerbe s ilymódon egységes időbéres rendszert kell létrehoznunk. Ezzel egyidejűleg az időbéres dolgozók számára a termelést ösztönző prémiumrendszert kell bevezetnünk. Az említetlek melleit: tovább kell fokoznunk a bérek terén a szakmunka és a nem szakképzett munka díjazása közötti különbséget, fel kell számolnunk bérrendszerünkben az egyenlősd: minden maradványát. Jelenleg és az elkövetkező években döntően az a feladat, hogy új, hatalmas üzemeket hozzunk létre, ezeke munkába állítsuk- a bennük rejlő műszaki lehetőségeket teljes mértékben felhasználjuk s emellett Újjá alakítsuk nagyüzemeink, elsősorban kohászati üzemeink, gépgyáraink. viilamoserőműveink, bányáink egész sorát, hogy a részben még most is kézműves jellegű épi őipar helyett igazi nagyipari jellegű gépesített, teljesen korszerű építőipart hozzunk létre. Ezeknek az új feladatoknak a friegoldása megköveteli, hogy új módon vessük fel a műszaki és gazdasági káderek kérdését, műszaki tés gazdasági kádereink tudásának, színvonalának és létszámának a kérdését is. Uj kádereink- munkáskádereink, az; a feladatot, amelyet azelőtt a burzsoázia végzett, jól megoldották, Síit ennél sokkal többet tettek. Most azonban és az elkövetkező években munkáskádereinknek olyan feladatokat kell és fog kelleni meg- cldaniok, amilyenek a bu?zsoázia előtt sosem állottak. Egyéb intézkedések mellett bérrendszerünk, illetve bérpolitikánk segítségével is od; kell hatnunk, hogy megszüntessük, vagy legalább a minimumra csökken sük a munkaerő ide-oda vándorlását, hogy üzemeinknek, építési és egyéb vállalatainknak állandó törzsgérdájs alakuljon ki olyan dolgozókból- akik szeretik üzemüket. vállalatukat, ragaszkodnak hozzá és soha semmi körülmények között jószán ukból, saját kezdeményezésükre ei nem hagyják. Ugyanilyen irányban kell hatolok a különféle szociális kedvezményeknek és juttatásoknak, valamint a lakásépítkezésnek is. Az eddiginél sokkal nagyobb mértekben kell gondoskodnunk arról, hogy főként azok az üzemeink- amelyekben nagyszámban foglalkoztatnak női munkaerőt, öl legyenek látva a gyermekintézmények széles hálózatéval. Az ilyen célokra az eredeti ötéves tervben előirányzott összeget igen jelentős mértékben fel kell emelnünk. A harmadik igen fontos kérdés, melyet új módon kell felvetnünk, a műszaki és gazdasági káderek kérdése. Ha ez új, nagyobb feladatokat meg akarjuk valósítani- akkor emelnünk keli vezető kádereink s -általában gazdasági kádereink 'tudását, szakmai színvonalát és természetesen politikai színvonalát is, meg kell javítanunk a vezetés minőségét. Azt a felcdatot kell magunk elé : űznünk, hogy munkáskádereink, áki - j.v.nle? az ipar- a. ‘f-n»e!c-. veze- ésében, gazdasági életünkben különféle fokon irányító szerepet töltenek be, 5—6 év leforgása alatt általában, legalább is üzemmérnöki tudást szerezzenek és elnyerjék az ennek megfelelő képesítés; is. Azoknak a gazdasági kádereknek pedig, akik nem termelési, hanem általános gazdasági funkciót töltenek be, ugyanezen idő alatt el kell sajátítaniok a pénzügyi, kereskedelmi tervgazdasági, stb. ismereteknek azt a mértékét, amely megfelel a közgazdasági egyetemi végzettségnek a meg kell szerezniük az ennek megfelelő képesítést. Persze a tanulásra nemcsak mun- káskádereinknek van szükségük, hanem régi műszaki és gazdasági értelmiségünknek is, mert a feladatok a rég! műszaki és gazdasági értelmiség számára is újak. Azonban elvtársak, a műszaki és gazdasági káderek kérdése nem korlátozódik az ipar;, a termelést, a népgazdaságot irányító felső káderekre. Arról van s-zó, népgazdaságunk mind nagyobb és nagyobb igényekkel lép fel szakképzett káderek tekintetében s ezeket az igényeket jelenleg csak is részben tudjuk kielégíteni. Különösen nagy a hiány mérnökökben,, technikusokban, agronómusokban. képzett gazdasági és statisztikus szakemberekben. A munkáslétszám igen nagymértékű emelkedése mellett a mérnöklétszám viszonylagos csökkenését a termelésben részben az is okozza- hogy a mérnökök egyrészét adminisztrációs munkára használják fel, ami teljesen helytelen, okozza részben az is, hogy tervező intézeteinkben- tudományos intézményeinkben többezer, mérnököt foglalkoztatunk, amire a régi rendszer idején nem volt szükség, mert a burzsoázia nem épített tucatjával új üzemeket, alig épített új vasutakat, utakat, hidakat, stb. A felemelt új ötéves népgazdasági terv szerint 1954-ig bezárólag kereken 11 ezer mérnököt képezünk ki műegyetemeinken és müszek’- főiskoláinkon. tehát többet, mint ahány mérnökünk összesen volt az ötéves tervidőszak kezdetén. Komoly erőfeszítést kell tennünk, hogy minél több nő tanuljon mérnöknek. A mérnökök mellett közvetlenül a termelésben rendkívül nagy szükségünk van szakképzett -technikusokra- azaz műszaki középkáderekre. Uj, felemeli ötéves népgazdasági tervünk szerint öt év alatt 17 ezer új technikust fogunk kiképezni. Es már most kell gondolnunk arra. hogy mi lesz ötéves tervünk befejezése után, figyelembe véve a várható szükségletet és számotvot- ve lehetőségeinkkel- azt javasoljuk, hogy az ötéves tervidőszak végére, 1954-re az ipari 'technikumok tanulóinak számát 50 ezerre, a különféle műegyetemek és műszaki főiskolák hallgatóinak számát pedig 24 ezerro emeljük fel. És hogy ezt meg.ehessük. a mór épülő miskolci és veszprémi műegyetemeken kívül új építészmérnöki főiskolát- új általános mérnöki főiskolát és 9 új ipari technikumot kell építenünk. A mérnökökéhez és a 'technikusokéhoz hasonló arányban, kei! fejlesztenünk a közép- és felsőfokú közgazdasági szakemberképzést és még ennél is sokkal nagyobb arányban a mezőgazdasági szakkáderek kiképzését. Éjeknek ai ’áj' fiatal műszaki ék gazdasági kádereknek tízezrei túlnyomó többségükben már a munkások. a dolgozó parasztok fiaiból és leányaiból fognak kikerülni. A megváltozott feltételek megkövetelik azt is, hogy bizonyos tekintetben új módon vessük fel a gazdaság. a termelés, az üzemek vezetésének a kérdését. Jelenleg és az elkövetkező években többé már nem békélhetünk meg a vezetésnek testületi jellegével, az egyén-i felelősség elmosásával, azért, mert a vezetésnek ez a formája leveszi a felelősséget az üzemek, váliaiaiok igazgatóiról, gátolja ipari és általában gazdasági kádereink fejlődé,sét, összekuszálja a dolgokat és mindezek folytán káros népgazdaságunk fejlődésére, szocialista épi lésünkre. Pártszervezeteink az elmúlt évben igen nagy segítséget adtak a termelésnek. Alapjában véve meg- va Asíiották legalább is az iparban (de sokkal kisebb mértékben állami gazdaságainkban, gépállomásainkon. tszcs-inkben) — Központi Vezetőségünknek azt az utasítását- hogy munkájuk központjába a termelés kérdéseit állítsák. E nélkül a fordulat nélkül nem érhettük volna el azokat az igen komoly eredményeket, amelyeket az ötéves terv első évében ténylegesen elértünk. A pártszervezet, a kommunisták szerepe és jelentősége a termelésben kell, hogy még tovább növekedjék. A felelős egyszemélyi, vezetés következetes megvalósít,ásának • üzemeinkben, termelésünkben azzal kell együttjárnia, hogy pártszervezeteink mé-g jobb munkát végezzenek a dolgozók mindennapi felvilágosítása, helyes kezdeményezéseinek felkarolása terén, hogy még inkább segítsék az igazgatót a terv maradéktalan megvalósításában. S ez nemcsak magára a pártszervezetre s a párlvezeíőségre vonatkozik, hanem minden egyes párttagra és jagjelöltre is, abban az értelemben. ahogyan V. I. Lenin meg- határozna az agitátor, a népnevelő szerepét a termelésben: ..Minden agitátornak, állami vezetőnek kell lennie, az összes parasztok és munkások vezetőjének, a gazdasági építés kérdésében.“ | Nagy tanítómesterünk említett sza- I vai azt fejezik ki, hogy a kommu- : nista, a párttag legyen tudatában ■ kötelezettségeinek. felelősségének saját államával szemben, gyárával, üzemével szemben. Képes legyen megmagyarázni a pártonkívüü dolgozóknak az előttünk álló feladatokat és példával járjon elől a feladatok megvalósításában. A pártszervezeteknek, a párt- szervezetek veze.őségének, az üzemi pártbizottságnak ezután sokkal komolyabban és alaposabban kell foglalkoznia az üzem vezetésének, az igazgató munkájának ellenőrzésével, mint ahogy ez eddig történtidőről időre be kell számoltatnia az igazgatót a végzett munkáról, bírálatot keli gyakorolnia az igazgató, az üzemvezetés munkája felett- javaslatot kell tennie a munka megjavítására, az anyaggal, az energiával, a munkaerővel való takarékosságra, stb. Szükséges még, hogy a felelős ] egyszemélyi vezetés meg legyen az üzem egyes részlegesnél, műhelyeinél. telepeinél is. Továbbá szükséges, hogy egy-egy nagyobb üzemen belül az egyes részlegek, műhelyek, telepek önálló elszámolás alapján működjenek. La nemcsak* azért helyes, mert igen komoly megtakarításokra ad lehetőséget, hanem azért is, mert segít felfedni az üzemben, a ter_ meiésben mutatkozó hibákat és hiányosságokat, tehát segít megtalálni az eszközöket Is a hibáit 'év. hiányosságok, feitysámoiására." Elengedhetetlenül szükséges — mondotta továbbá —- hogy komolyan elkezdjünk foglalkozni a technológia, a gyártási előírások kérdéseivel, mert ennek a kérdésnek elhanyagolása azzal jár, hogy gazdaságtalanul használjuk ki a, rendelkezésünkre álló korszerű munkagépeket és ipari felszere, lést, pocsékoljuk a nyersanyagot, magas a selejt százaléka, gyártmányaink nem eléggé szabványosítottak. Másrészt a jól átgondolt, részletesen kidolgozott, korszerű és kőtelező erejű gyártási eljárások bevezetése az előfeltétele annak is, hogy iparunióban a lehető legszélesebb területen alkalmaz, zuk a folyamszerü termelés módszereit, a futószalag és a félfutó- szalagrenclszert, ami lehetőséget ad a termelés Igen jelentős fokozására, a termelékenység emelésére, az önköltség további csők. 'kentekére, vagyis ipari termékeink .„olcsóbbítására. A helyes vezetéshez hozzátartozik a helyes ellenőrzés is. A hiba nem ott van, hogy nálunk nincs elegendő ellenőrzés, hogy kevés az ellenőrzés, hanem abban, hogy túlságosan sok a párhuzamos és egymást keresztező formális ellenőrzés. Például a budapesti 72-es postahivatalnál két hónap alatt 45 ellenőrzést tartót, tak különféle szervek. Nem egyszer előfordul, hogy ugyanazon szervnél az ellenőrzés kiküldöttei találkát adnak egymásnak. Az Állami Ellenőrző Központ munkája lényegesen megjavult ugyan, de az ellenőrzés gyakran mégis formálissá válik azáltal, hogy az ÁEK jelentésed túlságosan későn készülnek el, s ezért sokszor ni ás úton felfedett hibákat, rendellenességet és visszaéléseket „tárnak fel”, minisztériumaink ellenőrzési osztályainak ellenőrzése pedig azért válik formálissá dgen sok esetben, mert nem a legfontosabb határozatok és utasítások rendszeres ellenőrzését végzik, hanem egye.s bejelentések alapján folytat- jók munkájukat, némelyik közülük valósággal nyomozó testületté 'esz. s miközben a kisebb-nagyobb hibákat és visszaéléseket felderíti, az alapvető szarvas hibákat gyakran nem veszi észre, úgy járnak, mint az ismert orosz népmesében az, aki elment az állatkertije és látta ugyan a szúnyogot és a kolibrit, de az elefántot „nem vette észre”. Ellenőrzési munkánk másik tüá. nyossága a liberalizmus, az ellenőrzés során észlelt mulasztások, i issza élések elkövetőivel szemben, végül ellenőrzési munkánknak igen komoly fogyatékossága az is, hogy a széles dolgozó tömegeket még gyengén vonjuk be az ellenőrzés munkájába, sőt akadtak olyan szégyenteljes esetek is, amikor a visszaélés leleplezőit elbocsátották munkahelyükről, a visz- szaélést elkövetők pedig helyükön maradtak mindaddig, amíg központi szerveink bele nem avatkoztak a dologba. Az ilyen esetek mögött népünk ellenségeinek ke. zét kell keresnünk. Feladatunk tehát az ellenőrzés terén az, hogy a jelenleg még jórészt formális ellenőrzést tényleges ellenőrzéssé fejlesszük, hogy megszüntessük a sok felesleges, párhuzamos és sokszor egymást keresztező ellenőrzést, hogy felszámoljuk a még elég ’széles körijén elterjedt liberalizmust, az ál. land, tervfegyelinet semmibeve- vőkkel, az állam vagyonát tékozlókkal. s mindenekelőtt az ellenséges elemekkel szemben és hogy rendszerré tegyük a dolgozó tömegek részvételét az ellenőrzés munkájában s ezt a rendszert tör. vényerőre emeljük. ftcpgasdasagimk jellege és fejlődésének perspektívája-Népgazdaságunk még két, egymástól gyökeresen különböző, egymással ellentétes alapon nyugszik: a szocialista nagyipar és a kisá.ru- termelő mezőgazdaság alapján. Lenin—Sztálin tanításaiból ,és a Szovjetunió tapasztalataiból, de saját tapasztalatunkból is tudjuk, hogy nagyon sokáig ezt a kettősséget nem lehet fenntartani. Pártunk döntő stratégiai feladata — tehát nem közvetlen feladata — munkásosztályunk, dolgozó pa_ msztságunk előkészítése e kettősség felszámolására, népgazdaságunk egységes, szocialista alapjának megteremtése, a dolgozó para szt súgnak <efmeIMve%ese. tekben való önkéntes társulása, s ezzel együtt a luilákságnak, mini osztálynak megszüntetése útján. Országunk iparosításának meggyorsulása egyrészt, másrészt pedig az imperialista háborús gyújtogatok áttérése a háborús propagandáról nyílt agresszív cselekedetekre, megköveteli, hogy mind erősebb és mindinkább szocialista népgazdaságunk legyen. Ezért fokoznunk kell az elökészü. leteket az egységes szocialista gazdasági alapra való áttérés érdekében. Ez pedig elkerülhetetlenül maga után vonja az oeztályharc továbív k'éléződését a falun, amire Póriunkat. munkásosztályunkat, dolgozó- parasztságunkat fel kell vérteznünk. A fokozott előkészftőmunka mellett, amelyet mezőgazdaságunk szocialista átszervezése érdekében kel! vésreznünk folytatnunk ir i SimiMTIÉ i „ ________^ ^^ ^ és a Szovjetm Kominunist^
