Szabolcs-Szatmári Néplap, 1951. február (8. évfolyam, 26-49. szám)
1951-02-15 / 38. szám
4 1951. FEBRUAR 15. CSÜTÖRTÖK rcw 1 Szovjetunió és a mm iránti szeretet EtaloNa át a neaizelküzi etSadásskal megyeszerte Járási . sz .'-lcíielyeir.’icen tegnap délei án itr »’iték ma3 a ncmststközí kérd ;s?k előadássorozat kergében- , Az igazi hazaíisúg, .pro'.e.ár nemzetköziség“ című előadásokat. A mag] élen1 lek száma és az élénk hozzá zó'-ások azt bizonyltodéit. hogy dolgosé népünk a hazánk ísjtödíaét befolyásoló nsmze k'iat csonaénytk felé lokozo.t érdeklődéssel fordul. Sssúmos foossásxóta» hangzóit el Fehérgyarmaton is Kovács E’.emer e v,á:-3 eőidása u:án. Zsúfolásig telt. meg a helyi p4rIszserveast naSY- lerms, a nagyapámban msgjelefit dolgoz3Gc közül mőg r.z előcsarnokba i Is sokon vollak. Feszült íigye- le.urntl hallgatók végig az előadást, cs amikor löriénoimünk nagyjai sorában Rákos: Mólyás nevéhez őrt az előadó, tört ki a l'a'.kiícdós. a i rró rrcs3zl;odó szeretet hangja r. Ipünk bölcs vezetője front. Kz ís- r .1 Icídótt a Szovjetunió iránt, «mikor Mao Ce Tung elvtárs szavalt idézve tetile f~l a kérdés.: Vagy a Szít je’unió. vagy az imperialisták, vágy hizafiság, vagy hazaárulás. Marion Jánosáé, az egyik felszólaló idosibb paarasztseszony a Károlyi •biriokon cs«Lédikiede»lt. Arról be- Eizólit. .-Dolgozz kutya, hiü-z a föld a üsd is — volt az urak szava. Arról már keveset be szél‘.ok, ho-gy él- 111: fel a hasznát. Haza fis-ágról be* fzéluk Edekor is> amikor maguk hé. lye.t a szegény ember gyermekét küld lék vágóhídra* az uráli földje v időimében. Ma már a Dumál Vr-.s- raü és a többi béke mű építésére neveljük gyermekeinket, hogy ezzel erősítsék a béke bástyáját, de ezért harcolni is készek/* — Valamikor .azt tartották — mondta Kiss Béla» a tanács dolgozója —. hogy a paraszt képtelen a -taxlu'ásra, maradjon az eteoazarvé•; mái. A napokban Mándon középpa- raszt családoknál jártaim. Nem egy helyen találtam 1 erroész ettudo márt yos Iccmyvcfcet, az.án ,*Az új bar rázdát szánt az eke“ és más szépirodalmi műveket. De nézzük meg a Szabad Föld Téti Esték- a vándor- tanfolyamok előadásait, hogy n«üy®n nagy a dobozó parasztság tudás - ezomja Ezt láthatjuk bit. Iskolákban 1». BíUcsi Gizella tani ónö etmondoiia, ihógy milyen lelkes figyelemmel hajlanak az iskolások az igazi haza- í ságról. hogy milyen szomjas fülekkel isszák magukba a szovjet gyermekzk haza fiságáról azóló törlénetokot. Ezt kell otthon Is folytatni a szülőknek —. állt fel utána Jónás elv- ■ társ. a 'gépállomás do’soaója. -— Mrgam is szülő vagyuk, tudom, mi- lycn fontos, hogy a gyermeket ne- csak az iskolában, hanem otthon is a haza szzremetére neveljék. Piros elvtárs a proletár internacionalizmusra hívta fel n figyelmet. Ha érezzük- hogy mit jelent az. akkor tisz’áhon vagyunk azzal is, hogy nekünk a jugoszláv do'gozó nép is barátunk. Nekik Ti'o ugyanolyan eUenslyük. mint nekünk, hiszen őket egyre nagyobb terrorral nyomja el a jugoszláv nép hóhéra, árulója, Trumen aljas bérence. A mi m-gfeaz.ített épltőmunkánk is hozzásegíti a jugoszláv dolgozó népet. hagy minél előbb megszabaduljon hóhéraitól, A haza iránit forró szeretet fon tagja csendült ki a bak.‘a’órán t- házai előadás ulán félsz. 5‘elóikból. Sa’.’ai Sándoraó tartotta itt előadd- iát, melynek megha liga-1 iáSára, még a környélibali dolgozó parasztok is bejöttek .szekereken- vontatókon. Kidomborodott itt a hozssászőlá- ff okban, hogy a dolgozók felismerik: az igv.zl hsarafiság, a bókáért való harcos k‘állás fokmérője a be. csülettc.1 végzett term«lőmun»ka. Luké ?9 elv tára» a Magasépítési Vállalati c'ogozóje elmondotta, hogy 3 nyirmrőni építkezésnél a napokban négy dolgozó kapta meg a szia-. háncvlsla oklevelet. A kongresszusi felajánlások' és a verc-ony során arra törekszenek, hogy minél többen vegyék át a legjobb munkamódszereket. Ezt nem tekintik kampány feladatnak. Hazánk erősítését, a béke vécéimét nem tekinthetjük kampányt-?'oda Inaik. A szovjet emberek példáján szüntelenül fokozni kell helytállásunkat. Saskor András dolgozó paraszt arról beszéli, hogy 3 múltban, az urak országában a legkisebb okért már csendőrök rángatták, tették nyomorulttá az életét. Ma a mi h3zánk, a dolgozók hazája minden erejével segít hennáinkét* hogy becsüle'esen. nyugodtan dolgozhassunk, emberileg éljünk, tanulhassunk és hogy gysr- meice.nket is addig iskoláztassuk, amíg csak kedve, tehetsége van. Ezt a hazát, már magunkénak vallhatjuk és meg is kell védenünk. A Szovjetunió kolho/parasztságának gazdag tapasztalatai., a Párt útin u .atásia már a bafetai dolgozó parasztságot is hozzásegítene a fel- emelkedés útjához. Ezt bizonyítja a helyi termelőcsoportba belépett családok gazdagodó élete. Nagy fa,pásti fogadták a jelen levő dolgozók Sző‘13 elvlárstitak, a terme őcsaport párttiifckár.ának szavai 1“, r.m'kor ezekről a csaló-dókról beszelt, akik már meglátták, hogy maguk, hazájuk és a béke-tábor erősítésének, az ősztálycllenség legyőzésének eg.-edüll újjá a gépesítek, nagyüzemi közös Méltó n hiratáswhhoxs Nyugat-Berlinben igen gyalinrtak szol: az esetek, amikor amerikai és angol katonák a vendéglőben megtagadják a ..«számla kifizetését. Nagy veszteségeket okoznak a vendéglőinek a ,.hős“ angol amerikai katonaság éjszakai kiruccanásai. A dolog „technikája** igen egyszerű. Midőn az egyenruhás vendégek már megfelelően sokat fogyasztottak, ettek és ittak, beállít az angol, vagy amerikai jérőr és magával viszi a m illatozókat, akik tennesze- tesen ,,elfelejtik“ kifizetni a számlát. Egy nyugat-berlini vendéglős egy másik „fogásról’1 számol be: egy katona, aki jól beva- csorázoít, pénz helyett „zálogba’* ad néhány csomag cigarettát. Másnap reggel megjelenik az angol katonai járőr s visz- szaköveteli a cigarettát, azzal az „indokolással“, hogy áz brit tulajdon, tehát elidegeníthetetlen. Ez a „fogás“ nincs ranghoz kötve, ugyan itt egv angol repülőőrnagy is megismételte. Ha elolvassuk a berlini újságokban hemzsegő híreket az amerikai, angol katonaság garázdálkodásáról, a nők inzultusáról, akkor , meg lehet állapítani, hogy a nyugati megszálló hatóságok erkölcsi magatartása tökéletesen méltó az eléjük tűzött célokhoz. MESSZIM I MKlÉLMfSEG A minisztertanács határozata a nuinkaerőtoborzá5ról munkaerő • gazdálkodásunkban egy új feje-, ze’.ct ny t meg. Megszűnt a munkanélküliség hazánkban. Az iparban, az építőipar területén munkaerőhiány mutatkozik. Ma már nem tudjuk a munkaerőt a gyárak kapumi! jelentkezőkből póto’ni — ezért vált szükségessé a minisztertanácsi határozat. M’nden igaz hazat1, minden becsü'e'es öo'gczó szívét melegség jária át akkor, m’kor erről olvasott, Hiszen ez azt jelenti, hogy nálunk minden dolgozni akaró ember megtalálja a maga helyét, képezheti magát és hasznos munkát végezhet országunk fe!virágozíatásában. Nem kell többe mun^a után kuncsorogja — mint azt tette a Horíhy-fas'zmus éveiben. Nem á'l többé a gyárak kapui e'őtt az éhező, fázó munkanélküliek hadserege. Megszüntette a Párt, a nép állama és ú.i lehetőségeket nyújt a szakképzés, a munk'ába- á’Jás terén a do’gozó parasztodnak, ifjaknak és nőknek. örömet jelent ez mindnyájunk számára — és vereséget a háborús gyujtogatóknak, akik foggal, körömmel harcolnak eredményeink ellen. Gyü ölettel nézik a népek boldogságát és m n- den eszköz* felhasználnak arra. hogy eredményeinket k'sebbí - sék, vagy akár meg is semmi- síísék. így tesznek most is a minisztertanács határozatának megjelenésével. Félre akarják vezetni a dolgozókat — félre akarják magyarázni a határozatot. De mikor nem törekednek ellenségeink arra, hogy minden lehetőséget felhasználjanak eredményeink kisebbíiésére? Dolgozó népünk felkészült erre, Tudatában van annak, hogy az ellenség acsarkodása a mi erőnket jelenti. Hiába magyarázzák, hogy — „mindenki elhurcolnak munkára” — hiába beszéli azt is gú- nyoros hangon, hogy „vége a gyöngyélctnek”, nvkor az igazi gyöngyélet most kezdődik számunkra, A dolgozó parasztság, nők és ifjak ezre5 tanulnak majd a min'szteríanács határozata után szakmát, emelkedik életszínvonaluk és e'ö'Segítik a szocializmus gyorsabb ütemű építését hazánkban. A minisztertanács határozata a munkaerőtoborzásról ezrek és ezrek számára jelent majd tnás. az eddiginél magasabb kultúrájú munkát, az éle'színvonal gyűr- sabb emelkedését. De azokról is gondoskodik, akik rémhírekké! és fé'remagyaráz!á®okkat akarják szándékosan megmásítani a ha- tározatot. A 8. pont arról szól: „E határozat és a toborzásra vonatkozó egyéb rendelkezések megszegőit — különösen azokat, akik a toborzás önkéntességének alapelvét megsértik és a dolgozókat kényszerrel, vagy megtévesztéssel bírják rá a szerződés megkötésére — szgorúan meg kell büntetni.” Ez a pont visszatükrözi népünk, ál amunk igazságosságát, erejét. Építeni akarunk és van arra erőnk, hogy aki ezt akadályozni igyekszik, arra kemény ököllel sújtsunk le. A iiszadobi „Táncsics*4 DISZ munkád saaet<nrf ©.vsait A tiszadöbi „Táncsics“ termelőszövetkezet DISZ-szervezet iélete az új vezetőségválasztás óla gyökeresen megváltozott. A kulíúrcsoport a járási döntőn első lett „Az adós fizess“ című pgyfelvonásos színdarabbal. Most, amikor a termelőszövetkezetbe a villanyt bevezették, a villany fénye még nagyobb lelkesedést adott az ifjaknak munliájükhöz. Azóta minden este rendszeresen és pontosan megtartják a kultúrpróbákat és lelkesen készülnek a megyei döntőre. A tiszadobi „Táncsics“ termelőszövetkezet kultúrcso- portja már eddig 20 taggal erősítette meg szervezetét. Húsz kívülálló dolgozó parasztfiatalt győztek meg a DlSZ-szervezet- be való belépés jelentőségéről. A DISZ-szervezet megalakította a „Szabad Ifjúság“ olvasókört és valamennyi DISZ-tag lelkesen vesz részt az olvasókörön. A felolvasott anyagot mindig megvitatják. A vezetőségi és ifjúnapokat minden héten rendszeresen megtartják. (Harmadik folytatás.) Ült cs a tehenet fej e a kislány, ez eperszínű gyíngyös fu-bevcíóval; <iz ckndémikitsok, gazdasági szakér. ;a és pár'.munkálok tiszteletteljesen álltak mellette és nézték, hogyan fej. A berjezás utáni öATenha-todik napin Szlrelkát — a ItfölSzStt tejei is beleír íve — kUzncvinhé i kilogramm takarmánnyal eteliék. Úgy lélekreW> mini egy gőzrr.ozdcny, de egeit. Ezen a napon hetvenkét egész és ?. Icac özed lVer tejel adóit- Másnap r sszantasíioUa az ételt. — Szlop! — mondta a szakállas ckadimikua. — Hát így vagyunk? — kérdezte s.csiűi'iím Kcrcsz yelov. Bzk'stv és Tolja működésbe lép- lek és jegyzőkönyveit veitek fel: „A tehén általános állapotát, vala- mlnf a magas fejésnél előirt talcar. ■n'. 'nyr.dag gyenge emisz'éeét f gye- lem.hevére- úgy véljvk. hogy a további- fokozott fejig és a fejéri rekord jetin'űrlísa ncm célszerű és az dUat egészségére veszélyes.“ Iéyusa lassan olvasta el a jegyzőkönyvet és az ormótlan mondatok értelmébe nehezen hatolt bele. Olyan érzést volt- min ha szaladt, szalad'> szalad' volna, a földet alig érintve és most hirtelen megfogta, m sdll‘:ti-r. volna valaki... — Hazamegyek... — mondta. — Még körülbelül kit órát maradjon — mond a Bekiaev. — fnr.cn cgi/ensxan ci. .,vövös sctTOlcbcL** tn.c- fil/iinh* Of vannak a fejő nők a l:oir hcr.'ől ér: ^veretnék’ ha elmond^wiá nrr ' . reriilt magának a dolog. ' — Hát mi sfkeriilt? — kérdezte 'Nifusa. — Semmi különös. A világrekord: Hetvenhét egész hét /ized. — Nos, tudja mit! — monála a szakállas akadémikus. •— Első aVca- lomra elég ez magának. — Nem a rekord a fontos — monítg Bekisev. — Maga megmutatta a fejönőknek, hogy kitartással és türelemmel mit lehet elérni. Meglátja• hogy fellendül most a ver. seny! A ..oötöj .-árokban“ nagyban működőit az üzemi bizottság; zászlókat tűztek ki, szélceket hoztak át az éíkszöböl. Az első padokon a kol. hozok kicicomázott asszonyai ültek. A kamszomolkák vörös vásznat feszi'ettek ki ezzel a felírással: .•üdvözöljük a szocialista munkaverseny győztesét. Nyuta Vlászovát/" A betűk még nedvesek voltak a kendőn, az ujjak bepiszkolódtak tőlük. Tá- nva gondterhelten összehúzta szemöl. d&két. kezében szegesdobozt tarlóit, lígy osztogatta, utasításait a leányoknak Ajtócsapkodás, újabb embereit jöttek. a második gazdaság fejőnői, bor) :jcTúlozó', disznó- és baromfi- gondozói érkeztek a gyűlésre. Volt olyan köa'ük, aki meg akarta hallgatni, volt olyan is, aki csak egyszerűen meg akarta nézni Nyv.sál: még mint egétz kislányra emlékeztek rá . *. Morf az'ár. itt van nektek a kislány! Versenyezhettek a kislánnyal, de igyekezzetek-, hogy alapozón le rmart úja'ok! Nyusa belépett és mennyi nép mögötte! Városiasé aktatáskáikkal. Magasnyakú, hétköznapi, szürke ru- háeskáj&ban volt. Lefogyott, meglátszott rajta• hogy sokat kellett dolgoznia... ■ A főhelyre ültették, kétoldalt tőle nagyon üreg, egészen ősz emberek ültök (rezek, tudjátok, ez Akadémiától“), a 'többiek vegye, sert, Danyilov elvtárs, a tröszt igazgatója előre jött, beszédet mondott ... Danyilov beszélt, aztán , Gorel- csenko, aztán Korcsztyelov; Nyusa hallgailia őket — minden ködben úszott előtte ... ,.Az egész közösség büszke a sikeréve“ — mondta. Ko. rosztyelov. A prémiumról beszéltek. A prémium jó dolog, divatos félcipőt vesz majd magának. A Tisz- le'.étkönyvbe ... Kit is? Ó. őt, Nyu- sát, beírják a Tiszt leletkönyvbe. Milyen jó, minden jó! Tudta, hogy minden jó lesz, csak azt nem remélte, hogy ilyen gyorsan... Most azonban mindjárt neki adják át a szót, mit is fog mondani? Mit kell sokat okoskodni ezen: feláll és elmondja, hogyan gondozta Sztrelkált. Köszönetét mond mindenkinek. cJci segített neki és lanítoHa. Ennyi az egész. Igazin nem olyan rettenetes Nyusa anyja fölt be. Szerényen megállt az aj'oban. Tudta, hol a helye, nem hiába hívták, még majdnem ősz fejjel is Surkánok. De az a.jlóban szorongó asszonyok félreálltak és utat nyitottak neki. Az egyik: megszólalt: — Közelebb, menj csak közelebb! A lányodat ünnepeljük! Akkor értette meg, hogy neki itt jogai vannak és előre ment. Lukjá- nics. az első sorban, hátranézett, felállt és átengedte neki a helyét. Leült és büszkén, megigazította haját. Vendégek üllek körülötte, asz- szonyok a kolhozokból. Suttogást hallott: — Ez az anyja. — És kicsoda az anyja? Takarítónő az irodában. — Hogy hívják? Girina jejőnö ismerős hangja válaszolt: — Alekszandra Mihdjlovna. ,.Nos, Nyusa? így kezdődik a dicsőség!“ 3fc Egy meleg estén felhangzott a mezőkön a harménika, hol merész, hol szomorú hangja, ,,Sztyepán Sziyepánics játszik“ — mond.álc az emberek. A •>vörös sarokban“ regijeiig tartó mulatság volt —- Nyusát búcsúztatták, holnap elutazik ta. nulnL * Nyusa elutazása előtt átment a balpartra. A zöld réten, a csöndben: a meleg, bársonyosan lágy szélben lassan sétáltak a tehenek. Nyusa megkereste Szlrelkát. — Hát isten veled — mondta. — Ne felejts el! Ss'relka. abbahagyta a jűrágást és fejé: azzal a megelégedett, eUrzékcnyiUl kifejezéssel for. áttolta Nyúsr falé. amellyel ez állatok a nyári legelőn nézni szoktak. — Igen, hát elutazom, igen! — mondta Nyusa csengő hangon (szeme könnyekkel veil tele). — Nem én leszek most már veled, igen, igen. De te semmit sem értesz ebből! Szí re', ki legyintett hosszú farkával és hirtelen fe:bőgö;t — olyan fájdalmasan és rémesen, hogy minden oldalról izgatott bőgés hangzott jel válaszul. Nyusa nevetett, sírt és a többi tehénhez ment búcsúzni.,. Sí Az út mezők és rétek között kígyózott. a rétek és mezők kitáruló legyezőként fordullak el előtte horizonttól horizontig, a szellő az arcába fújt. ,,A miág megnyílik előlied és te mész előre, a sorsod utáni“ Balm valahol egy traktor fütyült; — „Ez a mi Iraklorunk.“ Kicsit később a másik oldalról hallatszott egy fütty: ,,Ez a cskáioviaJté.“ Mesz- sze a mezők felett sűrű fehér füst gomolygott, a szél elhozta a mozdony pofi égését —. „ez meg kié?" Az alkonyaiban lágyan és homályosan rajzolód atc ki Kosztrovo kis házai és kertjei. A házak és kertek mögött magas lámpa égett az esti égen. A felhő, amely nappal élénk, fehér volt, na.-:amentckor pedig pi- ro&io'.tak szélei és lassan sötét rózsaszínű lett — most lila vo.t. a ■magányos lámpa fölé szállt és úgy tűn'., hogy éppen ebből a felhőből száll a földre a lágy, megfoghatatlanul sűrűsödő alkonyat... Csend volt. azután a község mögött; az állomáson hirtelen felrikoltott egy mozdony. Mintha újra ezt a kiállást hallotta volna: gyorsabban, gyorsabban, siess a sorsod u'án! (Vége) NYUSA, A FEJŐNŐ
