Szabolcs-Szatmári Néplap, 1951. február (8. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-04 / 29. szám

' 1951 FEBRUAR 4. VASAKSAP 7 204 SZÁZALÉK TÖRTÉNETE 'A lebukó nap még nagyobbra rajzolja a dohányfermentáló arnúgy- *» hatalmas alakját. Ablakszemei békésen csillognak — a neonfény világít. Már csak bent az épület­ben dolgoznak ilyenkor esíe. Építői' a kőművesek és az ácsok, segéd- munkások' meg a vasszerelők ilyen­kor már elmennek. Erőt gyűjtenek a másnapi munkához. Ilyenkor csak szerszámaik és a muslicájuk marad itt, hogy holnap, meg azu'án újra kezdjék. Sok helyen még a szz, szá­mot is ott hagyták — nem törőd­nek azzal, hogy így idő előtt meg­öregszik. így aztán sokszor nem úgy sikerül a munka, amint azt elter­vezték. Mert elterveznék. Mindenki el­gondolta, hogy ezen a héten o fize­tésből az asszonynak kell valamit venni, meg aztán a gyermek *s ott van és a lyukas bakancsot is meg kell csináltatni. Igen ám — de mi­kor erre gondollak, csak azt néz­ték, hogy pénz kell, de arra nem gondoltak, hogy ezért becsületes munkát is kellene végezni. így volt ez több brigáddal a do­hányfermentáló építésénél és ígv volt ez Márkus Cyuláékkul js. Egy brigádban dolgoztak öten és telje, sítményük mindössze nyolcvan szá­zalék volt. Megvolt az oka is, mint ahogy Márkus elvtárs erre néha visszagondol. Nem volt a föld eliga­zítva. sokszor ez volt a hiba. de volt más is. A szerszámmal és a munkafegyelemmel volt talán még a legtöbb baj, amire később szin­tén rájöttek. Itt iá, mint a íöbtri üzemben, munkahelyen reggel 7 órakor kel­lett volna kezdeni a munkát, de nem így történt. Soha nem volt együtt a brigád 7 órakor, ami aztán meglát­szott a teljesítményen is. Meg aztán ott volt még a brigád beosztása is. Ma már csak rossz álomként gondolnak arra vissza, mikor mindenki azt csinált, amit akart a brigádban. Senkinek nem volt beosztása és ahogy esett, úgy puffant- Ha valakinek akkor éppen a zsaluzáshoz volt kedve — azt esi. nálla, de ha kettőnek volt erre ked­ve, hát ketten csinálták. Azzal nem sokat törődtek• hogy esetleg a má­sik munkához már nem volt elég ember. A segédmunkások r— mert ilyen is van a brigádban keltő — csak az anyag előkészítésével tö­rődtek. Ha meghozták a kívánt mennyiségű faanyagot, akkor leül­tek beszélgetni, rágyújtottak és ez­zel töl ötiek el néhány órát. Tel­jesítményüket természetesen ez rontotta — hiszen a segédmunká­soknak egy volt a százalékuk azok­kal, akik egész napon át dolgoztak. A döntő fordulat: készülődés a t.oizgres&ruvra Nap mint nap együtt dolgoztak és lassan már négy hónapja is volt annak, hogy Márkus Gyula vezette a brigádot. A teljesítmény hol jel­emelkedett a 103 százalékig■ volt olyan idő is, hogy el is hagyták — az igaz, hogy rövid ideig —. de a végén mindig csak visszacsúsztak a 100 százalék alá. ,, Rossz volt ebben az időben ez anyagellátás is — és a brigádban a könnyebbik megoldást választot­ták. Mindent Rácz Jánosra, a mun­kavezetőre fogtak. Az ö hibája volt, hogy nem volt jól előkészítve a föld és legfőképpen az, hogy alacsony volt a százalék. Nem is igen gon- dolkozak azon, hogy hogy lehetne megjavítani. Kétségkívül volt hi­bája Rácz munkavezetőnek is, aki nem gondoskodott kellő időben a* anyagról. De vájjon ez volt-e a megoldás? Hit kellett e keresni a hibát? Nem, min? ahogy ezt magúk « 'dolgozók, Márkus Gyula is bebizo. nyitotta. A Pár.kongresszusra ké­szültek. Elhatározták, hogy munka- felajánlást le.znek. összedugták fe­jüket és Márkus elvtárs bejelentet­te hogy az ő brigádja pedig vál­lalja, hogy a Pártkongresszus tisz­teletére 140 százalékra fogja telje­síteni normáját. „ Nem hitték. Voll, aki nevetett és czúfolódva mondotta — ez a bri­gád? Jó lesz. hogy hz a 100 száza­lékot eléri. Mások m-g nem szóltak semmit, csal; legyintettek. T " 'n mér ők maguk sem hittek eb’. heg- var kor is elérik ezt a ieijeshmé.,yi. 14C százalék! Ko­moly dolog — de hiszen a komo­lyabbja, éppen ezért vállalta. Azért, mert tudták, hogy meg kell dolgoz­ni ezért, fel kell kötni a nadrágot> ha ezt teljesíteni akarják. Es ma már bebizonyították, hogy igen, tel­jesítik. Többet ésszel.,. Sokan arra voltak elkészülve, ! hogy _ na, most aztán dolgozha­tunk addig, amíg megszakadunk belé. Nem gondolták, hogy más út is van — nem gondoltak arra, hogy a brigádban, a szervezésben, a fe­gyelemben' az idő beosztásában van a hiba. Ezt találta meg Márkus Gyula. Nem ment egyszerre. Sok gondot okozott, mg erre rájött. Figyelte a brigád munkáját, megnézte azt, hogy ki hogyan mozog, ki mihez ért a legjobban. , Így jött rá, hogy nem jó a bri- gíd beosztása. Nem szabad annak meg Őrténni, hogy mindenki azt csinál egy brigádon belül, amit akar. Gál Lajos és Debreceni And­rás jobban értenek az előregyártás- hoz, tehát ott a helyük. Hegedűs Imre pedig mindenkinél jobban tud állítani — tehát ott is kell dolgoz­nia. Márkus elvtárs. Pártunk tagjelölt­je komolyan vette a felajánlást és társai is megértették, hogy ideje lesz lekerülni a szégyentábláról, mindig lehajtott fejjel menni el az eredményiábla előtt, ahol az ő ne­vük az u olsók között szerepelt. Felemelt fejjel szerettek volna jár­ni. Es ezután még jobban megfo­gadták a brigádvezető szavát. Már­kus Gyula pedig egymás után ja­vasolt . A segédmunkások eddig a 8 órai munkaidőből 4-et hordtak, négyet pedig elsétáltak. Ezen is lehetett változtatni. Ma már Ciránku János és Kása Pál szabadidejében fűrészel és más munkát végez, amivel elő­relendíti a százalékot, nem pedig visszafogja. Javult a fegyelem is — reggel hét órakor megkezdik a munkát és szívesebben, jobban dol­goznak egész nap Természetes is az, hogy ma vi­dámabbak, mint ezelőtt néhány hét­tel, mikor még az utolsók között voltak. Akkor 80 százalékuk volt, ma pedig már gyakran megtaláljuk a br gád nevét az elsője Jcözőtt. Es a végén elnyerték a brigád-vándor- z ászlót, azt a kis vörös zászlót, ami a legjobbakat illeti. Ott volt nevük a kis piros lobogó alatt, az iroda előtt, amire büszkén nézhettek. 204 százalékos eredményűikkel érdemel­ték ki. Ma már nem mennek el az eredményiábla előtt lesütött fejjel hiszen teljesítették a Pártnak tett ígéretüket. Becsülettel helytálltak. A Párkongresszusig még jobb eredményt akarnak elérni. Ezzel tartoznak a Pártnak. Ma még nehéz az ebéd után hozzáfogni azonnal a munkához (ilyenkor lassabban megy a munka és sokszor eltelik 10 perc is, míg újra kezükbe veszik a sze- kercét). Ha ezt az időt is kihasz­nálják és a sek percet összerakják, még magasabbra emelhetik a szo­cialista épílés vörös lobogóját és büszkén mondhatják — eleget tet­tünk ígéretünknek. (B. I.) Versenyben a kongresszusi zászlóért A nyíregyházi Magasépítési Vállalat dolgozói egymással versenyezve küzdenek a ,,leg­jobb munkahely“, „legjobb bri­gád“ és a „legjobb egyéni ver­senyző“ büszke címért. Ver­senyben állnak egymással azért, hogy leküzdjék a régit, a rosszat és minél nagyobb tért adjanak az újnak, annak, amit a Párt tűzött ki elénk fel­adatul. Ez pedig nem más, mint a termelékenység emelé­se, épülő, szép hazánk megvé­dése. A versenynek van ered­ménye. Ez látszik meg az át­lagteljesítmények emelkedésé­ben is. A kongresszusi verseny előtt 108 százalék volt az átlag­teljesítmény, ma pedig már el­érték a 111 százalékot. 21 munkahely közül eddig lő teljesítette kongresszusi műn- kafeiajánlását, amelyben élen­jár a nyírmadai munkatelep 129 százalékos átlagával. Az ácsok között legjobb. Ras- ka János brigádja 203 száza­lékával, de szorosan nyomon követi Ferenci Mihály brigád­ja 200 sz^palékos átlagteljesít­ménnyel. A kőművesek között Koho­nóczki András brigádja vezet 260 százalékkal, a második B. Oláh András kőműves brigádja, aki ugyancsak a nyírmadai te­lepen dolgozik. A kőműves ta­nulók eredménye is a legszeb­bek közé tartozik. Megyesi Elek kőművestanuló brigádja a kongresszusi verseny előtt 88 százalékra teljesítette normáját — ma már 169 százalékot értek el. Rendszeresen, szívósan eme­lik teljesítményüket a dolgo­zók. Akik még nem teljesítet­ték munkafelajánlásukat, azok lendületes munkájukkal arra törekszenek, hogy beváltsák Ígé­retüket, azok a dolgozók, akik már eddig teljesítették munka- felajánlásukat, most még szebb eredmények eléréséért indul­nak harcba. Tegnap Olahon új temelicsopiil alakul! Lapzártakor jelentik: Tegnap A jakon is új termelőcsoport alakult. Az új III. mintájú »Petőfi“ termelőcsoport dolgozó parasztjai életük e jelentős eseményét táviratban jelentették a Párt Megyei Bizottságának. Ä Pártkongresszusra készül a nyírkarászi termelőcsoport Egy esztendeje múlt október­ben, amikor Bíró János tizenket- ted magával megalakította a cso­portot . Úgy kerültek össze a cso­port tagjai, mint valaha a sze­gény ember gyermekei, semmi nélkül. 25 hold gyümölcsösük és hatvan hold földjük volt ugyan, de más semmi, amivel megkezd­jék a még Ismeretlen életet. Se vetőmag, se ígaerő, legtöbb cso­porttagnak még kenyere sem volt elég. Semmi nélkül kezdték, de nem egyedül, mellettük volt a Párt, a nép állama. Vetőmaggal, fej­adaggal, pénzzel segítette őket. A nyírmadai gépállomás szántott, vetett a csoportnak. így kezdték s esztendei mun­kájuk a szárazság ellenére is bő termést hozott. Csak 'almából több, mint 90 ezer forintot kap­tak. Gyümölcsösükben motoros permetező, az istállókban két pár ló, 40 anyakoca és 22 süldő, a csoporttagok kamrája eszten­deig tartó kenyémekvalóval, zsír­ral, almával, dióval van tele, s ünnepnap olyan ruhát öltenek magukra, amilyenről eddig ál­modni sem mertek. Pedig az elö- 'egeket, az államtól kapott hite­leket Is visszafizették. A PART SEGÍTETTE ŐKET Szeretik is a csoport tagjai valamennyien a Pártot. A Béke­kölcsön-jegyzés Idején ezer forin­tot jegyzett minden egyes tag. Most, amikor megtudták, hogy Pártunk országos kongresszusra készül, ismét tettekkel Igazolják Pártunk iránti szeretet ükét. Cso- portgyülést hívtak egybe és ott fogadták meg: február 24-ig harminchárom hold gyümölcsösük metszési, s törzs- és vázápo'ási munkáját végzik el, kihordják a nyesett gallyakat, egy szivattyús és egy betongyürüs kutat szerel­nek fel. Két régi szeszgyárépü’e- tet bontanak szét, s a nyert anyagból új fiaztatót, ezer férő­helyes korszerű baromfiólat épí­tenek és két hoidnyi területű kifutó körül drótkerítést húznak. Jövő hét végére teljesítik vállalásukat Erős szél fúj, pirosra csípi az utcán járókelők arcát. A határ­ban lévő magányos tanyák felett szürke füst száll, a nyírkárász! homokdombok fagyosan álldogál­nak. A táj aiszik, de ébren van­nak a csoport tagjai. Három felé is dolgoznak. A Sulymos-tanyán Pólyák László ötödmagával hu­szonnyolc holdas gyümölcsösük­ben dolgozik. Ott van köztük Czinege Károly gyulaház! dolgo­zó paraszt is. Tegnap jelentkezett és rna már együtt dolgozik a cso­porttagokkal. Versenyeznek, 10 hold van még hátra s ugyancsak szorítani kell, hogy jövő hét vé­gére befejezzék. Csattan a met- szőol'ó a kezekben és a földre hullanak a lemetszett ágak. Előttük tarkafejkendős lányok és kucsmás férfiak kezében sza­porán jár a fakaparó. A három Riró-iány alig egy hete dolgozik a csoporttagok között, de úgy ér­zik magukat, mintha mindig együtt lettek volna. — Meg lesz az egy munkaegy­séged! — kiált Bíró Marglték felé Szűcs Erzsébet, — Kettő is, — válaszolják mind a hárman egyszerre. A két új kút már elkészült, a kapukat is felszerelték a gyü­mölcsösben s ha Így haladnak, jö­vő héten a fatisztítási munkákkal is készen lesznek. Valiskó Lászlóné is összecsoma­golt már, csak az értesítést vár­ja, hogy behívják baromfite- nyésztási tanfolyamra. Ezer csir­két vár a csoport, két hoidnyi te­lepet. A baromfiólat már felépí­tették, s dróttal körülkerítették, és azt akarják, hogy mire meg­érkeznek a csibék, legyen, aki szakszerűen gondozza majd őket. A Moncsán-féle tagban is nagy változás történt két hét alatt. Az arra járók csak néznek körül, mi hiányzik onnan? Két teljesen el­hanyagolt szeszgyárat bontottak el a csoporttagok. A bontási anyagokat válogatják, jövő héten abból kezdik el a fiaztató építé­sét. Két hét és a lelkes munka jó­val előbbrevitte a csoportot. ÉRDEMES DOLGOZNI Pólyák László családjának éle­te is olyat változott az elmúlt esztendőben, amilyenért harminc éven át fáradozott, de eddig nem sikerült elérni. Több, mint ötezer forintot tesz ká az az összeg, melyet mint előleget vett fel s ezen kívül még 2.847 forint tiszta pénzt kapott kézhez az éwégi el­számoláskor. Kilenctagú család­jának közei húsz mázsa terményt mértek, két szekér burgonyát, 5 mázsa kukoricát, közel öt mázsa álmát és 25 kiló diót kapott még a fizetésén felül. Egy kövér ser­tést már vágott, de húsvétra még egy hízik a sertésólban. Gyerme­keinek négy nagykabátot, hat pár lábbelit, alsóruhákat vásárolt. KÉT HÉTTEL EGELÖTT ígérték meg a Pártnak, s nem sok hiányzik ígéretük valóra vált áfá­ból. Botos József tizencffioldas közép paraszt lett a besztercei termeiöcsoport új elnöke A besztercei „Uj barázda“ termeiöcsoport múlt héten ve­zetőségválasztó gyűlést tartott. Botos József tizenötholdas kö­zépparaszt, aki nemrég lépett be a szövetkezetbe, kedves ven­dégekkel jött a vezeíőségválasz tó gyűlésre. Huszonnyolc dol­gozó naraszttársa jött vele, hegy meglássák, milyen is az élet az ,,Uj barázda“ ferme'őcsoport ban. A vezetöségválasztó gyűlés en a csoport tagjai egy akarat­tal és lelkesedéssel Botcs Jószcf középparasztot választották a csoport elnökének. Jó gazdának ismerik, jól fogja vezetni a szőve; kezet közösségét. Botcs József megvá'aszfása után a vendégek közül öten azonnal kérték felvételüket s ünnepélyesen be is léptek a csoportba még azon az estén. A többiek, rMk a k’vülálló dol­gozó parasztok közül eljöttek,mind erről beszéllek, hoev he­lyesnek tartják a föld társas műve’ősére való szövetkező?' ’ és ők sem fognak soká váratni magukra! A esoporttagok egyre boldo­gabb életét látják a kívülállók is. Nincs is olyan nap, amikor ne je­lentkeznének közéjük. Az elmúlt héten is közel tizen kérték felvé­telüket. A faluból, Gyulaházáról, mindenfelől jönnek. Papp Ferenc három lányával, Czinege Károly másodmagával lépett be a cso­portba. Az • egy evvel ezelőtti 12-es csoporttagság ma már ki­lencvenre szaporodott. MI A BAJ A SULYMOS-TANYAN? Csak éppen a Sulymos-tanyán lakó tíz család nem akar hallani a tszcs-ről. Pedig ők látják leg­jobban a csoport eredményeit, hi­szen egy tanyán laknak a cso- porttagokkal. Tavasszal azt mondták, amikor tisztították a fákat a csoport tagjai: „Csak tisztítsátok, úgy se ti eszitek meg a gyümölcsét!" Nem az ö szavuk ez, hiszen ők cselédek voltak Morvái Bélánál egész életükön keresztül; csak még mindig befolyása alatt áll­nak. Morvái ugyan Kisvárdára költözött, de volt cse'édel tojást hordanak neki, tőle hallják eze­ket. Pedig de kijátszotta őket hosszú évekig. Éjt nappallá téve dolgoztak, de az ő életük Is csak a felszabadul!ás után, a szovjet felszabadító csapatok nyomán vá'tozott meg. Nem Morvái, ha­nem a nép állama, a munkásosz­tály mérte nekik is a hat-nyolc holdat. Ezt szeretné visszasze­rezni most 1», azért biztatja volt cselédjeit a csoport eilen. Az el­múlt éven Is nyolcezer forinttól estek el volt cselédei, a csoport­tagok annyit kerestek. S mindezt még a mai napig sem látják világosan, illés Andrá- sék hagyják, hogy félrevezesse őket a fcuilák. A csoporttagok feladata, hogy felvilágosítsák a megtévesztett dolgozó parasztokat, magyaráz­zák meg nekik, hogy a föld, a gyár és minden, ami ebben az or­szágban van, az övék Is, az egész dolgozó népé s ezt a kulákok el­len folytatott kemény harccal t V. -.1. . . A ». . . 0 9J, "

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents