Szabolcs-Szatmári Néplap, 1951. február (8. évfolyam, 26-49. szám)
1951-02-04 / 29. szám
8 1061 FEBBUAA 4. VAfiüNAJ» Vorosilov marsall ma 70 éves Vorosilov elvtársinak. a felszabadító Szovjetunió marsalljának. dicsőséges harcok hősének és irányi, tójának heivened'k születésnapját ünnepli ma a Szovjetunió, a népi demokráciák és az egész haladó emberiség. Vorosilov marsall nevét ismeri az egész világ, ismeri mint régi bolse- v'ket. Lenin hűséges taní.ványát, Sztálin meghitt munkatársát és barátját, a Bolsevik Párt és a szovjet állam kimagasló egyéniségér. aki egyike a szovjet fegyveres erők első megszervezőinek. Nevéhez számtalan nagy és dicső tett fűződik. Kliment Jefremovics Vorosilov 1881 február 4-én született Verhnyíe faluban. a volt Jekalyerinosz'áv-i kormányzóságban, a mai Dnyepro- pe rc-vszk teriiie.én. Az egyszerű munkáscsalád gyermekének már kora gyermekéveiben saját bőrén kel- j leit tapasz'alnia a kizsákmányolt, i megalázott és rabszolgaságban tar- ■ tort ember keserves sorsát. M'n f atal. kezdő vasmunkást, a f leik véig felháborította az a j «7 1, az a mérhetetlen igaz- j sás amellyel a cári Oroszor: • munkásokat sújtotta. Meg- | Iá a hegy az emberi jogok megvéd éért magának a munkásos', 1 iálynik ke i kiáiln’a s a kiállás sikeré csak a kemény, ái'hatatos ha c hozhatja m:g. Bz a meg á!ás nem hagyja nyugodni s tettekre serkenti. Táenhaí- éves r, ég, de aktívan kiveszi részét a munkásmozgalomból s 1899- ben sz‘ráiko: szervez az alcseclri vasöntödében. Ezért a tettéért elbocsátják a gyárból, a neve pedig feke e listára kerül. A fiatal forradalmárt ezzel nem tudtak lefegyve- rezni. ez még inkább fokozta harci elszántságát. 1901 ban, am’kor a luganszki — Tar Voroslovgrád — mozdony, gyárban dolgozott, belépett a Bolsevik Pártba és tevékenyen részivé, t az J9Ü5—I907-es forradalomban. A Párt IV. stockholmi és V. londoni kongresszusán, mint küldött vett részt, ahol először találkozott a Párt nagy vezéreivel, Leninnel és Sztálinnal. A: üldöztetések ideje alatt, vorosilov hosszú éveket töltött börtönben és száműzetésben, de ott is tovább folytatta forradalmi munkáját. Az első világháború idején különböző pátervári gyárakban dolgozott s 1917 februárjában fellází'olta a fővárosban tartózkodó Izmailov, i szkij gárdaezredet. A Nagy Októberi Szocialista For- ! vadalom előestéjén Vorosilov Lu- j gánszkba utazott, ahol az októberi felkelés élére állt. Amikor a németek megszállták Ukrajnát — 1918 észén — az ellenség hátában a D°- nyec.medence munkásaiból partizán csapa,tokát szervezett s az ellenséget hátbatámadva halálos csapásokat mért a német megszállókra. Röviddel ezután Vorosilovot az 5. ukrán hadsereg főparancsnokává nevezték ki. melynek één megszervezte az ostrom alatt levő Cáriéin — mai Sztálingrád — felszabadítását. A németek és doni fehér- kozák ellen forradalmár ok gyűrűjét sikeresen áttörte s ebben a harcban rendkívüli bátorsággal mutatott példát katonáinak, akiket a fiatal Szovjet Köztársaság megvédésére buzdított. Vorosilov Sztálin első és legközelebbá'.ló segítőtársa volt Cáriéin védelmében. A cáric ni győzelem és Ukrajna megtisztítása u* n, az Első Lovashadsereg élén Bugyonijjal együtt, Sztálin elvtárs tervei alapján, szétverte Denikin tábornok és Wrangel 'tengernagy seregét. Vorosilov 1921—1924-b:n az é rak - kaukázusi ka'onai körzet parancsnak; állását töltötte be, majd 1924— 1925 ben a moszkvai katonai körzet parancsnoka lett. Vorosilov marsall 1925-től. majdnem egészen a második világháború kitöréséig a Szovjetunió összes fegyverei erőinek főparancsnoka, hadügyi, hcavó delnői népbiztos volt. A Nagy Honvédő Háború évei alatt felelősségteljes állások egész sorát töltötte be a szovjet ország irányításában és a Szovjetunió fegyveres erőinek vezetésében. Vorosilov 1921 óla tagja a Bolsevik Párt Központi Bizottságának. 1926 óta a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottsága politikai irodájának s 1937 decembere óta egyfolytában tagja a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a több éve a Szovjetunió meniszier- elnökhelyetese. Vorosilov az orosz nép hű fia, nevét és személyét nagyon jól ismeri Magyarország s közelebbről Debrecen is. Vorosilov marsall a magyar nép nagy barátja, a Szovjetuniót képviselte Magyarországon 3 munkája nyomán Debrecen és az ország népe megismerhette, hogy a Szovjetunió milyen nagylelkű ha. rát. jó segítőtárs tud lenni Születésenapján az egész magyar nép jó egészséget, sok sikert kíván további munkájához, hogy a béke- frent, melynek élenjáró katonája, tovább erősödjék minden dolgozó felszabadít ására s jólétére. T1 B E T A Nemzetközi Kérdések sorozat legújabb füzete a tibeti helyzet ismertetésével foglalkozik. Tibet, a vi’ág legmagasabban fekvő országra, ősi időktől kezdve Kína szerves része volt, szoros kapcsolatok fűzték a kínai népek nagy családjához. A brosúra ismerteti miképpen alakult ki Tibetben a feudális teokrácia rendszere, amelyben az ország megművelhető földjének és jószág-vagyónónak zömét a főpapok és a földesurak birtokolják és a dalai láma vallási befolyásának segítségével, valamint fegyveres erővel tartják fenn kíméletlen uralmukat az éhező milliók felett. A brosúra részletesen Ismerteti az angol imperialisták tibeti terjeszkedési kísérleteinek történetét, azt, hogy a századforduló táján hogyan akarták Tibetet diplomáciai mesterkedésekkel, sőt fegyveres erőszakkal is elszakítani Kínától, A Kommunista Párt vezette kínai forradalom világtörténelmi győzelme döntően megváltoztatta a tibeti helyzet alakulását Is. A Kínai Népköztársaság megalakulásától kezdve hangsúlyozta, hogy felszabadítja területének minden részét, így Tibetet Is, az imperialista rabiga alól. Az imperialisták a nemzetközi jog sárbatip- rásával igyekeztek „bebizonyítani" azt, hogy Tibet „független” ország, amelyet semmiféle kapcsolat nem köt Kínához. Mesterkedéseik azonban kudarcot vallottak mert a Kínai Népköztársaság október 24-én parancsot adott néphadseregének, hogy szabadítsa fel Tibetet az angolszáz imperialisták és feudális bérenceik elnyomása alól. A tibeti nép lelkesen üdvözli a néphadsereg bevonuló egységeit, amelyek az imp őri a1 izmus újabb agresszív terveit — azt, hogy Tibetet felvonulási területté építsék ki a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió ellen — keresztülhúzva, megszilárdítják a béketábor ke- leíázsiai szakaszát. a Hétezer ember munkáját végzi el az új szovjet exkavátor A Sztálinról elnevezett novo'kramatorszki gépgyár dolgo. zói új termelési győzelmet értek cl. Ez a győzelem a képen látható 15 köbméteres exkavátor elkészítése, mely 33 méter magas cs a földmunkálatoknál hétezer ember munkáját végzi el. Ezek a gépek már meg is kezdték a földmunkálatokat a Volga partján, a hatalmas vízierőmű építkezéseken. A képen a 15 köbméteres exkavátor kanalát láthatjuk. Jurij Szlonyimszkij „A szovjet balett“ A lemngrádi „Művészet” könyvkiadó vállalat kád a Jurij Sz'.onyim- szkij: „A szovjet balett” című könyvét. A könyv ismerteti Moszkva, Leningrad opera- és balettszínházainak működését, a nemzeti szmházak művészeinek nevelését és műsoríer- vezeiét-1917-től 1948-ig. A Szovjetunióban 31 olyan színház működ k, melyben csak balettelőadásokat rendeznek. Ezekben «■ színházakban körülbeü! ötezer ba- '.ettművész szerepel. A Szovjetunióban 15 táncművészeti szak skolát, sok ének- és tánccsopor.ot, üzemi és ko’hoz-kultúrcsoportot létesítettek. A könyvben körülbelül 300 kép különböző baíettjelenetekét mutat be. Vera Petrovna az óra végén így szólt: „ — Gyermekek hé főre , Mi szeretnék lenni" címmel Irtok fogalmazást. Meséljétek el benne* mivel szeretnétek foglalkozni, ha felnőttük ... Kolja Csizsov szomszédja, a moz. gékony. aprócska Petja Vorab jov felnyujtotta kezét és megkérdezte: — Ha paca lesz benne, rosszabb osztályzatot kapunk? Vera Petrovna válaszát elnyelte az óra végét jelző csengő. , Kclja és Petja együtt mentek hazafelé. Mz azonban nem beszélgettek, mert Kolja mélyen beide. metkezett gondolataiba. „Mi az ördögöt írjak ebben a feladatban — gondola —. Petjánaik könnyű, hiszen pólyáskora óta geológus akar lenni. Én meg . .." Koiji valamikor régen mozdony- vezető akart lenni. Esténként horz- szú előadást . tartott erről az egész családnak, sőt az egész társaságot székekre ültette, 5 maga pedig a sor elejére telepedett és elszántan forgatta a húsdaráló fogantyúját, melyet némi jóakaratai indítókar. nak is lehetett tek'nicni. Később aztán számtalan egyéb foglalkozás került sorra, az u.óbbi időben azonban gondolatai minduntalan visszatértek' a pilóta és a búvár foglalkozáshoz. ... Amint Kolja hazaérkezett, bekapta az ebédet és máris letelepedett. az íróasztal mellé. Piszkozat- papirt vett elő és gondosan leírta- hogy „Mi szeretnék lenni" — a címnél tovább azonban nem igen halad!. Olt üldögélt a pap'r melletti miközben a fákról lehulló, elsárgult őszi. levelek jité'cosan dörömböltek o:z abk&onA HÁZI FELADAT Irta: ANATOLIJ ALEKSZIN Kimegyek egy kicsit — gondolta Kolja —, talán a friss levegőn gyor sabban forog az agyam." Az udvaron már ott futkoráztak Kolja barátai. A padokat deszka- lapok kötötték össze. Ez volt a „ha jó fedélzet'. a középen álló kerti asztalon hatalmas láda állt. Ez pedig a i,kapitányi híd“ volt. A ’.hídon" Lonya Glaskov állt. Az arcát ugyan nem lehetett látni, mert az apja régi kapitányi sapkája egészen az orráig csúszott le. „ — Siess, Kolja!... mindjárt indul a hajó — integettek a fiúk már messziről. Kolja fürgén felugrott az egyik Vadra. Ebben a pillanatban a ■hajón" mindenki fütyülni kezdett, ahogy csak bírta a tüdeje, hogy a hajókürtöt helyettesítsék. Klava és Tanyeccka, a két lány ott álltak a kerítés mellett és elérzékenyühe, integetve búcsúztak a •>távoli hajó- úira" induló „férjeiktől". A ,,kapitányi híd“ felől pattogó hangú vezényszavak szálltak. Eleinte minden jól ment, csak mikor a „hajó‘ elhagyta Kamcsatkát, megjelent a kerti úton Pasa néni. a házmester. A kezében hatalmas seprő volt. — Vihar közeledik! — kiáltotta a „kapitányi híd“-tói Lonya. Pasa néni arcán valóban szörnyű erővel tört ki a vihar. — IVÍi a csudának hoztátok ide ezt a rengeteg deszkát?! — kiáltotta vésztjóslóan. „ A hajó legénysége hősies küzde. lembe kezdett az elemi erők ellen: megpróbálták meggyőzni Pasa nénit arról, hogy milyen életbevágóan fontos ügyben utaznak — és a házmester néni arcán rövidesen jóindulatú mosoly csillant fel. A ,■vihar'1 elült. A játék folytatódott. Az udvaron összesöprött falevelek, fé. lelmetes jéghegyeknek• a békésen szunyókáló kutya pedig lustán úszó rozmárnak tűnt fel a gyermekek elölt. ..Mi lenne, ha hajóskapitány lennék? — jutott Kolja eszébe és még mielőtt meggondolta volna, leugrott a .,fedélzetről" és a ház felé kezdett szaladni. Az, hogy Kolja beugróit a „nyílt tengerbe", a fiúkat határtalan rémületbe ejtette. ■—• Ember a tengerben!... mentsük meg! — kiáltozták. Mire azonban ők is a ..tengerbe" ugrottak volna, — Kolja már eltűnt az ajtó mögött. Csak úgy futtában emelte ki a levélszekrényből az újságot. Odabent kiterítette a friss lapot és figyelmesen olvasni kezdte. A harmadik oldalon képek voltak — az amerikai gyilkosok koreai gaztetteiről készült felvételek. Kolja egészen magánkívül lett. Látta a képen a kivégzett koreai hazafi holttestét, a lángoló iskola- épületet, egy ház romjai mellett síró kisgyermeket — és emlékezetében felvillant 1S42 tele• amikor az ő házuk fala is üszkösen me. redt az éj felé. Azó: a alig néhány én telt el és valahol a földön újra bombák zuhogtak, újra érnek ez iskolák és a kóihíz- k K" fűnek jtty tűni, mintha most is hallaná a bombák szörnyű robbanását. Odaugrott a telefonhoz és Pet- jáék számát tárcsázta. Mikor meghallotta barátja hangját, minden bevezetés nélkül azt kérdezte tőle: — Láttad a mai újságot? Láttad.I mií művelnek az amerikai banditák? Aztán újra odaült az Íróasztalhoz és se káig nézte a szörnyű fényképeket, hogy egész éleiére emlékezetébe vésse ezeknek a koreai árváknak fájdalomtól eltorzult arcvonásait. Hamarosan megjött az apja. — Nos. Kolja. hogy áll a tanulás? — kéidez e. Kolja nem jelelt. « Papa f elrántott a a szemöldökét’ odalépett az asztalhoz, de amikor meglátta a fényképeke', úgy látszik minden1 megértett. Arca elkomolyodott, szemet elvesztették vidám cs.llogásukat. — Tudod papa- azon töröm a fejem, hogy mivel segíthetnék a koreai gyermekeiének, amikor olyan messze vannak ide. Pedig ú-gy sze- rervénu ha ők is tanulnának- játszanának’ mint mi.., Mit gondolsz- mit lehetne tenni? Papa megs mogatta Kolja fejét és ezt mondta: — Lehet rajtuk segíteni. Emlékszel, nemrégiben írtuk alá a gyárban a békeíveke:. M’nden dolgozó elát. fa. Aztán rn-gvilr zlo'iuk leül- d" Ilink t r mc '. ■■ b." ckonfsrcn. c iír? -. T>T r o :! k l:o •/ m'n ö- ’ c ' -1 ■ - ! .’ ' f ■ ■ a béke ügyének, annál kevésbbé tudnak háborút kirobbantani az amerikai fasiszlák. A mi békeharcunk jelenti a legnagyobb segítse- , get a koreai gyermekeknek. — Akkor én is békeharcos leszek! — jelentette ki határozottan Kolja és nagyobb nyomaték kedvéért az asztalra csapolt, véletlenül éppen oda. ahol az amerikai katonák álltak a fényképen. Felkapta a tollat és sebesen írni kezdett. „ * Az osztályon izgalom futott végig. Vera Petrovna megállt a katedrán. — Kijavítottam a házi dolgozatokat — szólt Vera Pelrovna. Az egész osztály várai.ozás'.eljes mozdulatlanságba merevedett. — Mindenekelőtt Kolja Csizsov dolgozatáról szeretnék szólni ... Kolja zavarában idegesen kezdte csavargatni a táska fogantyúját. Vera Petrovna folytatta. — Kolja Csizsov azt írta, hogy bátor békeharcos akar lenni... — De hiszen ez mm foglalkozás! j —- kiáltotta az egyik gyermek. i — Valóban nem fo-glalkozás — ! bólintqtt Vera Petrova —• hanem minden egyes szovjet ember becsű. ’ leheli kötelessége. Bárm'lyen munkát is végezzen a szovjet ember, mindig a béke harcos őre. Azért kell harcolnunk a békéért, hogy meg is valósuljanak azok a csodá- | fajos á'molz- amelyekről ezekben a I füzetekben írtatok. Kclja Csizsov h:l • - ■ ' ’. ho-y rr.'nüenrkelaii, 1.1 "n~>‘ ér.
