Szabolcs-Szatmári Néplap, 1951. február (8. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-27 / 48. szám

12 termelőszövetkezetbe, vagy az I. típusú „Öt v.lágrész” lermelőcso- portba. Péntek este már ötvenöt család új belépőt számlállak. Szombaton Stihaj István három- holdas, Ágoston Imre háromholdas, Pusztai József szintén háromhol­das és Szabolcki Pál négyholdas dolgozó parasztok is szövetkezeti tagok lettek, köztük Kálmáncz- helyi Miklósné t zenkétholdas kö­zépparaszt is. A vasárnap még szebb eredmé­nyeket hozott Űjfehértón. Belépett a szövetkezetbe Bé­kési József kilcncfioldas és Sztányi Miklós hétlio'das kö­zépparaszt is. Mindketten bosszú gondolkodás után döntöttek. A község tekin­télyes és nagy tiszteletben álló emberei, példájukat igen sokan követik. Még aznap Egervári János, Be­legs József, KJlös Lajos, Magúra Mária, Szilágyi Mik'ós, özvegy Papp Endréné és özvegy Nyíri Lajosnc is aláírták a belépési ny. latkozatokat. Velük hatvankilencre szaporodott azoknak a dolgozó parasztok­nak a száma, akik egy hét alatt szövetkezeti útra léptek. De vasárnap este újabb győzel­mi jelentés érkezett üjtehérfóról. A község hátárában, Kisszegegyházán új termelő­szövetkezeti csoport alakult! ■ Sitnlcskó József és Bíró János , tíz-tízhoidas középparasztok voltak az új csoport kezde- ' ményezői. Példájukat még Béres György. Nagy János, idősebb Veress Sán­dor, Kovács Mihály, özvegy Ho- tenszki Imréné, Kovács Imre, öz­vegy Szeműk Józsefné, Orgonás Istvánné, Szabó Márton, Encsik Géza és Vakler János dolgozó pa­rasztok követték. Az új csoport tagja lett Pál Antal tanító is. Sok ügyes-bajos dolgot intéz majd et a szövetkezetben. A megalakult csoportban öt középparaszt van. A szövetkezeti gazdaság. hetven hol­das, de — amint a fiatal csoport tagjai mondják — nagyra nő majd, sokan lesznek együtt, ma­guk is igyekeznek, hogy többen legyenek. Az új csoportnak „II. Kong­resszus” nevet adták, hogy örökké visszaemlékezzenek a Párt II. Kongresszusára, amelynek idején az első lépést tettek az új, boldog életet jc- terüő úton, ahogyan a Párt, Rákosi Mátyás tanította őket. . .lendületbe jött az a folya­mat, melynek eredményeképpen megszűnik fejlődésünk egyik 'eg- nagyobb gátja, az, hogy egyik lá­bunkkal az iparban, szocialista ta­lajon állunk, a másk lábunk a fa­lun sok százezernyi, szétszórt pa­raszti gazdaságra támaszkodik' — mondotta Rákosi Mátyás elvtárs szombati beszédében. Lám, szapo­rodik a szövetkezeti útra tért dol­gozó parasztok száma,, szaporod­nak az új lernieíőcsoportok. nő a szoc'aiista, termelőszövetkezeti falvak száma. Tömörülnek a szét­szórt paraszti gazdaságik, a föld társas, nagyüzemi > megművelésére szövetkeznek a dolgozó parasztok. S bizonyítják, hogy megfogadják a Párt tanácsát. „A mi Pártunk számára kimerít­hetetlen erő forrása és felbecsül­hetetlen segítség az az érzés, hogy maga mögött tudhatja a dolgozó nép milliónak szeretetét, bizalmát és biztatását” — így mondta szombaton a Hősök-terén Rákosi Mátyás. Az új szövetkezeti köz­ségekről, az új terme'.őcsoportók- ról, az új belépők százairól, ezrei­ről érkező hírek m'nd-mind tükrö­zik a szere te tét a Párt iránt, a bizalmat a Pártban, a biztatást a Pártnak, amelyek a Párt számai a kimeríthetetlen erő forrását jelen­tik, felbecsülhetetlen segítséget je­lentenek! A Párt, Rákmi elvtárs szavai nyomán lett termelőszövetkezeti község Záhour Szombaton délután, a buda-' pesti kongresszusi nagygyűlé­sen többek között arról is be­szélt Rákosi elvtárs hogy a magyar falvak dolgozó paraszt­sága éppen a Kongresszusra való készülődés füzében kezd fokozottabban áttérni a szoci­alizmus építésére. A dolgozó parasztság azzal adja tanújelét Pártunk iránti szeretetének, hogy megfogadja szavát és aszerint cselekszik. Lám, Záhonyban is így tör­tént. A Kongresszusi Héten termelőszövetkezeti község lett Záhony! Péntek estére a köz­ség valamennyi dolgozó pa­rasztja rálépett a szövetkezeti gazdálkodás útjára. Azt az útat választotta, amit a Párt, Rá­kosi elvtárs iavasoit a dolgozó parasztok számára. A környező községekből: Győröcskéről (vasárnap ez is termelőszövetkezeti község lett) Zsurkról, Tiszaszentmárionból, Tiszabezdédről és Tuzsérról. de még sökkál meszebbről is na­ponta jönnek az érdeklődők: mi történt Záhonyban? Miféle cso­da születik a Tisza partján? Az igazság pedig az — erről az érdeklődők is csakhamar meg­győződnek, — hogy nincs itt szó csodáról. A záhonyi dolgo­zó parasztok éppen olyanok, mint az ország, vagy a járás más községeinek parasztjai, ők is a Pártnak, a tényeknek hisz­nek és elhatározásuk is ezek­nek jegyében .született meg. Mező Sándornéltoz ünneplőbe öltözött népnevelők, az újonnan belépett csoportta­gok közül kopogtattak be az ajtón. A meleg szoba lakói mosolygó arccal fogadták a be­lépők barátságos köszönését s hellyel kínálták őket. Aztán megindult a beszélgetés. Arról, hogy hogyan teszik a csoportba való belépéssel gondtalanabbá életüket. Ezek a beszélgetések — harcban a kétkedéssel, a maradisággal, a gyűlölködő el­lenség szította álhírekkel — feloldják a dolgozók régi fá­sultságát’, a közönyt, s eldöntik nemcsak egy évre, hanem egész életre a dolgozó paraszt­családok sorsát. Mező Sándor- né is döntött,, úgy határozott, ahogy a Párt javasolja: belé­pett a termelőcsoncrtba. Pén­tek es’ ’*•-> « " ’7 y;p!»mm"vi dolgoz! így doniölt. Nem véletlen az. hogy Zá­hony termelőszövetkezeti köz­ség lett. Nem született ez meg magától. Ahány kívülálló dol­gozó paraszt . volt a faluban, annyi szem figyelte egész év­ben az ,,LJj föld“ hármastípusú csoport munkáját. S bár csak 13 tagja volt a csoportnak, földterületük pedig sokkal, többet kívánt volna meg, mégis bebizonyították a szövetkezés előnyeit. Varga Jó­zsef és Hegedűs Lajos csoport­tagok évi keresete meghaladta a nyolcezer forintot. A pártszervezet és nem utolsó sorban a helyi tanács gondoskodott arról, hogy az eredményeket a falu minden dolgozó parasztja meg­ismerhesse. Ezekkel a tényekkel, a szö­vetkezeti tagok megszépült és gondtalanabbá vált életével érveltek a népnevelők. Már ősszel több belépő volt a cso­portba. Minden belépés mögött becsületes, türelmes népnevelő munka volt. A népnevelő mun­ka nem volt hiábavaló, a falu kommunistáinak . harca meg­hozta gyümölcsét. Az elmúlt esztendőben, ami­kor a 200 tagú magyar paraszté küldöttséggel befutott az állo­másra a szerelvény, a záhonyi dolgozó parasztok is száz és százfajta kérdéseket -tettek fel nekik. Hogyan élnek a kolhoz­parasztok? Igaz-e, hogy har­minc mázsa búzát is termelnek egy holdon, meghogv 50—60 li­ter tejet is ad egy tehén? Már ez a beszélgetés is közelebbhoz- la őket a szövetkezeti gazdál­kodáshoz. Később a árpáiukrajuai magyar Jkolliozparaszlok fogadására mentek ki az állo­másra. Nagyon sok ismerős is akadt köztük, hiszen szomszéd községiek voltak. Tőlük is csak a legjobbakat hallották és ha nem is léptek mindjárt a cso­portba, de állandóan foglalkoz­tak ezzel a kérdéssel. Színku János már két hónap­pal ezelőtt kijelentette: ,,ha a többiek benne lennének, ma­gam sem zárkóznék el.‘‘ Mikio- vics elvtárs hosszú órákat be­szélgetett vele. János bácsi már jól ismerte a ter.melőszövetke- ; zet eredményeit, tudta, hogy a csoportbeliek keresete sok­kal nagyobb volt az övénél, egyelőre még - sem szánta rá magát a belépésre. A pártszervezet látva ezt, el­határozta, hogy változtat az agitáció módszerén. Elhatároz­ták, hogy a kommunisták mel­lett először a középparasztokat győzik meg: ez a példamutatás sok dolgozó parasztnak meg­könnyíti elhatározását. Ez alig két hete történt. Az­óta is volt belépő a csoportba, de a középparasztok egészen az elmúlt hétig mozdulatlanul maradtak. Csak az utcán folyt a csoportról a szó,1 esténként a szomszédok felkeresték egy­mást. Az elmúlt Itcícn szerdán délután a község közép- és kisparaszt- jai, Pokol Imre, Szinku János, Pokol Ferenc, Béres Lajos és Mészáros Gyula összejöttek a tanácsházban és alaposan meg­vitatták a csoportalakítást. Az a néhány óra, amit együtt töl­töttek, napokkal, sőt hónapok­kal felért. Még a magukban régen eldöntött kérdéseket is előhozták, vájjon a többiek nem tudnak-e ellenük, szólni. Töviről-hegyire megvitattak mindent, — végül megállapod­tak, hogy megalakítják az első- típusú csoportot. Földjük leg­nagyobbrészt 8—10 darabban van, nem lehet gazdaságosan megművelni ezeket az apró darabkákat, a traktor jófor­mán még se tud fordulni rajta, így pedig nem lehet fokozni a terméseredményt. Hadd szánt­son csak a traktor, a lovaknak és a teheneknek marad egyéb munka — ebben mradtak. Még aznap este vagy 14-en csatla­koztak hozzájuk és másnap megmozdult a föld Záhonyban is. Az egész falu megindult a tanácsház és a földművesszö­vetkezet felé. N.éhányan, aki­ket a népnevelők elkerültek, megsértődtek. „Hiszen ők sem elrontói a jónak“. Körmöndi János is ezzel állított be a ta­nácsházára. És a hosszú vajú­dás után pezsgésbe jött az élet. Péntek estére termelőszövetke­zeti község lett Záhony, meg­született az új. A Párt, Rákosi elvtárs szavára hallgattak a záhonyi dolgozó parasztok. Sz. B. ír levelében Rosenberg Pál szövet, kezeli levelező. Elmondja, milyen lelkesen dolgoztak a szövetkezet tagjai„ mikor egymással versengve végezték gyümölcsösükben a fattsz' litási, metszési, faalj-ásási munká­kat. Hogyan, is ne dolgoztak volna lelkesen, amikor azt ígérték a Párt. nak, hogy a Kongresszus tiszteleté, re idő előtt készen lesznek a gyü­mölcsösben. Állták is szavukat! Mert visszagondoltak a két észtén* dővel ezelőtti időkre, amikor meg- alakult Komlódló(faluban a szövet- kezet, amikor elindultak az új, cd. dig még nem ismert, nem tapasztalt úton. Nem felejtik el sosem, milyen kemény munkával kelleti megdől- gozni az első gyümölcsökért. Halá­szi Gábor brigédvezelő — mikor az emberek először vették kezükbe a metszőollót ■—, maga is csóválta a fejét. Az egész falu figyelte a szö~ veikezetet. Vájjon hogy csinálnak rendet Cenlci kiUák volt vizsolyi gyű- mölcsösében. Az elhanyagolt fák ko­ronájához úgy kellett utat vágni, .hogy metszeni tudjanak. De kémé. nyen dolgoztak. Halászi elvtárs mindig mondogatta: dolgozzunk csak, ne csüggedjünk el sohasem. semilyen nehézség láttán. Meri jó lesz ez az út, meglássátok, amit Rá­kosi elvtárs mulatott. — S volt elég nehézség. Az első permetezéskor, mikor a munka dandárja jött, még gépük sem volt. Úgy kellett össze­adni permetezőgépeket^ kölcsön, a faluból. De a komlódtótfalusi szö” vetkezeti parasztok legyűrtek min­den akadályt. A Párt ott volt ve­lük, lelkesítette őket. S aztán so­kat segített az állam is nekik. A termés’ a munka gyümölcse mégis szép lett, minden nehézség ellenére. Huszonöt, vagon elsőrendű almát ad­tak a nép . államának. S a munka gyümölcse jobbá, gondtalanná tette életüket. Most még több termést akarnak, mint az elmiUt esztendő­ben, Ezt fogadták a pártnak és a kongresszusi versenyben már ala* pozták is az elkövetkező betakarítás jó eredményeit. A verseny során kommunis'a és pártomkívüli dolgo­zó parasztok egyformán jól dolgoz­tak a komlódtótfalusi szövetkezet, ben. Csorvási Gyula, ifjabb Feren- czi Gábor, és a többi pártonkívüli szövetkezeti tag mind követte a példamutató kommunistákat, Illyés I elvtársat és az üzemi pártszervezet többi tagját. A nője sem maradtak el a férfiaktól. Bebizonyították, hogy éppen olyan jól, sőt sokszor még jobban is tudnak dolgozni, mint a férfiak. A szőve!,kezet tette őket iga­zán egyenjogúakká. Gaál Sándorné, Ferenczi Gáborné, Till Anna, Erdős Elel -még a fauljásásnál is megáll~ íáíc helyüket, Ari Margittal együtt, akit. Komlódlótfalu dolgozói tanács, választáskor fontos parancsnoki posztra küldtek: járási tanácstag ő! Jól dolgoznak a szövetkezetiek, igyekeznek rendben tartani gazda­ságukat, hadd, lássanak tőlük sokat a kívülállók. Gyönyörűségesen szép például az a két fehér ló. melye, két ha egymás mellé fognak, s vé­gig hajlanak velük a falun, azt ■mondják: „Megy már a csoport angórafopata!’1 Halászi Ferenc lö- ápoló úgy gondozza őket, mintha édes gyermekei lennének. Valaha kulákok lovain tanulta meg, cseléd- emberként, hogyan kell bánni a ló­val. Hát most a saját lovain,. a kö­zösség lovain mulatja meg tudomá. nyát. Csak úgy, mint Ferenczi Pál, a szövetkezet sertésgondozója, aki a legnagyobb gonddal végzi a tenyész­tő munkát. Lelkesen ír levelezőnk a komlód- tólfalusi szövetkezet életéről. Min* den bizonnyal odahaza, falujukban is ilyen lelkesen beszélgetnek éle­tükről a szövetkezetiek a kívül­álló — ahogyan mondják —, egyéni gazdákkal, hogy közülük .minél töb­ben térjenek a szövetkezés útjára, a kisparaszti gazdálkodás szegény­ségét a jobbal váltsák fel! Nyírcsaltely 1.116 százalékosan teljesítene kenyérgabona begyűjtési heti ütemtervét Nyircsaholyban néhány hét­tel ezelőtt nem folyt kellőkép­pen a terménybegyü.jtés. A begyűjtést hátráltatta, az ellen­ség támadása. Cservenyák Gá­bor kulák. Lukács Mihály 49 holdas kulákkal és a többi ku- lákkal együtt azt híresztelte, hogy ^rekvirálás“ lesz, min­denki rejtse el terményfeles­legét. A kulákok rágalmával és hazugságával nem volt aki szembeszálljon. A népnevelő- t munka gyenge volt. Nem a fel- v ilágosító, meggyőző munkára fordították a fősúlyt, hanem megelégedtek 4—5 kiló begyűj­tésével, A Községi Tanács a hátralékos dolgozó parasztokat a tanácsházba hívta elszámol­tatásra, éppúgy, mint a kulá- kokat. Ez a munka nem vezet­hetett eredményre. Ez súlyos hiba volt, mert a dolgozó pa­rasztság kényszerbeadásnak nyilvánította a beadást. A pártszervezet és a Tanács veze­tősége felismerte a hibát és igyekezett megváltoztatni a terménybegyüjtési munkát. A felvilágosító munkára tért át. 3 népnevelő-brigádot alakítot­tak. A népnevelők példát mu­tattak. Például Lakatos Sán­dor elvtárs, tanácstag, aki 100 százalékon felül tett eleget be­adási kötelezettségének, most elsőnek szállította be 7 mázsa kenyárgabonafeieslegét. Oláh Pál elvtárs a nyár folyamán 582 százalékra teljesítette ke­nyérgabonabeadási kötelessé­gét, most 8 mázsa kenyérgabo­náját az elsők között szállította be. így a népnevelőmunka is sikeresebb volt. A dolgozó pa­rasztság követte a népnevelők példáját. A heti ütemtervet kenyérgabonából 1.116 százalé­kosan tolircíécttíkn Á félévi kenyér;; l.i elő­irányzatot 338 százalékosan teljesítették. A népnevelők a begyűjtéssel a búzaföldadó fi­zetését is összekötötték, s ez is hozzájárult a szép teljesítmény eléréséhez. A község dolgozó parasztjainak nagyobbrésze már az elsőnegyedévi búzaföld­adóját is kifizette. Szép ered­ményt ért el a napraforgó be­adásban is. A heti ütemtervet 75 százalékosan teljesítették, a félévi előirányzatot 51 száza­lékban. Lemaradás mutatkozik azon­ban a többi beadásban. A ku­koricából a félévi előirányzat teljesítésének 25 százalékosan, szénabeadásnak 20 százaléko­san tettek eleget eddig. A köz­ség dolgozói ezek begyűjtésé­ből is példamutatóan vegyék ki részüket. | Dózsa mozi Telefon 30.86 Febr. 26—23. Hétfőtől szerdáig Magyarul beszélő film Végzetes éjszaka Előadások kezdete 4 6. 8 óra. Vasárnap d: e. fél llJkor matiné. Legújabb magyar és szovjet híradók. Béke tflmszíuház Tel.: 33-22 22—28-ig Csüt.—szerdáig Szovjet film Világos út Előadások kezdete hétköznap: fél 5. fél 7, fél 9 órakor. Vasárnap és ünnepnap: fél 3, fél 5, fél 7 fél 9 órakor Vasárnap C e lél 11.kor matiné. ___________________________ 1961 JFEBEÜÁR 27. KEDD kőm ló dió t<fa ln sí i lenn e lőesep o rívóf

Next

/
Thumbnails
Contents