Szabolcs-Szatmári Néplap, 1951. február (8. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-27 / 48. szám

' 1951 FJSlUítiÁK 27. KEDD 9 Éljen a dicső, harcedzett, öntudatos magyar munkásosztály! Künknek, az új tagok {©.vételének gátlóvá váltak. Különös súllyal- éreztet'ék háta­inkat a tagfelvétel körül elkövetett Irhák a la.vakon. Szocialista fejlődésünk egyik ve­lejárója az, hogy a falusi szegény­ségből k'kcrült kommunistáknak je­lentékeny része elment ipari mun­kásnak, vagy beállt a szociális la szektorba, a gépállomásra, az álla­mi birtokra, a termelőcsoportba. A termelőszövetkezetbe lepett át pl. több, mint 40.000 párttagunk és tagjelöltünk. A szoc’alista szektor pártszervezete-l kiváltak a falu terü­leti pártszervezetéből. Ez a kiválás gyakran azt i,s jelentette, hogy nem a. faluban maradt a szervezet, mert a gépállomás, az állami birtok, vagy a szövetkezet központja gyakran a falun kívül esett. Envatt a régente egységes fiatal falusi szervezet száz és száz községben 2—3, sőt négy szervezetre vált szét, mely­hez gyakran még valamely újon­nan felállított ipari vállalat szerve- ze'e is járult. Ezeknek a különböző szerveze­teknek az összefogása új feládak crriei'ye-l még sok helyen nem tud­tak kielégítően megbirkózni és ezért ez a fej'ődés átmenetileg egy sor falusi szervezetünk komoly meg­gyengülését- eredményezte. A falusi szoc'alista szektor építé­sének megkezdése óla elterjedt az a nézet, hogy műiden figyelmet a szocl.-d'eta részre kell összponiosi- ;:ni. Ebből adódott ezután az a ten­dencia. hogy még a nép? demokrá­ciát mindenben támogató, a terme­lésijén, szerzödéskö'ésbcn, ten-nés- h-adásban k'tíínő, a termelőszövet­keze'’ mozgalommal szemben nem ■í o középparasztot sem gyekez'ek bevonni a Pártba. M: felléptünk ez­zel az eljárással szemben, ameiy komoly károkat okozott nekünk s kétségkívül meglassította a falusi szövetkezét) fejlődést. Ennek a kér­désnek az egészséges mego'dása jö­vendő feladataink egy'ke a falun. Pártunk szoe'áhs összetételének megjavítása mehett az egyesülés térve fokozol'an előtérbe állította Pártunk deológ’ai színvonalának emelését. Az 1948—49-es oktatási évadban már Kétszer annyi tagunk lanu't pártiskolán és az esti tan­folyamokon, m'nt a mege'őző év­ben. Azóta propagandánk évről-évre szélesedik és nemcsak mennyisége, de m nősége és szfnvona'a is meg- ■ avult. Je'en'eg 300.000 tagunk ta­nul esti tanfolyamokon. Gyorsan fejlődött páriiskola’ renó- «zeriink is. melyben most évente 29.000 e'v’ársunk tanul. Pártiskoián lanu! ál'andóan több. mint 5‘czsr tagunk. Lé'rehoz'uk.az egy- és két­éves pártfő skolát, melyekén 260 an tanulnak. Ebben az évben majdnem ké'czer párt1 agunk végzi el a 3 és 5 hónapos párt'skolát. Pártunk elméleti folyóirata, a Tár­sad lm! Szeme 44.000 pé'dányban je mik meg. A ,.Pártépítés” 176.000 p.éhiányban, a ..Népnevelő" 246.000 pél'lányban. Kiadtuk Marx-Engels vá'-matott művének ké1 kötetét, azonkívül megjelent Lenin összes nuíve'nek magyar kiadásából az első kötet. Sztákn e'vtárs össze­gyűl ölt müve’nek hat köte‘e jelent meg, egyenként 100.000 példány­ban s ezzel Sztálin elvtárs magyar nyelven kiadott könyvei háromm I- l’ónál nagyobb példányszámban fo­rognak közkézen. A marxizmus-lenlnizmus taní­tásának további kiterjesztésére az állami egyetemeken és föisko'á- kon is bevezettük a marxizmus- Icninizmus tanítását. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy főiskolai hallgatóink ehhez a tan­tárgyhoz jól viszonyulnak és jó eredményeket érnek el. IS hatalmas politikai nevelő- munkánk eredményeképpen jelen­tékenyen megjavult Pártunk ideo­lógiái színvonala. Amikor ezt így leszögezzük, egyben rá kell mu­tatni, hogy az eredmények mellett egy sor olyan komoly hiba is je­lentkezett e téren, melyekkel szemben Pártunk vezetőségének külön határozatban kellett fellép­nie. A pártoktatás gyakran in­kább a mennyiségre, a nagy számra, mint a minőségre töreke­dett. Pávtiskoláir’’".r az elméletet n, n egyszer a gyakorlattól el­választva és elvonatkoztatva ta­nították. Elhanyagolták az agitá- ciót, a tömegekre való közvetlen hatás és apellálás e nélkülözhetet­len módszerét. Az agitációt, a fel­merülő aktuális kérdések népsze­rű, közérthető, helyi érvekkel va­ló alátámasztását, az érvelés he­lyi viszonyokra való alkalmazá­sát sokszor általános propagandá­val, vagy szervezéssel akarták pótolni. Ez a hiba azzal Is összefügg, hogy pártfunkcionáriusaink te­kintélyes része nem ismeri se kultúránk, se népgazdaságunk konkrét kérdéseit, sem a saját te­rületén, sem országosan. Nem is­meri és nem tanulmányozza a legfontosabb párt- és miniszterta­nácsi határozatokat, azokat sem, melyek a napi sajtóban jelennek meg. Emiatt munkájuk közép­pontjában gyakran nem e határo­zatok konkrét helyi alkalmazása és végrehajtása áll, hanem valami elvont ,,mindenhol és mindenkor érvényes” agitáció, propaganda és szervező munka. Ahhoz, hogy funkcionáriusaink munkájukat jól tudják végezni, az általános elméleti ismeretek mellett rendel­kezniük kell funkciójukhoz mér­ten bizonyos minimális konkrét ismeretekkel és jártassággal a Párt és a kormány határozatai­ban, hogy a maguk területén végre tudják hajtani és ellenőriz­hessék azokat. Amikor Pártunkban felmerült a szocializmus építése a falun, — lépten-nyomon tapasztaltuk, hogy vidéki és falusi szervezeteink nem értik meg a kommunista paraszt- politikának azt a lenini-sztálini alapelvét, amely megköveteli, hogy minden erővel támaszkod­junk a szegényparasztságra, te­gyük szövetségesünkké a közép­parasztságot és harcoljunk kímé­letlenül a kulákok ellen. Nagyon sok falusi szervezetünk nem ezt a politikát folytatta, inkább az ellenkezőjét. Ahelyett, hogy a kö- zépparasztdkat igyekezett volna elválasztani a kulákoktól, vagy kivonni őket a kulákbefolyls alól, a választóvonalat a szegénypa­rasztság és középparasztság kö­zött vonták meg. Ez természetesen gyengítette a munkás-paraszt szövetséget, a munkások és dolgozó parasztok összefogását és megnehezítette a kulákok elleni harcot. Központi Vezetőségünk ezért a falu szo­cialista átépítésének egyik fontos előfeltételeképpen 1949. márciusá­ban taitott ülésén foglalkozott ez­zel a kérdéssel s ráirányította Pártunk figyelmét falusi politi­kánk hibáira. Amikor a szocialista szektor' a falun növekedésnek indult, újabb zavarok jelentkeztek. Pártszerve­zeteink jelentékeny része kezdte elhanyagolni a parasztságnak a szocialista szektorban nem dol­gozó részét, azzal az indokolás­sal, hogy most a szocialista rész a legfontosabb. Ezzel elterelték figyelmüket a 85—90 százalékot kitevő egyénileg dolgozó parasz­tokról, ami végeredményben oda vezetett, hogy az egyénileg dol­gozó parasztok közt nem folyt megfelelő felvilágosító munka a termelőszövetkezetek kérdésében. Pártunk és a népi demokrácia sikereinek hatása alatt sok szer­vezetünkben kezdett elsikkadni a pártdemokrácia; ez azzal Is ösz- szefüggött, hogy az ellenséget megvertük, kiszorítottuk a nyílt porondról. A pártdemokrácia, az egészsé­ges pártélet hiánya és vele kap­csolatban az egészséges pártkri­tika elnyomása csakhamar egy sor olyan jelenséget eredménye­zett. mellyel szemben fel kellett lépnünk. E jelenségek láttára Pártunk Központi Vezetősége múlt és február 10-1 teljes ülé­sén felfedte ezeket a hibákat és kiküszöbölésükre • elhatározta, hogy országszerte újra választat­ja a vezetőségeket. A határozat célul azt tűzte ki, hogy a vezető­ségi választások folyamán a pártdemokrácia és a kritika tel­jes érvényesülésével eltávolítsák a vezetőségekből az oda nem való párttagokat, és helyükbe új, friss, fiatal erők kerüljenek. Ezt a célkitűzést jelentékeny részben el is tudtuk érni, mert a párttagság széles tömegeinek aktív részvételével megválasztott alapszervezeti vezetőségekbe és pártválasztmányokba nagy szám­mal kerültek új, fiatal, fejlődő­képes erők. Az összes alapszervi vezetőségi tagok 55.9 százalékát újonnan választották. Egy részük már azon ifjak és nők közül ke­rült ki, akik az utolsó esztendők­ben jó munkájukkal kitűntek. Az alapszervi vezetőségek felfrissü­lése az egész pártmunkán érez­tette jó hatását. A Központi Vezetőség határo­zata a vezetőségek újraválasztá­sára azt is célul tűzte ki, hogy a vezetőségek összetételét megjavít­sák, hogy a bennük lévő kispol­gári elemek számaránya csökken­jen. A határozatnak ez a részé már ném került megfelelően vég­rehajtásra. Részben ennek tudha­tó be, hogy az utóbbi hónapok­ban újra gyakran tapasztaljuk a pártdemokrácia megsértését, a tagsághoz való formális, bürokra­tikus viszonyt. Néhány héttel ez­előtt. pl. Borsod megyében meg­állapítottuk, hogy 360 párttag felvételi lap fekszik a járási párt- bizottságoknál, amelyekkel hó­napok óta senki sem törődött. A miskolci járási pártbizottságnál az ellenőrzés több mint 100 darab régi ke'tezésü, felbontatlan leve­let talált. Nem egy vidéki párt­funkcionáriusnak ajtaján ott lóg a figyelmeztetés: „Csak hivatali ügyben lehet belépni”. A pártde­mokrácia biztosítása és a büro­krácia ellepi harc nem olyan kérdés mint egy egyszeri konkrét feladat végrehajtása, hanem ál­landó, szerves része pártéletünk­nek és különös jelentőséget nyer most, amikor Pártunk nakigyür- közik annak a nehéz feladatnak, hogy a mezőgazdaságban, a fa­lun is felépítse a szocializmust. Rátérek most Pártunk szám­szerű adatainak ismertetésére. Ez év január 2-án statisztikai felvé­telt eszközöltünk, melynek alap­ján megállapítottuk, hogy Pár­tunk jelenleg 13.751 alapszsrve- zetben 802.114 taggal és tagje­lölttel rendelkezik. Ehhez a szám­hoz hozzá kell venni még -kb. 20 ezer olyan tagot és tagjelöltet, aki egyik szer vezetből a másikba való átigazolás alatt áll. Ezekkel együtt Pártunkban valamivel 880 ezren felü’i tag és tagjelölt van. A statisztikai felvételben szerep­lők közül párttag 699.688, tagje­lölt 162.426. A tagságnak kb. 40 százaléka Budapesten van. Ez az­zal függ össze, hogy Budapesten van összpontosítva a magyar ipari dolgozóknak kb. fele. A tagság nemek szerinti megoszlá­sa: 71.3 százalék férfi, 28.7 szá­zalék nö. A tagjelöltek között va­lamivel magasabb a nők aránya, országosan 30.4 százalék, Buda­pesten 37.8 százalék. Ebben már bizonyos fokig kifejezésre jut az az irányzat, mely az eddiginél jobban akarja a nődolgozókat Pártunkba bevonni. A korcsopor­tok szerinti megoszlás: a tagság 12.9 százaléka, számszerűit 111.493 — 24 évnél fiatalabb, 28.3 száza­léka, számszerint 243.646 — 25 és 35 év között van. 36—50 év között van a tagság 37.2 száza­léka, 50 éven felüld 1S6.362, azaz 21.6 százalék. Ezek a számok azt mutatják, hogy tagjaink kö­zött még mindig nincs eléggé képviselve az ifjúság. Ezzel szemben egészen más ké­pet mutat a tagjelöltek aránya. A tagjelöltek 30.2 százaléka 24 éven aluli. Ez az arány majdnem 2 és félszer akkora, mint a tagok­nál. Ez a szánt azt mutatja, hogy a tagjelöltek között már megfele­lően szerepe’nek a fiatalok. Ami a tagság származás szerinti c::-z- szetételét illeti, 447.323 munkás- származású: ez tagságunk 51.9 százaléka, 242.177 dolgozó pa­raszt, ez 28.1 százalék, értelmisé­gi 21.066. azaz 2.4 százalék. A többi alkalmazott, kispolgári szár­mazású és egyéb. A tagság ere­deti foglalkozás szerinti megosz­lása a következő: munkás 56.9 százalék, 490.046, dolgozó paraszt 15.4 százalék, 132.187. Ez a két kategória együtt 72.3 százalék. Értelmiségi 4 százalék, a többi alkalmazott és egyéb. A tagság jelenlegi foglalkozása szerint a következő összetételű: ipari mun­kás 348.630, azaz 40.5 százalék, paraszt 100.585, azaz 11.7- száza­lék, alkalmazott 226.700, azaz 26.3 százalék, a többi értelmisé­gi, háztartásbeli, nyugdíjas és egyéb. Ezekre a számokra érdemes felfigyelni, mert azt mutatják, hogy Pártunkban több mint 100 ezer olyan munkás és paraszt van, aki a felszabadulás óta ál­lamapparátusba, a gazdasági ap­parátusba ment át. Ez a szám egyik útmutatója annak, hogy hogyan vette birto­kába a dolgozó nép az államot. Rá kell mutatnunk arra is, hogy az alkalmazottak közül 112.000, tehát tagságunk 13.1 százaléka eredetileg is alkalmazott volt, — ami ennek a rétegnek bizonyos túlten~jsét jelenti a Párton belül. A tagság száma a lakosság lét­számához viszonyítva természe­tesen legnagyobb Budapesten, ahol 20.7, a legkisebb Bács-Kis- kun megyében, ahol 3.8 százalék. Országos átlagban a lakosság 9.4 százaléka van a Pártban. A tag­ság növekedése lassú. Az elmúlt év folyamán valamivel több mint 30 ezerrel nőtt. Ez a szám azt mutatja, hogy pártszervezeteink még mindig nem tartják fontos­nak az új tagok felvételét. Mu­tatja azt is, hogy a szocialista termelés terén kitűnt Ifjak, nők, bányászok, építömunkások, egyé­ni parasztok, technikai értelmi­ség Pártunkba való fokozottabb felvételének kérdését változatla­nul napirenden kell tartanunk. Pártsajtónk fejlődésére vonat­kozólag megemlítem, hogy a Sza­bad Nép éppen a II. Kongresz- szusunkkal , kapcsolatban sikeres kampányt vitt előfizetőinek fel­emelésére. Egyetlen hónap alatt több mint 280 ezer új előfizetőt gyűjtöttünk és most a Szabad Áttérek most Pártunk legíonto- sabb feladataira. Munkánk közép­pontjában az előttünk álló eszten­dőkben gazdaság: téren öléves ter­vünknek jó végrehajtása áll. Az új, megemelt ötéves tervünknek egyik legnehezebben megoldható ré­sze a munkaerő. 670—689 ezer új munkás és alkalmazott beállítása a termelésbe szervezett munkaerő- toborzást követel meg. Az új mun­kások zömét átképzés útján nyer- he jük. Tervbe vesszük a nőknek az eddiginél fokozottabb bevonását a termelésbe. A kisiparban foglal­koztatott munkások is átmennek a gyáriparba. Végül előre láthatjuk, hogy a mezőgazdaság, az építőipar gépesítése is megfelelj számú mun­kaerő; szabadít fel. Tervünk a* ter­melékenység további, növekedését is számbaveszl. Lehetőleg minden területén bevezetjük a termelést ösztönző darabbért. Műszak- káde­reink kiképzését mnden módon elő­segítjük. Fokozzuk a fele ös, egy­személyes vezetést, tovább szilár­dítjuk a munkafegyelmet, az ellen­őrzést és az ellenőrzésbe bevonjuk a széles dolgozó tömegeket. Az ötéves terv magában foglalja a mezőgazdaság szocia’.is'a építésé­nek az eddiginél fokozottabb fej­lesztéséi. Ez az ötéves terv egy;k legfontosabb kérdése, melyet a leg­közelebbi esztendőkben kell meg­oldanunk s melyne-k jó megoldásá­tól függ sokban egész szocialista építésünk további merte''e. Ml jelenleg a helyzet? Több mint egymillió gazdaságban dolgozó pa­rasztságunk zömének földje egy­két ho'dao, vagy még annál is ki­sebb parcellákból áll. Az ilyen kis Nép hétköznaponként 800.000 pél­dányban jelenik meg. Napilap­jaink összes példányszáma egy­millió 228.000. (Nagy taps.) Ami tömegszervezeteink lét­számát illeti, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége, mely a múlt év jú­niusában alakult, jelenleg 620.000 taggal rendelkezik. A szakszer­vezetek száma 19, taglétszámuk 1,430.000, amelyben nem foglalta­tik a DÉFOSz-nak kb. 300.000 et meghaladó munkástagozata. A Magyar Nők Demokratikus Szö­vetsége a múlt év decemberében 647.000 tagot tartott nyilván. A Magyar-Szovjet Társaság taglét­száma 798.000. Ez a szervezet a múlt év folyamán megháromizb­rozódott. A Dolgozó Paraszt ele és Földmunkások Országon Szövet­sége 766.000 taget tart nyilván. E számok mutatják, hogy nagy és összességükben egész dolgozó népünket átfogó tömegszerveze­tekkel rendelkezünk. Közuük itt csak a Dolgozó Ifjúság Szövetsé­gének kérdését akarom érinteni. A DISZ alakúié o óla eltek há­romnegyed év fejlődése még nem volt elég arra, hogy nálunk '-9 Pártunk mellet; a a szerepe: tud­ja betölteni, amtlye. példaképe, a Komszomtl játszók o Szovjetunió­ban. Ehhez nemcsak az kell, hogy a DISZ maga tudatában legyen en­nek a fe'.adanak- hanem a? is, hogy Pár.unkban nőjön a mJíérté* a DISZ szerepével szemben. Végül, de nem u elsősorban emlí­tést kell tennem a magyar béke­mozgalomról. mely országszerte min egy 27 ezer békebizotlságo: fog össze. A béke megvédése a legkö­zelebbi esztendők központi kérdése és a magyar békemozgatomra, mint, a béke hívei világmozgalmának ma­gyar osztagára, ezen a téren ránc- kívül fontos és felelős munka vár A stockholmi btkenyllaikoza; alá­írásával kapcsolatban tapasztalhat­tuk, hogy ez az a kérdés- amelyben a magyar nép töretlen egységgel áll mögöttünk, pirlszarvezc elük­nek ezért az eljövendő esztendőkben változatlanul egyik legfontosabb feladata a békemozgalom támogatá­sa, erősítése és fejlesztése. Az itt felsorolt adalék és számok azt bizonyt.jak hogy Pártunk a magyar dolgozó n.ép egészsége», erős mély gyökerekkel rendelkező szervezete és hogy tömegszerveze- telvei együtt átfogja és vezeti (*z egész dolgozó népet. darabokat a modern n agyúiéról gazdálkodás eszközeivel és gépeivel megművelni szinte lehetetlen, vagy rendkívül drága. A traktor, mely s mélyszántást végezné, a mi nadrág- szíj-parcelláinkon a'-íg' tűi megfor­dulni. Még kevésbbá lehet használ­ni az ara ó cséplőgépeket és egyéb modern gépeke.. Mezőgazdaságunk tovább; fejő­dését a rég;, módszerekkel megne­hezíti az egyéni kisparzszt kettős­sége is. 1919-ben ép;en a magyar munkásokhoz írt levelében Len.n hiv a fel a figyelmet erre n ketiős- ségre. Saját tapasztala unitból is tudjuk- hogy a paraszt, mn- dolgoz), sz Ipari munkás szövetségese, de ami­kor a piacon mint árutermelő illet­ve árueladó lép fel, akkor keres­kedő. A piacon megjelenő dolgozó parasztnak az a jelszava- hogy min­den szentnek maga felé hajuk a keze. Ebből folyik, hogy nem min­dig azt termeli, amire az ország­nak szüksége van, hsnem azt, ami­ről feltételezi, hogy neki a legna­gyobb hasznot hajtja. Mindez különösen akkor érezteti hatását- am'kor a rossz termés miatt úgyis hiány van. Nálunk pl. tavaly a rossz takarmánytermés miatt íe- keleárak keletkeztek a kukoricában és az árpában. . Emiatt sek paraszt előnyösebbnek találta a takarmányt nem az állatai­vá! feletetni, hanem elfeketázni, vagy az emelkedő árak reményében el­raktározni. Ez viszont oda veze’. he tv e •"•’•ken a p'rera k.'rü'ö zsír, N::n rr \ ;.r.: atra, hogy az menny re zavarja a köz­IV. Póriunk feladatni

Next

/
Thumbnails
Contents