Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)
1950-12-31 / 303. szám
USD DECEMBER 31, VASÁRNAP » í Magyar Népköztársaság minisztertanácsának határozata a takarékosságról Az ötév&s terv első esztendeje an népgazdaságunk fejlődése í*a- 131 más lépésekkel haladt előre. Gyáriparunk termelése ezév harmadik negyedében 36%-kal haladta meg az 1949-es év hasonló időszakának színvonalát. A beruházások összege az előző évhez képest kétszeresére emelkedett, a munka termelékenysége egy év alatt 19.4%-kal nőtt meg. E sikerek fokozásának, népgazdaságunk további gyorsütemti fejlesztésének egyre inkább akadályává válik a takarékos gazdálkodásnak széles területeken mutatkozó hiánya. A termelés, a beiuházások. a közlekedés, a kero ksdeimi forgalom és az állam- igazgatás számos területén feles, lege,3 költekezést lehet megfi- gye ni, egyes hivatalokban és vállalatokban pedig határozottan a pazarlás jelei tapasztalhatók. A feszült nemzetközi helyzet, a béka védelme megköveteli a szocializmus építésének meggyorsítását és honvédelmünk megerősítését. Ennek fontos feltétele az anyaggal, gépekkel, munkaerővel való takarékosság fokozása, amely újabb hatalmas tartalékok mozgósítását teszi lehetővé népgazdaságunk gyorsabb Ütemű fejlesztene érdekében. A minisztertanács a takarékos gazdálkodás hiányának legfonto. sabb jelenségeit a következőkben á lapítja meg. > Az anyagfelhasználás terű* létén a pazarlás megnyilvánulásai, az alacsony anyagkihozatal, a magas hulladék-százalék, a sei ejt, a segédanyagok takarékos felhasználásának elhanyagolása. Szénben, villamos energiában, folyékony üzemanyagban jelentős mennyiség kér,ül felesleges felhasználásra. Az ipari termelés értékének az anyagköltség mintegy felét teszi lei. Ezért minden s: ázaiék anyagmegtakarítás több- «zázmilüó forint nyereséget jelent népgazdaságunk számára. Az üzemekben nagy értékű, ott felesleges, de máshol felhasználható anyag hever. Az Állami Ellenőrző Központ csupán 90 üzemben végzett vizsgálata során 260 millió forint értékű, évek óta heverő ilyen készletet talált. A színes »fémek, koksz, pamut, bőr és más, az ipari termelés j szempontjából igen fontos anya- j gokból a szükséglet túlnyomó lé. , szét - csak behozatal útján, rész- } ben tökén országokból lehet be- ! szerezni. Ennek ellenére orszá- | gunkban teljesen .elhanyagolják aj behozatalra kerülő anyagoknak j hazai anyaggal és műanyaggal való helyettesítését. A melléktermékek és hulladékok feldolgozása, hasznosítása a kezdet kezdetén tart. Jelentékeny mennyiségű kohósalak, bőr, textil-nyersanyag, vegyi anyag megy így veszendőbe. Nem kielégítő a hulladékok gyűjtése sem. Ennek következtében olyan anyagokban is behozatallal kell fedezni a szükségletet, «melyek idehaza is fellelhetők, de rossz szervezés, nemtörődömség imiatt a szemétbe kerülnek. Az anyagtakarékosság megva- fósitásához. az anyaggazdálkodás megszervezésére, s az anyagnor- Biiák széleskörű alkalmazására van szükség. Az anyaggazdálkodás szervezete azonban csak nemrég épült ki, az első anyagnormák pedig csak 1951-ben kerülnek bevezetésre, mert az iparban íj onyagnormák elkészítésére és alkalmazására vonatkozó határozatokat késve hajtották végre. Az állami gazdaságokban általános jelenség a termények, takarmányok. gépelt és szerszámok hanyag! pzakszerüt'en kezelése. Sok megtak.ri iíéii lehetőség van E term •' őrzővelk'vzctekben is. A betakarítás késedelmes elvégzése, valamint a már betakarított termények gondatlan kezelése évente 4—5 %-os szemveszteséget okoz. A szálastakarmányok rossz kazlazása következtében a beázások több tízmillió forint kárt jelentenek. A szakszerűtlen trágyakezelés következtében jelentékeny nagy mennyiségű táperő vész el. A helytelen és gondatlan tejkezelés következtében évente néhány millió liter tej válik emberi fogyasztásra alkalmatlanná és kerül a moslékba. n A beruházások területén a takarékosság hiányát ugyancsak széles körben lehet tapasztalni, noha a takarékosságnak ezen a területén igen nagy jelentősége van, hiszen a beruházások, ra 1951-ben 11.7 milliárd forintot, á következő években pedig "fokozatosan növekvő összegeket fordít unit. A beruházások előkészítése — az utóbbi időben kétségkívül tapasztalható javulás ellenére — még mindig nem kielégítő. A beruházások előkészítésével megbízott szervek elhanyagolják a gazdaságossági szempontokat, Az előkészítéshez gyakran nem áll kellő idő rendelkezésre, ezért számos építkezés folyik terv nélkül, s ez növeli az építési költséget. Az előkészítés tervszerüt- lensége mutatkozik meg abban is, hogy számos esetben kevésbbé fontos beruházások megelőznek fontos és hosszabb előkészítést igénylő beruházásokat. Ez az e’já. rás a beruházások arányát az ipar rovására változtatta meg. A beruházások indokoltságának elbírálásával kapcsolatban sokszor nem vizsgálják meg alaposan, vájjon nem lehetne-e a termelést új építkezések helyett, a meglévő épületek jobb kihasználásával emelni. Eár köztudomású, hogy Iparunk gépállománya nincs megfelelően kihasználva, mégsem veszik kellőképen figyelembe új gé. pék beszerzése helyett a több műszakra való áttérésnek, a gép- áliási idő csökkentésének lehetőségét. Nem érvényesül eléggé a takarékosság az építkezések tervezésében és kivitelezésében sem. Az épületek méretei gyakran tú’zot- tak, s a kivitel is gyakran feleslegesen drága. Ez a hiba különö- -sen kirívóan jelentkezik a mezőgazdasági építkezéseknél. Az új állami kereskedelmi üzletek jelentős részét is fényűző módon, költséget nem kímélve építették fel. Á típustervek elkészítésénél nem alkalmazzák a szabványosító módszert. A tervezők nem egyszer feleslegesen használnak költségesebb vasbeton szerkezetet az egyszerűbb, olcsóbb anyagokból előállítható szerkezetek helyett. Gépi beruházásoknál előfordul, hogy a tervezők a szülcségesnél nagyobb teherbírású teljesítőképességre méretezik a berendezéseket és szerkezeiteket. A túlzott igények sokszor úgy jelentkeznek, hogy egy művelet elvégzésére alkalmas egy célú gépek helyett több célú gépeket szereznek be. » A munkaeröfellmsználás te- rületén a pazarlás ugyan- . csak szembeötlő. Noha a bányászatban, az építőiparban és más j szakmákban is munkáshiány mu- j tatkozik, jól képzett szakmunká. j sokban pedig majdnem minden j iparág szűkén áll, a vállalatok ! nagy részében mégis több mun- j kast és tisztviselőt foglalkoztat-j nak, mint ami a munka helyes j megszervezése esetén szükséges volna. A termelésben közvetlenül részt nem vevő, kisegítő munkakörökben és az adminisztrációban dolgozók aránya a termelésben közvetlenül résztvevő munkásokhoz viszonyítva sok helyütt nem kielégítő. Az aműgyis túlméretezett nagykereskedelmi vállalatok alkalmazottainak száma az év elején 43 ezerről novemberre 52 ezerre emelkedett. Az államapparátus létszáma — beleértve a vállalati formában működő, de lényegében irányító feladatokat ellátó szerveket és központokat is — állandóan növekszik. Ez nagyrészt a még mindig tapasztalható bürokratizmus következménye. A magas létszám viszont maga is fontos tényezője a bürokratizmus további növelésének. 4» Az államháztartás dologi kiadásai 1951-ben 6.2 milliard forintot tesznek ki. A dologi kiadások mértékének ez a megállapítása nem nyugszik szilárd alapokon. Sok helyütt hiányoznak a költségnormák, ott pedig, ahol már elkészültek, nem elég szóró, sak. A kiküldetési költségek például 1951-ben 200 millió forintot emésztenek fel. A túlságosan süni és íe'esleges kiküldetések nemesek komoly anyagi megterhelést jelentenek az államnak, de fokozzák a bürokratizmust is. Egye3 liivataloknál és vállalatoknál' pazarlás mutatkozik a reprezentációs költség jellegű kiadásokban. A felesleges és fényűző rendezvények, a költséges szoba- berendezések, az állami gépkocsik szabálytalan használata és az állami pénznek különféle más formákban történő könnyelmű kezelése nem egyszer olyan mértéket ölt, ami szocializmust építő országban megengedhetetlen. II. A minisztertanács a felsorolt hibák és hiányosságok kiküszöbölése, valamint általában a takarékosság minden irányú fokozása érdekében a következőket rendeli: ■ Az anyagfelhasználás terüle. * * tén a kohó- és gépipari, a bánya- és energiaügyi, a könnyűipari, az építésügyi, az élelmezési, valamint a közlekedés- és postaügyi miniszterek a vállalatok igazgatóinak, műszaki alkalmazottainak és dolgozóinak bevonásával szervezzék meg és biztosít, sák az anyaggal és energiával való takarékos gazdálkodást. Különösen takarékoskodni kell a következő anyagokkal: vas, színes fémek, szén, olaj, benzin, fa, cement, gyapot, bőr, papír és az összes importanyagok. A fokozott takarékosság megvalósítása érdekében: a) A 100 tonna hengerelt áruhoz szükséges öntésmennyiséget az 1950. évi 150 tonnáról 1951-re 146 tonnára kell leszállítani. A gépipar gyártmányainál a hengerelt és kovácsolt áru fajlagos felhasználását 1951-ben 7-10 %-kal kell csökkenteni. Az öntödék se'ejtjét 1951-ben egyharmadával keil csökkenteni. A gyapotfonal kifonását 1951- ben az idei 86%-ról 92%-ra kell emelni és ezzel 16 millió forint megtakarítást kell elérni. Az egy cipőre felhasznált felsőbőr és talpbör mennyiségét 5%-kal kell csökkenteni és az így megtakarított anyagból 400 ezer párral több cipőt kell előállítani. A már elrendelt 5%-os szénmegtakarításon felül az összes állami hivatalok és vállalatok takarítsák meg a világítási eélokra^szo'- gáló villamosenergia 5%-áíf a bánya- és energiaügyi miniszter egy hónapon belül terjesszen elő javaslatot a villamosenergia fogyasztásának a napszakok közti egyenletesebb elosztására, a közlekedés- és postaügyi, illetőleg a földművelésügyi miniszter egy hónapon belül állapítsa meg a teher- és személyautók, valamint I 1 a traktorok üzemanyagfogyasztási normáit. oly módon, hogy a jelenlegi felhasználással szemben 1 10%-os megtakarítás mutatkoz- j zék. A gépek jobb kihasználása, a ja" I vitás! költségek csökkentése érdekében minden üzemben meg kell szervezni a gépek rendszeres kar- ibantarlását. Minden gépfajtára és | járműre vonatkozóan meg kell határozni a két karbantartás közötti időt és a javítási költségek normáját. A földművelésügyi miniszter biztosítsa, hogy az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben az eddigi körülbelül 4—5 százalékos szemveszteség a betakarítás: munkák időbeli és gondos elvégzése, valamint a szakszerű tárolás révén másfél százalékra csökkenjen. A takarmányozásnál szigorú takarékosságot érvényesítsenek és ;erv- , szerűen emeljék a íakarmányk'hasz- nálás fokát. A földművelésügyi min'szíer gondoskodjék az állami gazdaságokban az anyagkiadás, raktározás, kezelés rendszertelenségének. lazaságának felszámotásáról, a pontos elszámolás és ellenőrzés megszervezéséről. b) A nvnisztertonács utasítja az Országos Tervhivatal elnökét és az illetékes minisztereket, hogy a kutatóintézetek és az érdekelt vállalóiatok bevonásával dolgozzák ki íz importanyagoknak hazai anyagokkal való pótlását biztosító módszereket. szélesítsék ki a műanyagok előállítását és felhasználását. Az Országos Tervhivatal elnöke a ki1 sérle'ekhez. valamint a pótanyagok és műanyagok gyártásához szükséges beruházásokat soronkívül engedélyezze. A minisztertanács felhívja az összes dolgozókat, különösen a mérnököket, technikusokat, újító- i kát, sztahánovistákat, tegyenek javaslatokat., dolgozzanak ki eljárá- j sokat a külföldi eredetű anyagok ! pótlására. A könnyűipart, a bel ke- ! reskedeimi és a külkereskedelmi j miniszterek vizsgálják felül az i egészben, vagy részben behozott anyagból gyártott, illetőleg férga- lomhahozott cikkeket és egy hónapon belül tegyenek javaslatot egyes c kkeknél a behozott anyagból való gyártás kiküszöbölésére, illetőleg a | behozott anyagoknak hazai anyaggal való helyettesítésére. c) A minisztertanács az érdekelt miniszterek kötelességévé teszi, hogy gondoskodjanak az üzemekben keletkezett melléktermékek feldolgozásáról és hasznosításáról. Amennyiben a hasznosítás az üzemen beiül nem lehetséges, vagy. ! nem gazdaságos, a helyi tanácsok I szervezzenek kisebb üzemeket a j melléktermékek feldolgozására és j támogassák az ilyen célra alakuló j kisipari szövetkezeteket. Az Országos Tervhivatal elnöke ; állapítsa meg minisztériumonként és iparáganként — a minisztériumok pedig a keretszámok alapján üzemenként — a kötelező beadandó ócskavas és egyéb hulladék meny. nyiségét, a belkereskedelmi miniszter építsen ki olyan hulladékgyűjtő szervezetet, amely minden házhoz eljut és képes a háztartásokban felgyülemlő értékes hulladékot teljes egészében összegyűjteni. Ezekkel az in’ézkedésekkel az 1951. év folyamán legalább 50 százalékkal kell növelni az ócskavas, a. színesfémek, a bőr. a papír, a rongy és egyéb hulladékok begyűjtését 1950-hez képest. A minisztertanács elsősorban az ifjúságot hívja fel, hogy a hulladék- gyűjtésben való lelkes részvételével segí'se szocialista iparunk erősítését. d) A minisztertanács utasítja az Országos Tervhivatal elnökét. a kohó- és gépipari, a bánya. és energiaügyi, a könnyűipari, az építésügy:. az élelmezési, valamint a közlekedés- és postaügyi minisztereket- gondoskodjanak az üzemekben elfekvő felesleges- felhasználásra nem kerülő készletek számbevételéről. 1951 május 1-ig 500 millió forint értékű elfekvő készletet — ezen belül 300 millió forint értékű vasanyago: — bocsássanak a népgazdaság rendelkezésére. e) Az Országos Tervhivatal az 195i január 1-én bevezetésre kerülő 400 cikkre vonatkozó rnyagnormán felül a következő év folyamán további 1000 cikkre dolgozza ki az anyagnormákat és ezzel biztosítsa, hogy egy éven belül az anyagfelhasználás és ennek ellenőrzése a termelés 70 százalékban normák alapján történjék. f) Ipari és közlekedési üzemeinkben a termelési folyamat megrövidítésével, a felesleges készletek fel. használásával. anyagtakarékosság- gal, raktári készletek csökkentésivel jelentős mértékű forgó eszköz megtakarítást kell elérni. A terme.és emelkedését figye- lembevéve 1951-ben a nehéz pt rí üzemek 15 százaikkal, a könnyűipari üzemek 10 százalékkal csökkentsék az 1950-es állapothoz képest forgóeszköz szükségletüket. A beruházások tervszerűségének ““’fokozása és .az egyes esetekben előforduló pazarlás megszüntetése érdekében az Országos Te'v- hivatal e’nöke dolgoztassa ki a beruházások előkészítésének és jóváhagyásának részletes szabályczá- I 'át. A rendelet b'ztosítsa beru- • házasok előkészítéséhez szükséges i Időt, adjon a jóváhagyás számára ez eddiginél szilárdabb alapot s a •Venlegnél nagyobb mértékben érvényesítse az egyéni felelősséget. 1952-es beruházások előkészítése és jóváhagyása már teljes egészében az új rendszer szerint történjék. Az Országos Tervhivatal elnöke és az illetékes miniszterek kötelesek a beruházás jóváhagyása e’öít aaposan megvizsgálni, hogy a beruházás célját nem lehe*-e a már működő üzemek, intézmények területének még jobb kihasználásává’, gépeiknek több műszakon át való igénybevételével, esetleg k'sebb költségeket jelentő bővítés ú‘ján megvalósítani. A tervszerű előkészítéssel, a beruházások anyag- és gépszükség- leiének b’ztosításával el kel! érni a beruházások időtartamának megrö- v'dí'ését. A megkezdett beruházásokat, építkezéseket csak kivételes cselben és csak a rnin’szterfanác?. illetőleg a Népgazdaság! Tanács engedélyével szabad fé beszaküani. Az 1950. évben félbemaradt építkezéseket az éorésiigyi mimszíer a legrövidebb időn belül köteles folytatni, illetőleg befejezni. Az építésügyi m'niszter az épii- 'ete.k szerkezetének méretezésé.* megállapító s'at'kai szabályzatokat a kielégíts biztonságot nvuitó és gazdaságos szovjet szabályzatok napján do’gozfassa át. Az új szabályzatok folytán a vas és cement íolhaszná’ást áilagpsan 15 százalékkal kell csökkenteni. A kohó és gépipari, va’anrnt a bánya- és energiaügyi m’niszter köteles gondxs- I kodni arról, hegy e vasat és ce- i mentet az építésügyi miniszter ál- i fal megszabott egységes minőségben és mértékben srálifteák a nehézipari üzemek. Az építkezések | iervpzőí töreked'«nek az egyszerű ’ 'razdaságos szerkezetekre, a f'pus- j tervekben fokozatosan érvé-ivesji- | 'ék a takarékosságot, ielentősoíj ; növeljék a szabványelemek, szab j vánvmérelű szerkezetek a'ka’.má- j zását. : Az építésügy? és fö'.dmüveíésűgv' 1 min'ez terek biztosítsák, hogy a jö- | vőben a mezőgazdasági építkezé- ; sek egyszerűbb kivitelben legalább 39 százalékban hely' cpdís- I anyagból készüljenek cl. Goftdc-s- , kod'annk arról, ho«*v a mezögaz- | d.ssági építkezések költsége, a iövő jévben épueffai’énként k-Tönbőr.5 I mértékben 20—50 százalékkal esők* ; kenjen. Az Országos Tervhivatal c'nöke is az illetékes miniszter’’-: gépi ! beruházásokat csak a gyártási ío- | !varrat részletesen k'do'golctl és ióváhagyoti terve aVnjáu "ngedé- ’vezzenek. Gondoskrd'-innk arról, hogy ahol orr? íehe’ősét van. egy célú, egyszerűbb gépeket szerezzenek be. A gép'°rvezök töreked ’<■- tick a legkevesebb anvagnt teénv'ő megoldásokra és tn’nél cgys»“rübb részben szabványosító* t a'karrí- szekbö! álló ?zerkezetekre. •> A munkaerőíe'.hasznáiás íerüle- lén mutatkozó paza-lás megszüntetése érdekében a minisztertanács minden min'szter kötelességévé tesz', hogy a felügye elük a'á tartozó területeken akadályozzák meg az admin’sz'raiiv é, egyéb, nem .közvetlenül terme "munkái végző dolgozók létszámának emelkedését. Az új. feladatokat ne a létszám növelésével, ha ne re ?. munka jobb szervezése, a bürokratizmus kiküszöbölése útján, a jelenlegi létszámmal o’djált meg. A termelő üzemek ül követeljük mer hogy a f'zikai mfmkások számához képes! csökkentsék az adm'trsztrá-’
