Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-19 / 294. szám

r(WI WBCBMBWE 9t ’BTSDT» ' IZZÓ HANGULATÚ SZERTE A M Dolgozó parasztjaink több burgonyát és kukoricát adnak be a beké védelmére > A béke szó harcos kiáltás a világ népei ajkán! A macarthúri véreskező banditák, a liszinmanista fasiszták az emberek hosszú sorát hurcolják naponta a kivégzőhelyre. jao Pao Cseng, az egyik kínai ön- teentesegység vezetője mondotta el• hogy: Koreában számos helyen több- mérföldes körzetben alig találni olyan falut, ahol az amerikai repülők hombázása egyetlen házat is megkímélt volna. A háború megszállottjai ugyanígy szeretnék a világ valamennyi emberének békés lakóházát fel­gyújtani a háború tűzcsóvájával. A népek azonban ellenállnak! A ko­reai néphadsereg a kínai önkéntesek segítségével győzelmesen űzi maga előtt a betolakodó hóhérokat, a német nép igenlő választ követel fi bonni kormánytól Groteioohl elv társ levelére, Porcsalmán Erdős Zsigmond középparaszt 700 százalék r, teljesítette kukoricabeadási köte­lezettségét. Truman és Attlee a háborúról és atombombáról rikácsol, « pápa Dinkelbachot, a nyugatnémet nagyiparost, egykori SS-vezetőt a i<Szent Sír Rend“ lovagkeresztjével tünteti ki — az egyszerű emberek s-fímilIiÓ! azonban harcba száUanak a háborús gonosztevők ellen, a halól ellen! Az emberek az életre gondolnak! Az emberek élni akar­nak! Nézd Nyíregyházát: mennyi reménység, a jövő mennyi ragyogó terve ragyog a békegyűlésre felvonuló emberek arcán. Látják az épülő dohányfermentálót s már a jövő esztendőben felépülő középmotorgyárra gondolnak! Az alkotó, szabad nép előtt nincsenek határok. Nézd Vj- fehértót! Valamikor Neubauer hajtotta ki ingyenmunkára a szegénye­ket és földleleneket az urasági szőlőkbe. Ma ezeknek az embereknek szőlőjük és földjük van, emelt fővel járnak és vidámak! A nép élni char. S hosszú sorokban száz és ezer ember indult el vasárnap reggel Nyíregyházán, Ujfehértón s a megye többi községeiben a békegyűlések színhelye felé, hogy meghallgassák a küldötteket, hegy szívükbe véssék c varsói II. Világbékekongresszus határozatait! Már a koradélelőtti órákban zsú­folásig megtöltötték Nyíregyházán a Magyar-Szovjet Társaság nagyter­mit a békegyűlés résztvevői. Az üzemek és vállalatok nagyrésze cso­portosan vonult fel. Énekszóval- zászlókkal és táblákkal, amelyekre ilyen mondatokat írtak a dolgo­zók: ..A béke legyőzi a háborút!“ — ..Éljen a világ népeinek nagy ve­zetője, Sztálin elvtársi'1 — >-Éljen szeretett Rákosi elvtársunk!“ Fenn a termet ékes dekoráció díszítette. Nagy vezetőink képei és a béke- galambok. Dr. Molnár Jenő. a Me* gyei Tanács aletnöke nyitotta meg a békegyűlés:, üdvözölte a megje- Icn'cket, majd utána Seregély Jó­zsef dolgozó paraszt, a Világkon­gresszus egyik magyar küldötte emelkedett szólásra, hogy megtartsa beszámolóját. — .Feszült nemzetközi helyzetben ti! lek össze Varsód n a világ népei­nek küldöttei — kezdte meg beszé­dét Seregély József. — Az amerikai imperialisták és lakájaiknak koreai rablótámadása azt bizonyítja- hogy e béke veszélyben van. Az ameri­kai háborús gyújtogatok Nyugat- Németorozág új-rafelfegyverzésével. a japán militarizmus újjáélesztésé­vel háborús céljaikat akarják elő­segíteni. A világ dolgozói azonban útját állják a háborúnak, egyre ha- lc.lmr.salb lesz a Szovjetunió vezet1 c béketábor. A béketábor erejének hátaim s megnyilvánulása volt a varsói II. Békevilá»kongresszus. A Bák-.vi'ágfcongresszui megtartását eredetileg az ang'irtí Sheffieldben tervezték, azonban az amerikai pa­rancsszóra hallgató angol lakájkor­mány ezt megakadályozta. — Az angol lakájok azonban té- vsd'ck, am kor azt hitték, hogy ké­pesek a béke szavát elnémítani- Nyolcvan nemzet több. mint 2000 küldöttje gyűlt össze Varsóban a Világkongresszus megtartására. Ab­ban a városban rendezték meg ezt a kongresszust, am»ly a második világháborúban talán a legtöbbet sz-nvedett. ame’y várost a földdel tették egyenlővé a náci hóhérok. — A magyar küldöttség is, ame­lyet Andlcs elvtársnő vezetett, akti­van résrtvett a Kongresszus mun­kájában. A magyar küldöttek is elmondották azt, hogy országunk dolgozó népe elszántam harcol a béke megvédéséért, kész küzdeni ab­ban a táborban, amelyben a világ népei a nagy Szovjetunió vezeléré- vei az életért harcolnak. A mi né­pünk is erősen érzi azokat a sza­vakat, amelyeket a szovjet nép egyik küldöttje: Hja Erenburg mondott el: .-A háború az egyszerű ember számára borzalom, gyerme­kek kiontott vére, fiaikat elveszített anyák könnyáztatta szeme. A há­ború a legnagyobb szerencsétlenség, amely megró: kódlat minden ncpet, a népek kuli úrijának minden meg* nyilvánít ását.“ A szovjet küldöttek javsslatát: az általános lefegyver­zést. a háború propagálásának be­tiltását nagy lelkesedéssel fogadta el az egész Kongresszus. Azok a kül­dőnek, akik a kapitalista, imperia­lista országokból jöttek — közöttük az amerikai nép küldöttei — elmon­dották, hogy minden üldöztetés elle­nére fokozódik a dolgo-zok tevékeny­sége a béke megvédéséért. A békeEiááráí'gyüj lés. termény­beadás, a tervek túlteljesítése mind azt .bizonyítja, hogy a dolgozó magyar nép egységesen áll ki a béke védelmében- Az eddigi ered­ményekkel azonban nem lehet meg­elégedni. Mindenkinek m'nden nap meg kell kérdeznie: mit tettem ma a bíkéér':? Tovább; feladataink jó e'végzésével, az évi terv lú'tel- j esi lésével, a kukorica- és turgo- nyaberdás marad oktalan teljesítésé­vel, a felvilágosító munka fokozásá­val mind több és több dolgozót kell bekapcsolni a békobarcba. Erősíteni ke’.'. Néphadseregünket. Azt a Nép­hadsereget, amo'ybea a mi fiaink v nn k, sme'y őrt ál békénk felett. Még jobban el kell mélyíteni a nagy szereidet a világbéke őre. a Szov­jetunió és Sztálin elvtárs iránt — fejez'e be beszámolóját Seregély József. hét alkalmával én is erösí heíem a béka táborát kukoricabeadásommal. Nekem nincs ugyan kötelezettsé­gem, azonban húzz kilogrammot én is felajánlok. Ezzel is csapást mé­rek az imperialistákra, kik háborút alkarnak. Békési József nyomdász is felszó­lalt a gyűlésen: Az üzemekben, munkahelyeinken a termelés foko­zásával harcolunk a békéért, azon­ban, ha szükség van rá, a kalapá­csot felcseréljük a fegyverrel is! Várnai, az állcm: gazdaságok egyik dolgozója ezeket .mondotta felszólalásában: — Az állami gazdaságok dolgozói új magot vetnek a barázdákba s ez új termést fog hozni. Ez a ter­més bőségesebb. mini valaha is volt. Ugyanakkor dolgozóink meg­védik a vetéseiké!. Munka közben ezt a dalt énekelik: .,Ha összetartunk rendületlen, legyőzzük végleg a há­borút!“ IVem akarom IV-rfcnict és gyermekeimet fivesnilfni Ezek után egy munkásasszony szálait fel. — Amikor a stockholmi felhívás­ra békeláírásokat gyűjtöttem, az egyik reakciós azt mondia nekem: nincs szükség az aláírásokra, mert a háborút nem lehet megakadályoz­ni, a háború kell, mert különben az emberek nem tudnak megélni, mart olyan sokan vannak. — Ezeket a gyalázalos szavakat mondják a háborús banditák is. Nincs igazuk! A Szovjetunióban is sokan élnek s o'.t minden ember boldogan él. mert az a nép hazája. A szovjet emberek egyre szebbé és boldogabbá teszik életüket a béke útján. A szovjet embersk bennün­ket is felszabadítottak és mi is bol­doggá tesszük ez életet. En a há­borúban az apámat vesztettem el. É'i nem akarom, hogy a férjemet és három gyermekemet is elveszítsem. Úgy nevelem gyermekeimet, hogy azt a szabadságot, amelyet a Szov­jetuniótól kaptunk, fegyverrel a kezükben is megvédelmezzék. Ezt kell tennie minden dolgozó asz- szonynak. Egy honvádrlszt bajtárs szólalt fel az asszony után: Dolgozó népünk a Néphadseregre biztosan számíthat. Dolgozó népünk nyugodten dolgoz­hat, meri mi megvédjiik a békét! Csömör Gáspár kaíoiikns esperes : szent kötelességünk a békéért Szarrolni Ujfehértó dolgozó: már a kora­reggel; órákban készülődtek a béke- nagygyűlésre. Az egész község dísz­be öltözött erre a napra, az abla­kokban- a házak falain ilyen felira­tok voltak: , .üdvözöljük a bé!ke- ragygyűlésí!'1 A gyűlés elején az úttörők adtak színes kultúrműsort s az egyik hé éves út'.örőpsjtás be- szé't a szülőkhöz: Harcoljatok a bé­kéért, a mi életünkért. Mi is har­colunk: tanulással, ti harcoljatok most a terménybeadással.“ Sztálin neve mindenütt a békét jelenti Seregé'y József beszámolója után lelkes hozzászólások következtek. Zilahi Ilona nyíregyházi diák/tny felszólalásában elmondotta: ..Ami­kor az angol kormány az amerikaiak utasítására aljas eszközökkel gá­tolta a Világkongresszus megtartá­si'., ezzel ez imperial sték félelmét é; gyengeségét árul'a el. De egyben háborúi szándékát is. M", d ákok a tanulmányi eredmények fokozásával küzdünk a békéért.'1 Búrja; Mag­éi :ina is csatlakozott ehhez a fel- szólaláihoz: Mi- leendő tanítónők azzal védjük a békét, hogy felké­szülünk nemes hivatásunkra- Azon­ban. ha kell minden eszközt meg­ragadunk azért, hogy az é.etet msg- védjük.“ Német Margit, az egyik felszólaló ezeket hangoztatta: — Sztálin elvtárs neve mindenütt a bífcSt jelenti. A mi részünkre is Ö hozta el ez éle et. Most élünk igazán emberhez méltó életet. A* A gyűlést az újfehértói evangéli­kus lelkész nyitotta meg, majd pe- dg Csömör Gáspár szolnoki katoli­kus esperes, a Világkongresszus egyik magyar küldötte emelkedett szólásra: — A békeküzdelemben való rész­vétel minden becsületes ember kö­telessége, nemre és világnézetre va'ó tekintet né kül. vallásra való tekintet né.kül. Minden paptársam­nak és minden hívőnek szent köte­lessége a békéért karcolni. Csömör Gáspár beszámolt a kon­gresszus: élményeiről is. A kon­gresszuson számos lelkész, külön­böző felekezetekhez tartozó pap vett részt, azonbzn mindegyiküknek e?y j akarata volt: a béke megvédése. Számos lelkész felszólalt, olaszok, franciák, magyar, angol. — A beszámolók között nekem legjobban tetszett a szovjet küldöt­tek beszéde, ame’yrk erőt és biz­tonságot sugároztak! Csömör Gáspár beszámolóját lel­kes hozzászólások követték. »1 Kukorica be adási versenyre hímm a liöíséw dolgozóit A felszólalók között Rutóci Mik­lós középparaszt is szólásra emel­kedett. — Úgy veszem ki részem a béke védelméből, hogy eddigi beadáso­mon felül már négy mázsa burgo­nyát adtam be. Most felajánlok még egy mázsa kukoricát s ezen­kívül versenyre hívom a kukorica- begyűjtésben a község minden dol­gozó parasztját! Horváth Jánosné' büszkén mon­dotta el. hogy két fia van. Az egyik a Néphadsereg katonája, a másik pedig itthon a földön védi q békét. Nagy lelkesedés közepeibe java­solta B'.ri Miklós azt, hogy a béke- gyűlés küldjön távirato' Rákosi Mátyás elvtársnak, a békefront leg­jobb magyarországi harcosának. A jovaslaibt hosszantartó éljenzések közepette fogadra el a nagygyűlés. „Béke, béke kell a népek.. “ B éhe a1 víí lés Keineesén Ilyen közel még nem igen kerül­lek a ketneeseiek az emberiség nagy kérdéséhez, mint ezen a dó'- e'.őttön. Tudták, liooy nagy dol­gokról les^ szó, erről beszélgettek már idejövet a tarkakendős asz- ' szonyok, ünneplős férfiak, fiatalok. Most feszülten előrehajolva f gyei­tek a teremben szorongok, meg ! azok is, akiknek kívül a fo’yosón jutott a szóból. Még gyermekeik hangja, az út­törők csengő éneke visszhangzóit a fülükben és most ehhez nehéz, súlyos szavak, 80 békéért harcoló nemzet hangja vegyiüt. Varsó szólt hozzájuk. ..Béke, béke kell a nép­nek’ — csendüli az úttörők ajkán, aztán Varsó üzenetét, 80 nép ha­tározatát, hallották a béke védel­méről, ame’yek ellenségeinkkel is megértetik, hogy békevágyunk nem üres kívánság. lírenbnrg gyújtó szavai zúgnak a levegőben. Aztán e'söiétült te­kintelek fogadják a dohárén vásá­rolt nyugati sajtó habzószájja! há­borúért üvöltő híreit: Ami mosi Koreában történik, azt ki ke'l ter­jeszteni Magyarországra, Romá­niára és a többi délkeleteurópai or­szágra is — követeli őrjöngve a francia u;ság dolláron lrzlalt tol- noka. Aztán Truman „tudósából” beszél Szemán József, a megyei bí keblzottság küldötte. Azokról, akik nemrég Hitler, most pedig Truman me-l'eít szövetkeztek az emberiség kiirtására. — Minden­ki kiskorában meg kell tanítani az öles míívésze'ére — tanítja kö­zülük az egyik őrjöngő fenevad. DE AZ ERŐ A MI OLDALUNKON VAN Felemelkednek a tekintetek. Sztá­lin tudósai, fiai. lányai az egész szovjet nép. akiket ő nevelt az új életre, a béke soha nem látott ha­talmas alkotásaival harcolnak a há­ború ellen. Uj. hatalmas folyók, virágzó földek jelennek meg a sz.e- mek e’őit. Aztán a Volgától a Ti­szához érünk, T'szalökre, majd a készülő csoda, Dunapentele je’enik meg, a jólét, a boldogság képe. Sztáhn „acélos” neve, akinek zászlaja alatt legyőzhetetlenne vá­lik a béke vi!ághad«erege, hátrá­lásra bírja a vérszomjas fenevadat! Dübörög a terem a le’kesedés hangjától, a béke . je'szavaitót. Utá­na idősebb ember áü fel elsőnek a díszelnökség sorából. Novak And­rás, a tanács elnöke. — F.mbérek! Nem vagyok már fialalember. Két háborút láttam. Az e'sőben ötünkből hárman ma­radlak oda. A másodikban negved- magainmal voltam a családból: Fgy fiam odamaradt. Am:kor 44-ben a járőr szekerestől állított ide szem­be a leventeotthon e'é, a feleségem mindenét adta volna, hogy otthon maradhassak. De most büszke az alhadnagy fiára, aki a mi új életün­ket védi. F.n meg úgy állok helyt, hogy bárki megnézheti a földemet, de a terménvbeadásomat is a közel­látásnál. Most 50 kiló kukoricát ajánlok fel a békéért, a hazánk nagyobb erejéért. AZ ÖTEVES TERVÉRT, A BÉKÉÉRT Még nem maradt abba a taps, már a tanácselnök tette meg fel­ajánlását, 1 mázsa kukor'cát az ötéves tervért, a békéért. Aztán a hallgatóság közül á'lt fel egy idősebb ember: Én Tóth Lajos 4 holdas kis­paraszt 70 kiló kukoricát aján­lok fel hazánk erősítésére. A helyi békebizotíság tagja, Molnár Sándor reformá'us lelkész állt fel azután a díszelnökség asz­talától. — A saját életünkben, tulajdon szemünkkel láttuk, hogy mit je­lent a béke. Mit jelent a háború. Nincs család, ak: ne érezné. De nncs család, aki ne tapasztalná most a béke' építőmunkáját, saját sorsa javuláséi. — Nekünk szabolcsiaknak megmelegszik a szívünk, va­lahányszor meglátjuk a gyö­nyörűséges, új, nyíregyházi állomást, a sok új gyára"1, há­zat. És ez biztosit bennünket, hogy felépül rövidesen a mi rombadöntött kemecsei állomá­sunk is. Bólogatnak a ie.ek, hiszen sokan már ha’.lptták is, hogy a jövő év­ben új állomás épül Kemecsén. Meg aztán bővül a világítás a Pe­tőfi utcán, Táncsics utcán. Parko­sítanak. DE EHHEZ BEKE KELL — mondja a lelkész. — Uj épü­leteket, nem új romokat, nem új hullahegyeket akarunk. De azt üze­nem annak a francia újságírónak, aki Koreához hasonló borzalmakat akar a világ minden országában: Am próbálják meg! Ok vasfüg­gönyről szoktak beszélni. Ezt a vasfüggönyt az angol partoknál ta­lálták a Sheffieldbe induló békehar- ccsok. De nálunk acéifalat találnak, ha valóban meg merészelnek támadni bennünket, olyan acél­falat, melyen szétloccsan a tá­madó koponyája. Meg van ehhez az erőnk, az a szilárd egység, amellyel egy em­berként állunk ki a béke harcos megvédésére. Szinte érezhetően áradt a leve­gőben az egyre fokozódó lelkese­dés hulláma. Párttagok, tanácsta­gok, a békebizottság tagjai, kis- és középparasztok karja lendült egymásután a levegőbe. Mind megannyi csapás a béke ellenségei­re. A hétho’das Novak András 50 kló, Varga Sándor 1 mázsa, Biró Gábor 30 kiló. Kulcsár Péter 40 kg kukoricát ajánl fel. Utána egy vé­kony asszony. CsTmaz Jánosné ajánl fel 30 ki'ót. Magas fiatalem­ber emeli a kar ját: Ignác István, a tszcs tagja ajánl fel egy mázsát, utána Hajnal József sz'nlén egyet, A csoport tagok mindegyike tett már felaján’ást, hogy példát mu­tassanak a falu felé. Lelkes taps fogadja mindegyikük szava't. F.rzik. Iiogv egy hatalmas, az egész világon folyó harcnak a cselekvő katonái most. Ahhoz a hadsereghez tartoznak, amelynek katonái mindnyájunkért. egymás, ért harcolnak az egész vi'ágon. Úgy a koreaiak melleit harcoló kínai ön­kéntes, mint a sztá’ingrádi olvasz­tár. a francia dokkmunkás, az masz fö'díoglalók, a tatai bányász és a terménybeadásban élenjáró ma­gyar paraszt. kJ j grúz jetiéit film : „lavarz Szaténben“ A tbiliszi' fi'mstudtó Georglj Gu- lij Sztálin díjas író azonos című re­génye alapján új játékfilmet gyár­tott , Tavasz Szakenban“ címmel. A film a Szovjetunió távoli vidékének szocialista átalakulásáról, az új- típusú szovjet ember eé’étéről és alkotó munkájáról szól. A néző megismerkedik Szakén távol: hegy! falu kolhozistáinak életével, a-kik e vidéken példa nélkül álló magas terméshozamot értek el és ateik az első hegyi vlllanyerömüvet építik. A kolhozfalu dolgozói botdog. ön- íe'ed* ünneplésének bemutatásával ér véget ez a művészien megrende­zett film. Kereszelídze. a film zené­jének szerzője sikeresen használja fel az abhá*_ n^fljj'.Jmoüvzupokat. imperialisták ezt az életet veszé­lyeztetik. Mi azonban készek va­gyunk fegyvert is kezünkbe venni, hogy boldog életünket megvédelmez, ziilí! — Fokozni kell a felvilágosító munkát. Vannak még olyan dolgo­zók- akik nem látják világosan fel­adataikat. Ezeket a dolgozókat is meg ltol-1 győzni arról, hogy saját és gyermekeik jövőjéről van szó —. mondotta Garat Etel üzemi ifjú­munkás. • • Orüfölí, !u»gy líJikorScK- bradáfoimnal is erősítbeiera a lséke láfcorát Felszólalt a békegyűlésen B. Tóth Jánosné vzrjulaposi dolgozó paraszt- I asszony is és er,eket mondotta: ' — Nag’y / örömömet fejezem ki (most. hogy a kukoricabogyüj'ési

Next

/
Thumbnails
Contents