Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-25 / 274. szám

I 1950 NOVEMBER 2b, SZOMBAT A népnevelő — a szocialista verseny megszervezője A SZK(b)P agitációs munkájának tapasztalatai » • • • meg kell magyarázni a Párt és a szovjet hatalom utasí­tásait, türelmesen és figyelemmel kell megmagyarázni, hogy meg­értsék az emberek, mit akar a Párt és hova vezeti az országot. Ha nem értették meg ma, — igyekezzetek megmagyarázni holnap, ha nem értették meg holnap — igyekezzetek megmagyarázni hol­napután. Éneikül nem lesz és népi is lehet most semmiféle vezetés” (Sztálin Müvei, IX. kötet. 161. oldal.) A szocialista verseny rr.egevö sítése és fejlesztése szempontjá­ból hatalmas jelentősége van a népnevelő munkának. A népneve­lők a pártszervezetek legközvet­lenebb segítőtársai a politikai munka kiszélesítésében. Beszámo­lókkal, beszélgetésekkel, újságol., vasással lelkesítik a dolgozókat új termelési sikerek elérésére. A szocialista verseny kiszélesí­téséért folyó harc egyik igen ha tökony formája az élenjárók munkamódszereinek a népszerűsí­tése. Azerbajdzsánban, a „Voro- silov”-ko'hozban Bagirova kol­hozparasztasszony rendkívül ma­gas gyapottermést ért el. Meg­kapta a Szocialista Munka Hőse címet, A népnevelők Bagirova ta. paszta!atainak széleskörű elter­jesztésére megszervezték, hogy a ko’.hozparasztasszonyok felváltva meglátogassák Bagirova részle­gét munka közben. Ezek a láto­gatások — Bagirova munkamód­szereivel, agrotechnikájával való szemléltető megismertetés nagy­szerű iskolája lett a gyapotl'ölde- ken folyó sztahanovista munká­nak. A moszkvai „Kalibr” gyárban, ahol Rosszijszkij művezető dol­gozik, különösen jól szervezték meg a népnevelők a sztahánovis. ták tapasztalatainak népszerűsí­tését. A Sztálin-dijas Rosszijszkij gyűléseken számolt be arról, ho­gyan szervezte meg részlegében a kollektív sztahánovista mun­kát. Ezenkivül fényképfelvétele­ket készítettek a kiváló műveze­tő munkájának egyes mozzana­tairól és ezt is kiállították. Az agitációs munka másik faj­tája a népnevelő személyes pél­damutatása. Borisz Nyikolajevics Vizslenko a volkovszkj fütöház mozdonyvezetője, aki egyben nép­nevelő is, olvasta, hogy egyes vasútvonalak mozdonyvezetői munkájukat a gazdaságos szám­vetésre építették át, Vizslenko az újsággal a kezében fölkereste ,a páitvezetoség titkárát. — Olvasta Jegorev elvtárs ? Véleményem szerint nagyszerű kezdeményezés, ön is úgy gon­dolja ? — Meg kell beszélni a moz­donyvezetőkkel — volt a triász —, de előbb saját magunknak át kell gondolnunk, mit jelent át­térni a gazdaságos számvetésre. A pártvezetőség minden vonat­kozásban megtárgyalta ezt az új­donságot és a népnevelő Vizslen­ko már a legközelebbi beszélgetés során beszámolt a mozdonyveze­tőknek az élenjárók kezdeménye­zéséről. Kijelentette, hogy ameny- nyiben a fütöház valamennyi mozdonybrigádja áttér a gazda­ságos számvetésre, a mozdony­park legalább százezer rubel ter- venfelüli megtakarítást biztosít. Egyes mozdonyvezetők ennek el­lenére is haboztak még, hogy be­vezessék-e az újítást. Vizslenko ekkor elhatározta, hogy példát mutat. Brigádjával áttért a gaz­daságos számvetésre és mindjárt az első hónapban 900 rubelt taka­rított meg. A kísérlet a többie­ket is meggyőzte és minden moz­donybrigád áttért a gazdaságos számvetésre. A bolsevik népnevelő egyik leg­értékesebb tulajdonsága az, hogy össze tudja kapcsolni az agitációs és a szervező munkát. Huszonöt éve tanít egy iskolában Zoja Bli­nova tanítónő. Tavaly a Tugulim körzeti pártbizottság a Trud-kol- hozba állította be népnevelő mun­kára. Itt segített á kolhozparasz­toknak összeállítani a tavaszi ■runkálatok tervét, előadásokat tartott a brigádok előtt, a magas terméseredmények mestereiről és megismertette a kolhozparaszto­kat az irodalmi újdonságokkal' is. Egyíaben a kolhoz jövedelmének emelése céljából KaWkina kol- hozparasztasszony azt a javasla­tot terjesztette a ko’ihoz vezető­sége elé, hogy.az egyéb zöldség­félék mellett termeljenek egy hektáron paradicsomot lg. A ve­zetőség ugyan támogatta a ja­vaslatot, de a kolhozban már nem volt szabad melegágy ahhoz, hogy a javaslatot meg lehessen valósí­tani, paradiesom-palántákra lett volna szükség. — Javaslatunkat nem szabad visszavonnunk _ mondta Blinova népnevelő —, én azt ajánlom, hogy neveljük a palántákat ott­hon. ®n a magam részéről 2 ezer palánta nevelését vállalom. Példáját sokan követték és ta­vaszra az uráli kolhoz a rideg ég­hajlat ellenére is jó paradicsom- termést ért el, A népnevelők a szocialista ver. seny szervezői, a kommunista tár­sadalom építőinek első soraiban haladnak, akik szavaikkal és tet­teikkel egyaránt Leijin-Szdá’rn nagy ügyét hirdetik. A* albán közok latás ügy gyors fejlődése Az albán közoktatásügy hatal­mas fejlődésen ment át az ország felszabadulása óta. Míg 1938—39- ben az egész országban csupán huszonhárom ovoda volt, rrmelye- két kétezernégyszázharmincnégy gyermek, nagyrésze az akkori rendszer kiváltságosainak és a jómóduaknak a gyermekei láto­gatott, addig ebben az évben már százhatvanöt óvoda állt a mun­kások, földművesek és haladó ér­telmiségiek gyermekeinek rendel­kezésére. Az idén már tízezerki- lencszázhuszonkét gyermek lá­togatja az, óvodákat. Az elemi oktatás is nagymér­tékben fejlődött Albániában. Míg a háború előtt csak hatszáznegy- venhárom elemi iskola működött, ötvenkétezerhuszonnégy tanuló, val, az iskolák száma most két­ezertizenöt, a tanulóké pedig száz- ötvenezer. Míg 1938—39-ben tíz­ezer lakosra hat iskola jutott, 1919-ben ez a szám tizenötre emelkedett, A Párt és a kormány egyre jobban kiterjeszti a szakiskolák és pedagógiai iskolák hálózatát. 19S8-39-hen egész Albániában csupán tizenegy középiskola volt, ezerhatszázkilencvenhat tanuló val, ma huszonkilenc középiskola működik hatezernyolc tanulóval. A háború előtt egyetlen föisko- la sem volt aá ország területén. Az 1938—39. tanévben mindösz- sze hatvan diák tanúit külföldi egyetemen, természetesen a ki­váltságosak gyermekei. A felsza­badulás után sokszáz ifjút és leányt küldtek főiskolára a Szov. jetunióba és a népi demokratikus országokba. Albániában négy év­vel ezelőtt megnyílt az e’sö peda­gógiai főiskola. KÉT AUTO Egy teherautó áll meg; a nyíregyházi Szikra könyvesbolt elölt. A motorhoz tetején ott díszük a magyar Xóphadsereg jelvénye. Az autó ajtaja kinyílik és két haUnagy száll ki. Megállanak a könyvekkel telt kirakat előtt. A könyveket nézik. — Hány kö^et vegyünk ?... — kérdezi az egyik. — Tíz kötetet a Volokalámszki országút—hói, tízet az Uj baráz­dát szánt az eké-ből... tízet—tízet... — válaszolja. Bemennek. Közben kiszáll az autó vezetője is. A kezében rongy- csomó van. Először letörli a pcirvédő üveget, a motorházat, a kocsi oldalát, felnyitja a mcitorház fed öl ean őzéi: és ott is megtöri!. Sze­reti a kocsiját, mert tudja, hogy az övé, a dolgozó népé. Apja 5 holdas dolgozó paraszt, Tégláson lakik. Azzal küldte fiát Itatosná- nak, hogy védelmezze a nép országiét, a munkát, a békét, becsülje a nép vagyonát. — Csak tisztára — szólítja meg ogy parasztember. — í gy akarom ... tisztára — hangzik a válasz. — Nem elég napjában egyszer niegíörölgetni ? Hiszen úgyis belepi a por... Vagy pa.rancsoljAk ? ... — szól újra az előbbi kérdező. — Igen, az parancsolja, aldé ... a nép ... és mivel az enyém is, én is parancsolom ... — mondja nevetve a katona. — Ügy, úgy — helyesli a parasztember. Mosolyog és nem is szól többet. A két hadnagy nagy köteg könyvvel jön ki. Felteszik a ko­csira, beszáUanak. A vezető odaköszön a parasztbácsinak, gázt ad és a kocsi elindul. * Franciaországban, Párizs külvárosában, a nyomornegyed egy beroskadttetejü háza előtt megáll egy sötétre festett, zárt kocsi. Rabszállító autó. Ezzel viszik a börtönbe a francia hazafiakat és viszik a vesztőhelyre a békéért harcoló kommunistákat. Amikor ez az autó végigszáguld Párizs utcáin, ökölbeszorul minden be­csületes ember keze. Az autóból három fegyveres katona száll ki. Bemennek a be­horpadt tetejű, nyomorúságos házba. A megrémült gyerekek ki­szaladnak az utcára. Apjukat keresik a pribékek, mert résztvett a legutóbbi béketüntetésben. Nincs itthon, nem találják. Átkutat­ják az egész házat, mindent fel hánynak, csomóba hányják a gyerekek rongyait. Nincs. Amikoreredményte'.en kutatás után men­ni készülnek, egyik katona fegyverével mellbevágja az ajtónál álló asszonyt. Szitkozódva szállanak be. Az autó azonban nem indul. Nincs gyújtás A sofför kiszáll és dühében egy vasrúddal hatalmasat üt a motorházra, A !- mez behorpad és lepereg a népáruló kormány ráfestett címere. Senkinek sem tűnik fel a sofför tette. Minek bánna óvatosabban a kocsival. Hiszen nem az övé, hanem az egész amerikaiak zsoldjába szegődött kormányé. Miért is becsülné hát a más vagyonát. Van elég autó Amerikában, a francia nép elnyo­mására majd küldnek új kocsit... — Néhány perc múlva aztán elindulnak. A járókelők gyűlölettel néznek utánuk. (ó. G—) Hépneveloértekezleiek lelkesedését továbbfejlesztve vigyük sikerre megyénkben a burgonyabeailást (S. I.) Az elmúlt héten megyénk pártszervezeteinek vezetősége nép­nevelőértekezleteket tartott, Ezeken az értekezleteken központi, fontos kérdésként szerepelt a község, fáin burgonyabeadásának teljesítése, a burgonyafelesleg beadása. A?ok a népnevelők tanácskoztak, akik rnár a békekölcsönjegyzésr.éi, a tanács­választásnál is derekasan megálltak helyüket. Most újabb feladat áll előttük: a burgonyabeadás győzd mének kivívása! Ezt a feladatot mér nagyobb lelkesedéssel, a népnevelő munka még jobb megszervezésével lehet csak megoldani. Elegendő-e az, hogv csupán a kommunista népnevelőket mozgósítsuk a burgo­nyabeadás előmozdítására? Nem elegendő! Helyesen tették alapszer- vezeteink a nyírbátori járásban, hogy a népnevelőértekezletre meg­hívták a tanácstagokat s azokat a dolgozó parasztokat, akik becsület­tel teljesítették, vagy túlteljesítet­ték a bnrgonvabeadást. A népnevelőértekezletek többsége megmutatta azt, hogy a legjobb népnevelő érv a személyes példa­mutatás. Nyírtéten a pártvezetőség tett először felajánlást. Svenyák Jó­zsef elvtárs titkár, Nózer József, Oláh Mihály, Nagy János elvtársik mind-mind kötelezettségen felüli burgonyabeadást ajánlottak fel s másnap már be is szállították a szö­vetkezetbe a felajánlott 'mennyisé­get. Elsősorban a kommunistáknak, a tanácstagoknak, a népnevelőknek kell példát mutatni a falu dolgozó parasztsága felé. Ha népnevelőink példát mutatnak és mindemellett lelkesen agitálnak a burgonyabeadás sikere érdekében, ha helyi adatokkal magyarázzák meg a munkás-paraszt szövetség jelentőségét, a békeharc jelentősé­gét, akkor kimagasló eredmények születnek, A nyírtasi napi beadási átlag a népnevelőértekezlet előtt 20—30 métermázsa volt. Az érte­kezletet követő napon a napi átlag elérte a 290 métermázsa burgonyát. Eperjeskén 150 mázsát adtak be a falu dolgozói egvetlen nap alatt! A vajai napi 15—20 mázsás átlag egv vagonra emelkedett fel. íme, a jó népnevelőmunkát siker koronázza. A lemaradó nagykállói járás népne­velői is hozzáfogtak ahhoz, hogy a szégyentől les hátsó helyről a meg­tisztelő első helyekre emeljék járá­sukat. A geszterédi népnevelők egyéni versenykihívásokat tettek s többek között Irinyjr- János megfo­gadta, hogy 125 mázsát gyűjt he. Nagy György harminc mázsa bur­gonya begyűjtésére tett ígéretet. Ugyanakkor a geszterédi nénneve- lók versenyre hívták ki a bökönyi népnevelőket. A balkányi népneve­lők felajánlották, hogy valameny- nyien 10 métermázsa burgonyát gyűjtenek be. A békéért és a szo­cializmus felépítéséért való küzde­lem tüze lelkesítette népnevelőinket akkor, amikor felajánlásaikat meg­tették s hozzáláttak a népnevelő­munka megjavításához. Alapszerve­zeteink nagy többségénél ezt tapasz­taltuk. Vannak azonban olyan alapszerve­zetek, amelyek nem ismerték fel a burgonyabeadás jelentőségét. Ilyen község Komoró, ahol nem tartottak sem vezetőségi ülést, sem népne­velőértekezletet. Ezen a helyen az elvtársak lebecsülik a felvilágosító munka jelentőségét s innen ered a napi nyolc mázsa átlagos beadás. A besenyődi alapszervezet sem fog­lalkozik eléggé a népnevelőmunká­val. Az semmiképpen nem nevez­hető rendszeres felvilágosító mun­kának, hogy az elszámoltató bizott­ság 90 dolgozó parasztot hív be s ezekkel egyenként 2—3 percet be­szélgetnek. Így nem szabad, nem lehet népnevelőmunkát végezni. Keressék fel a népnevelők a csalá­dokat, beszélgessenek el a dolgozó parasztokkal hosszasan. Nem való­színű, hogy olyan dolgozó paraszt­tal fognak találkozni, aki azt mondja: háborút akarok, vagy pe­dig: a földesurak világát akarom vissza. S az állandó felvilágosító munka eredményeként minden be­csületes dolgozó paraszt tettekkel járul hozzá a béke megvédéséhez, a nép hatalmának megerősítéséhez. Az egyes községek jó vagy rossz népnevelő munkája világosan látszik a fehérgyarmati járásban. Tisza- csécse eredménye 717 százalék, Kis­szekeres eredménye 2 százalék.. Váj­jon egyik községben becsületeseb­bek a dolgozó parasztok, mint a másikban? Nem egészen így áll a dolog. Inkább úgy, hogy az egyik községben a népnevelők megma­gyarázták a burgonyabeadás jelen­tőségét, a másikban nem. Igen fontos az, hogy a tanácsta­gokat és a jól beadó dolgozó parasz­tokat is bevonjuk a népnevelőmun­kába. El kell érni azt, hogy minden dolgozó parasztot meglátogassanak a népnevelők, aki még nem adta be feleslegét. Lehet, hogy az első al­kalommal nem jár sikerrel a népne- velő útja. Helytelen ilyen esetben a lemondó magatartás, a kézlegyin­tés: ez reakciós, ez nem ad be bur­gonyát. Az ilyen megfutamodás be- lyett türelmesnek kell lenni s több­ször is fel kell keresni a dolgozó parasztokat. Az utóbbi időben elhal­kultak az Hiúság, az úttörők kö­szöntőbrigádja!. Újra fel kell élesz­teni ezt a kedves szokást és fiatal énekeseink, táncosaink az egész fa­lu hallatára, szeme előtt köszöntsék fel rigmusokkal, azokat a dolgozó parasztokat, akik becsülettel meg- állták helyüket a burgonyabeadás­nál. Pártalapszervezete'nk közül ke­vés használja fel azokat az agitációs lehetőségeket, amelyeket a helyi sajtó nyújt számukra. Elfeledkeznek arról, hogy a jó teljesítésekről tá­jékoztatást adjanak a sajtó szá­mára. Tekintsék a helyi sajtó tájé­koztatását fontos feladatnak. Hadd övezze az egész megye dolgozóinak megbecsülése azokat a dolgozó pa­rasztokat, akik szívügyüknek tekin­tik a burgonyabeadást. Helyes kezdeményezést tettek az ibránvi tanácstagok. Rendkívüli ér­tekezletet hívtak össze. Szakadó eső ellenére majdnem valamennyi ta­nácstag megjelent s az értekezlet a burgonyabeadással foglalkozott. A tanácstagok első dolga volt, hogy saját maguk aiánlcttak fel még na­gyobb mennyiséget, maid felosztot­ták a falut körzetekre, hogy azokat sorra látogatják. A népnevelömunka során egy pil­lanatra sem szabad megfeledkezni a kuláknk leleplezéséről. Tiszabercelen „vitéz” Tar 15 mázsa burgonyát reitett el, Nyírderzsen Popovits Ist­ván kutak 50 mázsa, Horváth Pe- rencné 40 mázsa burgonyát dugott rejtekhelyre. Ezek a tények azt mu­tat iák, hogy a kuiákok eszeveszett dühhel próbálják megakadályozni a burgonyabeadás sikerét. A kuiákok ellen való kíméletlen harc elenged­hetetlen előfeltétele a jó burgonva- headásnak. Le kell rántani a leolet a dolgozó parasztok ellenségeiről, a béke gonosz ellenségeiről. A munkások, az üzemek dolgozói szívügyüknek tekmtik a munkás­paraszt szövetséget s erről nem­csak szavakban beszélnek, hanem tettekben is. Ezt bizonyítja a trak­tor. a gépállomás, az iskola, a kul- túrház, a villany és még sok-sok ezer kmes, amelyet a munkásosz­tály küld dolgozó parasztjainknak. A dolgozó parasztok is megbecsü­lik ezt a szoros szövetséget és a burgonyabeadás teljesítése során tettekben bizonyítják be ezt a meg­becsülést. Jó népnevelőmunkával ér­jük el, hogy még szilárdabb legyen ez a szövetség, szocialista építésünk biztos alapja. crtHorni ctruház a dolgozók ér t OSZTÁLYAINKON: Kész téli ruhák Köpenyek, kabátok Minőségi ruhaszövetek Kalap és sapka Kerékpárok, gumik Rádiókészülékek, játékáru Reggel 8 tói este 6-ig nyitva!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents