Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-19 / 269. szám

8 MM NOVEMBER 19, VASARNAB 1 A SZOVJET TÜZÉRSÉG NAPJA A békcszereíet tüzet senki kioltani nem tndja Dr. Vető Lajos evangélikus püspök kongresszusi beszámolója Péntek«n délután a Megyei Ta. nács nagyit érmében gyűltek össze a Megyei és Városi Tanács, va­lamint az igazságügy dolgozói, hogy meghallgassák dr. Vető Lajos evangélikus püspök beszá­molóját a II. Magyar Békekooa- gresszusról. — Amikor ezen az estén beszá­molok a n. Magyar Békekon- gresszusród — kezdte meg beszá­molóját dr. Vető püspök — meg kell köszönnöm a nyíregyházi dolgozóknak azt a bizalmát amellyel küldöttnek választottak meg. — Különböző nemzetekhez, fe­lekezetekhez tartozók és külön­böző munkakörben dolgozók vet­tek részt ezen a nagy békemeg­mozduláson. A Kongresszuson egy nagy érzés lángolt fel, a béke és háború sorsdöntő kérdése — folytatta Vető püspök. — A kül­döttek 70 százaléka pártonkívüli volt, de egyforma forró lelkese­déssel éltette mindenki a béketá­bor nagy vezetőjét, Sztálin gene- ralissziimtiszt és Rákosi Mátyást, a ma gyár dolgozók bölcs vezető- jét. Kifejezte a lelkesedést az is, hogy 580 küldött nyújtotta be hozzászólási kérelmét. — Ha visszagondolok a kon. gresszusra és mérlegelem, melyik felszó'alás volt a legszebb, melyik maradt meg bennem a legmé­lyebben, akkor a pálmát Qbraz- cov, a világhírű bábjátéfcmüvész, a szovjet nép egyik képviselője vitte el. Szívből jövő szavainak közvetlensége, művészi szépsége mindenkit mélyen megragadott. S amikor beszédét így fejezte be: Éljen a boldogság! Éljen az élet! — a lelkesedés tetőfokára hágott. Mélyen megragadta a küldöttek figyelmét Andics Erzsébet, az Országos Béketanács elnökének beszéde is. Darvas József minisz­ter rámutatott: a béke védelme egyet jelent a haza védelmével. MINDENKIBEN FEL KELL KELTENI A TETT KÉSZSÉ GÉT A küldöttek kifejeznék azt, hogy a béke megvédéséhez tet­tekre van szükség. — Minden nap munkáját úgy kell mérlegelni: megtettem-e mindent a béke védelmére — folytatta dr. Vető Lajos püspök Vannak jószándékú emberek, akik azonban még passzívak. Feladatunk az, hogy minden be­csületes emberben felkeltsük a tett szándékát a békéért folyó küzdelemben. — A koo.gresímusí tapasztalato­kat összefoglalva: megnyilvánult a küldötteik szavaiból a harc a háború ellen, elsősorban az atom. háború^ betiltásáért. Minden kül­dött szavából bizalom csendült ki a Szovjetunió és Sztálin lránt. Kicsendült az együttérzés Korea és Vietnám hősiesen harcoló népe iránt és a bizalom azok végső győzelmében. A kongresszus megmutatta, hogy népünk harcol a békéért. Újra és újra éltette a Kongresszus a Szovjet Hadsere­get és Néphadseregünket. A Kongresszust áthatotta az a tu­dat, hogy a békét csalt erős had­sereg biztosíthatja. — A vallásfelekezetek képvise­lői hangoztatták, hogy a vallásos hívek Ás papok legfőbb és leg­szentebb feladata: küzdeni a há­ború ellen, küzdeni a békéért. AZ ANGOL KORMÄNY BE­BIZONYÍTOTTA. HOGY A BÉKE ELLENSÉGE Az Országos Kbngresszus meg. választotta azokat a küldötteket, akik a magyar dolgozóikat a Bé­ke Hívei II. Vi'ágkongresszusán képviselik. Ezt a kongresszust eredetileg az angliai Shoffieldben akartuk megtartani. Az angol kormány azonban ezt megakadá­lyozta. Ez bebizonyította, bőgt­ök a béke ellenségei. Az angol kormánynak ez a cselekedete megmutatta, hogy kénytelen szá­molni az egyre hatalmasabban kibontakozó békemozgalommal, megmutatta az angol kormány félelmét a békétől, a béke szavá­tól. Most Varsóban üléseznek a küldötteik, ahol szabadon hirdet­hetik a béke gondolatát. Az el­nökségben nagyhírű emberek fogainak helyet, mint Ilja Ehren- burg szovjet Író, Thomas Mann, a nagy német író, Boulller fran­cia pap és még számosán. Ott van Ploasso Is, a nagy spanyol festőművész. Picasso képeiből Londonban kiállítást akartak rendezni ugyanezeken a napokon. Picasso azonban, amikor látta az angol kormány felháborító visel­kedését, nem engedte meg, hogy képeiből kiállítást rendezzenek Londonban. Ezekutáa dr. Vető Lajos újra visszatért a Magyar Békekon­gresszusra. Lelkesedéssel beszélt arról a nagy fáklyás felvonulás­ról, amelyet 50.000 budapesti ifjú­munkás rendezett. — 50.000 fiatal vonult fel a parlament elé s lobogó fáklyafé­nyeik bevilágították a sötét éj­szakát. Ezek a fáklyák hirdették a magyar ifjúság békeakaratát. Hirdették azt a meggyőződést, hogy sok-sok fáklya fénye együtt a legsötétebb éjszakát is le tudja győzni. Ezt a fáklyát most min­den tisztességes embernek meg kell gyújtania és be kell állami azok sorába, akiknek szent meg­győződése, hogy a békeszeretet szent tüzet senki, de senki kiol­tani nem .tudja — fejezte be beszá- mo’óját dr. Vető Lajos evangé- ikus püspök. A szovjet nép és fegyveres erői november 19-én ünnepük a tüzérség napját. Hat évvel ezelőtt, a szovjet tüzéreknek a Nagy Honvédő Háború idején tanúsított kiemelkedő érdemei­nek elismerésére nyílvánítot­ták ünneppé ezt a napot. A Szovjet Hadsereg főütö- ereje, a hatalmas szovjet tüzér­ség a Szovjetunió egész fegy­veres erejével fejlődött és erő­södött. A Nagy Októberi For­radalom napjaiban a Vörös Gárda tagjainak a köteléké­ben már harcoltak tűzérütegek, amelyek ágyúi nagyban hozzá­járultak a hadisikerekhez. A Kommunista Párt a külföldi intervenciósok és ellenforra­dalmi erők elleni küzdelemben, a fiatal Szovjet Köztársaság megerősítéséért folyó harcok során, rendkívül nagy jelentő­séget tulajdonított a fegyveres erők megszervezésének. A pol­gárháború éveiben Sztálin, aki minden fontos hadműveletet maga irányított, nagy gondot fordított • a tüzérségre, annak felfegyverzésére, hadianyaggal való ellátására. A békés építkezés évei alatt a szovjet fegyveres erők önál­lóan fejlődtek. Számos kül­földi katonai szaktekintély má­sodrendű fontosságúnak tar­totta a tüzérséget, Sztálin azon­ban a páncélosok és légierők, lankadatlan fejlesztése mellett, feladatul tűzte ki az elsőrendű tüzérség megteremtését is. amely a többi fegyvernemekkel szoros együttműködésben ké­pes biztosítani a harc sikeres kimenetelét. A háborúelőtti ötévés ter­vek sikeres teljesítése révén a szovjet ország élenjáró ipari nagyhatalommá vált s ezzel hatalmas anyagi alapot terem­A községek egyik legnagyobb átka a sár. A terv azonban gon_ doskodik a járdák építéséről. Nagykállóban november 20-án kezdődik meg a járdaépítés, tett arra, hogy valóra váltsa a tehetséges szovjet tudósok és tervezők elképzeléseit, első­rendű fegyverekkel lássa el a hadsereget. A * tüzérség újra- felfegyverzése a legújabb tü­zérségi technika alapján tör­tént. A Nagy Honvédő Háború éveiben a fegyveres erők, köz­tük a tüzérség hatalmas ütő­képessége, a haza iránti vég­telen odaadása teljes nagysá­gában mutatkozott meg. A szovjet tüzérek a fasiszta bar­bárok ellen vívott harcok leg­első napjától kezdve hősies el­lenállást tanúsítottak a pán­célos hitlerista hordák elke­seredett nyomásával szemben. A tüzérek miközben segítsé­gére voltak a Szovjet Hadse­regnek az ellenséges hadtestek felgöngyölítésében, sikerrel semmisítették meg a fasiszták felszerelését és emberanyagát. A Szovjet Hadsereg a hitleri Németország szétzúzása után három hónappal döntő csapást mért a japán imperialisták csa­pataira. A szovjet tüzérség el­pusztította a japánok hatalmas, hadmérnökök által létesített erődítményeinek körzetét és itt is megmutatta felülmúlhatatlan erejét. A háború diadalmas befeje­zése után a szovjet tüzérség ismét a békés építőmunka vé­dőjévé vált. S most, mikor a szovjet néo a kommunizmus, hatalmas építményeinek mun­kájával van elfoglalva és fá­radhatatlanul harcol a világbé­kéért, a Szovjetunió minden katonájával együtt a tüzérek is éberen őrzik a szovjet nép békés építő munkáját és meg­bízhatóan védik hazájuk érde­keit. mely az állomástól egészen a Nyíregyháza felé vezető beton­úiig épül. Kormányzatunk a járda építésére 8.000 forintot ferdít. Kertész Balázs nyírderzsi középparaszt 56 mázsa burgonyái adott a munkásosztálynak Kertész Balázs nyírderzsi közép- párás?,! burgonyabeszolgáltatási kö­telezettsége még harminc mázsa sem volt, de ő első alkalommal öt­ven mázsát szállított el. — Szívesen adom — mondta, — mert sokkal többet kaptam már ed­dig is népi államunktól. Mérnök lett a fiamból, a régi rendszerben soha sem lehetett volna. Tudom, hogy most szüksége van a munkásosz­tálynak a burgonyára is, ők trak­torokat adnak, mi meg élelmet. Es Balázs bácsi most is teljesí­tette az állam iránti kötelezettségét és hogy még jobban kifejezze bé- keakaratát, még hat mázsa burgo­nyát ajánlott fel. Járdát építenek Nagykállóban Nyár van. Moszkvában vi­rágzó a hars, illatát szét­hordják a pajkos szelek. A Kreml rubincsillagos tornya felett bárányfelhők úsznak, nevet a nap, együtt örül a szovjet emberekkel a béké­nek, a szocialista haza nö­vekvő erejének, az alkotó munkának cs mindennek, amit a nép megalkotott. A Kremlben egy ember lakik. Most a zőldlombú, fehértör­zsű nyírfák között fiatal fáit gondozza. Öt köszönti a ma­dárdal, Sztálint, kinek nevét szeretettel őrzi szívében a román olajkutak munkása, a magyar Alföld parasztsága, a Steyr hegyek pásztora, a Pó völgyében az olasz paraszt, a francia rakodómunkás, Chichago és Newyork siká­torainak proletárlakója, a Sárga folyó mentén a rizs­földek művelője, a kínai kuli, köszönti a dal Moszkvát, a csendesvizű Volga vontatós matrózait, az ukrajnai hatal­mas búzamezőket, a Donyec medencében Alexej Sztahá- nov követőit, az Ural gyá­rait és Gorkiban a nap szá­zadik autóját útnak indító munkásokat. A nagy Sztálin kertje a béke országa. Boldog, szabad szovjet emberek milliói dol­goznak a békéért, a kommu­nizmusért. Békeszeretők, mert Sztálin nevelte őket, mert egy új világ alkotói, gyár- és gépóriások, végte­len aratásra érett kolhozföl SZTÁLIN KERTJE dek alkotói. Sztálin neveli, gondozza kertje fiatal fáit, úgy gondozza, mint a szov­jet emberek sorsát, a világ jövőjét. Kertjében várja Alfxej Ivánov sztahánovista acélöntőt, a munka hősét, az tíj embert, akiben az öntödék perzselő melegeként lángol népe és az élet szerftete. Elet és béke. Egy a két szó tartalma, értelme. Nincs olyan ember Sztálin kertjé­ben, aki ne szeretné az al­kotó csodákat teremtő életet, nincs olyan becsületes ember a világon, aki ne gondozná szívében Sztálin nevét, hogy k lombosod jón szívében a béke, a szabadság. Ember, a történelem alkotója csak az lehet, aki híve a békének, aki harcol érte, harcol azok ellen, akik nem akarnak bé­két, akikből kihalt minden emberi érzés. A szovjet em­berek szeretik és akarják a békét és harcolnak érte. Har­colnak békeszerető szovjet hazájuk erősítésével, a ter­ven felül adott minden tonna szénnel, minden tonna acél­lal, minden megírt könyvvel és színdarabbal. Mindent, amit végeznek, a béke érde­kében, az ember boldogsága és jobb élete érdekében vég- z'k, a békének és csak a bé­kének a szolgálatában áll a szovjet ember munkája. A szovjet emberek har­colnak a békéért. Mindig is harcoltak. Harcoltak a fasiz­mus legyőzéséért, a béke legnagyobb, a kultúra legva­dabb ellensége ellen, Hitler eile-!. Most új örökösei van­nak a fasizmusnak, örököse van Hitlernek. Az amerikai imperialisták, Truman lépett Hiiler örökébe. Most ő tör a világ békéjére, szabad né­pek szabadságára, független­ségére. Sok történet van a hétfejű sárkányok mindent elnyelő étvágyáról. Az impe­rializmus is ilyen sárkány, naponta békés emberek ez­reit, ártatlan gyermekeket, asszonyokat, nehéz, fáradsá­gos munkával felépített vá­rosokat fal fel. Koreán, Viet­námon, Kínán próbálgatja szaggató fogait, hogy el­nyelje az egész világot. A világ becsületes dolgozói, a szovjet emberek példáján és vezetésével küzdenek a sár­kány ellen. Fegyverük a munka, a tanulás, Koreában, Vietnamban és Kínában gép­puskák és ágyúk, tankok és repülőgépek. A szovjet emberek harcol­nak, az acélöntők, a kolhoz­parasztok, a művészek, a katonák egyaránt. Natalja Usvij, a Szovjetunió Sztálin- díjas népművésze ezt írta: „Nem merném m9gam em­bernek nevezni, ha közöm­bös lennék az új világháború fenyegetésével szemben, ha egész művészetemmel, min­den szereppel, amelyet szín­házban, vagy filmen alakí­tok, nem igyekezném kife­jezni az ember természetes vágyakozását a boldogságra, az alkotó munkára, a béké­re." A Vörös Hadsereg felsza­badította Berönt, kitűzte a béke zászlaját a Reichstag tetejére. A második világ­háborúban sokat szenvedett dolgozók világszerte tartós békét vártak. De új ellensé­ge támadt a békének, újra harcolni kell a békéért. M. Kantaria, a Szovjet Hadsereg volt harcosa, aki kitűzte a Reichsíagra a béke zászlaját, amikor a békeívet aláírta, ki­jelentette: „Ez a második aláírásom a békéért. Az elsőt a Reichstag rombadőlt faiára írtam. A békefelhívás aláírá­sát nemcsak a béke követe­lésének tekintem, hanem es­künek, melyet az egész bé­kés emberiség munkájának megóvására teszek, szigorú figyelmeztetésnek az ameri­kai atomháborúra uszítok felé.” Koreában és Vietnamban vérükkel írják alá a szabad­ságukért küzdő emberek a figyelmeztetést, a békés mun­ka megóvására. S mert az igazság legyőzhetetlen, a bé­ke vágya az emberek szivé­ből nem irtható ki, ezért akarják az amerikai imperia­listák az embereket kiirtani. Hogy milyen állati módon gyilkolnak, pusztítanak, arról számol be Alexandr Csekov- szkij, aki kintjárt Koreában. „A város felett az égő há­zak csípős füstje terjeng. A szomszéd utcában szétbom­bázott óvoda romjait láttam. A szó szoros érteimében semmi sem maradt belőle — a hatalmas bombatölcsért fe­kete, piszkos víz öntötte el, a szélén letépett gyermekkar úszkál. Égett papír pernye felhője száll a romok felett." A kegyetlenség még ellen- állóbbá teszi a béke védel­mezőit. „Bejártam a fél or­szágot. koreai falvakban éi- szakáztam, hosszasan beszél­gettem parasztokkal és mun­kásokkal. Semmivel sem tu­dom összehasonlítani az ame­rikai barbárokkal szemben érzett gyűlöletüket — talán csak azzal, amely a világ minden békeszerető embere szívében élt a német fasiz­mussal szemben.’’ Békéért harcol a világ. Minden becsületes dolgozó felsorakozik a nagy Szovjet­unió mögé. Hiába tiltották meg az imperialisták az Ang fiába való beutazást, a béke ott él az emberek szívében, a harcról sohasem mondanak le. Szavukat hallatják a vi­lág dolgozóinak képviselői Varsóban a béke híveinek második világkongresszusán. Onnan üzenik meg az ameri­kai imperialistáknak: az egész becsületes emberiség kész a béke védelmére. Amíg Varsóban képvisel­nek bennünket, itthon is fo­lyik a harc. Azzal harcolunk, amivel a szovjet emberek: erősítjük országunkat. A ter­melő munkában serényked­nek dolgozóink. Homa János sztahánovista a nyíregyházi Magasépítési Vállalatnál, Sá’bli István a nyírmadai éo'tkezésné!, a viilanyener- giapazarlás elleni harcra ala­kult ifjúsági brigád Kisvár­dán a Vulkánban. Termelő- szövetkezeteink újtípusú em­berei is harcolnak, példát mutatnak az őszi mélyszántás végzésében dolgozó paraszt­ságunknak, dolgozó paraszt­jaink versenyeznek az őszi terménybegyiijtés sikeréért. A nagy Sztálin nevével harcol a béketábor. Hiába gyújtogatnak új háborúra a gyilkolás haszonlesői, Sztálin kertjében megizmosodtak a fák. tovább nyílnak a béke virágai, Sztálin tovább for­málja a világ békeszerctő embereinek sorsát. (-Ó, G—.)

Next

/
Thumbnails
Contents