Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-19 / 269. szám

MB# NOVEMBER », VASÁRNAP s Négy napon belül maradéktalanul teljesítik burgonya és kukorica begyűjtési tervüket a nagyecsediek Nem úgy keil segíteni termelőszövetkezeteink fejlődését, mint ahogyan azt a tiszaioki járási mezőgazdasági osztály tette November 29-én kezdődött, ak­kor, amikor a községi tanács vég­rehajtó bizottsága első gyűlését tar­totta. A tanácsban jócskán képvisel­tetik magukat a kisparasztok mel­lett a középparasztok is. Szováti La­jos, Bíró Gergely és meg sokan mások. Ekkor még nem nagyon látták tisztán a tanácstagok, hogy mi is lesz hát a feladatuk, annyit azonban már tudtak, hogy nekik kell példát mutatni és irányítani a község mezőgazdasági munkáját. — Hogy is állunk a burgonyabe- gyüjtéssel? — kérdezte meg Szo­váti Lajos középparaszt a végre­hajtó bizottság titkárát. — Bizony nagyon gyengén. Még 50 százalékban sem teljesítettük burgonyabeadási előirányzatunkat. — Teszek egy javaslatot — szólt közbe Biró Gergely. — Mi. tanács­tagok adjuk be eteőnek fölösleges burgonyánkat, aztán osszuk be az utcákat magunk között s úgy indul­junk el népnevelőmunkára. Biró Gergely javaslatához vala­mennyien csatlakoztak. MASNAP REGGEL írtig virradt meg, Szováti Lajos, Bíró Gergely, Bujáki Károly kó- zépparasztok hatalmas szekér bur­gonyával állítottak ki az állomásra. A terményfelvásárló még nem volt kint, úgy kellett érte küldeni. Még le sem érkeztek rakni a szekérről, újabb ezekerek érkeztek. Szántó Gusztáv, Gere Gyula, Varga Gyula, néhány perc múlva már egész sort álltak a vagon mellett a dolgozók. Három vagonnal szállítottak rimég aznap. Az eredmény szép volt, de a kö­zépparasztok Szováti Lajos vezeté­sével ismét összegyűltek a tanács­házán és megbeszélték a további munkát. Aznap este minden tanács­tag megkapta a maga utcáját, ame­lyiken népnevelőmunkát fog végez­ni. Mielőtt kiindultak volna, alapo­san megbeszélték, hogy milyen agi­táció* módszereket alkalmaznak. Van mivel érvelni a nagyecsediek- nek. Járda, híd, két kút, jegyzői la­kás épült a felszabadulás óta. Gép­állomást kaptak a dolgozó parasz­tok s nyolcszáz földnélküli kispa- raszt jutott födhöz a felszabadu­lás után. A minap jártak idehaza Biró Imre, Erdei Gusztáv és Tár­csa Bálint kisparasztok fiai. A nép­hadsereg tisztjei lettek. Amerre csak mentek, büszkén néztek a fa-, hibeli dolgozó parasztok a nép fiai­ból lett tisztekre. MUNKÁBAN A KÖZÉPPARASZTOK Agltációe érvekkel megrakodva indultak másnap reggel felvilágo­sító munkára a középparasztok. Ügy beszélték meg a pártszervezettel, hogy kora reggel és estefelé végzik t.T TÍPUSHAZ-ALKAT- RÉSZEKET GYÄRTÖ VÄLLALAT LÉTESÜLT Kotlásiban, az arhangelszki területen új, hatalmas típus- ház-alkatrészeket gyártó válla­latot helyeztek üzembe. A vál­lalat a Szovjetunió építő­anyagipari minsztériumának kötelékében működik.----------O---------­Háromhavi foghtízra ítélteti egy árdrágítót Király Lászlóné budapesti ke. reskedő bűnügyét az elmúlt na­pokban tárgyalta a bíróság. Ki­rályné mint kereskedő, a raka- mazi vásáron angint árult feke­te áron. Méterenként 13.80 fo­rint helyett 18.80 forintot kért érte. A bíróság árdrágító visz- szaélés bűntette miatt három­havi fogházra ítélte. a felvilágosító munkát, amikor a legtöbb dolgozó parasztot otthon ta­lálják. Papp Elek tanácstag nem végzett még ilyen munkát. Szokat­lan volt. De egyszerű szavaival mégis meggyőzte dolgozó társait. Sallai László akkor már teljesítette beadási kötelességét, de még öl mázsát ajánlott fel C jegyre. Mi- zsei Sándor 12 mázsát, Zsigó Gyula több, mint 7 mázsát, Biró Mihály 6 mázsát. Minden vasárnap községről- kezségre, gépállomásról-gépál- lomásra, egyik állami gazda­ságból a másikba, szövetkezet- ből-szövetkezetbe vándorolnak a megyei tanács vándorzászlói. Falusi dolgozóinkat lelkesíti az a tudat, hogy a vándorzászlók az egész megye dolgozó népé­nek köszönetét, dícséretét feje­zik ki azoknak, akik legjobban munkálkodnak a mélyszántás­ban, az őszi terménybeadásban. Ezen a héten szövetkezeti gaz­daságaink közül a tiszalöki ..Kossuth“ TSZCS végezte a legjobb munkát ma kapja meg így nőtt napról-napra Nagyecse- den a beadási százalék s szombaton délre B jegyre 130, C-re közel 50 százalékban teljesítettek a község burgonyabeadási tervét. Most újabb értekezletet tartottak. Ezen már az utolsó feladatokat be­szélték meg és elhatározták, hogy csütörtök estig az egész község C jegyre is teljesíti burgonyabeadási kötelezettségét. a megyei tanács egyik vándor- zászlaját. Szép ünnepség kere­tében veszi át ugyancsak ma a petneházi állami gazdaság a második vándorzászlót. A nagy­halászi traktoristák egy hete őrzik már a harmadik vándor­zászlót, a jövőhétre továbbra is náluk marad. Falvaink közül Zajta dolgozó parasztjai érde­melték ki ezen a héten a negye­dik vándorzászlót. A mélyszán­tásnál és a terménybeadásnál a legjobban munkálkodtak. A burgonyabeadásnál 298 százalé­kot értek el. Munkájuk elisme­réséül nekik küldi ma a megyei tanács vándorzászlaját. Termelőszövetkezeteink és termelőszövetkezeti csoport­jaink fejlődése, erősödése föld­területben és taglétszámban egyet jelent a falu szocialista építésével. Falusi pártszerve­zeteink agitátorai, de elsősor­ban szövetkezeti gazdaságaink népnevelői minden igyekeze­tükkel azon vannak, hogy he­lyes útra segítsék a szövetke­zetibe való belépést latolgató dolgozó parasztokat, minél többet vezesenek a nagyüzemi gazdálkodás, a boldogulás út­jára. Termelőszövetkezeteink és csoportjaink legtöbbje jól használta ki az üzemtervkészí­tés idejét is arra. hogy elmé­lyítse kapcsolatait a kívülálló, egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokkal. Meghívták az egyéni gazdálkodókat az üzem­tervkészítéshez, lássák a kívül­állók, hogyan tervezik a szövet­kezetiek jövőévi munkájukat, milyen lehetőségek vannak előt­tük, hogyan fognak erősödni, gazdagodni a következő esz­tendőben. így kellett volna történni en­nek Tiszadobon is. Azonban a tiszadobi „Táncsics*“ termelőszö­vetkezet számítását keresztül­húzta a járási tanács —mezőgaz­dasági osztálya „segítségével“. Az történt, hogy a mezőgazda- sági osztály elküldte egyik munkatársát a tiszadobi köz­ségi tanácshoz. Ez az elvtár­sunk ott olyan instrukciót adott, hogy a tanács intézze el: menjenek el az egyénileg gaz­dálkodók a szövetkezeti üzem­tervkészítésre. Még az a szeren­cse, hogy Tiszadobon nem dob­szóval tették közhírré: „le­gyen minden dolgozó paraszt ma este ott a „Táncsics“ szö­vetkezet üzemtervkészítésénél.“ Ellenben tett egy csaknem ugyanolyan roszat a községi tanács. Azt hogy cédulákon ki­értesítették a kívülállókat. — így történt aztán, hogy az üzemtervkészítésre egyetlenegy dolgozó paraszt sem ment el. A tiszadobi „Táncsics“ ter­melőszövetkezet tagjai joggal mondják : a helyes az lett vol­na, ha a járási mezőgazdasági osztály munkatársa velük együtt beszéli meg, hogyan hív­ják meg maguk a szövetkezet­beliek a kívülállókat üzemterv­készítésükre. A tiszadobi fa­lusi tanács is segíthetett volna ebben a munkában úgy, hogy maguk a tanácstagok is beáll­tak volna az invitálok közé. Tóth elvtársék a „Táncsics" termelőszövetkezetben e’mond. ták azt is, hogy sokszor a gyermekváros népnevelőit és a községházi tisztviselőket moz­gósították azelőtt: menjenek és beszéljenek a faluban a szövet­kezeti gazdálkodás helyességé­ről. Helytelen volt ez. mint abogv helytelen volt a kívülál­lók cédulán való meghívása az üzem tervkészítéshez. Elsősor­ban a termelőszövetkezet tag­jainak kell elmondaniuk azt, mit ieler* a nagyüzemi gazdál­kodás. Esősorban nekik kall felvilágosító munkát végezniük, saiát maguk életének pé'dáit elhozni, hogyan boldogulnak, amióta közösen, szövetkezetben gazdálkodnak. Csak ígv lehet eredményes agitáció, csak így érhetünk el komoly sikereket a szövetkezet-fejlesztésénél. Ezt tudnia kell a tiszalöki járás mezőgazdasági osztályának is és ilyen irányban kell ezentúl megszervezniük az agitáclót, ilyen irányban kell támogat­niuk szövetkezeteiket. Törvénytelenül halászott egy anpl hajú a mifrmsnszhi partok mellett Október 29-én a szovjet határőr­ség hajója feltartóztatta' a Lassan- nia nevű K. 345. sz. brit lialászha- jót, amely a Szovjetunió teritoriáiis vizein, a murmanszki partvidék tér­ségében törvényellenesen halászott. A halászhajó törvénytelen halásza­tának ügyét átadták a bíróságnak. A murmanszki népbíróság novem­ber 10-én tárgyalta az ügyet. Ha­tározatot hozott a törvényte’eniil szerzett halászzsákmány és a halá­szati eszközök elkobzásáról. Ezen­kívül Brennan Haroldot, a hajó ka­pitányát 500 rubel pénzbírsággal sújtotta. November 15-én a Lassan- nia halászhajót felszabadították, mi­után. a moszkvai angol nagykövet­ség a bíróság által megállapított jpénzbírságot kifizette. Tóth Gyula tiszadobi szövetkezeti paraszt a Munkaérdemrend ezüst fokozatának tulajdonosa lett CSENDES FÉLHOMÁLY. A hosszúra nyúlt fejtete Árnyak éjszakára készülődnek a tompa, sárga fény mögött, amit a pislogó petróleumlám­pa vet szét a szobáiban. Hosszú tapadón ülünk együtt Tóth Gyula elvtárssal. Jól ldbeszélgettük már magunkat. Most azokra a szavakra gondo­lok, amiket egyik sokat forgatott könyvemből tanultam. Sztálin mondta el őket. „Csak a kcl- hozélet tette a munkát becsület dolgává ... Csak a szabad munka, csak a kolhoz-munka tudja a falun a munka Ilyen hőseit szülni.” Igv mondta ö, aldnek útmutatásai nyomán nálunk Is új, gyö­nyörű útra lépteik a parasztok, hogy szorító nad- rágszíjparoellájk keserves szegénységéből ragyo­gó Jövő felé haladhassanak. És Iám, itt van Tóth Gyula. Egyszerű paraszt-ember. Nevét már Ismeri az ország, híre messzi jár a falvakban. Kabátja hajtókáján vörös szalagon csillog a munka ér­demrendje ,.. OTT NŐTT FEL a hosszú hajaljákon, ahol huszonnégy család Is élt egy-egy csomóban ke­serveivel, bajaival. Cselédek voltak. Andrássy gróf szolgálói. így találta őket a hajnalhasadás. Átléptek a szabad élet küszöbén és azóta nagyon sok minden változott itt a fehérfalú uradalmi is­tállók, csűrök, hosszúra nyújtózó cselédlakások táján. Az elsőt akkor léptók előre a volt grófi cseléi! ek, amikor kiláncolták egymás közt a föl­deket. A nagyobbik lépést éppen két esztendeje tették. Akkor alakult a „Táncsics”. A szövetke. zet. Amikor Rákosi elvtárs Kecskeméten beszélt, akkor csírázott a szövetkezet magja. Tóth Gyula volt és még ketten. Harmadmagával fogott hoz­zá. S a mag azóta erős szövetkezetté bokroso- dott. Most többen vannak, mint százhatvauan. Életük megszépült, kezük munkája is egészen más értelme) kapott már. Hisz nagyot lendít az a tudat, hogy biztos, szép, örömteli a holnap, hogy nyáron Ls tisztán a gabonából háromezret kapott mindegyik, volt, aki többet Ls. És szemük előtt nincs már az én parcellám, az én tehenem, az én házacskám kerítése. Messzibbre tekintenek. Portájuk az egész szép haza, ahol gépekké for­málódik az izzó acél, ahol a Tisza elé lihegő gőz­kalapácsok vernek vaspallókat, ahol az üzemek­ben és virágzó mezőkön új, gyönyörű élet szü­letik. ILYEN EMBEREK. Tele vannak hittel, aka­rással. Legjobbjailt vezetésével haladnak, olyanok mögött mint Tóth Gyula is. Újuló életét így mond­ja el röviden: „Sokat mentem eló're a Pártban. Kis piros könyvecskéjét negyvenöt óta őrzöm.” Amit tanult, arra megtanított másokat is. Szavá­ra hallgattak. Mert nem volt mindig úgy, mint a „Ságvári” brigád győzelme idején, meg mint most ran. Volt idő, amikor úgy kellett összeszedni a tagokat napszámból, otthonról, vagy éppen har­mados földről beszélni le. Bizonytalanok voltak az első' lépések. De most már biztosok és az útján mindenki messze előre lát. TÓTH GYULA így látott messze előre már akkor is, amikor tavaly őszön munkára mozgósí­totta a „Ságvári” brigádot. Amint betakarítot­ták a borsót és a forgó*, negyvennégy holdat vet­tek együvé őszi kalászosnak. A borsó helyén be­takarítás után mindjárt tárcsáztak, utána még fel Is szántották ezt a földet. Vetés alá aztán harmadszor is ráment a traktor és együvé szán­totta a borsó, meg forgótáblák helyét. Nevetve mesélte most is Tóth Gyula, mennyien gyűltek a csoport földje köré akkoriban, akik kívülről szem- lélgették már munkálkodásukat. Nem hittek a traktornak. Persze, ennek a liitetlonkedésnek a lé­tében benne volt a kulákok keze is, de legtöbb hitetlenben a régi mód, a megszokott rossz fújta a hangot. Ott voltak akkor is, amikor műtrágyá­val szúrták le a negyvennégy holdat és újból tár­csával egyengettek, hogy jól előkészített földbe szórják a magot. Korainak tartották a vetést és hangot is adtak rosszal ásóknak a szemlélődök. „Porba vettek békám, nehogy aztán siránkozza­tok majd az aratáskor.” A brigád mégLs vétett. Idejében. Az őszi eső már földben találta a ma. got. Pár hét sem telt el, már csudájára lehetett járni a gyönyörű vetésnek. — Tavaszon könnyű berenát huzattal, végig a táblán és pétisót íejtrá- gyának nem is adtak, csak huszonhat holdon. Ahol szüksége mutatkozott. — Gazdag aratás, boldog ünnep volt. 18.1 mázsás lett a búzaátlag, rozsból 16.7 mázsa termett átlagosan. A hitetlen- kedők meg alig értek el rozsból Irat—nyolc, leg­feljebb tíz mázsát, sok olyan parcella volt a dobi határban, amelyik alig hozta még a három, négy- mázsa búzát, különösen a szelep! földeken. — Az új győzött í — És így volt a tavasziaknál is. For- göból átlagosan 13.2 mázsát takarítottak be, rost­kenderből pedig hatvanötniázsás rekordtermésük volt holdanként. ÍGY VOLT. És a brigád lelke, Tóth Gyula elv­társ a Munkaérdemrend ezüst fokozatának tulaj­donosa lett. Ahogy itt beszélgettünk ketten a pá­don, két élményét mondotta még el. Az egyik ré­szese akkor volt, amikor a parlamentben átvette Rónai elvtárstól a kitüntetést és a háromezer fo­rintos pénzjutalmat. A másik a hoffhergyári láto­gatás volt. „Megnéztük, hogyan lesz az izzó acél­ból traktor” — így emlékezik vissza és szavaival elém rajzolja a munkások küldöttének alakját, akivel kezet szorított. „Együtt építjük fel a szo­cializmust !” így üdvözölték egymást, egy-sze- rüen. És ebben a pár szóban minden, minden benne volt. Kiolthatatlan hit és bizakodás, az élet, a haza szeretető, amely olyan, úgy- izzik, mint az acél, mint az aranylő kalásztenger fölé boruló júliusi ég.., (P. <L) Ma a tiszalöki szöveikezet, a peMázi állami gazdaság és Zajta dolgozó parasztjai veszik át a megyei iaoáts vándorzászlóit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents