Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-19 / 269. szám

4 »» IS, VASARNAT* NEMZETKÖZI SZEMLE EMLÉKEZÉS L. TOLSZTOJRA Lev Nyikolajevics Tolsztoj, « nagy orosz író 40 esztendeje halott, örök­ké élő müveiben megriadó tiszta képet rajzolt az orosz társadalom különböző osztályainak éleiéről és páratlan mélységgel tárta fel alko­tásaiban az egyszerű orosz ember lelkének minden szépségét, szerény­ségét, önfeiá dozó készségét- munka­szeretetét, önzetlenségét, bátorságát ég hazaszeretetét. Tolsztoj forrón szerette népét, meghajolt az orosz nép lelki nagysága előtt, az egy­szerű orosz emberek rendkívüli ereje e'őtt, ugyanakkor kíméletle­nül ostorozta a nemességet, a cári Oroszország vezetőit. A ,,Háború és béke“ című nagy­szerű regényében felejthetetlen ala­kokban örökítette meg a dicsőséges győzelmet Napoleon hadai felett. To'sztoj az 1812 es honvédő hábo­rút népi felszabadító háborúként írta meg. A regényen végig vonul a gondolat, hogy Oroszországot min­denekelőtt a sokmilliós orosz pa­rasztság mentette meg az idegen rabságtól, a háború főhőse az orosz nép volt, amely saját testével védte meg szülőhazáját. A ,,Háború és béke“ lelkes hangú himnusz mindazok dicsőségére, akik önfeláldozóan harcolták hazájukért a külfö'di leigázók ellen. A regény m.ndenné; odaadóbb emléket emel a honvédő háború hőseinek, az orosz embereknek, akik nemcsak hazájuk függetlenségét védelmezték, hanem egész Európát megmentet­ték Napoleum önkényuralmától. Lenin elvtárs ,,L. Tolsztoj“ című cikkében hangsúlyozza, hogy Tol­sztoj hagyatékában sok van, ami a Jö.vőé. Ehhez a halhatatlan örökség­hez tartoznak Tolsztoj hazafias mű­vel. Ez a magyarázata annak, hogy a ,,Háború és béko című hatalmas regénye olyan nagy hatást gyako­rolt a szovjet emberekre a Négy Honvédő Háború ideje alatt. 1941 novemberében a legnagyobb, legsú­lyosabb megpróbáltatások ideje alatt, amikor a német náci had Moszkvára tört, Sztálin elv társ ha" talmas erejű történe'mi beszámoló­jába n amelyben harcra és ellenál­lásra szólította fel a szovjet népet — Tolsz'oj nevét egy sorban emlí­tette azokkal a nagy és dicső ne­vekkel. amelyek a nép nagyságát testesít k meg. To'sztoj lángeszű alkotásai nap­jainkban is hatalmas eszmei fegy­vert jelentenek a kozmopolitlzmus elleni harcban és ma is érvényesek azok a kemény szavak, amelyekkel a kapita'ista világról, a burzsoáziá­ról lerántotta a leplet. Tolsztoj harcosa volt trvnden nép szabadságának és függet'enséginek. Bátrrn s'kraszállt a béke és népek közötti barátság védelmében, s ma, amikor hatalmas arányokban tere- bá'yesedett ki a békeharc, Tolsztoj művei harci eszközök a biketábor harcosai számára. Tolsz'oj 40 esztendeje halott s ha­lmának évfordulóján az egész hala­dó emberiség meghajtja az emlé­kezés zászlaját a béke és szabadság lánglelkű harcosa előtt. A szovjet építőipari küldöttség tagjai a Magyar Tudományos Akadémia fogadásán Magyarországon tartózkodó mérnökökből és sztahánovis- tákból álló szovjet építőipari küldöttség tiszteletére a Ma­gyar Tudományos Akadémia fogadást rendezett. Mihailich Győző, az Akadémia műszaki tudományok osztályának el­nöke, a műszaki egyetem rek­tora üdvözölte a szovjet szta- hánovistákat. N. N. Proszkurnyin elmon­dotta, hogy a Szovjetunió épí­tőiparában nincs olyan terület, ahol az előregyártott elemeket ne alkalmaznák. Ismertette az előregyártó ipar tapasztalatait, amelyek segítségével az építő­ipart lényegében szerelőiparrá változtatták. A blokkészítések 70—80 százalékát gyárilag ké­szítik. Elmondotta, hogy előre­gyártó üzemünk kapacitása feladataink megoldására kevés, ezért újtípusú elemek gyártá­sát és új üzemeket kell létesí­teni. Romanov, a Szovjet szíahá- novista küldöttség márnökve- zetöje elmondotta, hogy a Szovjetunióban a tudósok és sztahánovisták közös munká­val milyen eredményeket ér­nek el. A Szovjetunió tudomá­nyos intézeteiben mint előadók dolgoznak sztahánovista kőmű­vesek, vasbetonszerelők, ami azt eredményezi, hogy az elmé­let és gyakorlat élenjárói mun­kájuk összeegyeztetésével nagv- szerű eredményeket érnek el. ÖZEKET SHÉFFIELÖBÖL Sűrű szemekben esett az eső. kitartóan és makacsül. ’mintha sohasem derülne már ki az ég, mintha örökké ko­mor cs nehéz esőielhö’.ól lenne terhes Sheffield feleit az ég. A cérnavékony, sűrű eső megtalált minden rejtett nyí­lást. bekerült a cipők hasa- tléka'n. átáztatta a vékony kabátokat s délután, lámpa- gyújtás előtt nedves lukasztó köd ült a városra. A gyárkémények füstjével keveredett ez a köd, beszi­várgott a gyár környékén egymáshoz simuló kis házak­ba. A nedvesség felkúszott a falakra, áttörte a vékony mészréteget s. kis vézni proletárgyermekek szívták a nedves, nehéz illatot. A ned- tves, vizes fal gyilkos illatát. A belváros villanyvilágos, Ineonfényes kirakatai áttörték la ködöt, de kint, a külváros ’csendjében. az elszórtan fénylő villanylámpák között láttörhetetlen, fehér, nyirkos Ja! lebegett a járókelők előtt. A macskaköves eldugott fcitcán léptek kopogtak. Fel­hajtott gallérral egy férfi 'sietett a gyár felé. A gyárak kéményei fenyegetően me­redtek az ég felé, mint sötét • felkiáltójelek. A férfi elment a fekete 'gyárkémények mellett, el­hagyta az acélgyárat, meg- Jkerülte az ágyúgyár kivilá­gított épületét, ahol most is és mindig, - éjjel és nappal folyik a munka. A páncél­lemezgyár környékét is el­hagyta s arrafelé tartott, ahol a bányászlakások sora kez­dődött. Aztán kopogtatott egy csendes ház ablakán. — Azt hittük, nem tudtál rádiót szerezni — fogadta a belépőt egy bányászruhás, öregedő férfi. A vendég szétnézett a szo­bában. Kicsi kis helyiségben legalább tizen szorongtak. Férfiak és asszonyok. Már a konyhaajtót is kinyitotta a házigazda, hogy elférjenek. Az új vendég kabátja alól gondosan átkötözött csoma­got vett ki. Egy rádiót "ej­tett a csomag. Bekapcsolta s egyszerre csend lett. A fér- . fiák és az asszonyok a tű irányát figyelték, a vékony jelzotű átszaladt a városokon, Londonon, New vor kon, Ber­linen és megállt Varsó fe­lett. A háziasszony még szo­rosabbra húzta a függönyö­ket. de előbb kitekintett a ködös utcára. Csend volt a környéken. A szobában pe­dig halkan, tisztán megszó­lalt a láthatatlan muzsika; Chopin: Polonaise. A dalla­mok szétömlöttek a szobá­ban s utána csendes, nyugodt férfihang beszélni kezdett. — Joliot Curie — 6Ugta halkan az egyik férfi. — Ma délben elhatároz­tam, hogy ott leszek Varsó­ban, ott leszek a kongresszu­son, Isa máskép nem lehet, hát a rádión keresztül. — Keményarcú bányász mondta ezt szomszédjának. — Azt hittem, elmondhatok min­dent Sheffie'.dben, azonban gondoskodtak róla, hogy ez ne történjék meg. Nem mondhatom el, amit akarok s nem mondhatták e! a kül­döttek sem, amit akarták, itt, Angliában. — Csend — intett egy másik bányász — hallgassuk Joliot-Curiet. — Kár, hogy nem értjük — mondta egy feketehajú fiatal fiú. Joliot-Curie hangja csen­gett a szobában s egyezer hátul megszólalt egy asz- szony. Úgy kiáltott fel, mint­ha csodával találkozott volna. — En értem, hogy mit be­szél! Azt mondja, hogy az egész világ minden dolgozója együtt harcol a békéért, azt mondja, hogy nem lehet le­zárni a béke hívei e’őtt a ha­tárokat, nem kel! útlevél, nem kell a tőkés urak láttamo­zási, a világ népei együtt tartanak. — Azt mondja, hogy har­coljunk! Nem engedem a fia­mat Koreába .— 6frta el ma­gát —, nem engedem, hogy ott haljon meg, azt sem tudja, miért! A hallgatók csendesen áll­tak a rádió mellett. — Ezt mondja?! — Igen, ezt mondja. Nem értek franciául és ti sem ér­tetek. De mit mondhat mást? Csak azt, ami a szivünkben van, a békevágyró! beszélhet. Meg arról, hogy harcolni kell a békéért! Aki a rádiót hozta, meg­szólalt: — Látod az ágyúgyárat? Éjjel-nappal folyik a munka. Az aeélíemezgyárban hábo­rús alkatrészeket készítenek. Én értek hozzá, tudom, hogy mit mire használnak. A vas­öntőgyár, sőt a fínomnikkel gyár is a háborút szolgálja. Azért bocsátottak el engem, mert erről beszéltem a tár­saimnak. Arról, hogy már készítik a koporsókat, a gyilkos fegyvereket, amelyek téged, meg engem megöl­nek. El akartam mondani ezt a sheffieldi békekongresszu­son. A bányász erős vonásait átjárta a keserűség. — A fiam? Két hete be­vonult, talán éppen Koreába viszik. Értitek, mit jelent ez a kongresszus? A békét je­lenti, a béke erősödését! A varsói közvetítés tovább folyt, mindenki figyelmesen hallgatta. — Azt hiszik a, mi uraink, hogy a sheffieldiek nem vesz­nek részt a kongresszuson — folytatta gúnyosan a férfi. — Azt hiszik, hogy azzal, mert megtagadták az útlevél kiadását, már el is intézték az ügyet. — Ott Varsóban mi is szóbakerülünk. Mi, angol munkások is. Körülnézett a szobában, nézte a nedves falakat, a rádió fölé hajló arcokat. — Mi is szóbakerülünk! — S ott elmondják azt is, amit mi akartunk elmondani. Egymásután peregtek a szavak! A mi békénkről is beszél­nek Varsóban. A rádióban az előadó hangja hirtelen elhall­gatott s a hatalmas tömeg zúgott, zengett egy nevet, a varsói Lengyel Szó Háza re­megett a hangok áradatá­tól, orosz, lengyel, angol, ro­mán. magyar, francia, olasz, kínai és a világ különböző nyelvű emberei egyetlen szót harsogtak: Sztálin! Mindenfelé elhallott ez a név. Behallott a kis sheffieldi bányászházba is s a rádió köré csoportosuló emberek egymásra néztek. — Sztálin — mondta' csendesen egy korán meg­öregedett bányászasszony. — Sztálin! — mondta a munkanélküli vasmunkás. — Sztálin! — kiáltották Moszkvában. Varsóban, Prá­gában és Budapesten. — Béke! — zengték a fa­lak. Sztálin neve és a béke egybefolyt s egyetlen kiál­tásként zengett, * Amikor a vasmunkás, akit kidobtak a gyárból, mert a .háború ellen beszélt, haza­felé tartott, kezében a kis rádióval, már nem esett az eső. A köd felszállt s világo­san látszott az út, a gyárak körvonalai. Látta az ágyú­gyárat, amint bent, a világos műhelyrészekben egyre fo­lyik a munka. Látta a kül­városi házak nyomorát, látta a sötét szénakna titokzatos homályát. Látta messziről a fényeket. Látta a bankok neonfényeit, a gazdag háza­kat, látta egész Sheffieldet. A gyárkémények fenyege­tőén meredtek rá. mint az ellenség! Az ágyúgyár falai előtt megállt. Nem volt má s íróeszköz nála, csak egy kréta. Megállj a fekete fa­lak előtt és gondos, nagy betűkkel kezdte írni: „Éljen a béke tábor! Minden becsü­letes angol munkás velük harcol!’’ Hosszú ideig tartott, amíg a krétával felrajzolta a falra. Felnézett a gyárkémények­re: „Egyszer még megbarát­kozunk” — gondolta. Aztán tovább ballagott s úgy érezte, mintha elmondott volna va-’ lamit abból, amit a sheffieldi békekongresszuson akart mondani. k. E. OsOtőrtőlc este óta minden szem Varsó felé tekint. A békeszerető emberiség' búsakén és boldogan, az imperialisták félve és dühösen. Frederic Joliot Curie professzor, a világhírű atomtudós, Pietro Nenni, olasz politikus és békehar- eoe beszámolója s a nyomukban kialakult vita arról beszél, ami ma az egész emberiség legelső rendű problémája: a béke meg védésének kérdéséről. A varsó: Viíágbékekongresszus van hivat­va arra, hogy megmutassa az utat a békeszerető százmilHók­nak a harc legközelebbi szaka szóban eléjük táruló feladatok megoldására. pap, az amerikai küldöttség tagja, akit szintén nem engedtek be Angliába, így nyilatkozott: ,.Most aztán láttuk a vasfüg­gönyt! itt van előttünk Angliá­ban!” A legtömörebben mégis dr. Kingsbury amerikai küldött fejezte ki a haladó világ vélemé­nyét Attlee és kormánya eljárá­sáról: „A kéz Chuter Ede, vagy Attlee keze volt, de a hang Achesoné.” A nyugati reakciós kormá­nyok igyekeztek akadályokat gördíteni a Varsóba utazó kül­döttségek elé is. Minden mester­kedés hiábavaló volt, mert a Vi­lágbékekongresszus megtartását és a világ népei harcos békevá­gyának kinyilvánítását nem sike­rült megakadályozni. „4 kés .ittlev keze- de a hang Aehesoné“ A Béke Hívei II. Világkon­gresszusának színhelye eredetileg az angliai Sheffield lett volna Ma már teljes mértékben világos­ság derült arra az aljas, kétszínű szerepre, amelyet AtUee kormá­nya a kongresszussal kapcsolat­ban játszott. A kongresszust be­tiltani nem merte, félve az angol dolgozók haragjától és a nemzet­közi közvéleménytől. Ezért ál­szerit hangú nyilatkozatban han­goztatta, hogy Anglia szabad or­szág, ahol mindenki szabadon nyilváníthatja véleményét. Azóta nyilvánosságra került Attlaenek a külföldi angol követ­ségekhez szeptemberben intézett körlevele, mely világosan megmu­tatja, bogy a kongresszus meg­tartását tervszerűen akadályoz­ták meg. A körlevélben Attlee •siránkozik, hogy „sajnos a brit belügyminisztériumnak nincs tör­vényes jogcíme a kongresszus 'be­tiltására ” Ugyanakkor le is lep­lezi, hogy az angol külpolitika önállósága mennyire csak illúzió, mikor arról ír, hogy az Atlanti Egyezményből folyó kötelezettsé­gek miatt mindent el kell követni a kongresszus megtartásának megakadályozására. Attlee, a „munkáspárti” mi­niszterelnök azonban elszámította magát. A lengyel kormány segít­ségéve! lehetővé vált, hogy a kon­gresszus megtartása ne szen­vedjen késedelmet. Ugyanakkor az angol kormány magatartása világszerte óriási fe’háborodást oúozett és fokozottabban rátere'.te a figyelmet a békomozgalomra. Maguk a jobboldali angol lapok is baklövésnek könyvelik el az engol kormánynak ezt a ballépé­sét. A Béke Hívei Adandó Bizott­sága és az Angol Békevédelmi Bizottságok nyilatkozataiban éle­sen elítélik Attleenek durva bé­keellenes lépéseit. Az egész nem­zetközi sajtó úgy értékelte a bé- kekongresszus megakadályozá­sát, mint annak lelepleződését, hogy az angol kormány fél 'a bé­kemozgalomtól. Crowther tanár, az Angol Békebizottság elnöke sajtóértekezleten kijelentette, hogy az angol kormány szégyen és nevetség tárgyává vált a vi­lág előtt. Silverman munkáspárti és Hinchlngbrooke konzervatív képviselők az angol parlamentben állították pellengérre Ede belügy­minisztert. MacKenna bostoni A nepáli események Míg a béketábor rendíthetett nül küzd a béke megerősítéséért az imperialisták mindent elkövet' nek, hogy a háború csóváját Ko reából átdobják más országok te­rületére is. A kínai néphadsereg tibeti felszabadító harcai az esze­veszett düh üvöltését váltották k az imperialistákból. Amikor az amerikai agressziótól egyre in­kább fenyegetett Kínai népköz- társaság népe tömegesen jelent­kezik a koreai szabadsághösök megsegítésére és önkéntesen ves2 részt a betörő amerikai támadók elleni harcban, az amerikaiak azon mesterkednek, hogy az ENSZ-beli szavazógépük segítsé­gével támadóinak tüntethessék fel a népi Kínát. A 450 milliós hatal­mai kínai népet azonban nem fé- lemliti meg ez agresszorok lár­mája. Szilárdan harcolnak to­vábbra is azért, hogy Ázsiában végleg megszűnjék az imperia­lista agresszió lehetősége. Egyre élesebben fordul szembe Ázsia minden népe az angol-ame­rikai imperializmus törekvéseivel. Az angolszászok, miután Tíbetbő! hiába próbáltak meg bábállamot és Kinaellenes ugródeszkát csi­nálni. most legújabban Nepálban próbálkoznak. Nepál ez az öt és félmillió lakosú ország a Hima­lája déli lejtőjén felcaz.k, Tibet és India között. Az utóbbi napokban Rana miniszterelnök és főpa­rancsnok államcsínyt hajtott végre és a jelenlegi király három­éves unokáját ültette trónra, hogy saját diktatúráját zavarta­lanul alárendelhesse az ameri. kaiaknak. Nepál legnagyobb „el­lenzéki” pártja ugyanis a Nepáli Nemzeti Kongresszus Pártja, mely szembenáil az uralkodó ne­páli arisztokrácia érdekeivel, bi­zonyos mérsékelt reformokat akar végrehajtani és az ország­nak Indiához való csatolását akarja elérni, az utóbbi időben egyre erősödik. Ez ellenkezik az .amerikai imperialisták érdekeivel s ezért hajtotta végre az állam­csínyt a zsoldjukban álló Rana miniszterelnök. A király Indiába menekült és az Indiai Kongresszusi Párt ön­kénteseinek segítségével megindí­totta a harcot a miniszterelnök és a feudális arisztokrácia ellen. Az indiai önkéntes csapatok el­foglaltak több határszéli várost és komolyabb ellenállás nélkül törnek előre Katmandu, Nepál fővárosa Irányába. Nem szabad azt hinni, hogy a Nepáli Nemzeti Kongresszus Pártja a nép érdekeit képviseli. A valóságban a párt a nepáli burzsoázia érdekeit szolgálja és célja csak bizonyos átcsoportosí­tás végrehajtása az uralkodó osztályon belül. Mégis a nepáli nép igazi népi mozgalmát vezető Kommunista Párt antifeudáiis és antiimperiálista egységfront lét­rehozását javasolja, hogy me.g- döntse a Rana-klikk uralmát. A nepáli események is bizonyít­ják, hogy az amerikai imperialis­ták gátíásnélkü’i elnyomó törek­vései egyre szélesebb rétegeket mozgósítanak a nemzeti felszaba­dító harcra Ázsiában.

Next

/
Thumbnails
Contents