Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-24 / 248. szám

IM» OKTOBER 54, KEDD 3 ELSÖPRŐ GYŐZELEM! Nyíregyháza, dolgozói forró lelkesedéssel szavaztak Elsöprő győzelem! Ezekkel a szavakkal lehet a legkifejezőbben fellemezni a vasárnapi lanáctválasz tások ünnepét. Bárhol léptél be a szavazóköizeibe; Nyíregyházán vagy Kisváráén, Felsősimán vagy Tisza- lökön, mindenütt ennek a diadalnak érzése fcrgolt el. A díszt öltött falak, háztetők, utcák. c virágos ablakok, az emberek szavai mind-mind ezt sugározták: e nép hatalmas, a nép egységes! Voltak régen is ünne­pek“ a megyében. Az Eszterházyak, a Dessewffyek, Gencsyek, And- rássyak. IZá layak ünnepeltek egym ást s ugyanakkor a nép szenvedett, nyomorgóit. Ünnep volt az talán Nyíregyháza számára, amikor ko­lera és ínség pusztítatta és egykorú írások szerint gyökéren tengette éle­tét a nép?! Vagy amikor munkásokat gyilkoltattak. kínoztattak Bencs is Szchcr, fasiszta polgármesterek? Vagy, amikor Nyírturán csendőrök­kel lövetett a nép közé a főszolgabí ró?! Igaz. voltak választások... cl lolgozök néhánya, akiknek volt eh hez ,.joguk“ választhattak Nánássy is Kállvy között. Egyik kutya, a másik... még nagyobb kutya! Szavaz­tatott-e a nép ekkoriban Koczka János kőművesre. Suszta Sándomé tarasztasszonyra, Bogdán József ifjúmunkásra? Most ilyen emberekre szavaztunk! Sztahanovistákra, jó gazdákra• élkes békeharcosokra. A nép fiaira. Akiknek mindegyike elmondhatja 3etőfi szavat, amelyet a nagy költő választási ,,programbeszédjében“ ntézett választóihoz; „Én szerszámnak ajánlom magamat a ti kezetek­><?, semmi másnak.“ Honnan a győzelmes nap mind ént elsöprő lelkesedése?! örült, ne- vetett « nép! A Szovjet Hősöktől ka pott szabadság öröme, a jelen bol- iogsúga, a jövő fényessége lángolt az arcokon, a szívekben s úgy tört :d az éljenek megszakíthatatlan sora: „Éljen a Szovjetuniói Éljen Rá­kosi elvtárs!" A körzetek előtt a fin tolok szájáról hangzott messze az hiek torkaruhás lányok és fiúk táncoltak, ajándékozlak virágokat a tokár dús szavazóknak, örült a nép. Az egyik nyíregyházi népnevelő V» beszé't az új bérházak lakóinak: „Gyönyörűség nézni a két házat. O'yan, mi nt egy palota, virágos erk élyeivel!" Egy 85 éves né ni! te a n.krofon elé állott és szavakban is szavazott: „Kérek minden becsületes rmbert. hogy szavazzanak a békére!“ Könnyes volt a szeme a mégha- iottságíól. De ez az öröm egy pillanatra sem feledtette el népünkkel, hogy minden egyes nemzetiszín szegélyű szavazólap fegyver az életért vívott v kőzetben. Ezren és ezren vették elő a Szabad Nép vasárnapi képes meVcHetét. Hároméves néger gyermek rémült tekintete néz a joha­rimburgi „néger tábor‘ drótkerítése mögül, vértől borított néger polgárt Éheseinek a fasiszta amerikai gyük osok. az egyik holland gyarmaton rettenetes élő csontváz, — egy anya várja a gyermeke holttestét elszál­lító hatottaskocsit, az egyik nyugat néme országi gyár kapuján tábla kiált az olvasó felé: ,.A gyári Jesze relések elvették kenyeremet — nem maradt számomra más, mint a ha Iái !“ Koreában embertelen véreng­zéssel gyilkolnak ezreket- és ezreket a „Félelem völgyében“. Nekünk meg kell mentenünk ezeket az embereket! Ártatlan asszo-. nyakat és é’r.i akaró kicsiny gyerm ekeket! Harcolni kell az életért! Bennünket is veszélyeztetnek a háború vadállatai, a trvmanista véres- vutncsú tigrisek! Számozzunk a békére! A nyíregyházi VI. számú iskola kapuján ilyen tábla üzent a szülőknek; ,.Harcolj gyermeked jövő­jéért!“ Szavaztunk a békére! Egy embe rként szilárdítottuk meg azt a vc’g•! tábort. amelynek tagja minden nép és amelynek vezére Sztálin! ,-Drága, kedies ember..." — mondta a 65 éves Szabó Mária, a nyir- ‘yj'.ázi 13. számú körzetben $ képéí a kezépen szorongatta szavazás közben... Szavaztunk a népek leg yőzhetétteh mozgalmára, az életért íó'yi küzdelemre! Szavaz'únk a béke országira, a Szovjetunióra, Sztá- lmrc! Szavaztunk a békefront legnagyobb magyar Vezetőjére, Rákosi elvtársra s a r.ép egységét kovácsoló Pártra! így győzedelmeskedett a Népfront október 22-én, minden város, falu és tanya történelmének egyik legregyogóbb napján! SZOMBAT ESTE az V. számú iskola úttörőinek világ;” — s az eltipegö Csontos­én: kkara, akik harsányan zúgjak: , néni meghatott, an simogatja meg „Kinyílt előttem a világ, a nagy' az egyik kicsi úttörőt. ELEGET TESZNEK HAZAFIAS KÖTELESSÉGÜKNEK A 8. SZ. KÖRZET SZAVAZÓI IS. Alsópúzsitt sznva/óköpzel Erre vannak a város utolsó házai, idáig nyúlnak a nyíregy­házi . »Vörös Csillag« termelő­csoport földjei, amelyekben már zöldül az őszi vetés. Alig van még hót óra, az ünneplő város őszi reggel fényében fürdik. Ide­látszó házai felől enyhe szél fúj, végigborzolja a zöldülő jövő- eszfendei kenyeret. A csoport­tagok ezzel szavaztak már egy­szer a békére, a haza gazdago­dására: tanácsválasztás előtt pár nappal elvetettek mindent, ahogy vállalták az ünnep tiszte­letére. Most ismét szavazni jöt­tek. A körzet első szavazói, ifi. Takács László és felesége, meg Karasz József dolgozó parasztok, a csoport tagjai- Azt mondják; >A Népfrontra szavazunk, tanácsainkra, hogy nemcsak a mi termelőcsoporiunk, ha­nem egész dolgozó paraszti Ságunk, egész népünk a bol­dog fövő felé haladhasson tovább. Mióta a csoportban dolgozunk, gondtalan vidám az életünk. A Párt álla­munk mindenben segít és jól dolgozunk. Most, hogy tanácsaink lesznek. hogy még inkább maga a nép fog­ja intézni sorsát, hazánkbrn még gyorsabban log menni az építő munka, még gyor­sabban fog javulni életünk.» Ünnepel a Dimitrov-iilea Fáklyafényben úszik a város. Vállalatok, közületek dolgozói ha­talmas tömött sorokban vonulnak a város utcáin, éltetik a tanácso­kat, a Népfrontot, jelszavuk: „Békét akarunk, a Népfrontra szavazunk !” Még talán soha nem volt ilyen a város ! Mindenütt hangszórók hirdetik a nép várható győzelmét. Már napokkal ezelőtt megkez­dődött az előkészület, üzemek munkásai, közü'etek dolgozói, iskolák diákjai készültek nagy lelkesedéssel a dekorációkkal. A kis úttörő pajtások már előre megbeszélték, hogy mindenki a saját körzetében fog dísziteni, így is történt. A dekorációs előkészületek szombaton este érték el tetőpont­jukat. Villanyfényben úszott a »'á- ros, a kirakatokat Lenin, Sztálin és Rákosi elvársak képei díszí­tették. Mindenütt felhívás: ,,A mi üzemünkben minden dolgozó a Népfrontra szavaz ! Szavazz e is a Népfrontra !” Ezernyi lobogó tűzhöz hasonló­an fénylenek a fáklyák, lampio­nok. Énekszótól hangosak a leg­eldugottabb utcák is. Nyíregyhá­za népének hatalmas, harcos bé- keakarata jut kifejezésre szom­bat este. MEGKEZDŐDÖTT A SZAVAZAS A zenés ébresztő után, hét óra előtt pár perccel már kettes so­rokban álltak a szavazók a 26-os szavazókörzet előtt. Kazár Pál a Textilnagykereskedelmi Válla­lat népnevelője énekszóval vezet­te fel csoportját. Minden körzetnek megvan az élszavazója. Itt elsőnek szavazott Oláh Sándor, majd 7,elei Margit lépett a szavazófülkébe és így ment ez tovább. A kommunisták példát mutattak. Kocsány elvtárs és felesége, majd Bodogán elv­társ szavazott feleségével. Tóth elvtárs is kommunista és az elsők között adta szavazatát a Nép­frontra. Tóth Antal, a Magasépítési Vál­lalat dolgozója büszkén hajtogat­ta össze szavazólapját: „Én is a Népfrontra adom szavazatom, mert ez a békét erősíti — ötéves tervünk megvalósítását jelenti!” A 28. KÖRZET ELSŐ SZAVAZÓJA NAGY LAJOS ÉLMUNKAS A nyíregyházi negyedik és har. madik kerület is ünnepel. Reggel hétkor még köd ül a város fe­lett, de az ötemeletes dohányfer­mentáló büszke épületei, a ragyo gó új állomás oszlopos csarnokai áttörik a szürkeséget és hirdetik a nép alkotó munkájának diada­lát. A két kerület lakói mélyen szívükbe zárták már ezeket az épületeket. Ezt bizonyítják be szavazataikkal is. Még meg sem kezdődött a szavazás, de a 28-as körzet előtt, a pedagógiai gimná­ziumban már ünnepélyes hosszú sor áll. jf tinneplőruhába öltöztek a dol­gozók. i Valamennyien elsőnek akarják le­adni szavazatukat a ^épfrontra. A boldog első. Nagy /Lajos _ postás élmunkás, aki lányával lép oda elsőnek a szavazóurna elé s dob­ja be borítékját: milliók békeaka­ratának, lelkesedésének okmá­nyát ! A következő a Mosonyi- család: apa és lánya. Mosonyi elv­társ a pályafenntartásnál dolgo­zik s nem egy újítással bizonyítót, ta be, hogy a terv végrehajtásán küzd. ívfost szavazatával is bi­zonyságát adja ennek — amint mondja: A Népfrontra szavaztam! S mint az emberek, úgy az ut­cák is ünneplő ruhát öltöttek. A Széchenyi utcát Nyíregy­háza virágos utcájának neve­zik, de most százszor inkább lehet ezt a nevet adni a zász­lós, feldíszített óinak. A VI. számú Iskola vasrácsos ka­puján felirat hívja szavazni az anyákat és apákat: „Harcolj gyermeked jövőjéért !” A felirat felett fehér békegalamb tárja szét szárnyait. A Magasépítési Válla­lat udvarán virágos autókra tar­ka ruhába öltözött ifjúmunkások szállnak fel. A tánccsoport indul ki falura. ÚJÍTÁSSAL ünneplem A TANACSVALASZTAS NAPJÁT Az T. számú iskola szavazóhe- lyiségében Martinovszky elvtárs, a dohányfermentáló építőinek ,,újí­tóidra,lya” lép az urna ele. Jól ismeri a választási elnököt, tré­fásan megkérdi: , — Azt is ráírhatom a sza­vazólapra, hogy újítással ün­neplem a tanácsválasztási ? S aztán nagy örömében gyor­san elmeséli a körülállóknak, hogy kötéldarut szerkesztenek Semsey mérnökkel s így nem kell majd az anyagszállításhoz lift. Gyorsabban és biztosabban, háromszorannyi anyagot húznak fel akár az ötödik emeletre is a daruval ! __így lesz erős a nép hatalma — mondja végül. A szavazókörzet előtt éppen akkor megy el a vasgyárutcai két új bérház minden lakója. Csoport­ban énekelve, zászlókkal vonul­nak a Szabolcs utcai kö-zetükbe, hogy megköszönjék az új lakáso­kat. Oszonics elvtársnö, a két ház népnevelője még útközben is ma­gyaráz: __Gyönyörűség nézni a két há­zat. Olyan, mint egy palota, vi­rágos erkélyeivel Ilyenben lak­nak most a dolgozók és még sokezer hasonlót építünk az öt­éves tervben. A szabolcsutcai szavazöhelyi- ségben, ahol diszruhás úttörők áhának őrséget reggel nyolc óra előtt néhány perccel már 180-an leszavaztak. BOLDOGAN AKAROK TOVÁBB IS ÉLNI —.- ezeket a szavakat mondotta Tóth Piroska, amikor a lány­gimnáziumban lévő szavazókör­zetben leszavazott. Tóth Piroska tiszalöki szegény, paraszt lánya s most a pénzügy­őrök szép egyenruháját viseli. A nép hatalma egyenjogúságot adott a nőknek 3 ennek gyümölcse az, hogy Tóth Piroska is boldogan élhet. Megható jelenetnek voltak ta­núi azok a szavazók, akik a Dó­zsa úti MSZT székházban adták le szavazatukat a Népfrontra. Itt gyönyörű vörös szőnyegek vezet­nek az urnához, s a termet ba­bérfák díszítik. Az urna felett Sztálin és Rákosi elvtárs kép» a falon. Itt szavazott Csontos-néni is, Jókai utca 1. szám alatti la­kos. 85 éves már, de reggel első dolga volt a szavazás. Szavazás után odalép a teremben levő mik­rofonhoz és könnyes szemekkel ezeket üzeni a dolgozóknak: — Én 85 éves vagyok, de mindent megteszek a békéért. Azért szavaztam a Népfront­ra, mert békét akarok. Kérek minden becsületes embert, hogy hasonlóképpen szavaz­zanak ezen a szép ünnepen. I A mikrofon mellett felcsendült Különös érzés fogja el az embert, amikor a választás ünnepnapjának reggelén vé­gigjön a nyíregyházi Dimit­rov utcán. Ismerős ez az ér zés, olyankor fogja el az em­bert mindig, amikor nagyon örül valaminek. Sokan, száz és százezer ember örült így október 22-én a nép hatalmas győzelmének. Hosszéi a Dimitrov utca talán a város leghosszabb utcája. Ha ünnepek voltak eddig, a sárgakeramitos út két oldalán sok vörös és nem- zetiszínű zászlót lengetett a szél. De ilyen ünnepi ruhát még soha nem öltöttek a há­zak. Egyetlen egy sem volt a Dimitrov utcában, amelynek ablakaiban ne lettek volna kis zászlócskák, virág füzérek ezüstpapírba vont cserepes muskátlik s ha kézzel írt kis rajzlapokon is, de minden ház utcára néző ablakában ott volt: „Mindnyájan a Nép­frontra szazunk ! Szavazz te is a Népfrontra ! Éljen a Ta­nács!“— Aztán később, nyolc óra előtt pár perccel, egymás után változtak meg a kis Tel'- iratok : „Mindnyájan a Nép­frontra. szavaztunk ! Éljenek megválasztott tanácsaink! ‘ Ekkor eszébe jutnak az em­bernek azok a napok, amelye­ken, közel hat eszte,ndeje be-. dübörögtek itt a Szovjet Hő­sök győztes tankjai. Akkor még Debreceni-utcának hív­ták az utcát, sárga keramitja a népnyúzó polgármester tol- vajságokról kiabált végében a proletárnegyed házaiban vár­ták a szabadságot olyan em­berek, akiknek egész életük­ben nem jutott más .addig, mint a keserves nyomorúság« Lám. A szabadság el jött, s mi így élünk szabadságunkkal Nézzétek meg szovjet elv­társak, ti. akik erre jötte­tek hat esztendeje, a Dimit­rov utca lakói már új diadalt ünnepelnek. A nép megszi­lárdult, legyőzhetetlen hatal­mát ünnepük boldogan, haí esztendő inunk asikereinels örülnek, szavuk egyszerre ki­ált a házak ablakainak fel­iratából : „Éljen a tanács Ü1

Next

/
Thumbnails
Contents