Nyirségi Néplap, 1949. december (6. évfolyam, 279-303. szám)
1949-12-08 / 285. szám
,/Uzmjdk az út'izáqq tűdéibe MINÉL HAMARABB TEGYÉK. TÖRVÉNNYÉ A TERVÉT" A termelőszövetkezeti osztályon kattog az írógép: „ ... sertéstörzstenyészetet fiatal laskodi térin előcsoportunknalt ..— diktálja Vincze elvtárs. Zakor András, a laskodi termelőcsoport elnöke felnéz a karosszékböl. Széles, csontos arca örömtől sugárzik. Bólint, aztán olvas tovább. Keresztberakott csizmái fölött újság fekszik a térdén. Ceruzát kotor elő a zsebéből, karikát rajzol a huszonhatos és a paragrafusjel köré; megjelöli az ötéves terv törvényjavaslatának 26. törvénycikkét. „A mezőgazdaság gépesítését elsősorban a gépállomások számának növelésével és a meglévők továbbfejlesztésével kell biztosítani ...” — húz ismét vonalat a sorok alá. — Ez, elvtárs — fordul felém — ez nekünk az egyik legfontosabb. Aztán elgondolkodik. Többet terem majd földünk — Baksa Jóska, meg idős Eles, de minden tag sokat tudna beszélni arról — folytatja — hogy mennyit küszködtek a föld megmunkálásával. Ifjú Baksának csak két holdja volt, tehenet úgy kellett kérni a szántáshoz. Es ki adott volna? Akinek egy volt, vagy kettő, az kellett a maga földjére. A kuláknak volt több, az adott. De nem szívességből! Jó magas fizettségért! Legyint. — Olyan is volt a tétlennel szántás. Kapircolás. Mit sem hozott utána a föld. De az uzsorát kellett fizetni a kulákigá- ért ... — Most .az ősszel szántott nekünk először a traktor, hogy harmincegyen megalakítottuk Las- kodon a termelőcsoportot. Két gép is jött ki a nyírmadai gépállomásról. Nagyon szép munkát végeztek a traktorosok. Most lát- i benne, hogy egyre többet terem tűk csak, milyen hatalmas segít- j majd a földünk a jó megművelés ség a gép. Es biztosak vagyunk | után. — Mennyit változott az élet — neveti el magát rövid hallgatás után. — Es változtunk mi magunk is. Megcsináltuk a csoportot, korszerű gépeket, új módszert használunk, mindennel szakítottunk, ami régi. A nyomorúsággal, a kuláknak való kiszolgáltatottságunkkal, az ósdi módszereinkkel. Uj útra tértünk. És 'u fog előresegíteni az ötéves ,.rv ... Kezével végigsímít az újság hasábjain, mintha a terv alkotta új gyárakat, új gépeket simogatná. — Mindnyájan olvastuk a terv- javaslatot, magaun sokszor átolvastam, jegyezgettem belőle. Nem is tudom elmondani, milyen öröm fogott el, mikor a paragrafusok mögött láttam falvainkban az új A mi gyönyörű ötéves tervünk gépeket, ma dal gépállomásunkon is az arató-cséplőt, a vontatókat, amik a sok műtrágyát hozzák, a jó vetőmagot, az öntözömüveket, az erdővel kötött futóhomokot, virágzó termelőszövetkezeteinket, a mi gyönyörű ötéves tervünk nagyszerű eredményeit. — Nézze csak.., itt... „Mindenekelőtt fejleszteni kell az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek állatállományát...” — mondja a törvényjavaslat. — Most fogjuk megkapni az első sertéstörzstenyészetünket. Építünk fiaztatót, modern istállóépületeket, hizlaldát. Most lesz a kiindulás. És kezdeti lépéseinket segíti majd egyre előbbre az ötéves terv, a nép államának segítsége az építkezéseinkhez... Gazdag hazánk megteremtésének terve — írja meg, elvtárs — keresi egy kicsit a szavakat Zakor András, hogy szépen fogalmazzon csoportja nevében — írja meg, hogy mi örömmel szavazzuk meg ezt... ezt a törvényjavaslatot. Üzenjük az országgyűlésbe, hogy minél hamarabb tegyék törvénnyé az ötéves tervet: jómódú, gazdag hazánk megteremtésének tervét! — És üzenjük azt is, hogy min den erőnkkel résztveszünk a megvalósításában. Földjeink bő termést hoznak majd. Ehhez pedig — tudjuk — az ipari munkások segítenek hozzá: a gépekkel, a műtrágyával és a küldött sok segítséggel. Ml pedig földjeink bő termését küldjük el nekik ... Kivédünk minden támadást — Megvalósítjuk a tervet — áll fel Zakor András. Szavai keményen hullanak — és megvédjük az olyan ellenségtől, mint Szabó Károly is és kuláktársai. — Tudja, miben törte a fejét? Hogy ideadja nekünk bérletbe ötven hold földjét. Jött szincs-má- zoskodni. Csak átláttunk a szitán! Mi dolgozzunK, ő meg éljen a ml munkánkból — ezt akartai. Közben suttogni a- csoportban, hogy igy-úgy, hagyjátok a fenébe ezt a közösködést. Hát nem! Elég volt eddig! A boldogulásunk ellen nem engedünk tenni senkinek. Nem engedünk a kulákoknak és azoknak, akik távolról fegyverrel fenyegetnek. Erősek vagyunk és az ötéves tervvel még erősebbek leszünk. Kivédünk minden támadást és haladunk tovább előre, ahogy a Párt és szeretett Rákosi elvtársunk vezet. Azok, akiknek köszönhetjük ötéves tervünket is... „Élien soká Sztálin elvtárs és vezesse diadalra a benne bízó óongozok millióit“ ifjak a kaliiianhiuii do»o?.6k Ötéves tervünk alapja a nehézipar A Magyar Dolgozók Pártja nyíregyházi szervezetének városi faliújságján négy színes, kézzel festett emléklap díszeleg, hirdetve azt a :orró szeretetet, amely Kálmánháza dolgozó parasztjait, asszonyait, fiaSztálin elvtárs dolgozta ki Lenin útmutatásai szerint a szocialista iparosítás alaptételeit és rámutatott arra, hogy: „a szocialista iparosítás lényege nem egyszerűen az ipar növekedésében áll, hanem a nehézipar és mindenekelőtt a nehézipar magjának, a gépiparnak kifejlesztésében, mert csak a nehézipar és saját gépipar megteremtése biztosítja a szocializmus anyagi alapját és hozza a szocializmus országát a kapitalista világgal szemben független helyzetbe”. Mi a nagy Szovjetúnió tapasztalataira, a sztálini ötéves tervek tapasztalataira támaszkodva, — Sztálin elvtárs bölcs tanítószavára hallgatva, építjük hazánkban a szocializmust s mindez hatalmas előnyt jelent számunkra. Ennek köszönhetjük azt, hogy Pártunk vezetésével alig öt esztendő elteltével a háború rémséges pusztítása után hozzáfoghatunk népgazdaságunk újjáalakításához, — nagyszerű ötéves tervünk végrehajtásához. Ezért figyelmezünk mi híven Sztálin elvtárs tanító szavaira és ezért szögezi le ötéves tervünk törvényjavaslata már az első fejezet első szakaszában: „Az ötéves népgazdasági tervnek a következő főfeladatokat kell megvalósítania: Magyaror. szág iparosításának meggyorsítását, elsősorban a nehéz- és gépipar fejlesztését, mert ez a köny- nyűipar fejlesztésének, a mező’ gazdaság gépesítésének és szocia. lista átszervezésének, a közlekedés korszerűsítésének feltétele. Ez a döntő belső feltétele népünk további gazdasági és kulturális fölemelkedésének is, népi államunk és nemzeti függetlenségünk megszilárdításának és biztosításának, a szocializmus építésének hazánkban.” Ez nyilvánvalóan helyes. Hiszen hogyan érhetnénk el nagyobb terméshozamot, ha nincsenek traktoraink, kombájnjaink, mezőgazdasági gépeink? Hogyan gyárthatnánk több cipőt, ruhát, élelmet, ha nem növekednének gépeink száma, nem erősödne nehéziparunk ? Hogyan lehetnének ezek nélkül függetlenek a kapitalista világgal szemben? Nagyon jól emlékezünk azokra a nehézipari gépekre, amelyeket Angliában és Amerikában rendeltünk s ezeket a gépeket hiányosan, elrontva szállították számunkra, — hogy kárt okozzanak dolgozó népünknek. Most majd mi, magunk gyártunk magunknak jó gépeket, mi, magunk öntünk magunknak jó vasat, a nagy szovjet nép és a testvéri népi demokráciák támogatásával. Mit jelentenek ezek számokra lefordítva? Azt, hogy az iparba 21.3 milliárd forintot ruházunk és ebből 18.3 milliárd forintot juttatunk a nehézipar különféle ágaiba. Sztálin elvtárs tanításainak szavai csengenek emö- gött a számok mögött is: „Az 1954-es évben az 1949. évi termeléshez képest a különböző szerszámgépek termelésének értékét 185 millió forintról 610 millió forintra ... kell emelni.” És ezeket a szavakat öntjük vasba, téglába a borsodi iparvidék új nemes- aeélmüveinek, új vagonkerékpár- gyárának, a dunai új híd- és vas- szerkezet-gyámak felépítésével, és nem utolsósorban a kisvár- dai Vulkán vasöntöde korszerűsítésével, további kibővítésével. így épül majd az országban 263 új ipari üzem, így lesz Debrecen és Nyíregyháza iparosodó város, így váltja valóra ötéves tervünk a dolgozók sokévtizedes vágyát, így hasítja majd a barázdát 3000 traktor helyett 19,500. Szikes és homokos parasztgömyesztő földek válnak viruló termékeny területté — így lesz népünk egészségesebb, így fogyaszt 25 százalékkal több cukrot, 28.1 százalékkal több tejterméket, 36%-kal több húst. Bölcsődék és szülőotthonok százai épülnek ott, ahol régen szapora volt a csecsemőhalál. — Munkás és parasztfiúk, leányok százezrei rohamozzák majd a tudomány várát, kultúrpaloták, házak emelkednek üzemekben és ott, ahol eddig legfeljebb omladozó csárda és kútgém szomorko- dott. így váltják valóra Sztálin elvtárs tanítását a magyar kommunisták és így teremt a dolgozó nép magának, boldog szocialista hazát. Franciaországban nő a drágaság A disznózsír 28, a vaj 14, a főzelék 20 százalékkal drágult Aranyszínű kalászok koszorúja fogja körül a gondos írást, amelyre vörös csülag veti fényét. Az írás arról szól, hogy a kálmánházi kommunisták Sztálin elvtárs hetvenedik születésnapjára alaposan át-, tanulmányozzák Sztálin önéletráj- zát, megismerik a világ első embere életét, munkásságát, „amely alapvetően kihatott a szocialista Szovjetúnió megszületésére, a fasizmus leverésére, hazánk felszabadítására és újjáépítésére, a világ dolgozóinak a szabadságért és békéért folyó sikeres harcaira, életünk szebbé, boldogabbá tételére“. — És megismertetjük életét, munkásságát minden kálmánházi dolgozóval — szögezik le egyik agitációs programpontjukat. Majd megírják a kálmánházi dolgozó parasztok valamennyien, milyen munkák végzésével teszik széppé, emlékezetessé december huszonegyedikét. Munka- felajánlásaik közül a mélyszántást három héttel a határidő előtt teljesítették is. A nagy napig megerősítik szövetkezetüket, előkészítik falujuk virágzó életének megvalósulását. — Éljen soká Sztálin elvtárs és «.-oM^sse diadalra a benne bízó dolA francia ipari termelés erősen hanyatló irányzatot mutat. Ezzel szemben október hónapban jelentősen emelkedtek az árak, különösen az élelmezési cikkeké. A dizsnózsír ára 28.1, a tojásé 6.3, a főzelékeké 20.7, a vajé 14.1, a só ára pedig 12 százalékkal emelkedett. Drágább lett a szén és a cipő is. Az Humanité vezércikke megállapítja, hogy a kormánj újabb áremelései még nehezebbé teszik a dolgozók megélhetését. Nem csoda tehát ha éhpolitikával szemben nap- ról-napra erősödik a dolgozók az elégedetlen kisemberek ösz- szefogása. gozók millióit — fejeződik be az első emléklap szövege. A nők A másodikon munkás és paraszt- asszony áll kalapáccsal és búza- kaiásszal, mögöttük vörösen tün- flöklik az ötágú csillag. — Éljen Sztálin és őrizze meg a‘ békét a benne bízó anyák és asz-' szonyok számára! — írjál, a kálmánházi dolgozók üzenetükben, [ majd elsorolják, hogyan készülnek Sztálin, elvtárs születésnapjára. — Sajátkészítésű játékokkal ajándékozzuk meg gyermekeinket Sztálin elvtárs nevében... Segítünk berendezni a Szakolyban m:s. megnyíló megyei szeretetotthont... Ar. üllőről» sem isi a ralinak e< Az úttörők és pedagógusok emléklapján két úttörő áll színes virágok között. — Űttörőotthcnt építünk az ünnepig __tanítási és tanulási versenyünk kiváló eredményeit ajánl juk. — Facsemetéket ültetünk el a községben, széppé tesszük az utcákat — íriák vörösselvem lobogók keretében Sztálin képe alatt a kálmánházi községháza dolgozói. Szépek, meleg szeretettel készültek az emléklapok, amike1 büszkén fognak majd őrizni a kálmánhá- ziak. A négy festett, teleírt papír bizonyíték is. Bizonyítja azt, hogy Kálmánháza dolgozó parasztjai nein a falusi osztályellenség, a falusi reakció bázisai többé — mint voltak azelőtt. Az építő munka, az ellenség elleni harc edzett katonái lettek, a Párt mögé zárkóztak, egy- től-egyig és haladnak előre a fel- emelkedés útján. ÉLMUNKÁSOK Önmagukról ! Az Ogonyek szerkesztőségébe százával érkeznek levelek a szovjet dolgozóktól. Az egyszerű levelekben nemcsak egyesek — milliók érzése, gondolkodása nyilatkozik meg. Az építőmunkás, aki 200 évre akar építeni; tudós és kolhozparaszt, akik átalakítják a természetet és rekordtermést adnak; szövőnő, aki fel akarja öltöztetni az egész népet; a vasmunkás, aki puha v'_ ként alakítja az acélt: — mindannyian a párt vezetése alatt és megihletődve a szocialista társadalom vezérének, Sztálinak bölcseségétől, beszélnek. írnak, cselekszenek. Miért nem nyitnak új péiizlarafiitakot az állomáson *i Munkahelyünkre a reggeü na ;hoz járunk. Nem egyszer láttuk, hogy a rtggeli órákban úgy 5 mint 8 órakor az utasok' hosszú sorfalat állnak a jegypénztár előtt. Mindenki siet, hogy le ne késre vonatját, ezért tolakodás keletkezik. Sok utas le is marad, mert csak egy pénztárabiakon át adnak ki jegyet. Kérdezzük: Miért nem lehet forgalmasabb órákban, mikor egyszere több vonul indul, több pénztárban is jegyet kiadni? Általában és különösen a heti vásárok alkalmával az utasok töme- g_ meghatványozódik, van olyan nap, szerdán vagy szombaton, hogy többezer utas torlódik össze az állomáson. Nem jobb a. helyzet, a kijáratoknál sem. Az állomásnak egyetlen kijárata van, ahol ‘minden utas köteles vonatjegyét leadni, mindenkinek sietős a dolga, senki sem akar várni és ezért ott is nagy a tolongás. Mindkét torlódás kitűnő alkalom arra, hogy’’ zzebtolvaiok lepjék el vo-, a várótermeket és sok dolgozó ij csak akkor vette észre, hegj az illetékesek figyelmét felhívna vizsgálják ki az esetet és lehetőleg .segítsenek az utazókon, hogy ne kelljen lekésni a vonatot és ne legyenek kiszolgáltatva a zsebtolvajoknak. Vidékre járó dolgozók. * A MÁV állomásfőnökség közölte velünk, hogy a jelentéseket bekérve átvizsgálja a reggeli utazók számát és indokolt nagy forgalom esetén a közlekedésügyi miniszté. riumtól engedélyt kér egy újabb pénztáros felvételére, hogy a forgalmasabb napokon és órákban több pénztár álljon, rendelkezésük, re. A Mjáratnál szükség vom a jegyek összeszedésére, hogy felülvizsgálják őket, hogy . nenj hasa. nálnak-e hamisított jegyet az utazásra, de ígéretet kaptunk arra is, hogy a nagy torlódás elkerülésére, a forgalmasabb időben egy szükség-kijárat fog az utazók rendelkezésére állni. , O s ö ,3cR 3, CSÜTÖRTÖK táljait, valamennyi dolgozóját Sztálinhoz fűzi; hirdetve azt a leikes munkaakarást, amellyel Sztálin elvtárs tanításai, a Párt útmutatásai nyomán diadalra viszik a szocializmus építésének ügyét. A áom ii.uuitilttk
