Nyirségi Néplap, 1949. december (6. évfolyam, 279-303. szám)
1949-12-08 / 285. szám
4 1949 DECEMBER 8, CSÜTÖRTÖK „Ez az igazi költő, ki a nép ajkára hullajtja keblének mennyei mannáját' Petőfi, Ády, József Attila népe tanácskozik az íróval Bűdszentmihályon A szomjas, tikkiadit emberek arcán ragyog ilyen öröm ég boldogság, amikor megpillantják a tisz- tavizü patakot! Talán alig volt dolgozó, aki ezen az estén otthon maradt volna. Itt vannak az Atka. lo-ida munkásai, a büdsssen'tmihá- iyiaík és a környékből tizenhat tanya népe jött el. Szorgalmatosa tanya, József háza, Forgácshát, Kincses, Kashalom parasztjai beszélgetni' akarnak az íróval a könyvekről. Van mit elmondani, hiszen sok-sok évszázadnak kellett eltelnie addig, amíg Sztálin és Rákosi elvtársak képével díszített teremben tanácskozásra jöhetett össze a nép és az író. Nagy dolog ez! Ady és József Attila „osztályharcba. vasba öltözött1' büdszemlmlhályí munkásai és Dó. zsa ksatoalmi kaszásai találkoztak Ady és József Attila utódaival. Meggyaaaai László ifjúmunkás azt mondta, hogy régen csodabogárnak tartották az írót, olyan embernek, ki másként szól, másként beszél — most pedig szívük meleg szeretetével köszönthetik névnapja előestéjén Gyárfás Miklós „íróelvtáraat" Büdszeatmihá- lyon. A lócán ülő emberek fejei előre- btajcltak s még a pipáról is elfeledkeztek. — A múlt az igazság ellen harcolt. Ady Endre és József Attila ellen — beszél Gyárfás Miklós és Borbély Gábor szövetkezeti paraszt bólint. — Ellenünk beszélt a múlt. keresztekkel. Elés Béla könyve már az igazságról ír. Talán sokan mégis csodának hiszik a szovjet katonák hősiességét, de mi már tudjuk, hogy ez nem csoda — hanem a szocialista hazaszeretet, a szocialista haza fiainak erkölcsi magasaibbrendüsége. Bolega János erősen elhatározta, hogy temutai fog. — Emlékszem azokra az idők, re, amikor odamentem az urasághoz kérésemmel. Ezt mondta: „Megbolondultál János? Elég ha kapálni tudsz.“ Most nem így van, alkalmam van tanulni és ki is használom. — Versenyezni fogunk a könyv- olvasásban — Ígérte Sz. Nagy Lajos. — Mert a tudás hatalom! — fejezte be Gulyás Antal munkás. így végződött az első tanácskozás, az első találkozás. Ez erőt adott az írónak, a nép szívébezárta íróit és a végén előjöt tek az emberek, tanyasi parasztok, munkások kérésükkel: Jöjjön el hozzánk Illés Béta, a többi író is, hozzanak magukkal könyveket, mert olvasni akarunk, tanulni akarunk. A TERMELÉS ÚJÍTÓINAK TAPASZTALATAIT ÁT KELL ADNI MINDEN DOLGOZÓNAK Jovszojev a kujbisevi Városi Pártbizottság titkára cikkében elmondja, hogy a körzetben a szocialista munkaversenyek óriási mértékben fellendítették a népgazdaság előrehaladását. A gyárakban különösen a Komszomol szervezetek segítették a pártot a szocialista versenyek megszervezésében. A városban számos kiváló munkás értékes újításokat vezetett be és most a legfontosabb feladat, hogy ezen újításokat minél szélesebb tömegekben terjesszék. A munkások nagy lelkesedéssel csatlakoztak a moszkvai gyárak kezdeményezéséhez, mely, az alapberendezések tökéletesebb kihasználását célozza. Munkáslevelezőink írják: TERV NÉLKÜL NINCS ELET ,,Az újság hasábjain keresztül akarom elmondani azt a nagy örömömet és büszkeségemet, amely eltöltött az ötéves terv törvényjavaslatának az olvasásakor. Ma, amikor már az üzletek tömve vannak mindenféle áruval, világosan és tisztán látják a dolgozók, hogy a munkásfiatalom, a hároméves terv igen nagy mértékben emelte életszínvonalunkat. A dolgozó nép hatalmának megszilárdulásával, politikai győzelmeinkkel gazdaságilag is megerősödtünk, eltüntettük a háború nyomait. A Szovjetunió útmutatásai szerint a Párt és a ml Rákosi elvtársunk vezetésével egyre boldogabb ebben az országban a nép. Bebizonyosodott az is, hogy tervgazdálkodás nélkül, a dolgozó nép szocialista tervgazdálkodása nélkül kínlódás az élet. Terv nélkül nincs élet. Látjuk ezt a Marshall-országok nyomorából, egyre növekvő munkanélküliségéből, szegénységéből. Mi pedig a hároméves terv befejezése után hozzáfoghatunk ötéves tervünk megvalósításához. Nekünk kell ez a terv, mint a mindennapi kenyér és ezért a tervért harcolni fogunk. Tanulunk és éberek leszünk. Nyitott szemmel figyelünk a Szovjetúniá útmutatásaira s ez alkalommal még forróbb szeretettel fordulunk Sztálin elvtárs felé. Kádár Mihály nyíregyházi dohánybeváltó.” <»“• 'S» If Homicskó B"ris ieÄbblS'lmÄ Já”s"é ’ dohánybeváltóból: „Amikor az ötéves terv törvényjavaslatát olvastam, akkor nem» csak az jutott az eszembe, hogy öt esztendő alatt soha nem látott mértékben emelkedik életszínvonalunk, hogy minden család számára bőségesebben jut eleiem, ruha, hanem arra is gondoltam, hogy ötéves tervünk még erősebbé teszi a béke táborát. A hároméves terv megvalósításakor is a békéért harcolunk és méginkább kivesszük részünket a békéért vívott küzdelemben ötéves tervünk megvalósításakor. Én biztos vagyok abban, hogy az országgyűléssel együtt minden dolgozó asszony egyakaratú lelkesedéssel szavazza meg a tervet, minden dolgozó asszony legjobb tudása szerint járul hozzá a terv megvalósításához, mert minden dolgozó asszony legszentebb ügye a béke megvédése.” Beiktatták a megyei bíróság úi elnökét Dr. Szeszák Gyula elvtárs, a nyíregyházi Megyei Bíróság új elnöke kedden, tartotta ünnepélyes székfoglalóját. Az ünnepségen resztvettek a Magyar Dolgozók Pártja Megye Bizottságának képviseletében Kovács Zoltánná elvtárs, a MDP városi titkára Muckó Károly elvtárs az igazságügyminisztérium kiküldöttjeként őr. Mátéfi József elvtárs a Felső Bíróság elnöke és dr. Szegál Gyula felsőbíróság!' bíró és szakszervezeti illetve tömegszervezeti kiküldöttek. A Megyei Bíróság dísztér, me teljesen megtelt az érdeklődőkkel. Szeszák elvtárs székfoglaló beszédében rámutatott arra, hogy mindenkor a Magyar Dolgozók Pártjának iránytmutatáséval, a dolgozók érdekének figyelembevételével dolgozott és most új munkahelyén is kéri a Párt, a dolgozók segítségét, hogy együttes munkával szolgálják a népi igazságszolgáltatás ügyét. Az igazságügy! dolgozók meg. Ígérték, minden igyekezetükkel azon lesznek, hegy érvényt szerezzenek Népköztársaságunk törvényeinek, ebben a munkában készséggel támogatják az új elnököt. Kerékpár és inoiorgumik, alkatrészek legolcsóbban PALOIAI műszaki kereskedőnél Zrínyi ílona-u. 8, sz. » * AZ ALAPKŐ lila: Iván Gramovics Ezen a napon valami szokatlan történt Almosával, bár külsőleg o. változás alig volt észlelhető. Talán egyszerűen csak érettebbé vált, gondolatai-, mintha szárnyat kaptak volna és szíve is csaknem felrepült magasan a város fölé. Ott állt e vasúti töltésen, szülőhelye teljes szélességében kitárult előtte és az ünnepélyességben .szinte a felhőket érintette a feje. Az Építők Háza előtt gyülekezik a felvonulásra. Aljosa — bár már rég kikerült az iskola falni közül — felöltötte a gyári-iskolai egyenruhát, nemcsak ö. a többi is, akikkel együtt volt tanuló, majd együtt leptek be a vállalathoz és most elnyerték a Városi Tanács Vörös Vándorzásziiaját. Aljosa arcképe felkerült az élmunkások táblájára, pénzjutalmat is kap, de úgy érezte: nem különbözik a tártaitól. Beállt a sorba és megragadta a craitczparens egyik nyelét. Sok ilyen széles szalag feszült ki a zárt sorokban állók feje fölött, a bt tűk ragyogtak és a menetelésre kész mnukások oszlopa olyan tömör és kemény volt, mint a gránit. amelyből építenek. — Domorad elvtárs! — szólították ki ekkor a sorbői. Aljosa dobogó szívvel lépett elő. A transzparenst valaki ki vette a kezéből és a fiú most ott állt, mégis klválasztottan, mindenki ■szeme előtt. — Te vidd a zászlót a menet álén! — mondta a brigádvezető. _ Tudod, müven zászló «zí, — Tudom — felelte alig hallhatóan Aljosa. — Fogd tehát! Ezt a jobbak legjobbjának, az éle;.járónak kell vinnie! Most reád bízom, hogy a kormány tribünje mellett te lépjél el a mi zászlónkkal, hiszen te ma. gad nyerted el a munkaversenyben ! ... Aljosa szíve megremegett az örömtől. Határozott mozdulattal fogta meg a zászló rúdját, újjal ráfonódtatk. Könnyű szél lobogtatta feje fölött az aranyrojtos selymet, -amelynek szegélye gyöngéden. mintha az anyja keze vcfca, megérintette a vállát. Alakja felnyúlt az oszlop élén. Mögötte azután felálltak a zenészek, Kosztja Putoyi'k vezényelte őket, két gépkocsivezető, Didruk és Kimenya, Zvonkovics vakolómunkás és Vaszja Dobrát rakodómunkás fújták a trombitákat. A menet megindult, pergett a dob, összeverődtek a réztányérok. A dalosok rágyújtottak a nótára és Aljosa úgy érezte, a dallam szárnyain repül. Aki vitt valaha zászlót, ismeri est az érzést ! ... Áram fut át rajtad, amely kezedéin és a zászló rúdjáa^át fe'.fut a csúcsán villogó arany csillagig és vissza a. szívedig. * Aljosa még tanuló korában került Cupriján brigádjába. Tégla, hordóként dolgozott és nagyon tetszett neki. hoa'v az iw» egyetlen felesleges mozdulatot sem tesz munka közben. A többi kőműves megfogta, méregette, próbálgatta a téglát, mielőtt a helyére fektette volna. Cupriján mindezt egy szem- viitantással intézte el és a téglák szinte repültek a sorba. — Adogasd, fiam, ne ásíiozz! — mondta Aijosánuk, aki alig győzte hordani az anyagot. Később már a habarcsot kever, te. majd kezdett ismerkedni a téglanakássel. Cupriján vette maga melle segédmunkásnak. Az öreg, mintha új ifjúságát élte volna, kötelezettséget vállalt, hogy minden nap 300 szzáalékra teljesíti a munteitervet és két szakembert képiz ki. Aljosát meg nem lehetett elválasztani Cuprinjántól, szinte rátapadt és gyorsan tanulta el munkamódszereit. — Nem könnyű munka ez, ha mutatós is — mondta Cupriján. — Egyik tégla a másikhoz, száz a százhoz és mire körülnézel, már kész a ház. Azán bevakolják, befestik és megtelik lakókkal. Laknak. tanulnak, dolgoznak benne. Nekik is jó, nekünk is jó. Házat építettünk nekik! Büszkék vagyunk a munkánkra: itt van, néz- záuk, itt látható ! ... S az emberek tiszteinek bennünket, értékelik a munkánkat és mi annál inkább, még többel tartozunk a hazának. Nehéz a kéznek, a hátad is érzi de a lelked derűs. így r.ttvre jobban és jobban akarsz dolgozni! Aljosa szerette ezeket a szavakat. Már nem kellett tanítani — önállóan dolgozott. Ekkor Cupriján azz-al állt elő: kössenek rnuin- kaversenyszerzödést. Aljosa eleinte szégyeite magát, azután beleegyezett. A tanítvány versenyezni kezdett mesterével. Bizony nem volt könnyű lépést tartani az öreg munkással. A kőművesek között él egy hagyomány. Ismert mesternek kell elkezdenie a ház építéséi. Gyakorlott kéz fektesse le az alapkövet, amelyre emeletet húznak emelet után. Cupriján ott volt minden alapkőletételnél. Olyan épületek alapköveit fektette le, amelyek állni fognak és túlélik az unokákat is. Mennél magasabbra emelkedik a ház, annál feljebb emelkedik annak a dicsősége is, aki larakta az épület alapját. Aljosa arra gondolt, helyes, ha mindig Cupriján fekteti le az alapkövet. Az öreg varázslómestere az építésnek, megilleti ez a tisztesség. De Aljosát ekkor már nem a keresztnevén, hanem a vezetéknevén szólították az építkezésnél. Észre sem vette és egy sorba került a legjobbakkal. Mégis váratlanul érte, amikor az új lakóház építésénél őt szólították elő. — Nekem már elég vol* — mondotta Cupriján. — Ma rád bízzuk ezt. Helyezd le te az alapkövet és remélem, nem hozol majd szégyent reám. Menj, Aljosa és kezd meg a ház építését! Valamennyi építömimkás összegyűlt körülötte. A brigádvezetö, a kőművesek között ott állt Aljosa új kötényben. Az ünnepélyes percben olyan csönd ereszkedett átérne, hogy hallani lehetett a fiú meg. indultságtól reszkető lélegzetét. Fölemelte a szürke, faragott gránitkövei, elhelyezte a leendő ház sarkában. — Álljon fenn hosszú évekig! — súgta Cupriján és Aljosa engedelmesen mondta utána. — Éljenek benne az emberek boldogan! — Éljenek mindig boldogan! —» ismételte Aljosa és remegő kérnél egyengette ei a követ a homokban. A munkások szétoszlottak, megkezdődött az építkezés ... * S a felvonulás végeztével Ail- joíu, felhasználva az ünnep adta szabad időt, felkereste az új házat, amely az alapkő-letétel u-tán meghozta neki a munka dicsőségét. A házat lobogók erdeje vette körül és a zöld lombokkal átfont erkélyeket arcképek, Lenin és Sztálin arcképei díszítették. Levette ellemzös sapkáját, közével végig,simította lágy fürtjeit és az örömtől, a büszkeségtől két könnycsepp gördült végig az arcán. Az igazi író a nép igazságáért harcol Gyárfás Miklós felemelte hangját, mert minden szem meleg biztatást sugározott felé. — Az igazi író a nép tolmácsa, sohasem távolodik el,a néptől, mindig a nép igazságáért harcol. Olyan könyveket ír, amelyek se- gítnek a szocializmus építésében, olyan könyveket ír, mint a szovjet írók. Belül, magunkban is építjük a szocializmust, szocialista emberré kell válnunk és ebben a nevelésben segít a könyv. Ezután Illés Béláról beszélt Gyárfás Miklósi és könyvéről, a ..Fegyvert, vitézt ének!ek‘‘-röl. Elmondotta, hogy csak a szocializmus országában, a Szovjitúnióban talált nyugalomra az emigrációban az író, a szovjet emberek támogatták. Elés résztvett a Nagy Honvédő Háborúban és mindent megtett, hogy a magyar katonákat felvilágosítsa: ti a fasizmus áldozatai vagytok! Nézzé:ek a szovjet katonát! Az a szabadságáért harcol, a ti szabadságotokért is! Az első hozzászóló Borbély Gábor, a „Petőfi” termelőszövetkezeti csoport tagja volt. Büszkén emlékezett — a-ria, hogy a hadifogságban, Visnyócon találkozott Illés Bélával, aki két hetet töltött közöttük. Koscsik András is beszélt már az íróval. Hunyadi Imréné Petőfit idézte: ,,Ez .az igazi költő, ki a tép ajkára hullatja keblének mennyei mannáját.“ , — Az uruknak arra sem volt gondjuk, hogy megtanuljon a nép írni és olvasni. Mást könyvnapo- ka tartanak a falvakban és a Párt mindent megtesz a kulturális fel- emelkedéséit. Ebben az írók is segítenek. Feladatukat akkor töltik be igazán, ha hallgatva a Párt iránytmutató szavára, rólunk és nekünk Írnak. Ha ezt teszik, akkor méltó utódai lesznek Petőfinek. Jöjjenek el hozzánk a töcbi írók is Almása Lajos, az egyik paraszt- fia.fai állt* fel. Kezében a könyvet tartotta. — Én már olvastam ezt a könyvet s az tetszett tenne a legjobban, hogy az író nem magáról ír benne. A szovjet katonákról ír és a nagyszerű szovjet katonák, szovjet emberek lelkén keresztül én megismertem Sztálin elvtársat. Kölös Gábor munkás, brigádvezetö a Ziinyiásszal hasonlítja ösz- sze..ezt a könyvet. — Az is így kezdődik: fegyvert, vitézt éneklek.... de az a vers még jele van csodákkal és lehajtó
