Nyirségi Néplap, 1949. december (6. évfolyam, 279-303. szám)
1949-12-25 / 300. szám
8 104» DECEMBER 2S, VASARNAP fiégi és maiievvék A béke megvédéséről tanúinak a szabadságharcosak Irta: Igaz József, a MSzHSz megyei titkára A múlt rendszer várospolitikáiét szemlélve legtalálóbban talán u „ígéretek földjének“ lehetne nevezni Nyíregyházát — de hozzá hasonlóan az ország egész sor más városát, a községek százait és ezreit. A városok fejlődésével kapcsolatos ígéretek rendszerint akkor hangzottak el. amikor a régi rend képviselői valamit vártak, vakmii kértek a néptől, mandátumot, vagy egyebet. Az illető „közéleti férfiú“ ilyenkor elmondta, hogy „lelki szemeim előtt látom, milyen lesz Nyíregyháza (itt egy tetszés szerinti számot mondott) 1 vagy 2 év múlva. Gyönyörűen lefestette, milyen gyökeres változá- •ok következnek be. ha őt választják meg. ELSÁRGULTLAPÜ ÚJSÁGOK árulkodnak ezekről az Ígéretekről. Az ígérgelők bizonyára szintén sárgulnak (de a dühtől), ha hallanak mostani fejlődésünkről. Mert szóról szóra úgy van: Nyíregyháza megszűnt az „ígéretek földje“ lenni, az egész országhoz hasonlóan a megvalósulás, a fejlődés jellemző életére Ma Népköztársaságunk törvénye, a szabad, dolgozó magyar nép akarata az, hogy Nyíregyháza iparosodó város legyen (ezt olvashatjuk az országgyűlés által elfogadott törvényjavaslatban) és az is lesz, mert a mai ígéretek nem lég- bőlkapott mesék, azok megvalósulnak. mutatja ezt az elmúlt pár esztendő számtalan példája, a kislakásépítés, a mezőgazdasági gimnázium létesítése, új dohányfermentáló, vasútállomás vasútasl aktanya építése — hogy csak a legjelentősebbeket említsük. ' MIÉRT NEM FEJLŐDÖTT A múltban vá-osunk? Miért maradt 60.000 lakosa ellenére csaknem falusi jellegű? Miért maradtak beváltatlanok az ígéretek? Van erre magyarázat. Egyszerűen azért, mert a város akkori urainak nem vo’t érdeke Nyíregyháza fejlesztése. A néppel persze mit sem törődtek, az akkori helyzetet igyekeztek stabilizálni hogylegyenek ezer holdak henyélő földbirtokosokkal — és legyenek földönfutók föld és egyéb megélhetési forrás nélkül. A földesúr városa csak a főváros volt. Ott élte főúri világát, ha már végképp unalmas volt a kastélyban való henyélés. Nyíregyháza legfeljebb abból a szempontból játszott szerepet életében, hogy olykor-olykor belovagolt a Koronába, tükröt tört, lövöldözött és párbajozott AZ ÖTÉVES TERV bölcs-« kidolgozói, Pártunk és Népköztársaságunk vezetői felismerték Nyíregyháza iparosodásának fontosságát s így fekvésénél és nagyságánál fogva A dolgozók kívánságára ma délután öt órai kezdettel Nyíregyháza kuitúrgárdái megismétlik nagy Sztálini műsorukat, amelyet december 21-én mutattak be a Városi Színházban. A műsort a Magyar-Szovjet Társaság szimfonikus zenekara nyitja meg, majd Seres Imre szavalja Keszthelyi Zoltán versét. „Üdvözlet Sztálinhoz.“ Kecskovszki József zenekari és énekkari kísérettel szaval. Orosz népi táncot mutat be a villanytelepi tánccsoport, — utána Áginé Bocskai Ibolya énekel, zongorán kíséri Bolvá- ri Zoltán. Kedves színt jelent a műsorban a nyíregyházi úttörőzenekar szereplése. A pajtások az úttörő indulót játszák el. A műsor további része a következő: Poljuska. — Énekli: Áginé Bocskai Ibolya, zongorán kísér: Vikár Sándor. Akrobatikus galett. Patacsics Iván: Sztálint ünnepli a nép, Alexandrov: A Szovjet Hadsereg jubileumi indulója. Előadja a Dolgozók Dalköre, Kerecsák László vezényletével. Magyar népi táncokat mutat be a villanytelep tánccsoportja. egyik láncszeme lesz országunk iparosodásának. Soha nem tapasztalt fejlődés fog bekövetkezni már az első ötéves tervben is. A körvonalak már bontakoznak: vízvezeték, ipari üzemek, építkezések, utcarendezések. Nem túlzás azt állítani, hogy most születik meg az igazi Nyír-egyháza, az a Nyíregyháza, amelynek jellegzetességei a füstölgő gyár kémények, a zakatoló gépek, a dolgozók élet- s kulturális színvonalának emelkedése lesznek. A munkásosztály számában is hatalmas méretekben megnövekszik és fejlődésében magával ragadja a töbi dolgozó rétegeket^ ___________ (P. G.) Tyihonov: Pohárköszöntő.— Szavalja: Fikli Kálmán. Balett: Juhász Judit táncolja. Donyuska és Kozákdal. Előadja a Magyar-Szovjet Társaság énekcsoportja. Szovjet zeneműveket és klasszikusokat játszik a Magyar-Szovjet Társaság szimfonikus zenekara. Barát Endre egyfelvonásos jelenetét adja elő a Magyar Dolgozók Pártja központi kul- túrgárdája. A kultúrcsoportok igen nagy lelkesedéssel adták e.ő a Városi Színházban műsorukat, — kifejezték a dolgozók határtalan szeretetét és mélységes ragaszkodását Sztálin «elvíárs iránt s ezt a műsort nagy érdeklődéssel várják a nyíregyházi dolgozók. Elfogták a zsurki szövetkezeti boltban elkövetett betörés tettesét. A debreceni kerületi főkapitányság kiküldött nyomozói elfogták P Szabó József zsurki lakost, aki beismerte, hogy ő tört be az ottani szövetkezeti boltba és onnan nagymennyiségű textilárut lopott el. Idejében történt elfogatása következtében az ellopott érték teljes egészében megkerült A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának határozata újabb éles fegyvert adott a kezünkbe a békéért vívott harcban. Nekünk, Szabadságharcos Szövetség tagjainak az a feladatunk, hogy a dolgozókat munkára és harcra készekké neveljük. A békét sóhaj tozással nem tudjuk megvédeni, az imperialistákat nem hatja meg a könyörgő szó. Mi, szabadságharcosok, kemény munkával óvjuk népünk békéjét, épülő szocializmusunk nagy alkotásait. Az egész világ dolgozóinak érdeke kötelez bennünket arra, hogy mi is fokozzuk termelésünket, kemény munkával, a munkafegyelem erősítésével egy pillanatra sem lankadva küzdiünk velük egy sorban az imperialista háborús usztítók ellen. A francia munkások, az olasz parasztok sztrájkokkal, földfoglalással, mi pedig a politikai tudásunk fejlesztésével, a technikai sportok elsajátításával fegyverezzük fel magunkat, hogy felismerve az ellenséget, meg is tudjuk védeni eredményeinket. Vegyünk példát a szovjet emberekről, akik megmutatták azt az utat, melyet követnünk kell. Lerázva bilincseiket, hozzáfogtak egy új haza építéséhez, megteremtették az első szocialista országot, de fegyvert fogtak, amikor szabad hazájukat megtámadták a náci banditák. A Szovjetunió példáját követve, a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével építjük a nép országát, haladunk a szocializmus felé. Rákosi Mátyás azt az útmutatást adta nekünk, hogy „ennek a szövetségnek a magyar nép legjobb fiainak harcos szövetségévé kell lennie, hogy támogassa a munkásosztályt céljainak elérésében, a szocializmus építésében“. Ennek az útmutatásnak » nyomán rendeztük a szabadságharcos iskolát és most azok a baj társak, akik kikerültek erről az iskoláról, továbbadják a tanultakat, tanítani, oktatni fognak a haza szeretetére, a haza megvédésére, A jő szabadságharcos példát mutat a termelésben, meri csak az tudja igazán, mit jelent munkánk eredményének megvédése, aki élenjár a termelésben. Hároméves tervünk végén járunk, az eredmények igazolják, hogy jó munkát végeztünk. Egy új, hatalmas terv megvalósítása előtt állunk. Alig pár nap választ el bennünket első ötéves tervünktől, amely boldog, szabad életünk biztosítéka. Ezt is megakarja semmisíteni az imperializmus, ez ellen is tör akkor, amikor a háborúra úszít a Szovjetunió, a béketábor ellen. A béketábor erői hatalmasok, ez újból bizonyítást nyert Sztálin elvtárs születésnapjának ünnepén. Közel nyolcszáz millió szabad ember ünnepelte ezen a napon a nagv harcost, a nagy tanítót Itt országunkban is hatalmas, új termelési eredmények születtek, mert a munkások tudják, hogy termelésünk minden eddiginél magasabb fokra emelésével erősítjük a Szovjetunió által vezetett béketábor erejét. Ezzel párhuzamosan el kell sajátítanunk azt tudóményt is, amely képessé tesz bennünket a gazdasági eredmények védelmére. Pártunk útmutatása nyomán elméleti színvonalunk emelésével, a gyakorlati, technikai sportok elsajátításával a Szabadságharcos Szövetség kiképzésein való résztvétellel * béke harcosává válunk és meg- védjük hazánkat a háborúi uszítok pusztításától. Ragyogó kultúrműsor lesz vasárnap tfy.regyftctzan Sonnyt hajszolják. Több viskót lábujjbegyen körüljártak. mert nem tudták, melyikben lakik. Shep odasugott valamit az egyik meiieíte áüó embernek. Azon tanakodtak, melyik viskóba törjenek be először. Rüvidebb vita után abban állapodtak meg, hogy találomra az egyikbe benyitnak. Körülvették a kiszemelt viskót. Az egyik ember megpróbálta kinyitni az ajtót, de az gondosan be volt zárva. Elővette pisztolyát s a csövet a kulcslyukra illesztette és meghúzta a ravaszt. Az ajtó kitárult. Az üldözők a szobába nyomultak. — Az egyetlen ágyon egy néger és a felesége kuporgott rémült szemmel. Shep egyenesen az ágyhoz lépett, lerántotta róluk a takarót. — Hogy hívnak, nigger? — Luke... — Hol lakik az a nigger, az a Sonny Clark? — Kicsoda, kérem szépen, uram? — Jól hallottad, amit kérdeztem, te nyomorult fekete fattyú! — ord tott fel Shep s az egyik férfi kezéből kitépte a fegyvert és a puskatussal kegyetlenül mcílbevág- ta az ágyban fekvő négert. — Kérem szépen, uram, fehér főnök, ne tessék ilyesmit művelni velem, fehér fő* Részlet az ismert amerikai tó „Embervadászat'’ c., az Athenaeum kiadásában most megjelenő regényéből. nők! — kérlelte. — Én semmi olyasmit nem tettem, amiért verésre szó gálnék rá. Kérem szépen, uram, én semmit nem tettem! — De te nigger vagy! Mi? — vágta neki oda valaki. Egy másik férfi átnyúlt az ágyon és letépte a hálóinget a néger testéről. Ö és a felesége "szorosan egymásba fonódtak, mintha meg akarták volna védeni a testüket a fehér emberektől. — Fehér főnök! Én semmi olyasmit nem tettem, amiért verésre szolgálnék rá. Egész életemben csak a saját dolgaimmal törődtem. Ha rászolgálnék a verésre, összeszorítanám a fogaimat és szótlanul eltűrném. De én tudom, hogy semmi olyasmit nem tettem, ami miatt verésre szolgálnék rá. Ez az igazság, fehér emberek! Ez a színtiszta igazság! — Fogd be már a pofádat, te nigger, mert ha tovább járatod, olyan irgalmatlan verest kapsz, mint amilyet nigger se kapott soha. — De fehér emberek ... — Fordulj meg, ahogy mondtam! Luke megfordult. A hasára feküdt. A fejét hátraszegve megint körüijáratta szemét a fehér emberek arcán. A deszkalap erőteljesen lecsapott rá. A feleségéből fojtott sikoly szakadt ki. Valahányszor csak újból és újból lesüvített a férjére a deszkaiap, mindannyiszor egy-egy nyöszörgésbe fulladó sikoly hördült ki belőle. — Fehér emberek, kérem, könyörüljetnek meg rajtam! — siránkozott Luke. — Fogd be a pofádat, nigger! Valahányszor a deszkalap .ecsapott a néger testére, csattanó visszhang töltötte be a szobát. Mintegy húsz ütés után megparancsolták Luke-nak, hogy álljon meg a saját lábán a padlón. Luke óriási erőfeszítéssel feltápászkodott és görnyedten megállt az ágy mellett. Egy másik férfi megfyökdöste a fiatalassswy wraét karabélya csövével. Az asz- szony betemette a leiét a párnába és magatehetetienül zokogott. — Kérem, fehér főnök, üssön meg engem, ha jói esik — kiáltott fel kétségbeesetten Luke, de őhozzá ne nyúljanak. Ö semmi rosszat nem tett. Kérem szépén, uram, ne tessék semmi rosz- szat művelni vele! — Hányszor kel! az embernek az ilyen Bob VVatson- niggerekre rászólni, hogy végre befogják azt a rusnya pofájukat!? — jegyezte meg valaki az ott álldogálók közül. — Ügy látszik, ezek a rongyfejü niggerek rá se hederítenek az ember szavára. Mialatt az egyik férfi puskája csövével az asszonyt piszkálta, egy másik a tűzhely feletti polchoz r lent és egy terpentinnel csaknem színültig telt félliteres palackot hozott. A szobában összezsúfolódott emberek most mind szorosan körülállták áz ágyat, hogy pontosan lássák, mi történik. — Fehér emberek, miféle kárt akarnak tenni ax én feleségemben? — ordított fel Luke. — Hát nem megmondtam már, hogy fogd be azt az istenverte, kipáüoti pofádat?! Hát te nem értesz a szóból?! — kiáltott ré Shep és a puskatussal a faihoz lökte a négert. A férfiak most már minden figyelmüket az asszonynak szentelték. Megragadták s arra kényszer tették, hogy a hátára feküdjön és aztán a terpentinnel telt üveg tartalmát teljes egészében a hasára öntötték. Az asszony eleinte idegesen meg-meg- ránduit, de amikor a folyadék már marni és égetni kezdte a bőrét, kétségbeesetten feljajdult. Az emberek meggátolták abban, hogy leguruljon az ágyról és csak álltak ott és nézték és figyelték, hogy kínlódik. Az asszony sikoltozott, vonag- íott, a körmeivel szaggatta magát, míg végül is a bőréből kjserkedt a vér. Luke oda akart rohanni hozzá, de nuskatussal ütlegelték és körülkergették a szobiban. Ott álltak valamennyien az ágy körül, szenvteleniil nézték, hogyan vonaglik, rúgkapál az asszony, amikor visszajöttek azok, akik Snn- nyt keresték a kunyhójában. A fejüket rázták. Egyikük mindjárt be is jelentette: — Nem hiszem, hogy az a nigger egyáltalán hazajött tegnap éjszaka. A Mammy most is ott üldögél a szobában és úgy beszél, mint aki az égvilágon semmit nem tud az unokájáról. Aligha hinném, hogy hazudik. Nem igen akad olyan öreg niggerasszony, aki ilyenkor hazudni merészelne. Sokkal több bajt látott már hosszú életében, semhogy könnyelműen saját magát is belehazudja valami bajba. Azt mondta, nem tud semmit Sonnyról. A terpentin szaga olyan átható volt, hogy az újonnan jöttek kérdezősködés nélkül is nyomban tudták, mi történt az asszonnyal. Ök is megái tak az ágynál és megbámulták a meztelenül vo- nagló női testet. Shep volt az első, aki megelégelte a látványt és eltávolodott az ágytól. A többiek nyomábaszegődtek és együtt kimentek vele a sfirű sötétségbe. Shep kimért léptekkel haladt az úton, többször fel-lenézett, mint aki nem tudja, hogy most melyik viskóba tikiön be... ERSKIN CALDWELL:
