Nyirségi Néplap, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-16 / 266. szám

1949 XI16 SZERDA VI. évi. 266 » Ara 50 fillér ÜYIRSÉ6I iBBMj Elfogadta a nyíregyházi Magasépítési N. V. a debreceniek versenykihívását Építsünk versenyben, kommunista módszerrel Az imperialisták kalandor tervei sohasem fognak megvalósulni I három nyugati külügyminiszter párisi tanácskozásainak kulisszatitkai (S. L) „Termelési tervünk reali­tása — a dolgozók milliói, akik új életet alkotnak. Programunk reali­tása — az eleven emberek, mi mindnyájan, a mi munkaakaratunk, készségünk, hogy új módon dol­gozzunk, eltökéltségünk, hogy ezt a tervet teljesítjük” — írja Sztálin elvtárs. — Es valóban! „Csak most válik lehetővé, hogy a vállalkozó szeltem, a verseny, a merész kez­deményezés, széles, valóban tömeg- mértékben nyilatkozzék meg. Min­den gyár csakis most vált azzá a tevékenységi területté, amelyen a munka embere megmutathatja, mi lakozik benne, amikor kissé ki­egyenesítheti a hátát, felemelheti a fejét, embernek érezheti magát” és íme a magyar munkások, a ma­gyar munkásosztály hősies fiai él­tek ezzel az alkalommal. Hozzá­láttak a dolgozók ez új élet alko­tásához, a vidám, napfényes szo­cialista haza felépítéséhez. Ver­senyben, elszánt munkaakarattal, eltökéltséggel láttak hozzá a kom­munisták alkotta tervek végrehaj­tásához. Lenin és Sztálin tanításai, a szovjet munkások példája lebe­gett szemük előtt az országépítö tervek végrehajtásában s ha most tiszta képet akarunk kapni ver­senymozgalmunk fejlődéséről, meg kell néznünk, hogyan töltötte be versenytnozgaimunK azt a szere­pet, amelyet Sztálin eivtárs.sa szo- z*!' t’ epués íang’tszíí tanítóm«*- téré jelölt meg szamára. U ziáiin elvtárs ezt tanítja: „A ^ verseny valójában a szocia­lizmus építésének kommunista módszere, mely a dolgozók mil­liós tömegeinek lehető legna- gyobbíokú aktivitásán alapul.” Nos, a mi másféléves múltra visszate­kintő versenyrnozgalmunk komoly eredményeket ért el és komolyan hozzájárult hároméves tervünk időelőtti végrehajtásához. A döntő üzemekben már a munkások 25—50 százaléka kapcsolódott be a ver­senybe. Az élmunkás-, brigád- és újítómozgalmak gyors ütemben fejlődtek, az újítások száma egy év alatt, a tavalyihoz viszonyítva, tízszeresére emelkedett. Mindezek a szép eredmények mellett azon­ban mégsem mondhatjuk el Sztá­lin elvtárs szavaival, hogy „a dol­gozók milliós tömegeinek legna- gyobbíokú aktivitásán alapul’. Ezért határozta el a Szakszer­vizetek Országos Tanácsának El­nöksége, hogy Pártunk, Rákosi elvtárs útmutatásai alapján meg­vizsgálják eddigi eredményeinket és határozatot hozzanak, megje­lölve benne a legdöntőbb feladato­kat, amelyeket végrehajtva, újabb fényes győzelmek -zülőanyjává válik munkaversenymozgalmunk. A határozatok elsősorban a szakszer­vezeti vezetők, üzemi és műhely- bizottsági tagok felé szólanak, hi­szen mint a Szakszervezetek XVIi. Kongresszusa 1948 októberében le­szögezte: „A szakszervezetek első­rendű feladata továbbra is a gyá­rak, műhelyek és munkabrigáűok versenyének megszervezése és fej­lesztése a termelési tervek végre­hajtásáért és túlszárnyalásáért” — azonban minden egyes üzemi dol­gozónak becsületbeli kötelessége a határozatokat alaposan áttanul­mányozni és azok végrehajtására törekedni. .Most újra aláhúzta a SZOT elnökség, hogy a ,,szakszer­vezetek legfontosabb feladata a munkaverseny szervezése" elyek tehát azok a teendők, amelyekkel ezt a feladatot meg tudja oldani szakszervezeti mozgalmunk? Elsősorban: „Minden szakszervezeti vezetőnek ismernie, kell a verseny jelentőségéi!' — Írja a határozat s valóban: - ki nem ismeri Lenin es Sztálin elvtars ta­nításait, Rákosi elvtársunk, Pár­unk útmutatásait a verseny je,en- «segéröl, az a szakszervezeti ve­*ető, tegyen az megyei termelési felelős vagy egyszerű bizaimi, az munkájáéval nem tud eredményesen hozzájárulni a verseny lendületé­hez. Aki nem tanulmányozza, nem ismeri a szovjet szakszervezetek tapasztalatait, az menthetetlenül a verseny gátlójává, akadályozójává válik. Minden szakszervezeti veze­tőnek tanulmányozni kell a kom­munisták nagy vezetőinek tanítá­sait a szocialista építőmunkáról, a szovjet munkások tapasztalatait a legfelsőbb vezetőktől ' zdve.a bi­zalmiig. TT öbbek között azért szükséges ez, mert az egyéni versenyek szervezője elsőfokon éppen a bizal­mi. A bizalmiakat támogatniuk kell a műhelybizottságoknak, üzemi bi­zottságoknak, vállalatvezetőknek, azonban sohasem szabad szem elől téveszteni azt, hogy „csak az alul­ról, a bizalmiak által szervezett decentralizált egyéni verseny biz­tosítja a verseny sikerét. Es váj­jon, ha elvtársaink nem tanulmá­nyozzák Lenin és Sztálin elvtársak, Rákosi elvtáís útmutatásait, ho­gyan tudják megismertetni a dol­gozók mindegyikével a tervet, hogy gondoskodhatnak a többi ver­senyforma fejlődéséről is, ha nem tanulmányozzák a szovjet munka- versenymozgalmat, hogyan szer­vezhetik konkréten, számszerűen, ellenőrizhetően a felajánlásokat? Döntő határozati pont a kö­vetkező is: „A szakszervezeti vezetőségeknek és bizottságoknak a versenyt tervszerűen és állan­dóan kell szervezniük.” Hatalmas lendületet vett versenyrnozgalmunk a Sztálin elvtárs 70. születésnap­jának méltó megünneplésére tett felajánlásokkal, ennek a lendület­nek azonban nem szabad lanyhul­nia december 21. után cem, hanem éppen ellenkezőleg: Sztálin elvtárs születésnapja legyen a m. ''var dol­gozó nép új erőforrása a további győzelmekhez. A megyei szakszervezeti veze­tőségnek gondot kell fordítani az állami gazdaságok fejlődő verseny- mozgalmára is és a legnagyobb mértékben be kell vonni a verseny­be az ifjúságot. Nemrégiben álla­pította meg Apró Antal elvtárs az Újítók Kongresszusán: Az ifjúság széles tömegeit ''nem tudtuk bekap­csolni a szocialista versenybe nem tudtuk az ifjúságban kétségtelen meglevő íorradalmi erőt az épílés szolgálatába állítani.” Ennél a kér­désnél Lenin elvtárs szavait tart­suk szemünk előtt: „Az ifjúság legyen rohamcsapat, különösen a termelés frontján.” I-i ogy mindezek a feladatok meg- oldódjanak, nem elég a szer­vezés, nem elég a végrehajtás, hanem „a szakszervezeteknek meg kell szervezniük a rendszeres ellen­őrzést". A határozat rögtön '■’eg is mondja hogyan: az üzemekben, szakszervezeti szervekben verseny- ellenőrző bizottságokat kell válasz­tani és a bizottság meghatározott időben felülvizsgálja és nyilvános­ságra hozza a verseny eredmé­nyeit. Ezenkívül az üzemi propa­gandistának lehetőleg minden na­pos nyilvános kimutatást kell ké-- szítenie a versenyben résztvevők teljesítményéről. A feladat világos. A szakszer-, vezeti vezetőségek a legsürgőseb­ben tűzzék napirendre a határoza­tok megtárgyalását és a „helyi- viszonyok vizsgálata alapján dol­gozzanak ki olyan pontos javaslato­kat, amelyek segítségével ezt a ha­tározatot az életbe átültetik . A' a szakszervezeteknek most az a lei-: adatuk, hogy tovább lokozzák az épitömunka lehdüietet, hogy a ma­gyar munkásosztály az. ötéves terv első esztendejét a munka tér-, n.eíékenyáegenek magasabb szín­vonaláról kezdhesse meg.” November 10-én végétért az Egyesült Államok, Anglia és Fran­ciaország külügyminisztereinek két­napos párisi tanácskozása. A ta­nácskozás célját a közvélemény előtt hivatalosan úgy tálalták fel, hogy „a három országot közösen érdeklő kérdéseket” vitatják meg s ennek során „a Németországgal szemben követendő egyöntetű poli­tika alapelveit dolgozzák ki”. Ezek a ködös formulák senkit sem tévesztettek meg. November 11-én nyilvánosságra hozták Ache- son, Bevin és Schuman titkos megbeszélésének eredményeiről a zárókommünikét, amelyből teljes világossággal kiderül a párisi kül­ügyminisztériumban elért meg­egyezés igazi katonai támadó jel­lege. A kommüniké szerint „a miniszterek helyénvalónak tartják, hogy támogassák és elősegítsék" a nyugatnémet revansra törő „kormány” felvételét az úgyneve­Lehetetlenség már sokáig fenn­tartani azt a fikciót hogy az an- gol-amerikai-francia politika azo­nos: Acheson USA külügyminisz­ter németországi tárgyalásait nagy nyugtalansággal követi a francia sajtó, beleértve a jobbol­dali lapokat is A gaullista Ce Matin kénytelen beismerni, hogy azok a „végleges előnyök”, amelyeket Franciaor­szág előtt megcsillogtatnak, a francia népre igen veszélyeseknek bizonyulhatnak. Ezek között az „előnyök” között van Nyugatné­Az ENSZ közgyűlésének hadi bizottsága folytatja a me­nekültek és hontalanok kér­désének tárgyalását. Ismere­tes, hogy 1945-ben a krimi ér­tekezleten a Szovjetunió, az USA és Anglia képviselői kö­zösen megállapodtak a fasiszta fogságból kiszabadított polgá­rok hazaszállításáról. A szov­jet kormány becsülettel telje­sítette kötelességét. Nagybri- tánnia és az USA kormánya azonban továbbra is százezer számra tartja Németország és Ausztria nyugati övezeteiben a Szovjetunió és a népi demo­kratikus országok polgárait. ,A menekült táborokat a nem­zői közi menekültügyi szerve­zet rabszolgapiaccá változtatta. A bizottság legutóbbi ülér sén Panyuskin, a Szovjetunió képviselője rámutatott, hogy bár a háború befejezése óta zett európai közösségbe, a hírhedt európai tanácsba, amely mint isme­retes, az amerikai imperialisták en­gedelmes eszköze és a legszoro­sabban összekapcsolódik a támadó jellegű Atlanti Szerződés szerveze­tével. Abban az igyekezetükben, hogy elrejtsék a világ közvéleménye elöl az angol-amerikai tömbnek a Ruhr-vidéki hadiipar újjáélesztésé­re irányuló bűnös embergyűlölö terveit, a Ruhr-vidéki hadiipar ugyanis az utóbbi 30 'v folyamán kétszer is a német militaristák tá­madásának támaszpontja volt, a kommüniké szerzői mélyen hallgat­nak a katonai jellegű nyugatnémet vállalatok leszerelésének kérdésé­ben hozott döntéseikről. Nem kétséges, hogy a három nyugati külügyminiszter párisi ta­nácskozásának döntései nyíltan ar­ra irányulnak, hogy a nyugatnémet bábállamot a támadó jellegű Atlanti metország felszerelése és egy nyu­gatnémet hadsereg felállítása. Rendkívül jeilemzö a Newyork Herald Tribunenak a háromhatal­mi tanácskozásról szóló hétfői cik­ke. Az amerikai lap beismeri, hogy minden ködösítés ellenére lé­nyeges különbségek állnak fenn a nyugatiak német politikájában. Lehetetlenség már sokáig fenntar- táni a fikciót — írja a lap, — hogy az angol-amerikai és fran­cia politika azonos. Teljesen hiú dolog volna azt állítani, hogy a franciák úgy tekintik a német kérdést, mim ahogyan az ameri­négy év telt el, a hazatelepí­tés még mindig nem fejező­dött be. A menekültügyi szer­vezet jelentése szerint 1947 július 1-től 1949 augusztus 31-ig mindössze 6138 személyt telepített haza. Ugyanezen idő alatt 590.153 személyt telepí­tettek különféle országokba. A szovjet küldött hangsú­lyozta, hogy bár a megegye­zések tiltják, az Egyesült Nem­Szerződés támaszpontjává változ­tassák és egyenesen az egyetemes béke és biztonság ellen irányulnak. Az amerikai imperialisták a nyu­gatnémet „Reich”-nek világural­muk létrehozására irányuló lázas terveikben tekintélyes szerepet szánnak. Ezek a kalandor tervek azonban sohasem fognak megvalósulni. A német demokratikus köztársaság megalapítása, amely íordulóftont Európa történelmében és megveti az egységes, független, békesze­rető, demokrr.tikus köztársaság alapját, a köztársaság sikeres fej­lődése és a német lakosság legszé­lesebb köreinek összefogása az egységért és békéért vívott küz­delemben, a Szovjetunió vezette demokratikus tábor nagyszabású küzdelme a békéért, szilárdan biz­tosítják a háborús uszítok nyugat­németországi terveinek kudarcba fulladását. kaiak, vagy az angolok tekintik. A Ce Soir fenyegető hangnak minősíti Acheson berlini nyilatko­zatait. Megállapítja, hogy Acheson egész utazása és tárgyalásai nagy aggodalmat szültek Franciaor­szágban, ahol tudják, hogy az USA azokra az elemekre támasz­kodik Németországban, amelyek Franciaországot harmadrendű ál­lammá akarják süllyeszteni a ugyanakkor a szovjetellenes re- vansról álmodoznak. Acheson kül­ügyminiszter németországi utazá­sa a német újra-felszerelés előjá­téka, írja a lap. zetek bármelyike elleti irá­nyuló propagandát, a n.yugat- németországi és nyugatausz­triai táborokban ennek ellené­re a legnyiltabban folyik ilyen propaganda, mégpedig hivata­los személyek részéről. Meg­említette végül, hogy nyu­gatnémetországi és nyugat­ausztriai táborokat rabszolga­piacokként használják fel. Lehetetlenség már sokáig fenntartani azt a angol-amerikai-franda azonos Rabszolga piacokul használják fal a nyugatnömetországl és nyufsai” francia menekült táborokat PanyusUm felszólalása az L.YÍSz-ben A francia haladó katolikusok mozgalmának kongresszusa vasár­nap fejezte be tanácskozását. A' kongresszus befejeztével elfogadott határozat a béke védelme mellett foglal állást. Elítéli Franciaország résztvételét az Atlanti Szerződés­ben. Követeli az atombomba meg­tiltását. A határozat élesen bírálja a nyugati hatalmak németországi politikáját. ßfgmliemisa megtiltását Icöveleiiu a francba Haladd HaíoiiHusná

Next

/
Thumbnails
Contents