Nyirségi Néplap, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)
1949-11-10 / 261. szám
1!M0 Mover,IBEN 10. CSÜTÖRTÖK NÉPLAP 5 Jé tanulással építjük a szocializmust JNyiregyháíi fiatalok levele a komszomoleokhoz A nyíregyházi iskolákban bensőséges ünnepségeken emlékeztek meg a Szovjetunió komszomolistái- rói a SZÍT, EPOSZ és a Diákszövetség tagjai. Ünnepelték példaképüket, a dicső felszabadító harcok részesét, a hős Komszorfiöit. Az ünnepélyek keretében leveleket írtak hozzájuk és kérték a segítségüket, tanácsukat a további munkájukhoz. Az állami Kiss Ferenc pedagógiai gimnázium IV. osztálya így ií MereszjéV elvtársnak, a Szcvjetúníó többszörös hősének: „Forró szeretettéi üdvözlünk benneteket, akiket az egész magyar ifjúság példaképül választott. Nálunk most nagy építő mutlka folyik. Építjük a minden dolgozó számáig boldog jövőt hozó szocializmust. A munkából mindenki, s így ■i mi osztályunk is igyekszik kivenni a részét, hiszen a ml, az ifjúság boldogabb jövőjét is építjük. Ebben a munkában Mereszjev elvtárs, Téged Választottunk példaképül.” Ez csak egy kis része annak a rorro szeretettül és hálától átitatott soroknak, amit 35 leány küld Mereszjev elvtársnak, akik tudják, hogy a Szovjetunió dicső Vörös Hadserege nélkül még soká nem lett volna részük abban, hogy a hatalmas Bolsevik Párt útmutatása alapján a szocializmust építhessék ők is az országban. Az Állami Kossuth Lajos gimnázium l-é. osztályának tanutói írják: ,,Példaképünk Sztahatlov. írjátok meg ti is, elvtársak nekünk a ti módszereiteket a jobb munka elősegítésére, hogy abból tanulva, mi Is okulhassunk és a jobb tanulás ügyét azzal is előre vihessíik. így akarjuk a hős lenini Komszo- molt követni. A következő levél Kisinyevbe szól, egy iskolai Komszomol szervezetnek: „Tanulmányaink során olvastunk- a kisinyevi iskola életéről, képekén már ismerünk benneteket s ezért Írunk nektek. Olvastuk azt, hogy a szovjet kormány óriási összegekét fordít közép- es főiskolák alapítására, tankönyvek kiadására, tanulóotthonok felállítására, A népi -demokráciák, köztük Magyarország is ezen az úton halad. A mi iskolánk is célul tűzte ki, hogy jobb és több tanulással segítünk előrevinni a szocializmus ügyét.” „Jól tudjuk”, írják a Vasvári Pál gimnázium IV. osztályának tanulói „hogy csak akkor tudunk a ti nyomdokaitokon haladni, ‘ ha éppen olyan ragaszkodással követjük Pártunkat, a Magyar Dolgozók Pártját, ahogyan 'ti követitek a nagy Lenin és Sztálin történelmi pártját, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártját.” A Pedagógia Leánygimnázium I. osztálya így ír; „Nagy hálával tartozunk nektek, hős komszomolcok, hogy megmutattátok azt az utat, amelyen haladnunk kell. Tudjuk, hogy ez az út biztos, boldogabb jövő feli vezet. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy nagy tanítónk, Lenin szavát betartsuk: „tanulni, tanulni, tanulni.” Jó példát választottak a nyíregyházi diákfiatalok, a Komszomol tagjait, érdemes követni. Az egész nép, az egész ország hasznára van a példa követése. Féldolláros mese LEPJEN MINDENKI az újítók sorába* A park ütés volt, meghatározatlai, ic^tú férfi ült mellém, á padra. — Nincs munka az ember számára — sóhajtott, aztán hozzámfor- dult: — Helio barátom! Nincs egy dollárja? — Elővettem ké- féldolla- rost. — Ez az egész vagyonom — mondtam. — Maga is ilyen kutyául van? Aí; a foglalkozása? — Elbeszéléseket írek. — Nehéz ügy. — Megborzongott es jobban összehúzta magán kopott kabátját. — Hallja, nekem Van egy tör.éneiéin. Jó téma. Elmondom egy jéldöllárért. — Előbb meghallgatom. Ha tetszik, fizetek. — A történet egy orvosról szól — kezdte mos.lyogva. A neve: Sprug. Harvey Drake Sprug. Hallotta valaha? — Nem. — Pedig nagyszerű ember. Az egyetemet kitüntetéssel végezte, — mindenki ragyogó jövőt jósolt neki. New-Yorkban telepedett le, de nemhogy jól ment volna neki, egyszóval mint annyi millió: nyomorgóit. Belgyógyász volt, gyom:rspscialista, de vájjon ki rontja el a gyomrát, ha alig van ennie? Hiszen a legtöbb ember gyomra üres ... Az öreg körülnézett. A park, — akárcsak az előbb, üres volt. Folytatta: — 28 éves korában szerelmes lett, megnősült. A dolgok egyre rosszabbul mentek. Adósságokba verte magát, hogy valahogyan a felszínen maradjon. Egyre fogyott, egyre idegesebb leit. És itt találta magát szemben 'a kísértéssel. Természetesen a dolog tiszta csalás volt, de Sprug nem talált más kiutat. .. — egyszóval egy Tarington nevű gazemberrel valami csodálatos gyógyszert sütött ki, amely a reklám szerint egy hét alatt kigyógyítja a legmegátalkodottabb reumát is. A folyadék valami altatóból és tiszta vízből állt. Egy üveg egy-két centbe került, de féldollárért adták. — Nagyszerűen ment nekik. Egy napon Mrs. Sprug rosszul- létre panaszkodott. Sprug doktor nem nagyon bízott a saját diagnózisában, de minden jel súlyos reumára vallott. Specialisták serege vizsgálta, kipróbáltak minden szert, de hiába, Mrs. Sprug mind betegebb lett. — Adj már végre az orvosságodból — kérte férjét. — Ez az egyetlen, ami meggyógyít! Es bár Sprug tud.a, hogy orvossága csak a fájdalmat csillapítja, — adott az orvosságból, gondolva, — hogy rosszabbul semmiesetre sem lehet tőle. — Sokkal jobban érzem magam — mondta a felesége egy hét múlva. — Zseniális orvos vagy! Később megvizsgálta egy híres Specialista és azt sem tudta, hová legyen a csodálkozástól. — Hiszen meggyógyult a felesége! 3todálatos. nem maradt semmi a K1C1ARD conoll reumából. A maga orvossága valóban csodaszer! Dr. Sprug megdöbbent. Egyszóval ezek a „tekintélyes specialisták*■ is csak olyan csalók, mint ő és az egész orvostudomány Amerikában nem más, mint a dollár kerge.ésé, gazemberség és csalás. Dr. Sprugot ez a felfedezés letaglózta. Abbahagyta munkáját, elzüllött. Nevetséges, nem? Képzelje, ebben a dr. Sprugban — a mi időnkben, Amerikában — megszólalt a lelkiísme- rec. Tiszta anekdota, nem?... A férfi összégombolia kabátját és körülnézett. — Mi lett az orvos feleségével? — kérdeztem. — Mindennapi történet. Amik.r a doktor tönkrement, a felesége elhagyta. Megszökött férje társával, azzal a Tarringtonnal... akkor jól ment annak a gazembernek... No, megkapom a féldollárost? Odaadtam neki. — Na ideje, hogy menjek! — mondta felálva. Jóéjtszakát. — Jóéjtszakát Sprug doktor! — kiáltottam uténa. — FenétI — fordult vissza. — En Tarrington vagyok! Eltűnt a fák között és egy pillanatra rá hosszúranött, élesszemií férfi jött onnan elő. Zsebében csörgetve az aprópénzt, hozzámlépett. — No mi az, megvágta magát? — kérdezte. — Mennyire, 50 centre? — Hát maga kicsoda? — kérdeztem csodálkozva. — Walter őrmester, a rendőrség „Kolduselhárító Csoporf-jától. — Tudja, csak akkor engedjük meg ezeknek a flólásoknak a „munkát ha kerese.ük felét leadják. Most 25 centet adott, szóval magától 50 centet csalt ki? — Mr. Tarrington — mondtam.— igen érdekes tbrlénetet mesél: el magáról, Azt fiiszem ez megér egy féldollárost! — Tarrington! — röhögött az őrmester. — Ez a fickó Sam Tobm, civilbén dramaturg. Már vagy három éve csavarog munkanélkül, — naponta nem keres egy dollárnál többet. Persze ez sem mindenkinek sikerül — nem beszélve a hslywo- odiakról. .. szóval, ha Sam Tobin nem ccalna, éhen halha.na ... Tcr- rlngton! — mond'.a és köpött. — Jól kisütötte! ...Felkeltem a pádról és befordultam a First Avenuera, hogy a megmaradt, utolsó féldollárcmon papírt vegyek és megírjam találkozásom történetét a valaha híres drama. urggal, Savi Tobinnal. Szövetkezetünk teniai előijárnak a mélyszántásban is __ irja Nagyhalászról szövetkezeti levelezőnk Szép faragott kapuja van szövetkezetünknek. Mögötte serény munka folyik az udvaron. Vidáman cseng a nóta, a lányok szaporán válogatják, ládázzák a szerződéses borsmentát. Kilencforintos, meg hat és félforintos áron vettük át a tagoktól. Jól sikerült a szerződésre a borsmenta is. Hogy mi újság van még nálunk, a szövetkezetben? Az üzletünkben másfélszeresre emeltük a forgalmat. Igyekszünk az egész község szükségleteit jól, pontosan kielégíteni. De ennél nagyobb újság az, hogy egyre erősödünk, egyre nagyobb a tagságunk, becsületes dolgozó pa- rasztpk állnak sorainkba és együtt végzünk majd jó munkát. Meg akarom még írni, hogy szövetkezetünk tagsága példát mutatott az őszi munkában. Két csávázó telepünkön tisztítottuk a vetőmagot, naponta negyven-ötven mázsát, aztán a jól elkészített földbe idő előtt elvetettük a rozsot, búzát. Jól igyekeztünk vetni, hogy jobbat, többet arassunk. Szövetkezetünk tagjai előijárnak a mélyszántási munkában is. Leszerződtünk a gépállomás' sal, a traktorok alapos munkát végeznek. Harminc százalékban végeztük el a mélyszántást a múlt héten. A Párt útmutatásai nyomán igyekszünk a munkával. Jól munkáljuk meg a földet, becsületes munka után jó lesz az aratás, több a kenyér. Több lesz, mert becsületbeli ügyünknek vettük, hogy jól dóig: zzunk meg érte: az ötéves tervet visszük vele e.őre, a szocializmus építését! GÁLIK LAJOS Nagyhalász (S. ÍJ Pártunknak és Rákosi elv- társ közvetlen segítségének köszönhetjük újítómózgalmunk létrejöttét és a Párt és Rákosi elvtárs állandó támogatásának köszönhetjük azt is, hogy az Üjítók Első Országos Kon gresszusa lelkes eredményekről tu dott beszámolni. „A múlt év folyamán fizikai és értelmiségi dolgozók többezef újítása már 35 millió forint évi megtakarítást eredményezett ... Ez évben már 45.000 újítási javaslattal járultak hozzá termelésünk javításához. 2Ö0 millió forintot takarítottak meg nemzetgazdaságunknak, felszámoltak sok szűk keresztmetszetet, leküzdötték sok technikai nehézséget, javították a munka feltételeit. Ennek nem kis része van hároméves tervünk két év és ejt hónap alatt való sikeres végrehajtásában“ — mondja . az újító kongresszus határozata. Büszkén számolnak be ezekről az eredményekről a magyar munkásosztály újítói, élmunkásai, akik éltek a szabad lehetőségekkel és felelősségük tudatában megmutatták azt, hogy mit tud a munka embere. Büszkén emlegetik ezeket az eredményeket a szabolcsi munkások is, hiszen a sokmillió forint között ott van Pozsonyi Sándor sztahanovista sokszázezer forintja, Seme- sei Lajos mérnök, Turcsányi Pál, Martlncvszki, Juhász nyíregyházi épltőmunkások, Mezei Barna, Alföldi László bűds2enimihá'.yi dolgozók többezer forintja, vagy a „kisebbek“ ; Tóth János villanytelepi lakatos, Kerekes Zoltán kisvárdai technológus éé, a többi szabolcsiújító, élmunkás sokezer és sokszáz forintja. Vájjon részük van-e ezeknek az embereknek abban, hogy ilyen diadalmas hírekről számolhatnak be üzemeink dolgozói: az Alkaloida november 1-én befejezte hároméves tervét, vagy a kisvárdai Vulltán-vasöntőde október közepén győzelmesen hajtotta végre a hároméves tervben vállalt kötelezettségeit?! Mindon bizonnyal részük van! Fé.tő gonddal fürkészték üzemük termelésének problémáit s mindig készen vollak arra, hogy segítsenek, termelő munkánkat fejlesztő gondolataikkal újra és újra hozzájárultak előrehaladásunkhoz. Most még nagyobb feladatok állanak előttünk, mint a hároméves terv megvalósítása. Ötéves tervünk országotalakító nagy célkitűzései új gyárak, erőművek, gépállomások százait teremti és építi. Nos, „az újitómozgalom, az élmunkások és a szocialista munkaversenyben élenjárók feladata, hogy könnyebbé tegyék népünknek a nagy terv megvalósítását, minél gyorsabb és tökéletesebb végrehajtását“ — állapítja meg a határozat és rögtön megszabja újítómózgalmunk fő feladatait a jövőre nézve. Elsőnek a feladattervek elkészítését szabja meg. Meg kell vizsgálni üzemeink szűk keresztmetszeteit, hiányosságait, minden üzemrésznél, műhelynél fel kell kutatni azokat az akadályokat, amelyek útjában állanak a termelékenység emelkedésének, amelyek „plafont“ húznak életszínvonalunk emelkedése felé. Ezeknek kijavítását, a szűk keresztmetszetek eltüntetését 'feladatíerva’.iben kell újítóink és élmunkásaink elé terjeszteni, jioyy azok merészen, harcos ember módjára leküzdjék ezeket az akadályokat. Számos, úgynevezett „komplexbrigád“ alakult már Szabolcsban is, mint az Alkaloidában, a Gyárépítési Nemzeti Vállalatnál, a nyírbog- dányi Asványolajfeldolgozó Nemzeti Vállalatnál és ezekben a brigádokban fizikai és értelmiségi dolgozók összefogva vették fel á harcöt a szűk keresztmetszetek, „plafonok“ ellen. A komplex-brigádok alakítása és csatasorba való állítása egyik módja a másik fői- adat végrehajtásának: „Az újítási terv minden egyes feladatánál is valósítsuk meg a fizikai és érie:- miségi dolgozók összefogását,, átokét, akik elméleti tudásuk és gyekor. ati tapasztalataik alapján leginkább hivatottak annak megoldására“. „Gyorsítsuk meg a tapasztalat it átadását és átvételét“ — szól tovább a határozat. Ennek hatalmas jelentőségére itt, Szabolcsban talán éppen az építőmunkás Sztahánov- mozgalom mutat rá. Pozsonyi elvtárs módszere györSan terjedt s már a záhonyi iskolaépítők is így jelentenek: Sztálin elvtáfs 70. Születésnapjára a sztahánov-módszei segítségével egy hónappal a kitűzött határidő előtt fejezhetjük bí az itteni építkezéseket Mindezeket a feladatokat természetesen csak abban az esetben tudjuk eredményesen megoldani és újítómozgal- m diákat rohamosan továbbfejleszteni, ha kiszélesítjük műszaki látókörünket, tanulmányozzuk a szakirodalmat s minden egyes dolgozó a lehető legnagyobb szakismeretre tesz szert. Komoly, igen komoly feladatok állhak előttünk, azonban nem meg- oldhatatlanok. Elsősorban azért nem, mert van már előttünk példa. Olyan segítség, amely önzetlen támogatással nyúl hónunk alá és szeretettel segít át bennünket az akadályokon. Ez a példa, a szovjet sztahánovisták nagyszerű példanfú- tatésa és ez a segítség a szovjet sztahánovisták segítsége. Pozsonyi szaktársat sem valami égből hullott csoda segítette az új útra, ha- nem a szovjet sztahánovisták példája, támogatása. ,.A sztahánov- mozgalom mutatja meg számunkra a követendő utat, ahol az élenjárók ezrei viszik előre merész kezdeményezéssel a technikát, túlszárnyal ják az elavult normákat és egyben megvalósítják a pontos, tiszta, se- lejtmentes és jól megszervezett munkát.“ Rajta hát, szabolcsi dolgozók! Nagyszerű példa áll előttünk: „Az Újító Kongresszus harcra hív minden magyar dolgozót, hogy munkájával és gondolataival, minden tudásával és tudásának átadásával küzdjön a technika fokozott fejlesztéséért, az ötéves terv sikeréért, a szocializmus győzelméért!“ „Ne hiányozzanak a harcolók sorából a szabolcsi dolgozók sem.“ Kövessük a nagy Szovjetünk) újítóinak példáját! Előre dicső Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja és dolgozó népünk nagy vezére, Rákosi elvtérs vezetésével á szocializmus építéséért 1 Három traktorista lány GYŐZELEMRE INDULT A vizsgahét első navjanan teljesítménye 7.5 hóid minőségi mely szánta. Sok-f beszélnek most a nagyhalász! gépállomáson Antal Zsuzsáéit brigádjáról. Sokat és szeretettel beszél a falu is, őrhelynek fekete- föidü határában ott dübörög gépével éjjel-nappal a traktoris alanyok brigádja. Szár.canak. Jó mélyen hasit az eke a földbe, befordítja az esőtől porhar.yóccdott felső réteget, előkészí t' a tal'ajt a jó nedvességgyüjtésra, a tavasziak alá. Art'll Zsuzsa a brigád vezetője mcst lett pár napja felelős vezető a "rakícron. Méhész Anna három hete sin« hogy a gépállomásra került, egy-kettőre segéd vezető lett. Áfra Juliannával hárman hétfőn indultak neki a vizsgahétnek. A hé-főről keddre virradó éjszaka már büszkén számolhattak be az első szép eredményről: ez első nap, hétfőn hét és fél holdat szántottak fel. Munkájuk minőségi munka volt. Amikor Méhész Annának, az új í.egédvezetőnek örömmel szőri ot- ták meg a kezét eivtársai, azt mondta: __ Igyekeztem elsajátítani a munka módját eg^-ke tőre és e tsir-ultakakl jó munkát fogok végezni. * Nem is lelietn ez másként, hiszen én is kommunista vagyok. Szavai ott csengenek most is az elv-ársik fülében, amikor öröm- mel értesülnek a traktoristalányok brigádjának első szép teljesítményéről. Igen, Méhész Anna kommunista. Egy hatalmas, erős hadsereg tagja, amely ot. küzd az egész világon a dolgozó népek élén: a szabadságért, a békés építő munkáért, a jólétért, a boldog jovöjért. A had:ereg egy katonája tki otí. küzd a magyhalászi fekete földeken példás munkával, hogy ez ötéves tervhez több, jobb legyen a kenyér. Példája lelkesít, vele ott van a Párt a traktorosbrigádban és a Pár tái a biztos gyö- zeleml
