Nyirségi Néplap, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-10 / 261. szám

1!M0 Mover,IBEN 10. CSÜTÖRTÖK NÉPLAP 5 Jé tanulással építjük a szocializmust JNyiregyháíi fiatalok levele a komszomoleokhoz A nyíregyházi iskolákban ben­sőséges ünnepségeken emlékeztek meg a Szovjetunió komszomolistái- rói a SZÍT, EPOSZ és a Diákszö­vetség tagjai. Ünnepelték példaké­püket, a dicső felszabadító harcok részesét, a hős Komszorfiöit. Az ünnepélyek keretében leveleket ír­tak hozzájuk és kérték a segítsé­güket, tanácsukat a további mun­kájukhoz. Az állami Kiss Ferenc peda­gógiai gimnázium IV. osztálya így ií MereszjéV elvtársnak, a Szcvjetúníó többszörös hősének: „Forró szeretettéi üdvözlünk benneteket, akiket az egész ma­gyar ifjúság példaképül választott. Nálunk most nagy építő mutlka fo­lyik. Építjük a minden dolgozó szá­máig boldog jövőt hozó szocializ­must. A munkából mindenki, s így ■i mi osztályunk is igyekszik ki­venni a részét, hiszen a ml, az if­júság boldogabb jövőjét is épít­jük. Ebben a munkában Mereszjev elvtárs, Téged Választottunk példa­képül.” Ez csak egy kis része annak a rorro szeretettül és hálától átitatott soroknak, amit 35 leány küld Me­reszjev elvtársnak, akik tudják, hogy a Szovjetunió dicső Vörös Hadserege nélkül még soká nem lett volna részük abban, hogy a hatalmas Bolsevik Párt útmutatása alapján a szocializmust építhessék ők is az országban. Az Állami Kossuth Lajos gim­názium l-é. osztályának tanutói írják: ,,Példaképünk Sztahatlov. írjá­tok meg ti is, elvtársak nekünk a ti módszereiteket a jobb munka elősegítésére, hogy abból tanulva, mi Is okulhassunk és a jobb tanu­lás ügyét azzal is előre vihessíik. így akarjuk a hős lenini Komszo- molt követni. A következő levél Kisinyevbe szól, egy iskolai Komszomol szer­vezetnek: „Tanulmányaink során olvastunk- a kisinyevi iskola életé­ről, képekén már ismerünk benne­teket s ezért Írunk nektek. Olvas­tuk azt, hogy a szovjet kormány óriási összegekét fordít közép- es főiskolák alapítására, tankönyvek kiadására, tanulóotthonok felállítá­sára, A népi -demokráciák, köztük Magyarország is ezen az úton ha­lad. A mi iskolánk is célul tűzte ki, hogy jobb és több tanulással segítünk előrevinni a szocializmus ügyét.” „Jól tudjuk”, írják a Vasvári Pál gimnázium IV. osztályának tanulói „hogy csak akkor tudunk a ti nyomdokaitokon haladni, ‘ ha éppen olyan ragaszkodással követjük Pár­tunkat, a Magyar Dolgozók Párt­ját, ahogyan 'ti követitek a nagy Lenin és Sztálin történelmi pártját, a Szovjetunió Kommunista (bolse­vik) Pártját.” A Pedagógia Leánygimná­zium I. osztálya így ír; „Nagy hálával tartozunk nektek, hős komszomolcok, hogy megmu­tattátok azt az utat, amelyen ha­ladnunk kell. Tudjuk, hogy ez az út biztos, boldogabb jövő feli ve­zet. Minden erőnkkel azon va­gyunk, hogy nagy tanítónk, Lenin szavát betartsuk: „tanulni, tanulni, tanulni.” Jó példát választottak a nyíregy­házi diákfiatalok, a Komszomol tagjait, érdemes követni. Az egész nép, az egész ország hasznára van a példa követése. Féldolláros mese LEPJEN MINDENKI az újítók sorába* A park ütés volt, meghatározatlai, ic^tú férfi ült mellém, á padra. — Nincs munka az ember szá­mára — sóhajtott, aztán hozzámfor- dult: — Helio barátom! Nincs egy dollárja? — Elővettem ké- féldolla- rost. — Ez az egész vagyonom — mondtam. — Maga is ilyen kutyául van? Aí; a foglalkozása? — Elbeszéléseket írek. — Nehéz ügy. — Megborzongott es jobban összehúzta magán kopott kabátját. — Hallja, nekem Van egy tör.éneiéin. Jó téma. Elmondom egy jéldöllárért. — Előbb meghallgatom. Ha tet­szik, fizetek. — A történet egy orvosról szól — kezdte mos.lyogva. A neve: Sprug. Harvey Drake Sprug. Hal­lotta valaha? — Nem. — Pedig nagyszerű ember. Az egyetemet kitüntetéssel végezte, — mindenki ragyogó jövőt jósolt neki. New-Yorkban telepedett le, de nem­hogy jól ment volna neki, egyszó­val mint annyi millió: nyomorgóit. Belgyógyász volt, gyom:rspscialista, de vájjon ki rontja el a gyomrát, ha alig van ennie? Hiszen a leg­több ember gyomra üres ... Az öreg körülnézett. A park, — akárcsak az előbb, üres volt. Foly­tatta: — 28 éves korában szerelmes lett, megnősült. A dolgok egyre rosszab­bul mentek. Adósságokba verte magát, hogy valahogyan a felszínen maradjon. Egyre fogyott, egyre ide­gesebb leit. És itt találta magát szemben 'a kísértéssel. Természete­sen a dolog tiszta csalás volt, de Sprug nem talált más kiutat. .. — egyszóval egy Tarington nevű gaz­emberrel valami csodálatos gyógy­szert sütött ki, amely a reklám szerint egy hét alatt kigyógyítja a legmegátalkodottabb reumát is. A folyadék valami altatóból és tiszta vízből állt. Egy üveg egy-két cent­be került, de féldollárért adták. — Nagyszerűen ment nekik. Egy napon Mrs. Sprug rosszul- létre panaszkodott. Sprug doktor nem nagyon bízott a saját diagnózi­sában, de minden jel súlyos reu­mára vallott. Specialisták serege vizsgálta, kipróbáltak minden szert, de hiába, Mrs. Sprug mind bete­gebb lett. — Adj már végre az orvosságod­ból — kérte férjét. — Ez az egyet­len, ami meggyógyít! Es bár Sprug tud.a, hogy orvos­sága csak a fájdalmat csillapítja, — adott az orvosságból, gondolva, — hogy rosszabbul semmiesetre sem lehet tőle. — Sokkal jobban érzem magam — mondta a felesége egy hét múl­va. — Zseniális orvos vagy! Később megvizsgálta egy híres Specialista és azt sem tudta, hová legyen a csodálkozástól. — Hiszen meggyógyult a felesége! 3todálatos. nem maradt semmi a K1C1ARD conoll reumából. A maga orvossága való­ban csodaszer! Dr. Sprug megdöbbent. Egyszóval ezek a „tekintélyes specialisták*■ is csak olyan csalók, mint ő és az egész orvostudomány Amerikában nem más, mint a dollár kerge.ésé, gazemberség és csalás. Dr. Sprugot ez a felfedezés letaglózta. Abba­hagyta munkáját, elzüllött. Nevetsé­ges, nem? Képzelje, ebben a dr. Sprugban — a mi időnkben, Ame­rikában — megszólalt a lelkiísme- rec. Tiszta anekdota, nem?... A férfi összégombolia kabátját és körülnézett. — Mi lett az orvos feleségével? — kérdeztem. — Mindennapi történet. Amik.r a doktor tönkrement, a felesége el­hagyta. Megszökött férje társával, azzal a Tarringtonnal... akkor jól ment annak a gazembernek... No, megkapom a féldollárost? Odaadtam neki. — Na ideje, hogy menjek! — mondta felálva. Jóéjtszakát. — Jóéjtszakát Sprug doktor! — kiáltottam uténa. — FenétI — fordult vissza. — En Tarrington vagyok! Eltűnt a fák között és egy pil­lanatra rá hosszúranött, élesszemií férfi jött onnan elő. Zsebében csör­getve az aprópénzt, hozzámlépett. — No mi az, megvágta magát? — kérdezte. — Mennyire, 50 centre? — Hát maga kicsoda? — kérdez­tem csodálkozva. — Walter őrmester, a rendőrség „Kolduselhárító Csoporf-jától. — Tudja, csak akkor engedjük meg ezeknek a flólásoknak a „munkát ha kerese.ük felét leadják. Most 25 centet adott, szóval magától 50 cen­tet csalt ki? — Mr. Tarrington — mondtam.— igen érdekes tbrlénetet mesél: el magáról, Azt fiiszem ez megér egy féldollárost! — Tarrington! — röhögött az őr­mester. — Ez a fickó Sam Tobm, civilbén dramaturg. Már vagy há­rom éve csavarog munkanélkül, — naponta nem keres egy dollárnál többet. Persze ez sem mindenkinek sikerül — nem beszélve a hslywo- odiakról. .. szóval, ha Sam Tobin nem ccalna, éhen halha.na ... Tcr- rlngton! — mond'.a és köpött. — Jól kisütötte! ...Felkeltem a pádról és befor­dultam a First Avenuera, hogy a megmaradt, utolsó féldollárcmon papírt vegyek és megírjam találko­zásom történetét a valaha híres dra­ma. urggal, Savi Tobinnal. Szövetkezetünk teniai előijárnak a mélyszántásban is __ irja Nagyhalászról szövetkezeti levelezőnk Szép faragott kapuja van szövet­kezetünknek. Mögötte serény mun­ka folyik az udvaron. Vidáman cseng a nóta, a lányok szaporán válogatják, ládázzák a szerződéses borsmentát. Kilencforintos, meg hat és félforintos áron vettük át a ta­goktól. Jól sikerült a szerződésre a borsmenta is. Hogy mi újság van még nálunk, a szövetkezetben? Az üzletünkben másfélszeresre emeltük a forgalmat. Igyekszünk az egész község szük­ségleteit jól, pontosan kielégíteni. De ennél nagyobb újság az, hogy egyre erősödünk, egyre nagyobb a tagságunk, becsületes dolgozó pa- rasztpk állnak sorainkba és együtt végzünk majd jó munkát. Meg akarom még írni, hogy szö­vetkezetünk tagsága példát mutatott az őszi munkában. Két csávázó te­lepünkön tisztítottuk a vetőmagot, naponta negyven-ötven mázsát, aztán a jól elkészített földbe idő előtt elvetettük a rozsot, búzát. Jól igyekeztünk vetni, hogy jobbat, töb­bet arassunk. Szövetkezetünk tagjai előijárnak a mélyszántási munká­ban is. Leszerződtünk a gépállomás' sal, a traktorok alapos munkát vé­geznek. Harminc százalékban vé­geztük el a mélyszántást a múlt héten. A Párt útmutatásai nyomán igyekszünk a munkával. Jól mun­káljuk meg a földet, becsületes munka után jó lesz az aratás, több a kenyér. Több lesz, mert becsü­letbeli ügyünknek vettük, hogy jól dóig: zzunk meg érte: az ötéves ter­vet visszük vele e.őre, a szocializ­mus építését! GÁLIK LAJOS Nagyhalász (S. ÍJ Pártunknak és Rákosi elv- társ közvetlen segítségének köszön­hetjük újítómózgalmunk létrejöttét és a Párt és Rákosi elvtárs állandó támogatásának köszönhetjük azt is, hogy az Üjítók Első Országos Kon gresszusa lelkes eredményekről tu dott beszámolni. „A múlt év folya­mán fizikai és értelmiségi dolgozók többezef újítása már 35 millió fo­rint évi megtakarítást eredménye­zett ... Ez évben már 45.000 újítási javaslattal járultak hozzá termelé­sünk javításához. 2Ö0 millió forin­tot takarítottak meg nemzetgazda­ságunknak, felszámoltak sok szűk keresztmetszetet, leküzdötték sok technikai nehézséget, javították a munka feltételeit. Ennek nem kis része van hároméves tervünk két év és ejt hónap alatt való sikeres végrehajtásában“ — mondja . az újító kongresszus határozata. Büszkén számolnak be ezekről az eredményekről a magyar munkás­osztály újítói, élmunkásai, akik éltek a szabad lehetőségekkel és felelősségük tudatában megmutat­ták azt, hogy mit tud a munka em­bere. Büszkén emlegetik ezeket az eredményeket a szabolcsi munkások is, hiszen a sokmillió forint között ott van Pozsonyi Sándor sztaha­novista sokszázezer forintja, Seme- sei Lajos mérnök, Turcsányi Pál, Martlncvszki, Juhász nyíregyházi épltőmunkások, Mezei Barna, Al­földi László bűds2enimihá'.yi dolgo­zók többezer forintja, vagy a „ki­sebbek“ ; Tóth János villanytelepi lakatos, Kerekes Zoltán kisvárdai technológus éé, a többi szabolcsi­újító, élmunkás sokezer és sokszáz forintja. Vájjon részük van-e ezek­nek az embereknek abban, hogy ilyen diadalmas hírekről számolhat­nak be üzemeink dolgozói: az Al­kaloida november 1-én befejezte hároméves tervét, vagy a kisvárdai Vulltán-vasöntőde október közepén győzelmesen hajtotta végre a há­roméves tervben vállalt kötelezett­ségeit?! Mindon bizonnyal részük van! Fé.tő gonddal fürkészték üzemük termelésének problémáit s mindig készen vollak arra, hogy segítsenek, termelő munkánkat fej­lesztő gondolataikkal újra és újra hozzájárultak előrehaladásunkhoz. Most még nagyobb feladatok ál­lanak előttünk, mint a hároméves terv megvalósítása. Ötéves tervünk országotalakító nagy célkitűzései új gyárak, erőművek, gépállomások százait teremti és építi. Nos, „az újitómozgalom, az élmunkások és a szocialista munkaversenyben élen­járók feladata, hogy könnyebbé te­gyék népünknek a nagy terv meg­valósítását, minél gyorsabb és tö­kéletesebb végrehajtását“ — álla­pítja meg a határozat és rögtön megszabja újítómózgalmunk fő fel­adatait a jövőre nézve. Elsőnek a feladattervek elkészí­tését szabja meg. Meg kell vizs­gálni üzemeink szűk keresztmetsze­teit, hiányosságait, minden üzem­résznél, műhelynél fel kell kutatni azokat az akadályokat, amelyek út­jában állanak a termelékenység emelkedésének, amelyek „plafont“ húznak életszínvonalunk emelke­dése felé. Ezeknek kijavítását, a szűk keresztmetszetek eltüntetését 'feladatíerva’.iben kell újítóink és élmunkásaink elé terjeszteni, jioyy azok merészen, harcos ember mód­jára leküzdjék ezeket az akadá­lyokat. Számos, úgynevezett „komplex­brigád“ alakult már Szabolcsban is, mint az Alkaloidában, a Gyárépí­tési Nemzeti Vállalatnál, a nyírbog- dányi Asványolajfeldolgozó Nem­zeti Vállalatnál és ezekben a bri­gádokban fizikai és értelmiségi dolgozók összefogva vették fel á harcöt a szűk keresztmetszetek, „plafonok“ ellen. A komplex-brigá­dok alakítása és csatasorba való állítása egyik módja a másik fői- adat végrehajtásának: „Az újítási terv minden egyes feladatánál is valósítsuk meg a fizikai és érie:- miségi dolgozók összefogását,, áto­két, akik elméleti tudásuk és gye­kor. ati tapasztalataik alapján leg­inkább hivatottak annak megol­dására“. „Gyorsítsuk meg a tapasztalat it átadását és átvételét“ — szól to­vább a határozat. Ennek hatalmas jelentőségére itt, Szabolcsban talán éppen az építőmunkás Sztahánov- mozgalom mutat rá. Pozsonyi elv­társ módszere györSan terjedt s már a záhonyi iskolaépítők is így jelentenek: Sztálin elvtáfs 70. Szü­letésnapjára a sztahánov-módszei segítségével egy hónappal a kitű­zött határidő előtt fejezhetjük bí az itteni építkezéseket Mindezeket a feladatokat természetesen csak abban az esetben tudjuk eredmé­nyesen megoldani és újítómozgal- m diákat rohamosan továbbfejlesz­teni, ha kiszélesítjük műszaki látó­körünket, tanulmányozzuk a szak­irodalmat s minden egyes dolgozó a lehető legnagyobb szakismeretre tesz szert. Komoly, igen komoly feladatok állhak előttünk, azonban nem meg- oldhatatlanok. Elsősorban azért nem, mert van már előttünk példa. Olyan segítség, amely önzetlen tá­mogatással nyúl hónunk alá és sze­retettel segít át bennünket az aka­dályokon. Ez a példa, a szovjet sztahánovisták nagyszerű példanfú- tatésa és ez a segítség a szovjet sztahánovisták segítsége. Pozsonyi szaktársat sem valami égből hul­lott csoda segítette az új útra, ha- nem a szovjet sztahánovisták pél­dája, támogatása. ,.A sztahánov- mozgalom mutatja meg számunkra a követendő utat, ahol az élenjárók ezrei viszik előre merész kezdemé­nyezéssel a technikát, túlszárnyal ják az elavult normákat és egyben megvalósítják a pontos, tiszta, se- lejtmentes és jól megszervezett munkát.“ Rajta hát, szabolcsi dol­gozók! Nagyszerű példa áll előt­tünk: „Az Újító Kongresszus harc­ra hív minden magyar dolgozót, hogy munkájával és gondolataival, minden tudásával és tudásának át­adásával küzdjön a technika foko­zott fejlesztéséért, az ötéves terv sikeréért, a szocializmus győzel­méért!“ „Ne hiányozzanak a harco­lók sorából a szabolcsi dolgozók sem.“ Kövessük a nagy Szovjetünk) újítóinak példáját! Előre dicső Pár­tunk, a Magyar Dolgozók Pártja és dolgozó népünk nagy vezére, Rákosi elvtérs vezetésével á szocia­lizmus építéséért 1 Három traktorista lány GYŐZELEMRE INDULT A vizsgahét első navjanan teljesítménye 7.5 hóid minőségi mely szánta. Sok-f beszélnek most a nagyha­lász! gépállomáson Antal Zsuzsá­éit brigádjáról. Sokat és szeretettel beszél a falu is, őrhelynek fekete- föidü határában ott dübörög gé­pével éjjel-nappal a traktoris ala­nyok brigádja. Szár.canak. Jó mé­lyen hasit az eke a földbe, befor­dítja az esőtől porhar.yóccdott fel­ső réteget, előkészí t' a tal'ajt a jó nedvességgyüjtésra, a tavasziak alá. Art'll Zsuzsa a brigád vezetője mcst lett pár napja felelős vezető a "rakícron. Méhész Anna három hete sin« hogy a gépállomásra került, egy-kettőre segéd vezető lett. Áfra Juliannával hárman hét­főn indultak neki a vizsgahétnek. A hé-főről keddre virradó éjszaka már büszkén számolhattak be az első szép eredményről: ez első nap, hétfőn hét és fél holdat szán­tottak fel. Munkájuk minőségi munka volt. Amikor Méhész Annának, az új í.egédvezetőnek örömmel szőri ot- ták meg a kezét eivtársai, azt mondta: __ Igyekeztem elsajátítani a munka módját eg^-ke tőre és e tsir-ultakakl jó munkát fogok vé­gezni. * Nem is lelietn ez másként, hi­szen én is kommunista va­gyok. Szavai ott csengenek most is az elv-ársik fülében, amikor öröm- mel értesülnek a traktoristalányok brigádjának első szép teljesítmé­nyéről. Igen, Méhész Anna kom­munista. Egy hatalmas, erős had­sereg tagja, amely ot. küzd az egész világon a dolgozó népek élén: a szabadságért, a békés épí­tő munkáért, a jólétért, a boldog jovöjért. A had:ereg egy katonája tki otí. küzd a magyhalászi fekete földeken példás munkával, hogy ez ötéves tervhez több, jobb le­gyen a kenyér. Példája lelkesít, vele ott van a Párt a traktorosbri­gádban és a Pár tái a biztos gyö- zeleml

Next

/
Thumbnails
Contents