Nyírségi Magyar Nép, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)
1949-09-03 / 204. szám
I m 'ItylkS&gi * ■ BrÍH Wk MM fflSffk. ■» fe tP» Kimentek a veié». MAGYAR IMEP^^ na az ifiúsilg fiQ mami a héiG Oigéhez, iill a 1é emiatti iiv Farkas Mihály elvtárs iidvezih beszéde a BlVSz kougrasszusán Tegnap délután. 3 órakor ünnepélyei keretek között kezdődött meg a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség második kongresszusa:. A kongresszus megnyitására a magyar országgyűlés épülete ünnepi díszt öltött. Az ünnepéilyes megnyftő- ülésen az üd)vözlőbeszédek Hangzottak el. A Magyar Népközííláraa^ág ikdrmánya nevében Farkas Mihály elvtárs vezérezredes, honvédelmi miniszter üdvözölte a kongresszust. Tisztelt Kongresszus! Kedves barátaim! A Magyar Népköztársaság Kormánya és népünk szereCsak a szabadság la A béke erői növekvő hatalmuk tudatában, fokozzák harcukat a háborús uszítók elien. A béke sikeres megvédése össze van forrva a szabadság megerősítésével. Csak a szabadság talaján virulhat a tartós béke. Nem véletlen ezért, hogy a béke megszilárdít asiának bástyája a szocialista Szovjetunói és a békéé# folyó) harc zseniális vezére, a.z emberi szabadság legnagyobb harcosa, a mind- annyiunk által szeretett és megbecsült Szátlin generalisszimusz. Télvednek azok, akik abban a: háborús illúzióban ringatják miagukaít, hogy a békéért küzdő népmilliók csak szavakkal, kongresszusokkal, felhívásokkal állnak ki a béke ügye mellett. A második világháború ultám kialakult békemozgalom a harc mozgalma. Az Ifjúsági Világtalálkozó harcos, lelkes és elszánt légköre is azt mutatja, hogy a mai ifjúság kész tettekkel is küzdeni a békéért. Csak a gyávákat lehet megfélemlíteni és ter- trorral eliaEgritikaJtiii. A békéiről# , katonái azonban nem gyávákból, Hanem győtett vezére, Rákosi Mátyás nevében meleg baráti szeretettel üdvözlöm a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség második kongresszusát, annak minden küldöttjét. Felejthetetlen a magyar ifjúság és a magyar dolgozó nép szívében a világ demokratikus ifjúságának nagy ünnepéilyes béketalálkozója, amely hazánk . fokvárosában, Budapesten zajlott le. Minden túlzás nélkül meg lehet állapítani, hogy a Világifjű- sági rIla\'á'lkozó hatalma" nemzetközi sikere nyomán tovább fejlődik és erősödik a béke frontja szerte a világon. Válási virulhat a béke zelmükben biztos harcosokból állnak. Mi szívből kívánjuk, bőgj" az Ifjúsági Világkongresszus eredményes munkát végezzen a béke megvédése érdekében. Az ifjúságnak szüksége van a békére, mint ahogy a békének szüksége van az ifjúságra. Ha az ifjúság hű marad a béke ügyéhez, akkor győzni fog nemcsak a béke, de a szabadság ügye is. Éljen a Demokratikus Ifjúsági] Vi|ágszövetség II. Kongresszusa! Éljen a hatealmas, legyőz- hetejtlen Szovjetunió, a világbéke legbiztosabb pillére! Éljen a népek békéért folyó harcának nagy, bölcs és szerejteftít vezére, Sztáljinf A küldöttek tomboló lelkesedéssel fogadták Farkas Mihály elvtárs beszédét. Egy emberként éltették az emberiség nagy vezérét, Sztálint. A DIVSz II. Kongresszusának rendes tanácskozásai ma reggel kezdődnek meg. Ekkor hangzik el az első referátum, amelyet Guy de Boysson tart az eddig végzett munkáról és az ifjúság itovábbi feladatairól a béke védelmében. Tile már üt éwsí síeli baráti érzelatket iápiáit az angolszász impsriaüsták iráaí A EHumaníté . Davidson angol tiszt feljegyzései alapján felfedi Tito és az angolszász imperialisták háború alatti kapcsolatát. Davidson, aki angol összekötő tiszt volt Tito mellett, feljegyzéseiben hangsúlyozza, hogy az angol külügyminisztérium igen sokáig gondolkozott azon, segítse-e Titot, vagy se. Végül az Inteligence Service emberei meggyőzték a külügyminisztériumot , arról, hogy Tito „baráti“ érzelmeket“ táplál az angolszász imperialisták irányában. Davidson ezután megjegyzi, hogy Ranikovics már 1943- ban „bizalmat ébresztő férfiú“ volt. Ezek után teljesen világos Churckillnak öt évvel ezelőtti magatartása, amikor beleegyezett Tito támogatásába, így tárul fel előttünk egy olyan árulás — fejezi be a lap — amelyhez fogható kevés volt a világ történelmében. . A mmiMdkí&fegyeleiii megerősítése elsőrendű feladat Rákosi Mátyás elvlárs beszéde 3 inka termelékenységének emelésére! A Nagybudapesti Pártválasztmány értekezletén Rákosi Mátyás elvtárs felszólalásában a következőket mondotta: — A magyar munkásosztály mint népi demokráciánk vezetőereje eddig megfelelt azoknak a követelményeknek, amelyeket a történelem eléje állított. Ezért nyugodtan beszélhetünk nehézségeinkről is. Négy kérdést akarok ezzel kapcsolatban felvetni: a termelési fegyelem és egyéni felelőség, a munkaverseny, a norma és az értelmiséghez való viszony kérdését. A fegyelem az utóbbi időben meglazult. Az üzemvezetők egyrészénél hiba mutatkozik. A munkásból lett igazgató volt munkatársaival szemben nem tud eléggé fegyelmet tartani. Kikerülik a népszerűtlen feladatokat, amelyekhez a munkafegyelem is tartozik s helyette afféle „bratyi“ szellemet honosítanak meg. A munkásigazgatók úgy akarnak népszerűséget biztosítani maguk számára, hogy elnézik a hibákat. Kétféle népszerűség van. Az egyiket az öntudatos, jó munkások között szerzi meg az igazgató azzal, hogy fegyelmet, rendet, pontosságot követel és az a népszerűség, amelyet az elmaradott, nem öntudatos munkások között azzal szerez meg az igazgató, hogy nem fogja keményen a fegyelmet, elnézi, hogy munkásai későn járnak be a gyárba, hogy sok selejtst csinálnak, elnézi a szimulánsokat, akik néha hónapokig egész- ségesen húzzák a táppénzt. Ez a módszer elégedetlenséget, sőt felháborodást okoz az öuiudatcs munkásoknál. Tartsanak fegyelmet a yállslatvezetok Több, mint ezer ipari munkást állítottunk üzemek élére. Most ellenőrizzük őket. Meg fogjuk állapítani, hogy kik azok, akik nem váltak bie. Akik nem tartanak fegyelmet, akik a munkásság elmaradt, öntudatlan, még az ellenség befolyása alatt álló részének népszerűségére pályáznak, ahelyett, hogy öntudatos, jó munkásokra vennék az irányt — az ilyen vállalatvezetőket el fogjuk távolítani és felelősségre fogjuk vonni. A vállalatvezetőket azért tette a demokrácia vezetőhelyre, hogy vezessenek, tartsanak fegyelmet, a szocializmus érdekében ne tűrjék a lapulást, csalást hogy munkásigazgatóink megértsék: egyéni felelősséggel tartoznak a termelésért és megtanuljanak élni azok. kai a jogokkal, amelyeket a demokrácia nekik erre a célra adott. Mindjárt hozzátelietem, hogy itt nemcsak a munkásigazgatókról van szó. Hasonlót tapasztalunk a mes tereknél és a művezetőknél is. Szét kell nézni a művezetők és a mesterek között is és kíméletlenül el kell távolítani azokat, akik nem jól vég zik munkájukat. Az ilyeneket vissza kell küldeni a satupadhoz vagy eltávolítani. Bizonyos, hogy éppen a legöntudatosabb munkások, régi kommunista szakmunkások fognak ennek örülni, mert ők szenvednek a legtöbbet a fegyelmezetlenségtől íönyelmű selejtet, a bér. Vissza kell állítani az egyéni felelősséget Vissza kell tehát állítani az egyéni felelősséget. Az igazgató felel az egész gyárért, a művezető, a mester a maga részlegéért. És az egyéni felelősségen keresztül vissza kell állítani a munkafegyelmet, ott ahol ez meglazult, Meg kell szűnnie annak, hogy egyes igazgatók a munkásság elmaradt rétegének népszerűségét hajhásszák, hogy engedjenek a munkafegyelemből vagy a minőségből. A munkásigazgatók csak úgy, mint a művezetők, mint a mesterek vi szont tudják meg, hogy a termelés, a szocializmus építése érdekében megkövetelt fegyelem megszilárdításánál mögöttük lesz nemcsak a munkásság színe-java, hanem teljes erejével Pártunk, a Magyar Dolgozók Várta is. Figyeliünk fel azokra, akik egyik üzembői a másikba „vándorolnak“ Külön kell beszélnünk a szimulánsokról. Mindenki tudja, hogy gaz. dasági helyzetünk megjavulásával egészségügyünk is nagyot javult, hogy a statisztika tanúsága szerint csökkent a megbetegedések száma Ezzel szemben vannak üzemeink ahol kétszer-háromszor annyi a beteglétszám, mint békében. Itt részben a munkafegyelem lazulásával, részben politikai kártevéssel állunk szemben. Az ilyen munkások jő részét politikai felvilágosítással es a fegyelem keményebbre fogásávai meg lehet győzni. Aki azonban visszaeső, azzal szemben megfelelő megtorlásokat kell alkalmazni. Újabban százával vannak esetek, amikor egyik állami gyár elcsalja a másik munkásait. Még gyakoribb az, hogy kis mesterekhez, kócerájbá mennek dolgozni és ezt nem egyszer sikerül nekik úgy elintézniük, hogy a gyárból szombaton délután megkapják négyheti fizetésüket es bet. főn egy másik gyárban vagy egy kis mesternél folytatják a munkát s ki nevetik azokat, akik ilyen mampn lációkhoz nem értenek. Ezt a kérdést is keményebben keil fogni. Az olyan kommunista munkást például, aki táppénzcsalást, bércsa. lást követ el, aki ilyenmódon egyik üzemből a másikba vándorol, megfelelő figyelmeztetés és felvilágosítás után kíméletlenül eltávolítjuk a Pártból, ha nem változik meg. Nem lehet Pártunknak olyan munkás tagja, aki a termelés terén nem fegyelmezett és aki a szocializmus adta jogokkal és lehetőségekkel visszaélt. A munkafegyelem megerősítése most elsőrendű pártfeladat. Az ellenség, amelyet nyílt politikai harcban megvertünk, most a munka frontján kísérletezik és meg akarja bontani a munkások között a fegyelmet. Szerencsére a mi Pártunk éber, erős s ezen a téren is az öntudatos munkások segítségével és helyeslésével rendet fog csinálni. A legszétaseftáeE! alter» jesziheti versenyforma az egyéni verseny A verseny legelterjedtebb formája nálunk most a brigádmozgalom. Brigádba azonban nem lehet minden munkást tömöríteni. A leg. szélesebben elterjeszthető és szinte minden munkásra alkalmazható versenyforma az egyéni verseny, A Szovjetunióban a munkások 85 szá. zaléka áll egyéni versenyben. Az egyéni verseny elhanyagolása odavezetett, hogy nálunk a szakmáknak nincs külön ismert munkahőse. A Szovjetunióban ez minden szakmában megvan. Amikor tavaly elkezdtük a munkaversenyt, nálunk is úgy indult, hogy az egyéni versenyzés lesz a legelterjedtebb forma. Lassanként azonban az egyéni verseny teljesen háttérbe szorult. Pedig a magyar munkás szeret versenyezni és versenyezne is, ha a mi ipari vezetőink tisztában volnának a versennyel, különösen az egyéni muka- verseny módszereinek jelentőségével. De nemcsak a munkaversennyel van baj, Utánanéztem a dolognak és kiderült, hogy jelenleg 28 iparágban nincs élüzem, ami azt mutatja, hogy az illetékesek valamilyen okból az üzemek egymásközti versenyét is elsorvasztják. Úgyhogy ezen a téren kivétel nélkül egész ipari vezetőségünkben hiba van. Nem kell megijedni az 1000 százalékos nerma- teljesltéslsl sem Ismételten tapasztaltuk, hogy ha egy-egy versenyző vgy brigád kiugrik, valóságos ijedelem keletkezik a kalkulánsoknál. Nem kell megijedni attól, hogy valaki 1000 százalékra is teljesíti a normát. Ellenkezőleg: támogatni kell s az eredmény az lesz, hogy módszereit mások is megtanulják, utánozzák s igyekeznek túlszárnyalni. A norma körül kétségkívül a legnagyobb hiba a norma lazítása. Ahová csak nézünk, mindenütt azt tapasztaljuk, hogy a normát február óta fellazították. Az átlagos órabér már valamivel magasabb, mint februárban volt, a normák rendezése előtt, ugyanakkor pedig a termelékenység nem egyszer tíz, sőt 15 százalékkal esett. Ez kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy a normát fellazították, bércsalással és egyéb machinációkkal. Ez ellen természetesen minden erővel fel kell venni a harcot. Ugyanakkor küzdeni kell az ellen is, hogy az egyszer megállapított normát bármely okból újra szigorítsák, Még mindig kevesebb baj származik abból, ha a kissé lazán megállapított normát meghagyják, mint hogyha bárom-négyhe lenként újra megállapítják vagy megszorítják. Helyes az iparügyi minisztériumnak és a Szakszervezeti Tanácsnak az a közös utasítása, hogy az egyszer megállapított normákhoz ebben az évben nem szabad hozzányúlni. A bérelszámolásról Szólnom kell a tudományos normáról is. Már mérgelődöm, amikor ezt a kifejezést hallom, mert az a tapasztalatom, hogy nálunk az a tudományos norma, amelynek alapján a munkás képtelen kiszámítani, hogy mennyit keres. A kapitalisták ki tudtak dolgozni olyan normát, amelynek alapján a munkások zöme mindig ki tudta számítani, hogy mennyit keres. Nálunk a „tudományos norma“ mellett olyan nehéz a
