Nyírségi Magyar Nép, 1949. augusztus (6. évfolyam, 177-201. szám)

1949-08-30 / 200. szám

LJ 'TlgikSégi » ■ Magyar Nép A Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendeleíe a mező- és erdő- gazdasági inngatlanok részle­ges tagosításáról VI. ÉVFOLYAM, 200. SZÁM KEDD, 1949. AUGUSZTUS 30, A béke erői ellenállhatatlanul nőnek és nem lehet őket legyőzni Rákosi Mátyás elvtárs nagy beszéde a Világifjúsági Találkozó záróünnepélyén A Világiíjúsági és Diáktalálkozó utolsó napja. Zászlóerdő alatt vonul az ifjúság a Hősök-terére, hogy tanúja legyen a színpompás, hatalmas z'áróünnepélynek, hogy végighallgassa a magyar ifjúság nagy mintaképének, Rákosi Mátyás elvtársnak beszédét, hogy fo­gadalmat tegyen a béke és szabadság megőrzésére, az imperialisták, a háborús uszítók elleni küzdelemre. Végig a felvonulás útvonalán egetverő éljenzés, taps fogadja a Komszomolt, a világ élenjáró ifjúságát, a népi demokráciák, a gyarmati népek és a kapitalista országok fiataljait, a bolgárokat, a kínaiakat, a franciákat egyaránt. Megjelennek a magyar fiatalok is: ifjúmunkások, parasztinak, diákok. Százezres tömeg várja leírhatatlan érdeklődéssel és lelkese­déssel a VIT zárónagygyűlésének megnyitását. Josef Grohman nyitja meg a nagygyűlést, majd Mibajlov, a Komszomol főtitkára mond beszédet. v A mikrofon előtt megjelenik Rákosi Mátyás elvtárs. Minden nemzet küldöttsége éljenez, zászlóit lengeti. Rákosi Mátyás be­szélni kezd: A VIT elérte célját — A magyar dolgozó nép nevé­ben meleg szeretettel üdvözlöm az itt összegyűlt 84 nemzet ifjú­ságának képviselőit. Az Ifjúsági Világtalálkozónak az volt a célja, hogy hitet tegyen az emberi hala­dás legfontosabb ügye, a tartós béke megvédése mellett és fo­kozza a harcot a kardcsörtető nyu­gati imperialisták ellen, akik egy harmadik, szörnyű világháborút készítenek elő. Egyben kiállás kí­vánt lenni ez a találkozó a hala­dó ifjúság egysége mellett is. Sikerült.e ezeket a célokat el­érni? A válasz erre hangos és határo­zott igen! Több, mint 80 ország ifjúságá­nak képviseletében több, mint 10.000 kiküldött jött össze főváro­sunkban. E küldöttségek a Világ­ifjúsági Találkozó útján megis­merték saját növekvő erejüket, szervezettségüket,, kicserélték ta­pasztalataikat és felkészültek az ifjúság nagy ügyének, a békének további védelmére és erősítésére. Tapasztalhatták, hogy a béke tá­bora erős és gyorsan növekszik, hogy p. béketábor az egész viliágot felfogja és nincs a földnek olyan országa, ame/yben az ifjúság, a dolgozó nép /eg- jobbjai ne küzdenének a te­remtő békéért, az ango/szász imperialista rablók ellen. A világ ifjúságának ez a hatalmas seregszemléje új erőforrás. Meg­hatványozza a haladó ifjúság lel­kesedését, győzelmébe vetett hi­tét és harcát az egységért. Alkotmányunk a dolgosó ifjúság győselme is A találkozó résztvevői nemcsak a békéért küzdő nemzetközi erő­ket ismerték meg, de megismer­ték a magyar népi demokráciát is. Megismerték fiatal úttörőinktől kezdve a lelkes magyar dolgozó ifjúság minden rétegét és ezen túlmenően az egész magyar dol­gozó népet, a szabadságát és jö- vőjét nagy bizalommal és lendü­lettel építő országot. Nagy örömünkre szolgált, hogy a Világifjúsági Találkozó egybe­esett új alkotmányunk megterem­tésével. Az ifjúság képviselőinek jelenlétében mondta ki az ország- gyűlés, hogy a Magyar Népköz- társaság a munkások és dolgozó parasztok állama, amelyben min. hen hatalom a dolgozó népé! Al­kotmányunk azt is kihangsúlyoz­za, hogy a Magyar Népköztársa­ság különös gondot fordít az if­júság fejlődésére és nevelésére, következetesen védelmezi az ifjú­ság érdekeit, Uj alkotmányunk törvénybe- iktatásántál joggal lelkesed­tek velünk a jobb jövő hor­dozói, az ifjúság vezetői. A mi alkotmányunk nemcsak a do/gozó nép, de külön a dol­gozó ifjúság győzelme is. Az Ifjúsági Talákozóból tanul­tunk mi is, nemcsak az ifjak, de az egész magyar nép. Újra meg­győződtünk róla, hogy a békét védő erők világszerte nőnek, hogy ezek az erők többé le nem győzhetők. dúl szeretettel dolgozó népünk különösen azok felé az országok felé, amelyeknek ifjúsága most vívja felszabadító harcát. déssel az ország. A magyar nép maga is 400 esztendőn keresztül gyarmati sorsban vergődött és öt évvel ezelőtt még Hitler hordái­nak igájában nyögött. Ezért for­A kapitalista országok fiataljai folytassák otthon harcukat A magyar nép külön lelkes sze­retettel fogadta a kapitalista or­szágokból jött kiküldötteket, mert érzi és tudja, hogy az ő helyze­tük nehezebb, hogy nekik több akadályt kell leküzdeniök, amikor a teremtő béke megvédéséért har­colnak. A hozzánk vendégül jött ifjakra mély hatást gyakorolt az a rokonszenv és szeretet, amely száz formában nyilvánult meg irántuk és nem lehet csodálkozni azon, hogy a kapitalista országokból jöt­tek közül sokan arra kérnek bennünket, engedjük meg, hogy nálunk maradhassanak. Mi természetesen nagyon örü­lünk annak, hogy ezek az ifjak szívesen maradnának nálunk és megadjuk nekik erre a lehetősé­get. De szerintünk többet hasz. nálna a közös ügynek, ha haza­mennének és ott bátran, lelkesen küzdenének azért, hogy náluk is megteremtsék azokat a viszonyo­kat, amelyek nálunk tetszenek nekik, amelyeket nálunk helye­selnek. Ez a feladat méltó az if­júsághoz és azt tanácsoljuk mind­azoknak, akik itt szeretnének ma­radni: folytassák a harcot otthon, az most a fontosabb frontsza­kasz. Vendégeink megismerhették viszonyainkat Szívünkbe zártuk a Komszomolt A magyar dolgozó nép óriási szeretettel zárta szívébe a világ- találkozóra összesereglett haladó ifjakat. Különösen szívébe zárta a hatalmas Szovjetunió ifjúságát, a Komszomol képviselőit, (Perce­kig zúg az „Éljen a Komszomol” kiáltás.) Túláradó szeretetünk s rokonszenvünk nemcsak annak a népnek szól, amely 1917-ben új korszakot nyitott meg az emberi szabadság történelmében. Meg­nyilvánul benne a hála azok felé, akik öt esztendővel ezelőtt vérük hullásával szabadítottak fel ben­nünket. Minél szabadabb és bol­dogabb a magyar dolgozó nép, annál mélyebben értékeli a fel- szabadulás jelentőségét és annál inkább igyekszik minden formá­ban kifejezésre juttatni forró há­láját a felszabadító Szovjetunió, a szovjet ifjúság és bölcs vezére, a nagy Sztálin iránt. A népi demokráciák felszabad!, tott ifjúsága mellett különösen a győzelmes kínai ifjúságot és a szabadságukért harcoló népek, a görögök, a Vietnamok, indonézek küldöttjeit fogadta kitörő lelkese. Szólni kell még azokról a nyu­gati hangokról, amelyek azt állít­ják, hogy mindaz, amit az ifjak hazánkban tapasztalnak, csak ki­rakat, melyet az Ifjúsági Találko­zó idejére készítettünk. Ebben a rágalomban benne van a kénysze­redett elismerése is, hogy a nyu­gati kapitalista országokból jött ifjaknak tetszik, amit nálunk lát­nak, hogy a kép, ami itt eléjük tárul, hasonlíthatatlanul kedve­zőbb, mint amit a kapitalista saj­tó és rádió festett rólunk. Mi módot adtunk a Találkozón összegyűlt ifjaknak arra, hogy alaposan megismerjék viszonyain, kát. Tudjuk, hogy beszélnek ezek önmagukért, nem kell nekünk rózsás képet festenünk. Néhány nappa/ ezelőtt én ma­gam kértem a Vi/ágifjúságí Találkozó vezetőit, hogy tár­gyilagosan számoljanak be otthon arr ól, amit nálunk tapasztaltak, hogy ne kendőzzék el fogyaté­kosságainkat és hibáinkat. Min­denki nagyobbra fogja értékelni sikereinket, ha nem hallgatunk nehézségeinkről sem. Életszínvonalunk csak ezután fog nőni Rákosi Mátyás elvtárs ezután az egykor romokban hevert ország újjá­építéséről beszélt. Kijelentette: Mi nemcsak újjáépítettük az országot de már 30 százalékkal túlhaladtuk a békebeli termelést és ami még fontosabb, ennél is többel nőtt a dolgozók életszínvonala. Pedig mindez csak a kezdet. Életszínvonalunk csak ezután fog nőni, ha a hároméves tér. vünk, az ötéves tervünk meghozza gyümölcseit. A felszabadult magyar nép, amely ura sorsának, mint jó gazda, a jövőre is gondol. Nem éli fel egész jövedelmét, hanem óriási befektetéseket eszközöl. Az idén majdnem ötmilliárd forint a tervbefeketés és a legközelebbi öt esztendő alatt 45 milliárd forin. tot fogunk új gyárakra, iskolákra, gépekre költeni. vészi és sporteseményt, amelyből annyit meríthettünk, amely annyi szórakozást, tanulságot nyújtott és amellyel nemcsak szorosabbra fűzték össze a világbékéért harcoló ifjúság sorait, de felejthetetlenül bele is vés- ték emléküket a magyar dolgozó nép szívébe. A világ ifjúságának képviselői az­zal a felemelő tudattal térhetnek haza, hogy újra saját tapasztalatuk­ból győződhettek meg róla, hogy a béke erői ellenállhatatlanul nőnek, a béke erőit nem leheti legyőzni. És még egyet tapasztalhattak: A békefrontnak az a szakasza, amelynek megőrzése a magyar dolgozókra, a magyar ifjúságra van bízva, erős és szilárd. Ránk bizton számíthatnak minde­nütt, ahol a békét kell védenünk, ahol a békéért folyik a -harc. Utravalóul azt kívánja kedves vendégeinknek, 84 ország ifjúságá­nak a felszabadult magyar nép, hogy jövendő küzdelmeiket mindenben tel­jes siker koronázza. Fütse őket har­caikban az a lelkesedés, a meggyő­ződésnek az az olvasztó lángja, amely a világ haladó ifjúságának él­csapatából, a lenini Komszomolból kiárad és amely biztos győzelemre viszi az egész haladó ifjúság, Sz egész haladó emberiség nagy ügyét: a teremtő, a tartós békét. (Újra és újra felharsan a taps, az ifjúság lel­kes fogadalma: „Megvédjük a bé­két!“) Éljen a békét megvédő haladó világifjúság egysége! Éljen mindnyájunk békéjének biztos őre, a hatalmas Szovjet­unió! Éljen nagy példaképünk és ta­nítónk, a bölcs, a szeretett Sztálin! Rákosi elvtárs szavait az ifjúság fergeteges ünneplése követte. For­rón éltették Sztálin generalisszi- muszt, a Komszomolt, a Magyar Dolgozók Pártját, Rákosi elvtársat. „Esküszünk, esküszünk, esküszünk!“ Himnusz zendült, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség indulója. A zárónagygyűlés végeláthatatlan so­kasága orosz, kínai, magyar, mongol, román, lengyel, francia, Vietnam, angol, amerikai fiatalok együtt éne­kelték — ki-ki a maga nyelvén —, hogy „Egy a jelszónk: a béke; harc­ba boldog jövőért megyünk!“ Kürt harsant, A Világifjúsági Ta­lálkozó végét jelezte. Végétért a béke ifjú erőinek harcos seregszem. léje. Vendégeink gazdag tapasztalatok, kai térhetnek haza, hogy otthon a Világifjúsági Találkozó emlékeivel erősödve harcolhassanak, védhessék országukat az imperialistáktól, a belső ellenségtől, vagy győzelmesen építsék a kommunizmust, a szocia­lizmust —, hogy saját frontszaka, szűkön minél eredményesebben véd­hessék meg a békét. A mi dolgozó népünket és ifjú­ságunkat optimizmus hatja át. Nem lehet ezt dollárra, vagy fontra átszá­mítani, hogy az ország a dolgozóké, hogy maguknak épitik, hogy nálunk nincsen munkanélküliség, hogy ná. lünk a dolgozó ember nem fél o holnaptól, hogy az ifjúság bízik a jövőjében és hízik vezetőjében, a Magyar Dolgozók Pártjában, amely év­tizedes harcokban megedgve, ál­dozatokat! nem kímélve, félel­met nem ismerve bizton vezeti népünket a szabadság felé előre a szocializmus úlján. (A nagygyűlés hallgatói hosz- szasan éljenzik a Pártot és vezető­jét, Rákosi elvtársat.) A békefront magyar szakasza erős és szilárd Befejezésül meg akarom köszönni a Világifjúsági Találkozón résztvett kultúrcsoportoknak mindazt a mú­Az ünneplés elülte után Guy de Boysson, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség elnöke lépett a mik­rofon elé. Szavaira egyperces csend del és zászlómeghajlással áldoz az ifjúság az imperialisták ellen a be kéért, szabadságért folyó harcban elesett ifjú bősök emlékének. Az egy perc letelte után Guy de Boys­son felolvasta a világ ifjúságának esküjét: — Esküszünk, hogy a békéért és boldogulásért vívott szent harcot győzelemre visszük! — Esküszünk, esküszünk, eskü. szünk! — zúgta utána a világ min­den nyelvén a nagygyűlésen részt­vevő ifjúság. A világ 84 nemzetének fiataljai bitet teltek amellett, hogy hűek maradnak a béke ügyéhez, minden ember, minden nép legszentebb ügyé­hez és győzelemre viszik a békéért, az emberiség boldogulásáért vívott harcot. ÁRA 60 FI LEÉR

Next

/
Thumbnails
Contents