Nyírségi Magyar Nép, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-16 / 163. szám

SZOMBAT, 1949. JULIUS 16. NYÍRSÉGI magyar nee 3. oldal A dolgosé parasztság hatalmas megmozdulása lesz Szabolcsban a vasárnapi falunap Megkezdődött Szabolcsban a csíplés Egyre hatalmasabb méretekben bontakoznak ki a vasárnapi falu­napok körvonalai. Pártunk járási és községi szervezetei, a földmű­ves- és termelőszövetkezetek, a DéFOSz szervezetek a gépállomá­sok dolgozóival és a községek földmunkásaival, dolgozó parasztsá­gával karöltve készítik elő a vasárnapi falunapokat, amelyek vár­megyénk parasztságának a maga nemében páratlan megmozdulásai lesznek. Kisvárda, Mándok, Kemecse, Demecser, Baktalórántháza, Nyír­bátor dolgozói a terménybegyűjtés feledhetetlen ünnepévé teszik ezt a vasárnapot. Az elmúlt hetek készülődése, versenymozgalma már előre vetette a terménybegyűjtés sikerének körvonalait. A most ki­bontakozó készülődésből pedig már biztosra vehető, hogy a vasár­nap minden községben ünnepélyesen kihirdetett terménybegyűjtési verseny dolgozó parasztságunk népszavazással felérő kiállása lesz. A községekben szabadtéri színpadokat ácsolnak, a traktoristák gépei­ket dekorálják, szekereket, raktárakat, kerékpárokat díszítenek, szerszámokat fényesítenek, olajoznak mindenütt. A felvonulások ünnepélyes külsősége, a falunapok ünnepi jelle­ge Szabolcs dolgozó parasztságának azt az elszánt elhatározását iejezi ki, hogy diadalra viszi az idei kenyércsatát. Szabolcsban az elmúlt napok so­rán fokozatosan, minden község­ben megkezdődött a cséplés. Ma már teljes ütemben folyik a ke­nyérgabona cséplése vármegyénk­ben. Magy községben Kovács Péter elvtárs, Pártunk Megyebizottságá­nak tagja részFvetf az első kévék kicsépíésében. Ledobta zakóját, néhány keresetlen szóval megem­lékezett a cséplés jelentőségéről és az első kévéket ő maga eresztette a dobba. Az első cséplési eredmények biztatók Magyon. Kévénként 30— 35 kiló gabonát mértek le, — A magyiak átlagtermése holdanként 10—It mázsás lesz. A besztercei knláh mindenért az asszonyt okolja. még azért is, hogy ő zsirosparaszt lett A leghangosabb besztereci basa- parasztokat megbeszélésre hívta egybe a DéFOSzt járási titkára, megbeszélni és megmagyarázni az aratási és cséplési rendeletet, ami (szerintük) sehogy sem ment a fe­jükbe. Heten jötek össze, a leggono­szabbak, élükön vezérük és szó­szólójuk, „vitéz” Kántor János. Kulák „oktatja“ a DÉFOSz-t Ahogy gyülekeztek, mindig bát­rabbak és hangosabbak lettek. — Míg csak ketten, hárman voltak, halkan beszélgettek. Mire heten lettek, olyan vásárt csaptak, hogy csak úgy harsogott. Farkas László és ifj. Kántor Já­nos vannak a legjobban elkese­redve a rendelet miatt. és a végén elhiszi, hogy a kilence­dik kereszt több, mint a 17 szá­zalék. Mindennek az asszony az oka Szóbakerül az aratórész. Kán­tor István kényelmetlenül feszeng és vakarózik. Általában mindnyá­jan vakaróznak, mert amikor jöt­tek, nem így képzelték el. Most, hogy a meg nem kötött szerződé­sek kerültek szóba és az utólag megfizetendő aratórész, izzadni kezdtek. — Én nem tehetek semmiről — gurul színlelt méregbe Kántor Ist­ván. — Máig sem volnék kulák, ha az asszony nem hoz magával 40 holdat. Ötholdas kisparaszt vol­tam. Hát most törje a fejét ő. Fi­zessen ő, tessék rajta követelni a munkások az aratók bérét, Ilyen a kulák. A saját hitves­társát megtagadja. Nyúzza a mun­kást, nem fizet bért, megszegi a rendeletet, szabotál, és amikor fe­lelősségre vonják, .akkor kijelen­ti: nem ő, hanem az asszony az oka mindennek, még annak is, hogy ő kulák, * Mivel a kulákok értelmetlenek, a DéFOSz járási titkára részletesen megmagyarázta a rendeletet. Nem azért, mert elhitte, hogy eddig sem értették, csak azért, hogy hagyják abba a munkás sajnálását és ehelyett fizessék ki a bérüket, (—r. —n.) Ma délután avatják élüzemmé a Nyíregyházi Terményforgalmi Nemzeti Vállalatot — Nem értjük és nem értjük. Ebbe már meg kell veszni. — Na, azt azért ne tegyék — mondja megnyugtatásul a DéFOSz titkára — mert még végig talál­ják marni a községet. Inkább azt mondják meg, hogy állnak az ara­tással? — Versenyben — válaszolja su­nyin ,,vitéz” Kántor. A verse­nyünket csak az akadályozza, hogy ezt a rendeletet... Sokkal rosz. szabb, mint tavaly volt. A felét kapja a munkás annak, amit ta­valy kapott... így a fővezér. Érthetetlenek ezek a kulákok. Egyszerre a munkás miatt aggo­dalmaskodnak. Sajnálkozik a kulák A ,,fővezér” hangjára megjön Vas Imre bátorsága is. — így van kérem. Rosszabb ez, mint tavaly volt — mondja saj­nálkozva' kifordított szemmel. Pe­dig most már demokratikus kor­mány van, mégis ilyen rendeletet oocsát ki. Ez már sol$ volt a titkárnak. — Elrendeznék ezek a kulákok a vi- ág folyását úgy, hogy abban az- án nem lenne köszönet. —• Nézzék csak — mondja tü- elmét vesztve. Maguk csak ne ajnálják a munkást. A kormány em sajnálja, mert a munkást nem ajnálni kell, hanem emberhez léltó lakást és bért biztosítani a zámára. Egyébként nagyon jól adjuk mi, kit sajnálnak maguk, mikor a munkást emlegetik. Ne ijanak maguk kilencedik kérész­it. Minek? Adják csak a 17 szá- üékot. Megszeppentek a basaparasztok, rre nem számítottak. Azt hitték, jgy meghatódik a DéFOSz titkár, :ragad az ő „értelmetlenségük” Ma délután 6 órakor ben­sőséges ünnepségre gyűlnek egybe a nyíregyházi TNV dolgozói. Az ünnepségen részt vesz Pártunk Megyebizottsá­gának, a szaktanácsnak a képviselője is, valamint a SzövOSz és a mezőgazdasági igazgatóság. A Terményforgalmi Nem­zeti Vállalat élüzem lett és a Szabolcs dolgozó parasztfiataljai az Eposz szervezetek tagjai teljes erejükkel kiveszik részüket az ara­tási és betakarítási munkálatokból. Brigádokat szerveznek s így sietnek a falu dolgozói segítségére. Ezentúl éberen vigyáznak arra, nehogy a falu Most itt vagyok a röjtökmuzsaji MINSz vezetőképző nyaralotáborban. Amikor megérkeztem, végigmentem a kastély minden folyosóján, óit, ahol pár évvel ezelőtt grófok sétál­gattak. Rögtön, az első este előadá­son vettem részt. Úgy éreztem ak­kor, hogy mire hazakerülök, egész más leszek, mint voltam. Bizony eddig nem nagyon tanultam, nem ké­peztem magam. De remélem, amikor kéthetes tanulás után hazamegyek, a gyűléseken is hozzá fogok szólni a kérdésekhez, amit a táborban tan.li­mai ünnepély keretében ad­ják át az élüzem kitüntetést a vállalatnak. A Szakszerve­zeti Tanács részéről Dankó András elvtárs beszél az él- üzemavatás jelentőségéről, a TNV részéről pedig Gábor Simon elvtárs ismerteti azt a munkát, amellyel a TNV dol­gozói méltán kiérdemlik a ki­tüntetést. kizsákmányoló elemei, a kulákok ká­rokat okozzanak a termésben, a dolgozó nép kenyerében. Tüzérségi és éjjeli szolgálatot tartanak. A zal- kodi Eposz fiatalok 10 méteres őr­tornyot építettek s így még hatéko­nyabban tudják ellátni szolgálatukat. tam, azt továbbadom majd és min­den erőmmel azon leszek, hogy »zer vezetemnek jó munkáBa legyek. To vább fogok tanulni és dolgozni, olyan fejlett akarok lenni, hogy a Magyar Dolgozók Pártjába is kér­hessem a felvételemet és én is a többi elvtársakkal együtt harcolhas­sak a dolgozó népért. Egységben a hazáért! Gálik Gizella Nngyhalász-Szöllőhegyi Eposz szervezet tagja. Őrszolgálatot tartanak a zalkodi EPOSz-fiatalok Egy dolgozó parasztliny levele a nyaralótiborból Vendéglátás Micsurinszbban Dolgozó parasztságunk küldöttségének egyik csoportja Micsurinszk városába látogatott el. A világhírű kutatóról a természet átalakítójáról elnevezett városban már beérett a gyümölcstermés. A korai gyümölcsökkel dúsan terített asztalnál vendégelték meg küldötteinket a szovjet dolgo­zók A MUNKA HŐSEI Irta s I Hosszú esztendők után Mosz­kvában találkoztam újra Pro- kopij Lupaskóval. Legutóbb, még a háború előtt én látogat,, tam meg őt Moldvában, a „ Vö­rös Határőr“ kolhozban, mely­nek ő volt az egyik alapító tagja. Szinte nyomtalanul múlt el az idő azóta, s úgy tűnik, Lupasko arcát változatlanul hagyták az évek. De mégis, va­lami arra mutatott, hogy sok minden történt barátommal az elmúlt évek alatt.. . Három kitüntetés csillogott a mellén: a Szocialista Munka Hőse, a Sarló és Kalapács kitüntetés és a Lenin-rendjel. Most, hogy viszontláttuk egy­mást, a Gorkij-parkban sétál­tunk, s leültünk az egyik pád­ra, hogy elbeszélgessünk kicsit az élményeinkről. Lupasko szívesen beszélt nekem életéről, mely komoly munkában eltöl­tött, évek sorozata volt: — 19 éve már, hogy megala­pítottuk a „Vörös Határőr:' kolhozt! .—. kezdte Lupasko. — Járásunkban ez volt az első fecske. Szorgalmasan dolgoz­tunk, s a közös munka meg­hozta gyümölcsét, szépen gaz­dagodtunk. Azután jött a há­ború. Minden elpusztult, s a háború után hozzáfoghattunk, hogy mindent újra felépítsünk. Nehéz lett volna pusztán ma­gunk erejéből: de segítségünkre sietett az állam, segítségünkre jöttek a szovjet testvéreink. A hiányokat pótoltuk, a segítsé­gért jó munkával fizettünk! Ma már rá sem lehet ismerni a falura. Uj házak sorakoznak mindenütt,.. — Neked is van új házad? — kérdeztem Lupaskót. — Hogyne lenne! Nem azért vagyok a kolhoz legjobb rész­Vlagyin legvezetője, hogy még házat se tudjak építeni magamnak! Előbb az asszonnyal beszéltük meg, hogy új lakás kellene, az­tán a kolhozirodában. Mi ma­gunk nem tudtuk volna felépí­teni, de segítségünkre jött min­den épkézláb ember a kolhoz­ban, s közös munkával hanta rosan felépült az én kis há­zam ! Lupasko arca ragyog a büsz­ke örömtől. Aztán a kitünteté­sekre terelődik a szó: — Miért, miért is kaptam? Hát a munkámért? De nem mondom jól, nem az én mun­kámért, hanem a mi munkán, kért kaptam, s nem is kaptam, hanem mi kaptuk. Mi, a kol­hoz valamennyi dolgozó pa­rasztja. Ők tűzték az én mel­lemre, mert azt mondták, meg­érdemlőm, az én részlegem érte el a legszebb eredménye, két. Én meg büszkén viselem is őket. De nem azért vagyok ilyen büszke, mert én viselem, hanem mert a mi közös mun­kánk eredménye az a három kitüntetés ... — Bizony, megváltoztunk! Valóságos tudósok lettünk: té­len a nagy tudósok könyveit bujjuk, hogy megtanuljuk, ho­gyan kell dolgoznunk ősszel, nyáron, meg tavasszal. így érünk cl nagy eredményeket. Kötelezettségeket vállalunk, — én például az én részlegem ___ 40 hektárnyi területen — hek- táronkint 34- mázsa őszi búzát, a kukorica- és napraforgőföl- dön, tengeriből 260, naprafor­góból pedig 200 mázsás hektá­ronkénti termést akarok elérni, ígéretünket be is tartjuk. Mert tudd meg barátom, hogy a szovjet paraszt így fizet a há­zért, boldog, nyugodt éleiért, ezekért a kitüntetésekért... 17 ország a VII Előkészítő Bizottságának ülésén A Világifjúsági Találkozó nem­zetközi Előkészítő Bizottsága szombaton, július 16-án tartja má­sodik teljes ülését Budapesten. Az ülés napirendjén a nemzetközi részvételt, a programot és a pro­pagandát tárgyalják meg. — A Demokratikus Ifjúsági Világszö­vetség és a Nemzetközi Diákszö­vetség megbízottam kívül a követ­kező országok ifjúsági szervezetei jelentették be, hogy képviseltetik magukat ezen az ülésen: Szovjet­unió, Bulgária, Csehszlovákia, Len. gyelország, Kína, Románia, Mon­gólia, Albánia, Görögország, Franciaország, Anglia, India, Ausztrália, Dánia, Dél-Afrika, Ve- nezuéla és Kanada. Az ülésen ter­mészetesen résztvesznek a Minsz delegátusai is.

Next

/
Thumbnails
Contents