Nyírségi Magyar Nép, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)
1949-06-14 / 136. szám
2. «ldal. NYÍRSÉGI MAGYAR NÉP KEDD, 1945» JÚNIUS 14. Berzin sem volt mindig kolhozparaszt Mit mesélt Rudolf Bersin a litoméji ,,Zemgale“-ban egy nyári este ? — Hidd el, nem is a gépeinkre, nem is elsősorban gazdaságunkra, hanem mindenekelőtt új embereinkre vagyunk a legbüszkébbek — mondotta nekem Wilhelm Bu. litis, a ,Zemgale” kolhoz elnöke, amikor néhány héttel ezelőtt a lettországi Jelgovában elbeszélgettünk egymással. — Nem beszélhetnék én egyikével azoknak a ti ,,új embereiteknek”? — kérdeztem. — Dehogynem. Gyere velem, éppen megyek ki „Zemgale”ba. Megismertetlek Rudolf BerzinneL Az autóban folytattuk a beszélgetést. Tudni akartam, mielőtt bemutat ennek a Rudolfnak, vájjon miért éppen ő a kiválasztott ,,új ember”. — Jelentéktelen parasztember, semmi különöset nem fogsz rajta tapasztalni, ha megismered — .mondta Bulitis — ma mégis úgyszólván egész Lettország ismeri. De hát ne tőlem .kérdezd, majd ő elmondja. Alig, hogy a glucki körzet felé vezető erdei útra letértünk, megállt velünk a kocsi. Itt voltunk hát a „Zemgale”-ban. Uj ház előtt álltunk. — Ez itt Berzin új háza, és itt jön ö maga is. Idősebb parasztember jött elénk a tornácról. Bemutatkoztunk, bevezetett a szép, tiszta házba. Nem sokat kerülgettem a dolgot, megmondtam Berzinnek, hogy az érdekel, hogyan lett ő a Zem- gale kolhoz első, ismert embere. — Hm, Nem vagyok én híres ember — mosolygott szerényen Berzin, — de ha annak tart, hát el“ mondom. Elég nagy sora van annak, amíg egyáltalán a Zemgale- kolhoz tagja lettem. Bulitis, az elr nökünk, meg a lovászunk, Jánis Virsia kerestek fel az ősszel. Szomszédok volltunk. Beszélgettünk a termésről, meg egyébről, ahogyan szomszédok között gyakran megesik. Bulitis — akiről tudtam, hogy nem szokott a levegőbe beszélni — említette, hogy hektáronként 17 mázsa termésük volt. —A betyárját, hát ez sokkal több, mint az enyém volt akkoa Jánis, a lovász is olyan dolgokat mesélt, amik szeget ütöttek a fejembe, ha akkor nem is mutattam. Nagy szamár vagy te Rudolf, any- nyi szent — mondotta búcsúzóul, —- bíbelődsz azzal az árva lovaddal, vergődő!, s ha az ég valami csapást is zúdít rád, hát jöhetsz hozzánk segítségért. — Végül Bu- llitis azt mondta, jöjjek el másnap a Zackenfeld házába, a klubba, a kolhozosok gyűlést tartanak. Ez a Zackenfeld a gazdám volt * azelőtt. — No és elment? — fogtam rö- videbbre a Berzint láthatóan eltöltő emlékezést. —Akkor nem, .később, akkor is gyűlés volt, Bulitis ült az asztalnál, elnökölt. Mellette Jánis a lovász, meg más egyszerű emberek. Csodálkoztam, amikor hallom, hogy tudósok is vannak jelen,, s arról folyik éppen szó hogyan lehetne 20 mázsa búzát kihozni hektáronként. Nagy zavarban voltam. Az írás, hogy magam is belépnék a Zengaleba ,a zsebemben volt, de már régen. S most is meghökkentem, hogy odaadjam.e, amikor Bulitis leszól hozzám: „Jöjjön kö zelebb szomszéd.” Akkor — nem is tudom hogyan — egyszeribe odaadtam Bulitisnak az írást. Hát — tölti fel a teánkat emlékezés közben — így lettem én, meg Alekszandrina tagja a Zemgale- kolhoznak. Akkor aztán, mintha megszállott volna valami; olvasni kezdtem, amihez eddig módom sem volt. A földünket röviddel ezután jó mélyen felszántották a traktoristák. Úgy dolgoztunk, mint .soha azelőtt. A segítség, a közös igyekezet szárnyakat adott. Itt a kolhozban értem meg, amit soha nem reméltem, hektáronként 28 mázsa gabonát takarítottunk be. De megérhettem azt is, hogy most már ezzel sem elégszem meg. Sztálinnak írtam levelet — mondta csillogó szemmel — s abban megfogadtam, hogy az idén egy hektárról 30 mázsát takarítunk be. Meg is tesszük! — Nem fárad el ebben a biztosan nem könnyű munkában? — Hogy elfáradok-e? Akkor fáradtam el, amikor éjt nappá téve gürcöltem hiába. Amikor még álmomban sem igen jött elő, hogy kettőnk munkája fejében 49 mázsa gabonánk, 70 kiló cukrunk, 700 liter tejünk, pénzünk és mindenünk meglegyen, ami kell. Soha nem bírtam elérni, hogy disznónk, borjúnk, juhunk, baromfink annyi legyen hogy még 8.000 rubel árut ki is árusíthassunk belőle1. Amióta a kolhozban vagyunk, nemcsak mindig jóllaktunk, de jókedvüek, boldogok is vagyunk. Ha visszagondolok, az az érzésem, hogy eddigi életemben úgy topogtam, mint mókus a kalitkában. Csak talán éhesebben. Barátaimat, kolhoztár- saimat szeretem, becsülöm és ők is engem. Szeretem a gépeinket, a mi nagy földjeinket és végül szeretem Önt is, hogy végighallgatott. De írja hozzá azt is, hogy köszönöm mindezt Sztálinnak. Nem vártuk meg a vacsorát, indulnunk kellett. Jó érzés volt visz. szafelé autózni „Zemgaie”. a 3.000 lett holhoz egyikének útján, az embermagas gabonatáblák között, melyek eltakarták előlünk a látóhatáron lenyugvó napot. Elmondjuk majd, hogy vármegyénk ifjúsága is harcol a békéért Szabolcs és Szatmár ifjúsága megválasztotta küldötteit a békekonferenciára — Szabolcsmegye ifjúságát az a kitüntetés érte, hogy egy küldöttel képviseltetheti magát a június 17-én összeülő országos békekonferenciánEzekkel a szavakkal nyitotta meg Veres Júlia, a MINSz szabolcsimét,yei titkára az apagyi ifjúság kiildöttvá- lasztó közgyűlését. A szíveket el töltő büszkeség kiült az arcokra: A mi megyénk, sőt a mi községünk is ott lesz, ahol munkások, dolgozó parasztok, tudósok, nők, ifjak, na- ladó szellemű lelkészek határoznak a békéért indított küzdelem szilárd, megalkuvást nem ismerő folytatásáról. . . . Javasoljuk a közgyűlésnek, hogy Gál Ferenc tagtársat küldje e. a kongresszusra községünk, vármegyénk ifjúságának képviseletében. Harsogott az éljenzés, nem akart szűnni a taps a kultúrház falai kn. zött. Gál Feri megy Budapestre! Gál Feri képvisel bennünket: Elmondom a békekonferencián... Hogy ki az a Gál Feri? Még a szomszédos községekben 1» ismerik a nevét. Az EPOSz titkára Apa« gyón. És miért ismerik? Azért, mert munkájával nemcsak a paraszt- ifjakat, hanem az egész dolgozó parasztságot segíti. Felvilágosította őket a szövetkezés helyességéről és ő maga szervezte meg a községben a termelőcsoportot. Ezért ünnepelte annyira a küldöttválasztó közgyűlés Gál Ferit, ezért mondták a gyűlés után az apagyi ifjak: Jól választottunk. Amikor elült az éljenzés, Gál Feri szólalt fel: — Elviszem a szabolcsi ifjúság üdvözletét a népünk békéjét védő kongresszusnak. Elmondom ott, hogy mi is harcolunk a békéért, ki ki a maga helyén. Ifjúmunkásaink, parasztijaink a termelésben, diákifjú. ságunk pedig a jobb tanulással. Szakács Erzsébetet, egy vásárosnaményi «jzegényparaszt lányát választották meg hasonló lelkesedéssel Szatmár-Bereg ifjúsági küldötteként. Kocsis János elvtárs, az MDF járási pártbizottságának tagja szólt a megye békeküldöttéhez: —- A Magyar Dolgozók Pártja büszke rá, hogy tanítása, útmutatása nyomán olyan ifjúság alakul ki nálunk, amely minden erejével a népi demokrácia ügyét szolgálja. A béke védelmében is velünk van a magyar ifjúság, mert tudja, hogy róla, az ő jövőjéről van szó. Segíti tehát a világ dolgozóit e közös ügy védelmében. Mi, lelkészek is támogatjuk... Eljött erre az ifjúsági gyűlésre a község református lelkésze is. Fel is szólalt: — Soha olyan boldog és biztos jövő nem állt a magyar ifjúság előtt, mint most. Meg kell védenünk a békét, hogy a népi demokrácia tovább alkothasson minden magyar dolgozó megelégedésére. A háború ellen mindent el kell követnünk és a magyar nép eme nagy erőfeszítését mi, haladószellemú lelkészek is támogatjuk. Hogy mennyire egyetért a béke megvédésében mind Szabolcs, mind Szatmár-Bereg ifjúsága, megmutat« kozott már a jó választási munkában, amelyből az ifjúság — de kü. lönösen a két küldött — derekasan kivette részét és megmutatkozik abban, hogy további békevédö munkájukról biztosították a gyűlésről küldött táviratukban Rákosi Mátyás elvtársat, a magyar nép nagy vezérét és Farkas Mihály elvtársat, a nép hadseregének első emberét. Holnap nőnap lesz az MNDSz városi szervezetében A Magyar Nők Demokratikus Szövetségének Nyíregyházi szervezete szerdán, holnap délután hat órai kezdettel nőnapot tart a nőszövetség Széchenyi utca 11. szám alatti székházában. A nőnap előadója Hertelendi Sándorné asz- szonytárs, a nőszövetség szülői munkaközösség felelőse, aki a szülői munkaközösségek jó munkájáról számol be a résztvevő asszonyoknak. Nincs hiány tenyészállatokban A köztenyésztésre szánt apaállatok terén a koratavasz folyamán né'hol hiány mutatkozott. A tavaszi állami beszerzések és tenyészállatok azonnali kihelyezése lehetővé tette, hogy ma már a legkisebb község is olyan tenyészapa- áilattal rendelkezik, amely a környezetnek legjobban megfelel. Ebből a célból több, mint 2.600 bikát és 3.000 kant állítottak be — kiegészítésül a köztenyésztésbe. KÖNYVNAPOK A felszbadulás előtt is voltak könyvnapok, akkor is állítottak fel sátrakat, például a Belvárosban, de \ujjon kinek jutott volna eszébe az, hogy elvigye a könyveket az Angyalföldre, vagy a gyárakba a külvárosba, a falvakba és vájjon kinek jutott volna eszébe Szatmárban és Szabolcsban, hogy ne csak a megye- székhelyeken rendezzenek könyvna. pokat, hanem más községekben is? És kérdezzük: vájjon ott láthattuk volna-c Szertel Laci, a nyíl egyházi kőmúvestanuló kezében a könyvismertetőt a felszabadulás előtt, amint nagy gonddal és szeretettel válogatja, hogy mit is fog vásá rolni a könyvek ünnepén? Nem, mindez nem történhetett meg, mert a felszabadulás előtti könyvnapok könyveinek semmi köze nem volt a, dolgozók életéhez. József Attila nem hirdethette a dolgozó nép igazát, a klebelsbergi „magyar kultúrfölény“ öngyilkosságba kergette. Most elmondhatjuk: a könyvnapok a mi könyvnapjaink, a könyvek a mi könyveink. A változás nem veit egyszerű a felszabadulás óta sem. A könyvna- pok tartalma fokról-fokra változott meg, kemény harcok közben. Lépés, ről-lépésre haladt előre a könyv demokráciája, különösen a kommu- nisták-hangsúlyozta követeíések nyo- mán és a Párt kiadójának, a Szikrának eredményeképpen. A mostani könyvnapokokon minden egyes könyv alkalmas arra, hogy egy lépéssel előbbre vigye a magyar szellem ügyét. Elsősorban azért, mert ott sorakoznak fel *z éien a marxista-leninista művek. „A szellemi élet nagy forradalmának idejét éljük s ennek a forradalomnak gyönyörű vajúdásában benne munkálkodik az új koreszme: a marxízmus- leninizmus, amely új értelmet ad a munkának s az életnek, szárnyakat ad a szellemnek és új, vidám és szép tájakra irányítja a művészetek tekintetét44 — mondotta Szakasits elvtárs a könyvnapok ünnepélyes megnyitásán. Kitörő örömmel údvöz- !ik a magyar tanulnivágvó dolgozók most a könyvnapok alkalmával a marxista műveket, a lenin izmus klasszikusait, nagy tudósok, nagy gondolkodók örökbecsű művei'., az új életet formáló, irányító elméletet. Örömmel üdvözlik a magyar dolgozók költőiket, széppróza íróikat is, akiket nem a „művészet a művészetért44 reakciós polgári elv vezérel munkájuk közben, hanem a Magyar Dolgozók Pártja programja, amely „magasszínvonalú, valóságot, tehát a nép életét és harcait ábrázoló, az igazságot kereső, a demokratikus népi eszmék győzelmét hirdető optimista művészetet kíván45. A Szabolcsban 17—18—19-én és Szatmárban 16—L7—18-án megtartandó könyvnap fényes ünnepe lesz az új magyar irodalomnak, fényes ünnepe lesz a dolgozóknak. TÉNYEK HANGJA jNiewyorkban a Fifth Avenuen megtartott divatbemutató elegáns, felcicomázott közönsége között feltűnt több férfi és nő, akik papírkala- pot viseltek ilyen feliratokkal: „Nem. Mr. Truman, nem akarjuk, hogy az atombombát mégegyszer használják” és „Most kell megakadályozni a harmadik világháborút“. A békét követelő csendes tüntetőket a rendőrség brutális beavatkozással elzavarta és kettőt közülük letartóztatott, íme. a „demokratikus“ Amerika. Petőfi, Táncsics és Kossuth munkacsoportok versenyeznek a közigazgatási ügyosztályon A Nyíregyháza város közigazgatási ügyosztályán dolgozó 16 tisztviselő nemrég értekezletre ült össze és elhatározták, hogy az üzemi brigádok mintájára munkacsoportokat nlakítnak. Az értekezleten jó munkájuk végzése mellett konkrét feladatokat is vállaltak. A megalakult három munkacsoportot, Mocsári Já- nosné Petőfi-csoportját, Török Pál Táncsics-csoportját és Herr Béia Kossuth-csoportját a város vezetősége és a szakszervezet jóváhagyta. A három közigazgatási munkabri- gád teljesítménye, jó munkája azóta hatalmasat növekedett. Az iigyosztá. lyon kifüggesztett faliújságjuk hirdetményei és közleményei megkönynyítik az ügyfelek iratbeszerzési dolgait, közös munkájuk gyorsabbá, pontosabbá teszi az ügyek intézését és ami a legdöntőbb szabad idejükben rohammunkával sietnek a városház azon ügvosztályai dolgozóinak segítségére, akik nagyobb munkájukban elmaradtak az ügyek intézésével. A közigazgatási munkacsoport kezdeményezése példamutató és a csoportok lelkes tagjai jó úton haladnak annak a tisztviselőnek az új típusa felé, aki egyéni érdekeit alá tudja rendelni a közösség érdekeinek és aki minden lehetőséget felhasznál arra, hogy dolgozó társaiért jó, eredményes munkát végezzen. iiiiiiiiiiiiin iiiimiiiimimiiiiiitiiiiiiiiitiiiiiiiimjiiiiifKíiimtimimiiiíiiiiiiiiMimitniiiiimiimiiiimimiif (-------------- hírek --------------^ — Ügyeletes gyógyszertári Szol. gátat Nyíregyházán. Ügyeletes szolgálatot tart június 11-től jún. 18-ig a Bessenyei gyógyszertár (Bethlenit.), Arany Sas gyógyszertár (Vay Ajám-u.), Arany Kereszt gyógyszer- tár (Hatzel-tér). — A MAGYAR Vegyiműveknél megkezdték! a krómosfekete textil- festék gyártását, amelyet .azelőtt limportálnunk kellett, — A FÉRFIRUHAIPARI NV-nál készülnek a dolgozók körében olyan kedvelt nyári vászonöltönyök. A NV júniusban 15.000 olcsó vászonöltönyt - készít. — A DOMBRÁDI földművesszövetkezetbe, mint pénztáros fura- kodott be Berencsi Sándor nyuga. tos volt főjegyző. Berencsi szabotált. Dombrád dolgozó parasztsága helyére Varga László szegényparasztot választotta meg. — A MAGYAR újságírók nevében a MUOSz elnöki tanácsa táviratban üdvözölte a budapesti békekonferencia előkészítő bizottságát. — NÉPSZAVA agitációs napok lesznek Szabolcsban július 3-án, 10-én, 17-én, 24-én. A napokon a szervezett dolgozók lelkesen vesznek részt. — AZ ÖTÉVES terv során 300 ágyas kórház épül Kisvárdáai. A kórház építését a Magyar Dolgozók Pártja javaslatára határozták el. — MÁTÉSZALKÁN most alakult meg a Fűszerértékesítő NV. — ZÁSZLÓAVATÓ ünnepséget rendezett tt Magyar Dolgozók Pártja kisvárdai MÁV. alapszervezete. A kisvárdai alapszervezetek közül a vasutasok az elsők, akik zászlót avattak.
