Nyírségi Magyar Nép, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-14 / 136. szám

2. «ldal. NYÍRSÉGI MAGYAR NÉP KEDD, 1945» JÚNIUS 14. Berzin sem volt mindig kolhozparaszt Mit mesélt Rudolf Bersin a litoméji ,,Zemgale“-ban egy nyári este ? — Hidd el, nem is a gépeinkre, nem is elsősorban gazdaságunkra, hanem mindenekelőtt új embe­reinkre vagyunk a legbüszkébbek — mondotta nekem Wilhelm Bu. litis, a ,Zemgale” kolhoz elnöke, amikor néhány héttel ezelőtt a lettországi Jelgovában elbeszél­gettünk egymással. — Nem beszélhetnék én egyi­kével azoknak a ti ,,új emberei­teknek”? — kérdeztem. — Dehogynem. Gyere velem, éppen megyek ki „Zemgale”ba. Megismertetlek Rudolf BerzinneL Az autóban folytattuk a beszél­getést. Tudni akartam, mielőtt be­mutat ennek a Rudolfnak, vájjon miért éppen ő a kiválasztott ,,új ember”. — Jelentéktelen parasztember, semmi különöset nem fogsz rajta tapasztalni, ha megismered — .mondta Bulitis — ma mégis úgy­szólván egész Lettország ismeri. De hát ne tőlem .kérdezd, majd ő elmondja. Alig, hogy a glucki körzet felé vezető erdei útra letértünk, meg­állt velünk a kocsi. Itt voltunk hát a „Zemgale”-ban. Uj ház előtt áll­tunk. — Ez itt Berzin új háza, és itt jön ö maga is. Idősebb parasztember jött elénk a tornácról. Bemutatkoztunk, be­vezetett a szép, tiszta házba. Nem sokat kerülgettem a dol­got, megmondtam Berzinnek, hogy az érdekel, hogyan lett ő a Zem- gale kolhoz első, ismert embere. — Hm, Nem vagyok én híres em­ber — mosolygott szerényen Ber­zin, — de ha annak tart, hát el“ mondom. Elég nagy sora van an­nak, amíg egyáltalán a Zemgale- kolhoz tagja lettem. Bulitis, az elr nökünk, meg a lovászunk, Jánis Virsia kerestek fel az ősszel. Szom­szédok volltunk. Beszélgettünk a termésről, meg egyébről, ahogyan szomszédok között gyakran meg­esik. Bulitis — akiről tudtam, hogy nem szokott a levegőbe be­szélni — említette, hogy hektáron­ként 17 mázsa termésük volt. —A betyárját, hát ez sokkal több, mint az enyém volt akkoa Jánis, a lovász is olyan dolgokat mesélt, amik szeget ütöttek a fe­jembe, ha akkor nem is mutattam. Nagy szamár vagy te Rudolf, any- nyi szent — mondotta búcsúzóul, —- bíbelődsz azzal az árva lovad­dal, vergődő!, s ha az ég valami csapást is zúdít rád, hát jöhetsz hozzánk segítségért. — Végül Bu- llitis azt mondta, jöjjek el másnap a Zackenfeld házába, a klubba, a kolhozosok gyűlést tartanak. Ez a Zackenfeld a gazdám volt * az­előtt. — No és elment? — fogtam rö- videbbre a Berzint láthatóan eltöl­tő emlékezést. —Akkor nem, .később, akkor is gyűlés volt, Bulitis ült az asztal­nál, elnökölt. Mellette Jánis a lo­vász, meg más egyszerű emberek. Csodálkoztam, amikor hallom, hogy tudósok is vannak jelen,, s arról folyik éppen szó hogyan le­hetne 20 mázsa búzát kihozni hek­táronként. Nagy zavarban voltam. Az írás, hogy magam is belépnék a Zengaleba ,a zsebemben volt, de már régen. S most is meghökken­tem, hogy odaadjam.e, amikor Bulitis leszól hozzám: „Jöjjön kö zelebb szomszéd.” Akkor — nem is tudom hogyan — egyszeribe oda­adtam Bulitisnak az írást. Hát — tölti fel a teánkat emlé­kezés közben — így lettem én, meg Alekszandrina tagja a Zemgale- kolhoznak. Akkor aztán, mintha megszállott volna valami; olvasni kezdtem, amihez eddig módom sem volt. A földünket röviddel ezután jó mélyen felszántották a trakto­risták. Úgy dolgoztunk, mint .soha azelőtt. A segítség, a közös igye­kezet szárnyakat adott. Itt a kol­hozban értem meg, amit soha nem reméltem, hektáronként 28 mázsa gabonát takarítottunk be. De megérhettem azt is, hogy most már ezzel sem elégszem meg. Sztálin­nak írtam levelet — mondta csil­logó szemmel — s abban megfo­gadtam, hogy az idén egy hektár­ról 30 mázsát takarítunk be. Meg is tesszük! — Nem fárad el ebben a bizto­san nem könnyű munkában? — Hogy elfáradok-e? Akkor fá­radtam el, amikor éjt nappá téve gürcöltem hiába. Amikor még ál­momban sem igen jött elő, hogy kettőnk munkája fejében 49 mázsa gabonánk, 70 kiló cukrunk, 700 li­ter tejünk, pénzünk és mindenünk meglegyen, ami kell. Soha nem bírtam elérni, hogy disznónk, bor­júnk, juhunk, baromfink annyi le­gyen hogy még 8.000 rubel árut ki is árusíthassunk belőle1. Amióta a kolhozban vagyunk, nemcsak min­dig jóllaktunk, de jókedvüek, bol­dogok is vagyunk. Ha visszagondo­lok, az az érzésem, hogy eddigi életemben úgy topogtam, mint mókus a kalitkában. Csak talán éhesebben. Barátaimat, kolhoztár- saimat szeretem, becsülöm és ők is engem. Szeretem a gépeinket, a mi nagy földjeinket és végül sze­retem Önt is, hogy végighallgatott. De írja hozzá azt is, hogy köszö­nöm mindezt Sztálinnak. Nem vártuk meg a vacsorát, in­dulnunk kellett. Jó érzés volt visz. szafelé autózni „Zemgaie”. a 3.000 lett holhoz egyikének útján, az embermagas gabonatáblák között, melyek eltakarták előlünk a látó­határon lenyugvó napot. Elmondjuk majd, hogy vármegyénk ifjúsága is harcol a békéért Szabolcs és Szatmár ifjúsága megválasztotta küldötteit a békekonferenciára — Szabolcsmegye ifjúságát az a ki­tüntetés érte, hogy egy küldöttel képviseltetheti magát a június 17-én összeülő országos békekonferencián­Ezekkel a szavakkal nyitotta meg Veres Júlia, a MINSz szabolcsimét,yei titkára az apagyi ifjúság kiildöttvá- lasztó közgyűlését. A szíveket el töltő büszkeség kiült az arcokra: A mi megyénk, sőt a mi községünk is ott lesz, ahol munkások, dolgozó parasztok, tudósok, nők, ifjak, na- ladó szellemű lelkészek határoznak a békéért indított küzdelem szilárd, megalkuvást nem ismerő folytatásá­ról. . . . Javasoljuk a közgyűlésnek, hogy Gál Ferenc tagtársat küldje e. a kongresszusra községünk, várme­gyénk ifjúságának képviseletében. Harsogott az éljenzés, nem akart szűnni a taps a kultúrház falai kn. zött. Gál Feri megy Budapestre! Gál Feri képvisel bennünket: Elmondom a békekonferencián... Hogy ki az a Gál Feri? Még a szomszédos községekben 1» ismerik a nevét. Az EPOSz titkára Apa« gyón. És miért ismerik? Azért, mert munkájával nemcsak a paraszt- ifjakat, hanem az egész dolgozó pa­rasztságot segíti. Felvilágosította őket a szövetkezés helyességéről és ő maga szervezte meg a községben a termelőcsoportot. Ezért ünnepelte annyira a kül­döttválasztó közgyűlés Gál Ferit, ezért mondták a gyűlés után az apagyi ifjak: Jól választottunk. Amikor elült az éljenzés, Gál Feri szólalt fel: — Elviszem a szabolcsi ifjúság üdvözletét a népünk békéjét védő kongresszusnak. Elmondom ott, hogy mi is harcolunk a békéért, ki ki a maga helyén. Ifjúmunkásaink, pa­rasztijaink a termelésben, diákifjú. ságunk pedig a jobb tanulással. Szakács Erzsébetet, egy vásárosnaményi «jzegényparaszt lányát választották meg hasonló lel­kesedéssel Szatmár-Bereg ifjúsági küldötteként. Kocsis János elvtárs, az MDF já­rási pártbizottságának tagja szólt a megye békeküldöttéhez: —- A Magyar Dolgozók Pártja büszke rá, hogy tanítása, útmutatá­sa nyomán olyan ifjúság alakul ki nálunk, amely minden erejével a népi demokrácia ügyét szolgálja. A béke védelmében is velünk van a magyar ifjúság, mert tudja, hogy róla, az ő jövőjéről van szó. Segíti tehát a világ dolgozóit e közös ügy védelmében. Mi, lelkészek is támogatjuk... Eljött erre az ifjúsági gyűlésre a község református lelkésze is. Fel is szólalt: — Soha olyan boldog és biztos jövő nem állt a magyar ifjúság előtt, mint most. Meg kell védenünk a békét, hogy a népi demokrácia tovább alkothasson minden magyar dolgozó megelégedésére. A háború ellen mindent el kell követnünk és a magyar nép eme nagy erőfeszíté­sét mi, haladószellemú lelkészek is támogatjuk. Hogy mennyire egyetért a béke megvédésében mind Szabolcs, mind Szatmár-Bereg ifjúsága, megmutat« kozott már a jó választási munká­ban, amelyből az ifjúság — de kü. lönösen a két küldött — derekasan kivette részét és megmutatkozik ab­ban, hogy további békevédö munká­jukról biztosították a gyűlésről kül­dött táviratukban Rákosi Mátyás elvtársat, a magyar nép nagy vezé­rét és Farkas Mihály elvtársat, a nép hadseregének első emberét. Holnap nőnap lesz az MNDSz városi szervezetében A Magyar Nők Demokratikus Szövetségének Nyíregyházi szerve­zete szerdán, holnap délután hat órai kezdettel nőnapot tart a nő­szövetség Széchenyi utca 11. szám alatti székházában. A nőnap elő­adója Hertelendi Sándorné asz- szonytárs, a nőszövetség szülői munkaközösség felelőse, aki a szülői munkaközösségek jó munká­járól számol be a résztvevő as­szonyoknak. Nincs hiány tenyészállatokban A köztenyésztésre szánt apaálla­tok terén a koratavasz folyamán né'hol hiány mutatkozott. A tava­szi állami beszerzések és tenyész­állatok azonnali kihelyezése lehe­tővé tette, hogy ma már a legki­sebb község is olyan tenyészapa- áilattal rendelkezik, amely a kör­nyezetnek legjobban megfelel. Eb­ből a célból több, mint 2.600 bikát és 3.000 kant állítottak be — ki­egészítésül a köztenyésztésbe. KÖNYVNAPOK A felszbadulás előtt is voltak könyvnapok, akkor is állítottak fel sátrakat, például a Belvárosban, de \ujjon kinek jutott volna eszébe az, hogy elvigye a könyveket az Angyal­földre, vagy a gyárakba a külvá­rosba, a falvakba és vájjon kinek jutott volna eszébe Szatmárban és Szabolcsban, hogy ne csak a megye- székhelyeken rendezzenek könyvna. pokat, hanem más községekben is? És kérdezzük: vájjon ott láthattuk volna-c Szertel Laci, a nyíl egyházi kőmúvestanuló kezében a könyvis­mertetőt a felszabadulás előtt, amint nagy gonddal és szeretettel válogatja, hogy mit is fog vásá rolni a könyvek ünnepén? Nem, mindez nem történhetett meg, mert a felszabadulás előtti könyvnapok könyveinek semmi köze nem volt a, dolgozók életéhez. Jó­zsef Attila nem hirdethette a dol­gozó nép igazát, a klebelsbergi „magyar kultúrfölény“ öngyilkos­ságba kergette. Most elmondhatjuk: a könyvnapok a mi könyvnapjaink, a könyvek a mi könyveink. A változás nem veit egyszerű a felszabadulás óta sem. A könyvna- pok tartalma fokról-fokra változott meg, kemény harcok közben. Lépés, ről-lépésre haladt előre a könyv demokráciája, különösen a kommu- nisták-hangsúlyozta követeíések nyo- mán és a Párt kiadójának, a Szik­rának eredményeképpen. A mostani könyvnapokokon minden egyes könyv alkalmas arra, hogy egy lé­péssel előbbre vigye a magyar szel­lem ügyét. Elsősorban azért, mert ott sorakoznak fel *z éien a mar­xista-leninista művek. „A szellemi élet nagy forradalmának idejét él­jük s ennek a forradalomnak gyö­nyörű vajúdásában benne munkálko­dik az új koreszme: a marxízmus- leninizmus, amely új értelmet ad a munkának s az életnek, szárnyakat ad a szellemnek és új, vidám és szép tájakra irányítja a művészetek tekintetét44 — mondotta Szakasits elvtárs a könyvnapok ünnepélyes megnyitásán. Kitörő örömmel údvöz- !ik a magyar tanulnivágvó dolgozók most a könyvnapok alkalmával a marxista műveket, a lenin izmus klasszikusait, nagy tudósok, nagy gondolkodók örökbecsű művei'., az új életet formáló, irányító elméle­tet. Örömmel üdvözlik a magyar dol­gozók költőiket, széppróza íróikat is, akiket nem a „művészet a művé­szetért44 reakciós polgári elv vezé­rel munkájuk közben, hanem a Ma­gyar Dolgozók Pártja programja, amely „magasszínvonalú, valóságot, tehát a nép életét és harcait ábrá­zoló, az igazságot kereső, a demo­kratikus népi eszmék győzelmét hir­dető optimista művészetet kíván45. A Szabolcsban 17—18—19-én és Szatmárban 16—L7—18-án megtar­tandó könyvnap fényes ünnepe lesz az új magyar irodalomnak, fényes ünnepe lesz a dolgozóknak. TÉNYEK HANGJA jNiewyorkban a Fifth Ave­nuen megtartott divatbemu­tató elegáns, felcicomázott közönsége között feltűnt több férfi és nő, akik papírkala- pot viseltek ilyen feliratok­kal: „Nem. Mr. Truman, nem akarjuk, hogy az atombom­bát mégegyszer használják” és „Most kell megakadályozni a harmadik világháborút“. A békét követelő csendes tünte­tőket a rendőrség brutális beavatkozással elzavarta és kettőt közülük letartóztatott, íme. a „demokratikus“ Ame­rika. Petőfi, Táncsics és Kossuth munkacsoportok versenyeznek a közigazgatási ügyosztályon A Nyíregyháza város közigazgatási ügyosztályán dolgozó 16 tisztviselő nemrég értekezletre ült össze és elhatározták, hogy az üzemi brigá­dok mintájára munkacsoportokat nlakítnak. Az értekezleten jó mun­kájuk végzése mellett konkrét fel­adatokat is vállaltak. A megalakult három munkacsoportot, Mocsári Já- nosné Petőfi-csoportját, Török Pál Táncsics-csoportját és Herr Béia Kossuth-csoportját a város vezető­sége és a szakszervezet jóváhagyta. A három közigazgatási munkabri- gád teljesítménye, jó munkája azóta hatalmasat növekedett. Az iigyosztá. lyon kifüggesztett faliújságjuk hir­detményei és közleményei megköny­nyítik az ügyfelek iratbeszerzési dolgait, közös munkájuk gyorsabbá, pontosabbá teszi az ügyek intézését és ami a legdöntőbb szabad idejükben rohammunkával sietnek a városház azon ügvosztá­lyai dolgozóinak segítségére, akik nagyobb munkájukban elmaradtak az ügyek intézésével. A közigazgatási munkacsoport kez­deményezése példamutató és a cso­portok lelkes tagjai jó úton halad­nak annak a tisztviselőnek az új tí­pusa felé, aki egyéni érdekeit alá tudja rendelni a közösség érdekei­nek és aki minden lehetőséget fel­használ arra, hogy dolgozó társaiért jó, eredményes munkát végezzen. iiiiiiiiiiiiin iiiimiiiimimiiiiiitiiiiiiiiitiiiiiiiimjiiiiifKíiimtimimiiiíiiiiiiiiMimitniiiiimiimiiiimimiif (-------------- hírek --------------^ — Ügyeletes gyógyszertári Szol. gátat Nyíregyházán. Ügyeletes szol­gálatot tart június 11-től jún. 18-ig a Bessenyei gyógyszertár (Bethlen­it.), Arany Sas gyógyszertár (Vay Ajám-u.), Arany Kereszt gyógyszer- tár (Hatzel-tér). — A MAGYAR Vegyiműveknél megkezdték! a krómosfekete textil- festék gyártását, amelyet .azelőtt limportálnunk kellett, — A FÉRFIRUHAIPARI NV-nál készülnek a dolgozók körében olyan kedvelt nyári vászonöltö­nyök. A NV júniusban 15.000 olcsó vászonöltönyt - készít. — A DOMBRÁDI földművesszö­vetkezetbe, mint pénztáros fura- kodott be Berencsi Sándor nyuga. tos volt főjegyző. Berencsi szabo­tált. Dombrád dolgozó parasztsága helyére Varga László szegénypa­rasztot választotta meg. — A MAGYAR újságírók nevé­ben a MUOSz elnöki tanácsa táv­iratban üdvözölte a budapesti bé­kekonferencia előkészítő bizottsá­gát. — NÉPSZAVA agitációs napok lesznek Szabolcsban július 3-án, 10-én, 17-én, 24-én. A napokon a szervezett dolgozók lelkesen vesz­nek részt. — AZ ÖTÉVES terv során 300 ágyas kórház épül Kisvárdáai. A kórház építését a Magyar Dolgo­zók Pártja javaslatára határoz­ták el. — MÁTÉSZALKÁN most ala­kult meg a Fűszerértékesítő NV. — ZÁSZLÓAVATÓ ünnepséget rendezett tt Magyar Dolgozók Pártja kisvárdai MÁV. alapszerve­zete. A kisvárdai alapszervezetek közül a vasutasok az elsők, akik zászlót avattak.

Next

/
Thumbnails
Contents