Nyírségi Magyar Nép, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-01 / 126. szám

Á. oldal. NYÍRSÉGI magyar nép mm Szerda, 1949. június 1. a Szaktanács felhívása a dolgozókhoz a könyvnapok alkalmából A Szaktanács a következő fel­ívással fordult a dolgozókhoz a könyvnapok alkalmából: Szervezett dolgozók, elvtársak! Júniusban rendezzük a nia- >yar könyv ünnepét, a Könyvna­pot. Bátran mondhatjuk, hogy a tudomány, irodaion^ a nemzeti kultúra ez ünnepe, elsőízben ma­radéktalanul ünnepünk vala­mennyiünknek, hatalmon lévő munkásosztálynak. Az üzemek és munkahelyek százaiban építik már a sátrakat, ahol árusítani fogják a magyai népi demokrácia termésének leg­javát, a könyvnapi könyveket, A múltban a belváros „előke­lő” utcáiban, vagy terein kivá/t- ságosok számára rendezték a könyvnapokat és egymást ünne­pelték a hatalom bitorlói és az eket kiszolgáló írók s mint min den ilyen ünnepség a múltban, úgy ez is elsősorban üz/et volt, a magánkézen tévő könyvkiadók hatalmas harácsoiására megfelelő alkalom. m Kinek jutott volna eszébe, hogy Angyefö/d, Csepel, Kőbá­nya, (Óbuda vagy a peremváro­sok pro/etáriátusának is könyvre kultúrára van szüksége? Kinek jutott volna eszébe Csepelen, vagy a Ganz gyárban, hivata­lokban vagy a falvakban könyv- sátort úfflitani? Senki nem gon­dolt rá, mert a mu/t sötét bűnei között szerepelt az is, hogy kul­túrától, tudománytól és művé­szettő/ távol ke/I tartani a dolgo­zó embert, nehogy öntudatra éb­redjen, nehogy gondolkozzék, s nehogy ezen keresztül felismerje önmaga sanyarú helyzetét. Pártunk vezetéseve/ a népi de­mokráciában megváltozott a könyvnap értelme, A választások után rendezett könyvnap már a hatalmon lévő munkásosztály ünnepe, A Párt és a szakszerve­zet mellett, a legnagyobb kiadók már a nép á/lamának a tulajdo­nában vannak s kiadványaik nem egyes tőkések magánérdekei, ha­nem a dolgozó .nép kulturális felemelésének célját szolgálják, íróink, dolgozóink kivették a maguk részét a könyvnap méltó előkészítéséből és most vala­mennyiünk feladata, hogy a ma­gyar könyv ünnepét a múlt ne­mes hagyományainak s a jelen épitő irodalmának a nagyszerű találkozáséból valamennyiünk kö zös ünnepévé tegyük. A tu-do meny és a kultúra szerves része hatalmas fegyver a szocializmus építésében, A Szakszervezetek Országos Tanácsa felszólít minden szerve­zett dolgozót, minden öntudatos munkást, hogy teljes erejével tá­mogassa a magyar könyv ünne­pét, hogy az méltó legyen a szo­cializmust épitő magyar munkás- osztályhoz. Szakszervezetek Országo:- Tanácsa Ex is kiadás • •• Tizenkétmillió dollárt költ az USA évenként arra, hogy az állami al­kalmazottak magánéletét baráti körét, olvasmá­nyait. politikai és társa­dalmi véleményét kiku­tassa és ellenőrizze. Uj gyógyhely a Káma folyó partján Uszty-Kacska íilubm a Káma folyó partiár, uj gyógyhelyied . építenek bányászok számára. Itt egyidejűleg 1000 ember gyógy icezeltetht ti majd magát. Építenek hat sza­natóriumot, egy iszap­fürdőt és poliiklinikát. A folyópartot gránittal kö­vezik ki. Lengyel írók Moszkvában A Moszkvában időző lengyel írók és újságírók tiszteletére a Szovjeí írószövetség 'fogadást rendezett. A fogadáson a Szovjet írószövetség részéről Szofronov, Tyi- honov. Scsipacsov, Gni­bacsov, Pervencev, Ani- szimov és még sokan mások voltak jelen. Az est a legmelegebb bará­ti légkörben telt el. A lengyel írók csoportja másnap Leningrádba uta zott. Képzőművészeti kiállítás falén A vladimiri területen lévő Kameskovó faluban képzőművészeti kiállítást rendeztek. Ennek kere­tében a falusi műkedvelő művészek 60 munkáját állították ki: festménye­ket. fafaragványokat és hímzéseket. A kiállítás meglepően magas ízlés­ről és technikai kész­ségről tesz bizonyságot. Hagy tavaszi halászatok a Fekete-tengeren A Fekete-tenger parti vizen;, a keresi öbölben és az Azovi tengerer most folyik legnagyobb lendülettel a tavaszi ha­lászat. A krimi halá­szok néhány májusi nap folyamán kétszer annyi halat fogtak ki. mint az utolsó négy hónapban. Számos krimi halászkol- hoz teljesítette már az egész félévi munkaprog ramot. Autóklub a kolhozban A Berjozovka kerület- ményezésére autóklubot ben lévő milliomos Bu.. létesített. Ez az első gyonnij-,kolhozba Kom- ilyen klub. az odesszai szomolszervezet kezde. kerületben, A HALHATATLAN PUSKIN 1637 elején életének 38, évétjein,, tragikus kö­rülmények között halt meg Alekander Puskin, a nagy orosz költő, az orosz irodalom egyik legna­gyobb alakja. (Puskin történelmi feladatot hajtott végre: meg­teremtette az orosz irodalmi nyelvet és az uj, nagy orosz művészi irodalmat. Költő és prózaíró volt egyszemólybera. Dramaturgiai müvei ugyancsak nagyjelentőségüek voltak. A „Jevgenyij Anyegin'’ a ,,Borisz Godunov”, valamint sok más műve az írásművészet egész skáláját csillogtatta meg. Példa nélkül álló alkotó ereje, szemléletének sokrétűsége megtestesíti azt a hatalmas alkotó erőt, mely az orosz népben lakik. Puskinban kifejezésre jut az orosz nép minden értékes tulajdonsága. „Benne fe­jeződik ki az orosz természet, az orosz lélek, az orosz nyelv és jellem valami ofyan tisztasággal’ a szépségnek olyan ragyogásában mint a tájkép je­lenik meg a látcső kidomborodó hajlatán — irta ^ Gogoly Puskinról. Puskin forrón szerette hazáját, szerette az orosz tájat, úgy, ahogy a természet megalkotta. Ugyanúgy szerette az orosz kultúrát, azokat a he­lyeket, amelyek az orosz nemzeti élet halhatatlan emlékeit őrzik. (Puskin realista költő volt. Alkotásaiban előt­tünk állnak korának, a múlt századeleji Oroszor­szágnak tipikus alakjai, kezdve a fővárosi ficsurtól, egészen a vidéki földbirtokosig, az állami vezető tisztviselőtől a kisiparosig és a jobbágyparasztig. A jellemrajzolás nagy realista mestere volt. Költe­ményeinek, drámáinak, regényeinek alakjai, mind húsból1 és vérből való igazi figurák. A „Kapitány lánya” című művének'1 szereplője, Pugacsov alakja a maga szigorú valóságában állítja elénk az elnyo­más ellen felkelő parasztság vezérét. Pugácsov fi­gurája az igazi orosz figurája, aki megszemélyesíti az orosz nép minden tiszta r|emes, jótuTajdonságát: igazságos, szabadságszerető és hősies. A nagy köl­tő azonban nemcsak az orosz népet szerette és lát­ta meg. Oroszország népűinek nagy családjáról be­szélt és műveiben is kifejezésre juttatta ennek a családnak egységét. Az a nép, melynek Puskin örökbe hagyta műveit, nemcsak az orosz nép, ha­nem valamennyi nemzet, mely a költő soknemzeti­ségű hazáját lakja. Azok számára, akik valóban meg akarják ismerni az orosz népet, az orosz lel­ket, a 1/eghűbb vezető Puskin alkotó művészete. Amilyen halhatatlan Puskin művészete az orosz irodalomban, ép úgy beírta nevét a világirodalom aranykönyvébe is. Első romantikus művében, a „Kaukázusi fogolyéban, később pedig a „Ciga- nyok”-ban a tőkés önzését Jjeplezte le, bemutatta azt az embertípust, amely csak önmaga számára követeli a szabadságot és könyörtelenül eltapossa az idegen életet és idegen szerelmet. 1823 tavaszán kezdte írni Puskin a Jevgenyij Anyegint. Ez a mű a világirodalom első nagyjelen­tőségű és nagyterjedelmű realisztikus verses regé­nye. Egyetlen regény sem tartalmazza ennek a mű­nek a megjelenéséig a nemzeti életnek a valóság­hoz ilyen hű ábrázolását, a mély és sokoldalú jel­lemek ilyen láncolatát. Puskin kemény harcos volt. Öntudatosan küz­dött a realista művészetért. Világjel|entőségü iro­dalmi küzdelme főképen az uj tragédiáért folytatott harcban csúcsosodik ki. „Mi fejlődik a tragédiá­iban? Mi a célja? — irja Puskin —- Az emberi és a népi sors.” j jjj i„ A nép még a jobbágyság igájában, sínylődött, de Puskin már megteremtette népe nemzeti öntu­datának alapjait, kidolgozta az államiság eszméjét es a jobbágyfelszabadítás gondolatát. Az elsők kö­zött állt ki a személyi szabadság védelmében és az előítéletek alóli felszabadítás gondolata mellett. Tanítványai és követői azon az úton haladtak to­vább, amelyet Puskin mutatott meg számukra, Go­goly, Osztrovszkij és Csehov igaz művészetükkel tovább fejlesztették Puskin realista elgondolásait. A nagy szocialista író, Mabim Gorkij mondot­ta, hogy Puskint senkivel sem lehet összehasonlíta­ni, mert ő olyan zseni, akinek nincs és nem is lehet mása.” Erre a zsenire az orosz és a világiro­dalom halhatatlan alkotójára emlékszünk most, szü­letésének 150-ik évfordulóján, FÉLK11Q VAJ Még ilyet — mormogta ma­gúban csendesedő haraggal, de azért alaposan bevágta az üvegajtót, hogy belülről ijed­ten rezzentek össze a piros­pettyes függöny ráncai. — Két hete nem bírok egy fél kiló vajat kapni. Még azt sem. Va­jat .. . Hangosan mondta ezt. — És akkor azzal jön nekem ez az ipse, hogy így jobb lett, meg ligy jobb lett, yersenyben termelnek a gyárak, meg hida­kat építettünk-, utakat, iskolá­kat . . . Mi közöm nekem a hi­dakkoz . . . Meghagy a hidak... Egy hete nem bírok egy fél kiló vajat kapni... Dehogy egy hete. Két hete! Ez az élet- színvonalemelkedés? Még va jat sem lehet venni . . . Még Bartosék kapujában is dohogott. __ Hallja Bartosné, hogy felbosszantott az a pasas, aki az előbb nálam járt. — Nafene. Azzal kezdte, hogy eljött beszélgetni. Be-szél-get-ni ... ' Aztán elkezdett a hidakkal heccelni. Képzelje, két hete nem bírok egy fél kiló vajat kapni. Bartosné mosolygott, de ti kezét a szája e'é húzta, mintha le akarna törölni valamit. —Népnevelő volt? — Valami olyan. De hagy­juk. Most azt szeretném magá­val megbeszélni, a lányomnak mikoira tudná megvarrni az •íj selyemruháját. Olcsón vet­tem selymet és tudja, kellene is, Irma nyaralni megy az isko­lával két hétre és szeretném, ha új ruhába menne . . . Bralosné megint mosolygott. De most mái: nem takarta el mosolyát. — Mondja, Szakolyiné asz- szony, csak nem a félkiló vaj fáj magának? — Hát persze, még teavajat sem lehet kapni, pedig ke­nyérre milyen jó tízóraira, vagy délutánonként. Már ad­hatna az az életszínvonal egy kis vajat, dehát ez az élet. Sose lesz már jobb egy kicsit! — Emlékszik Szakolyiné, amikor együtt álltunk sorba a pék előtt, hogy a krumpli, meg a paszuly mellé legyen egy kis barna kenyér is? — Már maga is kezdi, mi? Aztán sorolja csak fel maga is a hidakat, utakat, iskolákat. Mint egy népnevelő, vagy mi­csoda. Ugyan hagyja! — Látja ez az. Hidakat, vas­utakat jis sorolhatnék. Uj vo­natokat, amik a maga férje és családja megélhetését biztosít­ják, Szakolyiné. Meg iskola hat, azt is amelyikbe a lánya jár, amelyik nyaralni viszi a nyáron. És a selymet, amit ol­csón vett a lánya ruhájához . . . Bartosné beszélt tovább, Sza­kolyiné arcán meglepődés lál- rZQtt, aztán ezt is mintha lesi­mította volna róla valami. A maga életéről hallott Bartosné szavaiban, A férjéről, a leányá- ról és magáról, a mindennap­jukról. Aztán Bartosné maguk­ról beszélt. A férjéről, aki él­munkás lett, egy újításról, amivel az üzemrész, ahol a férje v'an, többet termel, job­bat. A fiáról, aki mérnöknek megy az ősszel, Pesten kollé­giumban fog lakni és még sok- sok mindenről. Észre sem vették, hogy el­telt az idő, csak amikor Bar­tosné abbahagyta. — És még valamit. A keres­kedővel beszéltem, én is akar­tam vajat venni. Azt mondta, hogy maga Szakolyiné azért nem kapott már két hete va­jat, mert későn ment és a tear vaj akkorra mindig elfogyott. Mindenkinek telik már tea­vajra is. Dehát a piacon annyit vehet, amennyit akar. — Ugyan, hagyja a vajat. Beszéljen nekem még azokról ri dolgokról. A gyárról, ahol a férje dolgozik. Még soha nem 7áttam olyat, nem is hallottam róla. — Mert szűklátókörű, csak a maga apró problémáival tö­rődik, nem érdekli társainak az ügye, de egyszerű, jóindu­latú •asszony, meg lehet változ­tatni — persze ezt csak magá­ban mondta Bartosné. És be­szélt tovább. A tervekről, ami­ket a kommunisták Pártja adott most a népnek. Az a Párt, amely megmutatta eddig lg az irányt és segített, hogy jobb legyen a Szakolyiék és a Bartosék élete is. A Szakolyiék és a maga életén keresztül mu­latta meg, hogyan lett jobb az élet, hogyan dolgoztak ezért a kommunisták. Közben arra gondolt, hogy a Szakolyiék hú­zás csoportjának népnevelője tapasztalatlanabb volt, általá­nosságban beszélt, rosszul fogta meg a kérdéseket. Szakolyiné nevetett, amikor búcsúztak. A selyemruha meg- varrásának idejét el is felej­tette megbeszélni. — Úgy beszélt maga Bar­tosné, mint egy kommunista népnevelő. Bartosné megint mosolygott, amikor kezet fogtak.-j- Igen, az vagyok. Kommu­nista népnevelő.,, A búcsúzó asszony nem szólt semmit, csak erősebben szorí­totta meg Bartosné kezét. Június elsejétől 50 fillér a Szabad Nép Június elsejétől a Szabad Nép példányszámonkéníi ára 50 fillér, egy havi előfizetés lakásra kézbesítve 11 forint. Az üzemi előfizetési rendszer szintén megváltozik: a csakis hétköznapokra szóló egyhavi előfizetés 7.60 forint. A hét­végi munkaszüneti napokra szóló blokkrendszer megszű­nik. JEzeken a napokon az új 50 filléres áron vásárolhatják meg olvasóik a Szabad Né­pet. Kérjük a sajtómegbízott elvtársakat1, hogy a lehetősé­gekhez mérten a heti előfize­tésekről a havi előfizetésekre térjenek át. Szabadságra menő dolgozók részére ezen- tul újfajta blokkot adnak ki és gondoskodnak róla, hogy az üdülőhelyekre 1 elegendő mennyiséig,ü lapot küldjenek.

Next

/
Thumbnails
Contents