Nyírségi Magyar Nép, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)
1949-05-12 / 109. szám
Csütörtök, 1949. május 12. NYÍRSÉGI magyar nép 3. oldaL I Lecse-utGáhan felvetődött a béke kérdése 35 hozzászóló mondta el véleményét a házi megbeszélésen . . 4 A muuikásolk, a kom- mmisták kezdeményezésére megindult a munka. A Nyugatra menekült urak romokban heverő országot hagytak maguk után, a munkások újjáépítettek. A derék nyíregyházi vasutasok remdbehozták a fütöháziat, a felszafcitott sínek helyére újakat raktak, hidak, lakások épültek és épülnek azok számára, akik a háború pusztításai következtében hajléktalannál váltak. Ma'dnem idelátszik a kél Vasgyár-utcai bérház. Már hamiarosan befejezik. Sok környéki dolgozónak jut abban kényelmes, jó lakás... Alig 8—10 percig (tartott Cimbalmos elvtárs beszéde a Lőcse utca 13 számú ház udvarán tartott házi megbeszélésen. Most a mintegy 35 tagú hallgatóságé a szó. Élnek is a lehetőséggel. Egymás után jelentkeznek, hogy elmondják ,véleményüket, észrevételüket. Házhely osztás egykor... — Nem panaszkodhatunk — szólal meg egy idősebb bácsi. Mi kaptunk a múltban, első világháború után házhelyet, hogy építkezhessünk. És mi hálásak is vagyunk érte. — Kitől kapták a házhelyeket? — Hát a föld tulajodonsá- tól. Friedmannitól, akiről a telepet is elnevezték. — És hogyan kapták meg a földet? — Pénzért, pénzértt .— kiáltják többen is. — Na látják — mondja az előadó. Egykor ilyen volt a földosztás, meg a házhelyosztás. Ha valakinek rossz földje volt, kiosztották pénzértt >a szegény nép között. Ezért nem érdemes hálálkodni. hiszen azok örülhettek, akik igy beosiapvia a népet, megszabadultak a használhat tatian földtől. Ma? Meg kell kérdezni az ömbölyi, balká- nyi, meg a többi ujgazdákaí, akik nemcsak földet, házhelyét kaptak, hanem államsegélyt is, hogy építkezhessenek. Mindenki hozzászól A beszélgetés folytatódik. Házhely — úri Magyarország — felszabadulás — és egyhamar kikötnek a „béke lesz vagy háború?“ kérdésénél. Mindenki mond valamit, mindenki hozzászól, különösen az asszonyok. „Vájjon mire neveljük fel gyermekeinket — mondja ki az egyik asz- szony hangosan, amit gondol. — Nem-e lesz megint háború?“ Abban valamennyiük egyet ébt, hogy újabb háborút, újabb pusztítást, újabb hadirokkantat és hadiárvákat rsenkisem akar. De hogy lehet elkerülni a háborút? — vetik fel a kérdést. Cimbalmos elvtárs elmagyarázza: Kik akarják a háborút és kik a békét ? — A tőkés országokban vannak fegwergyárosok és más háborús szállítók. Ezeknek akkor van nagy hasznuk, ha ölik egymást a népek. Az egyszerű dolgozóknak nem kedvez a háború, hiszen ők véreznek. Ezek nem akarnak háborút és ha erősen, szilárdan kiállnak a béke mellett, meg is akadályozzák a háborút. — És eredménnyel fog járni ez a békekövetelés? — Emlékeznek ugy-e az áprilisban lezajlott párisi bé- keértekezIeÜre? Az emberiség egyhiarmíadia tett ott fogadalmat a béke megvédésére. A négyhatalmi megegyezés — olvashattak róla — napjaink nagy eseménye. Miérft hátrált meg Amerika iá berlini kérdésben? Azért, mert a béke erői olyani nagyok, hogy nagy tőkés országok sem mernek velük szembeszállni. A mi politikánk, a Népfront politikája békepolitika. Építeni, dolgozni akarunk tovább. Mostmár mindenki láthatja, hogy ez a béketörekvés sikerre vezet, legyen hát ebben a politikában egységes a magyar nép. Világosság gyűl a telepi utcákon, meg a fejekben is. A kisgyülés résztvevői tovább beszélgetve, de mostmár megnyugodva térnek haza. Mándok®rt is ünnepnap lessz május 15. Rendőrök, honvédek, MNDSz-ass*onyok, Eposz-lfjak ünneplőben, zászlók alatt vonulnak szavazni a feldíszített körzetekbe Btymás kezébe adják a kilincset aa MDP mándoki titkárságán. A soros rendezőgárdista alig győzi útbaigazítani az érdeklődőket. Honvédek, rendőrök, MNDSz- asszonyok, fiatalok, úttörők jönnek érdeklődni, hol lesznek a választókörzetek: mindnyájan ott akarnak lenni a díszítésnél. Kőrössy Jenőné és Vojtkó Istvánná MNDSz vezetőségi tagok megbeszélést folytatnak a titkárral . Az esti gyűlésen már megbeszélték az asszonyok, hogy egyöntetűen, rendezett sorokban, zászlók alatt vonulnak fel a szavazásra. — De a díszítésnél is ott leszünk — mondják az asszonyok. Már eddig 20 asszony jelentkezett a munkához. Ä honvédek és ifj*k Három honvéd lép a titkárhoz: —■ Elvtárs — mondják — már beszereztük a virágokat, a díszítéshez szükséges képeket, színes Takács Zoltán I Osztatlan részvétet keltett Kisvárdán a tragikus hír, hogy Takács Zoltán elvárs kötelességének teljesítése, a népért végzett odaadó munka közben halálos közlekedési baleset áldozata lett. Az MDP valamennyi pártmunkása kegyeletied adózik sírjánál, megfogadva, hogy a közös ügyünkért, népünk felemeléséért, hazánk felvirágoztatásáért végzett munkát, amiért Takács Zoltán elvárssal együtt dolgoztunk, tovább folytatjuk, diadalra visszük. papírokat. A honvédek zászlóval, egységesen vonulnak fel szavazásra. Az EPOSz helyiségében nagy a sürgés-forgás. — Ki jelentkezik a díszítési munkára? — kérdezi Szabó Jancsi, az EPOSz titkára. Egyszerre mozdul meg az egész terem, mindenki ott akar lenni. Az ifjak már tanulják a választási indulókat. — Tehát mindnyájan ott leszünk, fiúk — mondja a titkár. Szombaton díszítünk és me felejtsétek el, ahogy megbeszéltük, vasárnap kora reggel gyülekezünk és zenés ébresztőt tartunk. A huszas csoportok is erősen készülődnek. Kertész István, az egyik huszas csoport felelőse letelepedik a lócára. — Jajj, a lábam — mnodja öregesen nyögve egyet—, annyit járkáltam már, hogy, na. De ott leszünk, a huszas csoport egységesen vonul fel a szavazásra, Én is kihúzom magamat a választás napján, akár csak a többiek. ÜnA választási megnyilatkozások befejezéseképpen szombaton, május 14-én a választások napjának előestéjén hangzik el a legjelentősebb, legfontosabb választási beszéd. Este nyolc órakor a Kossuth rádióban a dolgozó nép vezére, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkára, Rákosi Mátyás, a Népfront elnöke beszél az ország népéhez. Szabolcs és Szatmár megyék népünk ez nekünk, felemelkedésünkről, jólétünkről, jövőnkről döntünk ezen az ünnepnapon, — Hát ha te is kihúzod magadat, én is ünneplőbe öltözöm — mosolyog Kertész Pistára Kállai Mariska újgazdalány. — Nekem még nagyobb nap lesz ez, mint neked. Én most szavazok először életemben, hát megünnepelem. Mindenki május 15-ről beszél Mándokon. Kiskapukban, kútnál, fűszeresnél mindenki arról beszél, hogyan készül a huszas csoportja, az utcája a választás napjára. Sajtos Benjámin a szekérről kurjant le: — Vasárnap beszólok magáért komám, menjünk együtt szavazni. A mi utcánk összeáll sorba, úgy megyünk, jöjjön maga is majd velünk. Mándok készül a szavazás napjára. Népünnep lesz ez a nap Mándokon. A falu apraja-nagyja erre készül. Még a kicsik is bekapcsolódnak, zöld ágakat, virágokat hordanak, segítenek az öregeknek. dolgozói már készülődnek Rákosi elvtárs szombati beszédének a meghallgatására. Csoportos rádió- hallgatásokat szerveznek. Azokra a helyekre, ahol rádió nincs, telepes rádiókészülékeket juttatnak el, de nem egy rádióval rendelkező helyre jelentették már be távolabbi tanyák dolgozó parasztjai szombati csoportos -résztvételüket a beszéd meghallagtásánál. SzaMcs és Szatmár dolgozó néps készülődik Rákosi elvtárs szcibati beszéde meslialliatására Így vélekednek a békéről az angol nagytőkések A párisi és prágai békekongresszuson hatszázezer ember képviselői szálltak síkra a békéért, óriási lelkesedéssel, az egész világ dolgozóinak együttérzésétől és szeretetétől övezve. Minden becsületes dolgozó ember, a Szovjetunió és Amerika dolgozói egyaránt ott voltak a kongresszuson, szívvel-lélekkel támogatva a népek békevágyát, szembefordulva a háborús uszítókkal. És vájjon miként vélekedtek az uszítok erről a kongresszusról, a népek békevágyáról? Megadja a feleletet a Daily Mail, az angol nagytőkések szennylapja. A párisi kongresszus megnyitásán így írt a lap: „Sok szó esik arról, hogy hogyan lehetne elkerülni a harmadik világháborút.” Ezt jelenti ki, majd hozzáteszi a kérdést: „De ki akarja elkerülni?” A megdöbbentő kérdést pontokba szedett válaszok követik: Háborús oktatás. ,,1. Nincsenek a háború ellen sem a szárazföldi, sem a tengeri, sem a légi erők tisztjei, akik előléptetésre várnak.” Lehet, hogy ez igaz és vonatkozik az imperialista országok tisztjeinek fasiszta részére, akiknek ,Jiivatásuk” a népek elnyomói uralmának erősítése. De nem áll a Szovjetúnió, a népi demokráciák tisztjeire, „25 év kell, míg egy katonát felnevelünk” mondotta Sztálin elvtárs. Minden emberéletre vigyázni ikel!, A béke táborában — a legfőbb érték az ember! „2. Nincsenek a háború ellen a tudósok, akik el akarják adni legújabb gyilkos találmányukat^ —- folytatja a Daily Mail. , A tudósok nem így beszé’tek a párisi békekonferencián. Ellenkezőleg! Joliot Curie elvíárs- sal az élükön tiltakoztak az atomenergiának háborús célokra való felhasználása ellen. A tudósoknak a Szovjetúnióban és a népi demokrácákban más szerepük van: segíteni a terme'és- ben, megkönnyítik az ember munkáját a gyárban és a földön egyaránt. „3. Nincsenek a háború ellen a fegyvergyári munkások, akik hazafias lelkesedéssel túlóráznak, magasabb bérekért” — jelentette ki a Daily Mail. Látszik, hogy aki a cikket írta, soha életében nem volt fegyvergyári munkás, de másmilyen sem. Mert ha lett volna, akkor tudná, hogy mit jelent ,ott a túlóra: több hasznot a tőkésnek. Arról persze elfelejt írni a lap, hányán hagyták életüket ezekben a gyárakban, a gyárak romjai alatt. Persze nem a tőkések: a munkások közül. Hogy szabadságért dolgozik, azt csak a Szovjetunióban érezhette a fegyvergyári munkás. Szerepük a népek felszabadításában époly nagy volt, mint a hős katonáké. Mert a Szov. jetúnióban nem a hadianyaggyárosoknak dolooztak. Ilyenek ott nincsenek. „4. Nincsenek a háború ellen a partizánok, akik puskáikat szeretnék vissza” — közli az angol lap. De nem teszi hozzá, miért szeretnék vissza. Hogy azok ellen fordíthassák, akik becsapták őket.. Az új háborúban ezek a partizánok az osztályel- nyomástól, a nyakukon ülő tőkésektől szeretnének szabadulni. Az imperialista háború: a tőkések nek profit, a dolgozóknak mankó.. „5. Nincsenek a háború ellen a nyomorékok és rokkantak, akik szeretnék, hogy másokat is hasonló sors érjen” — kockáztat)«-! meg a kijelentést az angol nagytőke lapja. E sorok magukért beszélnek. Csak gyalázatos íasiszta sötét lelkében születhetnek meg az oktalan, vérszomjas hosszúnak ilyen aljas megnyilvánulásai. Ideje lenne, hogy a háborús uszítókat ne a háború után, hanem előtte büntessék meg — csak.ez a gondolat születhet becsületes ember fejében e sorok elolvasása után. S ideje volna véget vetni az olyan „szabad sajtónak”, mely ezt a sötét mételyt terjeszti. A Daily Mail idézett cikkének azért haszna is van. Akik ezt a cikket olvassák, életre-halálra harcos katonái lesznek a békeerők legyőzhetetlen táborának.
