Nyírségi Magyar Nép, 1948. december (5. évfolyam, 277-302. szám)
1948-12-25 / 298. szám
4. oldal nyírségi magyar nép 1948. december 26, szombat „A mezőgazdaság területén döntő feladat a paraszti kis- birtokra épülő mezőgazdaság számára lehetővé tenni a tech. nika és a tudomány alkalmazását. Csak így valósítható meg az elmaradt magyar mezőgazdasági termelés korszerű reformja, az ipar és mező. gazdaság közötti aránytalanság kiküszöbölése, a mezőgazdasági árutermelés növelése a városi dolgozók növekvő fogyasztásának kielégítése és a dolgozó parasztság jólétének emelése érdekében. Ezért a Magyar Dolgozók Pártja síkra száll a mezőgaz. daság gépesítéséért, állami mezőgazdasági gépüzemek széles hálózatának létesítéséért, e célból a traktor és mezőgazdasági gépgyártás nagyarányú fejlesztéséért.“ (MDP programnyilatkozatából.) Az 1945-ös földreform döntő jelentőségű változást hozott a mezőgazdaságunkban. A földreformig a városnak élelemmel, az iparnak mező- gazdasági nyersanyaggal való if ellátását elsősorban a bérmun kasokkal termeltető nagy és középbirtok végezte. Mező- gazdaságunkban az úri nagy és középbirtok, de a paraszti birtokok is egyaránt elmaradott módszerekkel, korszerűtlenül keveset termeltek. A nagybirtokon épp úgy kisüzemi módon gazdálkodtak, mint a paraszti birtokon. Az elmaradott termelési módszerek eredménye volt az, hogy a paraszti kisbirtokok termelése alig valamivel több volt, mint a kisparaszt és családja szükséglete, abból piacra nem sok került. A törpebirtokosoknál pedig még elég sem volt a család számára, amit a föld termett. A szegényparaszt családtagjaival . együtt kénytelen volt bérmunkát is vállalni, hogy egyáltalán megélhessen. Az úri és kulák birtokon dolgozó bérmunkások alacsony munkabére a 60— 80 filléres napszám, az évi 300—400 pengő értéket jelentő cselédbér tette lehetővé azt, hogy ezek a birtokok terményeik döntő nagy részét piacra tudták vinni. A földreform ezen a téren jelentős változást hozott. & nagybirtokrendszer megszűnt, a mezőgazdasági bérmunkások túlnyomó nagy többsége kisbirtokossá változott. Az elmaradt termelési módszer azonban, mely mezőgazdaságunkat jellemezte, nem változott meg. A földhöz jutott \ nincstelen, agráyjroletár ma sokkal többet fogyaszt a saját birtokán termelt javakból, mint, amikor az úri birtokon robotolt. Ez helyes is. mert hiszen éppen ez. mutatja, hogy milyen nagy mértékben emelkedett a szegényparasztság életszínvonala a háború előttivel szemben. De van ennek egy igen nagy hátánya is. Az, hogy a változatlan termelési módszerekkel űzött földművelés eredményeképpen ma kevesebb jut a városnak és még kevesebb az iparnak. — Mezőgazdaságunk elmaradottsága akadályozójává vált ipar j runk fejlődésének, gátolja az ! egész ország fejlődését, a dől. gozók életszínvonalának állandó emelését. Hogyan lehet megoldani ezt a kérdést? Semmi esetre sem azzal, hogy a parasztság életszínvonalát szorítjuk le a háború előttire. Ez visszafejlődés volna, nekünk pedig előre kell menni, a parasztság élet- színvonalát még a mainál is sokkal magasabbra kell emelni. Egyetlen megoldás van. Ez a mezőgazdaság gépesítése. A technika és a tudomány alkalmazása a mezőgazdaságban. Az elmaradott kisüzemi gazdálkodásról a modern, korszerű nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés. Ezért száll síkra Pártunk a mezőgazdaság gépesítéséért, a gépállomások széles hálózatának kiépítéséért, a traktort és mezőgazdasági gépeket gyártó ipar nagyarányú fejlesztéséért. E célkitűzés megvalósítása során alakultak meg az első gépállomások az országban. Ennek az eredménye, hogy az év) végéig már 110 és aj hároméves terv befejezéséig 300 gépállomás fog működni az országban, közel 2000 traktorral és a hozzájuk tartozó mindenféle egyéb mezőgazda- sági géppel. A gépállomások lehetőséget adnak a parasztságnak a földek jobb megművelésére. Felszabadítják a parasztot a látástól vakulásig tartó robot alól. De nemcsak ez a jelentősége a gépállomásnak. Kisbirtokosaink) túlnyomó része a föld reform során földhözjutott ugyan, de nem jutott egyéb termelőeszközökhöz, gépekhez és igaerőkhöz. Ez csak a ku- láknak állt rendelkezésére. A kulákság pedig kihasználva a kisbirtokosok szorult helyzetét, uzsoraáron kölcsönözte a termelőeszközöket, vetőmagot igát, stb-t. Nem volt ritka az uzsora olyan mértéke sem, hogy egyetlen napi igás munkáért 1Ó—14 gyalognapszámot kellett fizetni. Ez nemcsak azt jelentette, hogy a szegényparaszt jóformán ingyen robotolt, hanem azt is, hogy ezt a robotot a legnagyobb dologidőben kellett teljesíteni, így saját földjén maradt el a munkával. A gépállomások megszabadítják a dolgozó parasztságot a kulár kok igája alól. A gépállomás igen fontos fegyver a dolgozó parasztság kezében a falu ki- zsákmányolói, a kulákság ellen vívott harcban. A gépállomások azonban egymagukban nem elegendők mezőgazdaságunk elmar radottságának megszüntetésére. Az apró parcellákból álló kisparaszti gazdaságok nem a legalkalmasabbak a nagyüzemi termelési mód, a gépesített gazdálkodás minden előnyének kihasználására. A nagyüzemi termelési mód csak a szövetkezeti gazdálkodáson, a termelőszövetkezetek munkáján keresztül valósítható meg igazán. Ebben van a gépállomások döntő jelentősége. A mezőgazdaság gépesítése, a gép állomáeiháló- zat kiépítése előfeltétele a ^termelő szövetkezetek kialakulásának. A gépállomások a szövetkezetekkel kötik a szerződéseket a munkák elvégzésére. A termelőszövetkezetekben társasgazdálkodást folytató parasztok számára a gépállomás sokkal előnyösebb feltételek mellett tudja nyújtani szolgáltatásait, mint az egyéni módon gazdálkodó kisparasztiak. Az államosított, szocialista jellegű ipari vállalatok is elsősorban a szövetkezetekkel kötik termelési szerződéseiket. A gépállomások pedig munkájukkal biztosítják a termelőszövetkezetekbe tömörült dolgozó parasztok számára a szerződés jő teljesítését. A termelőszövetkezetek, a gépállomás és a szerződéses termelés az a három fontos tényező, amely lehetővé teszi egyrészt a mező- gazdasági termelés korszerűsítését, másrészt pedig biztosítja a dolgozó parasztság jólétének állandó emelkedését, megszabadítja őket a kulákok s a falu egyéb kapitalista elemeinek kizsákmányolásától A gépállomások ugyanakkor más fontos feladatot is végeznek. Minden gépállomáson képzett gazdász működik. Ez tanácsokkal látja el a szövetkezeteket és a parasztokat. Megtanítja őket a modem gazdálkodásra, a tudományos eredmények felhasználására. A gépállomást kulturheíyi- sésre, rádiója, mozija folyóiratai, könyvtára, a falu kulturális központjává teszi. így válik a gépállomás a.dolgozó parasztság szakmai tudásának emelőjévé, általános műveltségi színvonalának fokozó- jává. A gépállomás nemcsak egyszerűen mezőgazdasági munkák végzésére felállított üzem. A gépállomásokat a nagyüzemi munkásság teremti meg, építi fel és vezetése, irányítása olyan munkások kezében van, akik az üzemekből mennek a gépállomásokra. A gépállomások s a rajtuk dolgozó munkások újabb szoros, eltéphetetlen kapcsolatot alkotnak a munkásosztály és a parasztság között. A gépállomás a rajta dolgozó munkásokkal vezetőjévé válik a dolgozó parasztságnak a kulákság, a tőkés kizsákmányolás ellen és a szocializmusnak a faluban való építéséért folytatott harcában. A nyirbogdányi munkabrigádok eredményei A nyirbogdányi petróleum, gyár munkabrigádjai újabb eredményeket értek el. A laboratóriumi brigád önként vállalt rohammunkával szétszedte az aszfaltkazán elkokszoi-o. do't vezetékeit, kifúrta és kiégette. Az ötnapos munkát három nap alatt végezték el. A laboratéiriumi brigád kollektívája segített a paraffin- gyáriaknak is. 400 csomag 25 kilós paraffincsomagot öt ibiri- gádteg és 3 csomagolónő e;gy óra alatt raktak kocsiba. — Győrkés László, Magyar Imre, Kornai József, Tolnai II. Ferenc 80 mázsa szenet raktak ki egy óra alatt. A lakatosok munkabirgádja a múlt héten fejezte be a csőr k á 1 yhaszer el ést és a hűtőik vízkőtől való megtisztítását. Uj feladatnak egy 300 méter hosszú vezeték lefektetését vállalták, amely az alkohol sziva'ására szolgál majd. Ed-" dig kétszáz métert fektettek le két nap alatt. i-osztá!yt alakit a Peirőczi leánygimnázium DIÁtc szövetsége Komoly, felelősségteljes munkára vállalkoztak a Pet- rőczi Kata leánygimnázium Diákszövetségének tagjai. Elhatározták, hogy a karácsonyi szünidői nem töltik tétlenül; hanem megértve a Magyar Dolgozók Pártjának felhívását biztosítani fogják iskolájuk szociális összetételének egész, séges megjavítását. Lakhelyükön és a környéken felkutatják azokat a tehetséges munkás és parasztlányokat, akik alkalmasak a továbbtanulásra és belőlük egy Révai-osztályt toboroznak össze. Megértik azt, hogy népi de. mokráciánk fejlődéséhez, a szocializmus felé zavartalan haladáshoz mind több és több új típusú értelmiségire van szüksége* az országnak, akik a munkásosztály és dolgozó parasztság soraiból nőnek ki. Elhatározták azt is, hogy a Révai-oszíályt minden tekintetben segíteni és támogatni fogják, hogy így megkönnyít. sék számukra a tanulást. — A szakmaközi nőbizottság kedden délután 5 órakor panasznapot tart a Károlyi-tér 7. szám alatt. A GAZDAGSÁG Irta: V. IS jenkor Raiszja kinyitotta kis táskáját, amelyben saját és testvérei keresetét őrizte. A testvérek mindennel közösen gazdálkodtak, minden örömüket és bánatukat közösen viselték el. A hónap vége még messze volt, de az erszény már majdnem üres. Raiszja elgondolkodott. A szomszédos szobából gyermekviháncolás hallatszott át. Két éve magukhoz vették távolkeleten elpusztult fivérük négy gyermekét akiknek anyja német kényszermunkán halt meg. Rajtuk kívül még két rokongyermek élt náluk. Nem volt könnyű dolog ellátni ezt a népes családot. Raiszja a városba készült bevásárolni. A kolhoz- elöljáróhoz ment, hogy kocsit kérjen tőle. — Nehéz számítást végzek — szólalt meg az elöljáró, mintha nem is hallotta volna Raiszja szavait. — Hogyan tehet 80 lóval annyi munkát végezni, amennyit a háború előtt 200 lóval végeztettünk el? Raiszja hallgatott. Húsz éve tanítónő, de ilyen nehéz feladat előtt még nem állt. Nézte az elöljáró arcát és arra gondolt, hogy milyen vidám ember volt ez a háború előtt. A Leninről elnevezett kolhoz híres volt gazdagságáról. Min. den kolhozista munkanaponként 12 kiló gabonát és 3 rubelt kapott. Voltak családok, amelyek már nem tudták hová vigyék a sok gabonát. Sokan elégedetlenkedtek akkor, de az elöljáró mosolyogva mondta: „Kellemes, ha azért szidnak, mert nem tudják hová tenni a gabonát!“ A régi vidámság eltűnt az elöljáró arcáról. A háború több, mint 100 lovat vitt el tőlük, a kolhoz 4 teherautója pedig valahol a Berlin felé vezető utón rozsdásodik. Raiszja indulni készült. Szinte szégyelte, hogy lovat akart kérni. Az elöljáró azonban kezébe nyomta a kiutalást. Az is'állóvezető befogott. Raiszja emlékezett, hogy sok évvel ezelőtt vitája volt ezzel az emberrel. Be akarta bizonyítani neki a kollektív munka előnyeit, a földnek géppel való megmunkálását, de az öreg gunyorosan kérdezte: „Hát lehet egy napon említeni az autót a mi lovainkkal? A te masinád beragad a sárba, a mi lovunk árkon bokron át húz.“ Raiszja akkor megértette, hogy ez az ember nem a lovak becsületét védelmezi, és nemcsak a gép ellen van, har nem minden ellen, ami uj, a kollhozrendszer ellen. Heves vitába szállt az öreggel, nem lankadt és végül iß győzött.! Raiszja felült a kocsira és megindult a város felé. Ott a takarékpénztárhoz sietett, hogy megnézze, nem huzták-e ki állami kötvényeit. A tisztviselőnő végigfutott a számsorokon. — 50.000 — motyogta elfulladva és Raiszja meglátta a szám mellett a nevét. Visz- szafelémenet elgondolkozott.^ Élete 42 éve alatt nem sok örömben volt része. Apja szegényember volt, s ő csak nehezen tudta megszerezni tanítónői oklevelét. Ez volt az első öröm életében. A második az, amikor a Leninről elnevezett kolhoz gazdag kolhozzá vált. Később mint tanítónő kitüntetést kapott. Ez volt a legnagyobb öröm életében. És most jött a nyeremény. — Mindenekelőtt — tervezgette — nővérét kell elkül-
