Nyírségi Magyar Nép, 1948. december (5. évfolyam, 277-302. szám)

1948-12-25 / 298. szám

1948. december 25, szombat NYÍRSÉGI magyar nép. 6 oldal ES „Búzát eszik a lovam“ — dicsekszik a nagyhalász! ku!ák és közben meglopja a dolgozó parasztokat Kérlelhetetlen, kibékíthetek | len ellenségei a falusi kizsák- • mányolók, a kulákok a falu dolgozó parasztságának. Sza­vaikban mézes-mázos beszéd­del igyekeznek félrevezetni a szegényebbeket, de. tetteikben mindenféle furfanggal azon igyekeznek, hogy a közösség rovására egyre jobban meg­gazdagodj anak. Ha saját hasznukról van szél, nem riadnak vissza sem csa­lástól, sem lopástól. Nagyhalász nem nagy falu, de jócskán laknak benne ku­lákok. Egyiknek több, másik­nak kevesebb földje van, de egyben megegyeznek egymás­sal: mindannyian lelketlen ki­zsákmányoló} a dolgozó pa­rasztoknak. Ahol csak tudják megrövidítik őket. Kijátsszák a dolgozók államának törvényeit Az állam ma már a dolgo­zóké és nem a kizsákmányoló1 osztályok érdekeit szolgálja s így törvényei is a dolgozókat segítik és a kizsákmányolókai nyomják el. Persze ez nem tetszik a ba­saparasztoknak és igyekeznek kibújni a nép törvénye alól. — így cselekedett Boros Antal is. Hogy ne kelljen a mező- gazdasági járulékot fizetni, nagyhirtelen átíratta 41 hold földjét gyermekeire. A való­ságban negyvenegy hold kor­látlan ura, a közeliéi ás előtt pedig szegény dolgozó pa­raszt. S emellett nem átalja mellét kidül!esztve hirdetni: — Az én lovam búzát eszik. Inkább a lovának ad búzát, mintsem a dolgozók nagyobb darab kenyeréhez hozzájá­rulna. Ugyanígy cselekedett öz­vegy Kovács Sándorné is, ki­lencvtenholdas zsírosparaszt. Tizenegy hold föld után fizet csak adóit. A különbözetiét a község dolgozó parasztjainak kell kifizetni. Boros Károly főbírája volt a falunak a régi időkben, ami­kor még kulákok „képvisel­ték“ a dolgozók ügyeit. El lehet képzelni mennyire szí­vén viselte a szegények sorsát, amikor még moi-t is csak húsz hold után fizet adót, valóságos negyven holdja mellett. Nem teljesítik a beszolgáltatást a kulákok A dolgozó parasztságunk hitet, tett a népi demokrácia mellett, amikor egyöntetűen lelkiismeretesen teljesítette foszolgáltatási kötelezettségét. Tudták azt, hogy ezzel saját államukat erősítik és dolgozó testvéreiknek biztosí'anak több és jobb kenyeret. Nem csak a kenyérgabona beszolgáltatásá­nál cselekedtek így, hanem most a zsírbeadásnál is. A kulákok mitsem törődnek a dolgozók áldozatvállalásá­val, fütyülnek a dolgozók ér­dekeire. „Jó‘‘ példával jár előttük Lippai Bertalan, volt horthysta katonatiszt, aki még mindig húsz hold vi'.ézi teleknek Rendelet e pénzbüntetés étvlltoztatésérél A pénzügyminisztérium ren­deleté sezrint ha a pénzbünte­tést a megszabott határidő alatt nem fizetik meg, vagy részletfizetés esetén elmulaszt, ják valamelyik részletet, a pénzügyi hatóság haladéktala­nul intézkedik, hogy a pénz- büntetést ezabadeágvesztés- biietetésre változtassák át. Az ilyen átváltoztatásnál 3—300 forintig terjedő összeg helyett 1—1 napot lehet számítani. bürzke birtokosa. Emellett még tíz holdat bérel is. Zsír­beszolgáltatását egyáltalán nem teljesítette. Másik hasonló beállítottsá­gú barátja hűen utánozza pél­daadóját. Elek Gábor ez, aki­nek földje mellett három cséplőgépe, olajütőmalma, da­rálója van. Egyszerre több helyen is nyúzza a szegény parasztokat. Veres István kihasználta a kedvező alkalmai ts vejéro, I eres Anorás j«gv<ődijnokra íratott 12 hold földet. Hű képet adnak ezek a té­nyek a kulákokról és Nagy­halász dolgozó népe egyre1 in­kább rájön arra az igazságra, hogy a zsírosparasztok az ő bőrükön akarnak meggazda­godni. Egyre ontu dalosabbá válnak s a Párt segítségével rohamra indulnak az osztály­harc győzedelmes megvívá­sára. S. I. deni nyaralni és húgára is rá­fér egy kis pihenés. A legfia­talabb testvért elő kell1 készí­teni az orvosi egyetemre. Aztán türelmetlenség fogta el. Kellene valamit csinálni, hogy a kolhoz is visszanyerje régi erejét. Még nem tudta pontosan, mi legyen az, de gondolatai állandóan e kér­dés körül forogtak. Este, ahogy testvéreivel be­szélgetett, hirtelen átvillant raja egy gondolat. — Veszünk egy autót — kiáltott fel. — Ugyan minek nekünk teherautó — kérdezte meg­lepetten Zulejka, a testvére. — Hogy kolhozunknak ajándékozzuk. Reggel Zulejka közölte az elöljáróval, hogy a kolhoznak rövidesen lesz teherautója. •— Én is látom minden éj­jel az autót — szólt az elöl­járó mogorván, de csak ál­momban. Zulejka elárulta, hogy az autó nem álom többé, nővére máris elindult a városba, bogy megszerezze. A hír hamar bejárta a fa­lut- Az iskola előtt nagy tö­meg gyűlt össze és meghatót- tan nézte a sovány, szemüve­ges Raiszját. —- A háborúi alatt Golovatti kolhoza repülőgépet ajándé­kozott hadseregünknek. Ez a hazaszeretet — szólott egy fiatalember. — A bajban ez érthető — bölcselkedett egy csillogó- szemű öreg. — Ha tűz van, mindenki siet a vödrökkel. De amióta ón élek, ilyet még nem tapasztaltam, pedig so­kat láttam már életemben. Láttam, amint a gazdagságtól az emberek kapzsiak, gono­szak lettek. — Ez a kapitalizmus — ki­áltott közbe a fiatal fiú. — Tudom én, mi a kapita­lizmus — zsörtölődött az öreg — Emlékszem, élt itt valami­kor egy kulák. Volt annak mindene, pénze, bombára te­le volt minden jóval. A sze­gény Mohamednek meg nem volt semmije, csak sok-sok gyereke. Okos felesége elvon­ta szájától a falatot is, de a gyerekeket taníttatta. Az egyik fia professzor lett, ő fe­dezte fel a jangan-taui hőfor­rásokat. Most ő szovjet Bas- kiriánk első embere. — Ez a szocializmus — szólt közbe a ifjú. — Tudom, hogy mi a szo­cializmus —i vágta rá az öreg. — Amikor érdemes élni, ami­kor a szegény Mohamed leá­nya teherautót ajándékoz a kolhoznak. Néhány nap múlva Raiszja ott ült a Baskír Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának helyi­ségében. Sokan voltak ott, akik autót kértek kolhozok számára, de nem jutott min­denkinek. Amikor Raiszja a fogadószobából kilépve öröm­mel újságolta, hogy megadták az autót, a szomszédos kol­hoz vezetője nem értette meg, hogyan sikerült ez ilyen ha­mar ennek a kicsi, szemüve­ges asszonynak. Eljött az augusztus. Rövi­desen itt az aratás. Ma kell megérkeznie Raiszja teherau­tójának. A falu lakói feszül­ten figyelték a keleti határt, aztán egyszerre valaki felkiál- I tot.t: „Jöö—öö—ön!“ Ezt a kiáltást meghallották minden házban, eljutott a kér tekbe és a kolhozgyümölcsös­be is. Nagy tömeg vette körül a gépkocsit a kolhozelőljáró- ság épülete előtt. Mindenki közelébe akart menni és meg akarta simogatni, mint vala­mi élőlényt. Raiszja ott állt a teherautón és elcsukló hangon jelentette be, hogy autót aján dékoz a kolhoznak, mert a kolhozt otthonának tekinti, ahol már több mint húsz éve él megelégedetten. Ez a kol­hoz pedig nagyon gazdag, mert övé a legnagyobb kincs, a nép szeretet«... Rozsréti karácsony Kint, a tanyák közt jeges szél dudál, a hósipkás szalma­kazlak közt borzas kutyák csatangolnak, egy-egy nyi korgó ostorfa végén halkan koccan a betonhoz egy favö­dör. Bent, az ünneplőbe öltözött iskolában ott szorong a tanya apraja-nagyja. Eljöttek az iskolájukba, hogy együtt megünnepeljék a karácsonyt Ilyen ünnep még nem volt a kis tanyai iskolában. Ilyen karácsonya még nem volt a kétszáznyi rozsréti gyermeknek, ilyen ünnepe nem volt a rozsréti dolgozó kisparasztoknak sem. Ilyen felszabadul­tan, együtt nem ünnepeltek még soha. A kis színpadon, a díszes karácsonyfa alatt csilingelt az ének, kacagószemü gyermekek játszották szivükből a né­pi játékokat, szavaltak Sztálinról, meséltek Leninről, aki egyszer, egy karácsonyon szembekötősdit játszott egy kol­hoz iskolájában Szásával, Katjával, meg a többiekkel. Hetekig készültek erre az ünnepségre a rozsrétiek. A szülők, a nevelők, az Eposz, az úttörők és a kisiskolások. Készültek, hogy mindenkin ek legyen ajándék, hogy szép legyen az ünnep az iskolájukban, az ő otthonukban, amit egvütt hoztak rendbe, javítottak, meszeltek, üvegeztek, sú­roltak. — Most a miénk igazán a karácsony, most nekünk is a béke és a szeretet ünnepe és az tó marad mindig, mert úgy akarjuk — igy mondta Tóth elvtárs, a rozsréti „Dob gozók az iskoláért“ mozgalom elnöke. És amikor a gyermekek bontogatták ajándék, csomagjaikat, az MNDSz, meg a szülői munkaközösség ajándékát és örvendeztek a ruhának, cipőnek, játéknak, irkának, ceruzának, meg cukornak, tudták, hogy úgy lesz, ahogy Bácskai tanfelügyelő elvtárs, Pristyákné asszony­társ az MNDSz-től, meg Vizi elvtárs, a főispán képviselője mondták: ezentúl, nem ajándék lesz a ruha, cipő, füzet, ceruza, hanem mindenkinek bőséggel lesz minden városon és falun, mert azért dolgozik az egész nép együtt úgy, mint a rozsrétiek kis közössége. P. J. Ajándékokat juttatott a Dohánybeváltó patronássisholájának Szép karácsonyi ünnepséget rendeztek a dohánygyári dol­gozók csütörtökön délután, ahol a nőbizottság tagjai át­nyújtották ajándékaikat a gyár alkalmazottainak, gyer­mekeinek. A demokratikus iskoláért való mozgalom kapcsán a do­hánybeváltó hivatal dolgozói két iskolának a rendbehozását vállalták el a Királytelki sző­lőben. Lelkes rohamunkával teljesen újjáépítették az isko­lákat, kőművesmunkát vé- gez'ek a külső-belső falakon, berendezésekkel, padokkal lát­ták el a tantermeket. Ezzel a munkával azonban nem szün­tették meg támogatásukat, az állandó patronálás szerepét vállalták el. A karácsonyi ünnepségek alkalmával ajándékokat vittek ki a királytelki iskolások szá­mára is. Mintegy 112 csoma­got készítettek el a gyermekek számára a nőbizottság tagjai. A MDP Végrehajtó Bizottságának közleménye A Végrehajtó Bizottság fel­hívja a járási és városi 4 sz. felülvizsgáló bizottság tagjait hogy hétfő d. u. 4 óra helyett kedd d. u. 4 órakor tartjuk a megbeszélést a Rákóczi u. 4. sz. alatt, melynek előadója Gyenge Károly megyei titkár elvtárs. Host lássa el gépkocsiját uj gumiabroncsokkal.. Minden méretet korlátozás nélkül raktárról szállít a “OilirauC Nyíregyházán: Autó, Traktor és Mű­szaki vallalat, Vay Ádám-utca 9. sz. Telefon: 329.

Next

/
Thumbnails
Contents