Magyar Nép, 1946. december (3. évfolyam, 232-255. szám)
1946-12-01 / 232. szám
1946. december 1. Vasárnap HL évfolyam 232. szám. Megszüntetik a Földigénylő Bizottságokat A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Lapja ieiktatták Szabalcsnánegp első paraszt főispánját Kiss Roland belügyi államtitkár képviselte a belügyminisztert Szombaton délelőtt 10 órakor ünnepi köntöst öltött az öreg vármegyeháza. Pirosszőnyeges feljárón sötét ruhába öltözött megye bizottsági tígok, hatóságok, testületek képviselői siettek, hogy résztvegyenek és tanúi lehessenek a nagy történelmi napnak, amikor Sza bolcsvármegye főispáni szé kébe'beiktatják Tomasovszky Mihályt, az első paraszt fő ispánt. A beiktatási ünnepségen megjelent a belügyminiszter képviseletében Kiss Roland államtitkár, a szomszédos vármegyék főispánjai és a pártok, hivatalok vezetői. Dr. Tompos Endre alispán nyitja meg a közgyűlést, majd öttagú bizottságot jelölnek ki, amely meghívja a főispánt a beiktatási ünnepségre. Tomasovszky Mihály meg jelenését hatalmas taps és éljenzés fogadja. Az alis- páni üdvüzlés után az uj főispán leteszi a hivatali esküt, majd megtartja szék foglaló beszédét. Büszke vagyok arra, hogy egyszerű magyarok installálnak Első szavam, a hála és hódolat szava az Isten felé száll — kezdte székfoglaló beszédét az uj főispán — és ezután emlékezem meg országunk első embereiről, Tildy Zoltán köztársasági elnökről és miniszterelnökünkről, Nagy Ferencről, aki elfoglaltsága miatt nem jelenhetett meg beiktatásomon Ezután felolvasta a mi niszterelnök táviratát, melyben üdvözölte az uj főispánt és legmélyebb sajnálatát fejezte ki abban a tekintetben, hogy nem jelenhetett meg Szabolcsvárme gye első paraszt főispánjának installációján. Tomasovszky Mihály beszéde további részében legmélyebb részvétét fejezte ki azok iránt a délszlovákiai magyarok iránt, akiket ártatlanul üldöznek és döntenek romlásba. — Nyilt kihívás ez a demokrácia ellen. Meggyalá- zása az emberi érzésnek és emberi szabadságjogoknak és lábbal tiprása a párizsi békekonferencia határozatainak- E helyről a legteljesebb joggal emelhetem fel tiltakozó szavamat magyar testvéreim példátlan üldöztetésével szemben — Úgy érzem, a törvényhatósági bizottsággal együtt érezve üzenhetem a határon túlra, hogy ami ott történik, az ellenkezik az emberi érzéssel és szabadságjogokkal és ami ott történik, azért a világ itélőszéke előtt még felelni kell. Én csak büszkén tekintek a népre, — mondta beszéde további során — amélyből én is származom. Csak boldog örömmel és szivem minden őszinte dobbanásával köszönthetem ezt a közgyűlést. Hálás vagyok Istenemnek, hogy Szabolcs- vármegye főispáni székében mint egyszerű parasztembert beiktatnak és büszke vagyok arra, hogy egyszerű magya rok installálnak. — Ebben a romjaiból felépített országban csak a népnek szabad kormányoznia — mondotta. A mai magyar élet és az elkövetkező jövő a szabadság és az egység korszakát kell hogy jelentse. Ennek a vár- vavárt uj magyar korszaknak koalíciós kormánya Szaboicsvármegye székébe kijelölt engem és amikor eskümet már letettem, várba- tó, hogy programot is adjak. — Hangsúlyozta, hogy programjául Nagy Ferenc miniszterelnök Hatvanban elmondott beszédének egyes pontjait tűzte ki: A magyar parasztból jó módban élő gazdag pa rasztot, a magyar munkás, ból megelégedett és tulajdonszerzésre is képes megelégedett sorban élő magyar munkást és abból az értelmiségből, amely hajlandó szolgálni az igazi dámokráciát egy egységes és gerinces demokratikus társadalmat teremteni. Előre a demokráciáért, a közösségért és a boldog jövőért: — Az ország a mostani időkben a mindent elpusztító háború és mindent fel emelő béke határvonalán bizonytalan lépésekkel ha lad a jövő felé A világ országiján hányadó kis nemzetünknek egyetlen feladata csak az lehet: demokráciánk tökéletes kiépítésére és megerősítésére fordítsuk minden erőnket. Legfontosabb a belső egység és an nak nyugodt légkörében a termelő munka. Ebben a két követelményben látom az ország jövőjét — mondta az uj főispán. — Vizsgáljuk meg magunkat, vessük ki magunkból a • gyűlölködés legapróbb szikráját is, szüntes sük meg a pártvillongás«- kat, tömjük be végre a lö vészárkokat, döntsük le végre a drótakadályokat és ne vezessen bennünket soha más szempont, mint az Úristen áltál megszabott örökérvényű szó: szeresd a te felebarátodat. A magyart a magyartól nem választhatja el felekezeti, faji és pártbeli hovatartozandóság. Egy célunk van. előre a demokráciáért, a közösségért és a boldog jövőért — fejezte be beszégét a főispán. Tomasovszky Mihály székfoglaló beszédének elhangzása után a közgyűlés lelkes tapssal és éljenzéssel ünnepelte Szabolcsvármegye uj parasztfőispánját. A belügyminiszter képviseletében Kiss Rolcnd belügyi államtitkár üdvözölte az uj főispánt. — Nehezemre esik palástolni megindultságomat akkor, amikor egy negyed évszázad eltelte után nyílik alkalmam ismét arra, hogy szólásra emelkedjem Szabolcsvármegye törvény- hatósági közgyűlése előtt, — kezdte üdvözlő' beszédét. Sok oka van ennek a megindultságnak. Többek között talán érthetővé teszi ezt az, hogy 1918-ban a magyar népköztársaság főispáni kormánybiztosaként én elnököltem azon a törvényhatósági közgyűlésen abból a székből, amelyben most van szerencsém üdvözölni az uj főispán urat. Majd így folytatta beszédét : — Amikor a magyar demokrácia megteremtésén fáradozunk, akkor háromféle törekvéssel kell számolnunk. Az egyik az, amely vissza akarja hozni a múltat, a másik, amely meg akar állni a jelennél, a harmadik pedig az, amely egészen uj alapját akarja megvetni a magyar jövendőnek. Sík azok, akik vissza akarják hozni a mnitat ? — Akiket a feudális kapitalizmus uralma minden igényükben teljesen kielégített. Azok, akik elszakit- hatatlanul hozzánőttek ehhez az osztályuralmi rendszerhez. Ezek vissza szeretnék fordítani a történelem kerekét. Még mindig olyan gazdasági eszközök vannak a birtokában, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy politikai hatalmukat megkíséreljék újra visszaszerezni. Ezek a gazdasági erőforrások még mindig olyanok, amelyek lehetővé teszik részükre, hogy befolyásolják a mai magyar közéletet és közfelfogást. — A múltat visszahozni azonban nem sikerül, mert azokat a hatalmi eszközöket, amelyeket egy agrárországban el kell vonni a feudálkapitalizmustól, a legfontosabbat, a földet már elvettük. De a szemünket nem szabad még levenni erről a csoportról. Még nem vettünk ki a kezükből minden gazdasági eszközt. A nagyipari üzemek, a bányák és a bankok még csak ezután kerülnek állami ellenőrzés alá. Még hosszú idő múlva jön el az az idő, hogy azt mondhassuk: ez a csoport meg van bénítva a demokráciának való ártá- sától. A reakció megszüntetése nem tűr halasztást — Ezer esztendeje nem vezették, hanem hajszolták ezt a boldogtalan népet katasztrófáról, katasztrófára, mig elérkeztünk az 1945-ös nemzeti összeomláshoz. Aki ezt a rendszert akarja visszahozni, az ellensége a magyar népnek. A reakcióra az ítéletet önmaga mondta ki, ezzel az ezeréves bűnhalmazattal. Csak egy szempont lehet az ítélet: megsemmisíteni, nincs más választás. A reakció megsemmisítése nem tűr halasztást és ez az oka annak, hogy mig jobbkezünkkel építünk, balkezünk el van foglalva a reakció megsemmisítésével. — A második csoport az — folytatta beszédét — amely szeret megállni a jelennél. Kik ezek ? Azok, akiknek igényeit nem elégítette ki a feudálkapi* talizmus osztályuralmi rendszere, azért, mert nem tartoztak ehhez az osztályuralmi csoporthoz és nem siKerült nekik ehhez az uralkodó osztályhoz kapcsolni magukat. Nem tudtak érvényesülni az előző rendszerben. Mind ez a csoport, mind a másik fél a forradalomtól. — Az első csoport, a feduálkapitalisták csoportja azért félt a forradalomtól, mert tudta, hogy összeomlását fogja hozni, A második csoport nem akarja visszafelé tolni a történelem kerekét, de meg akarja állítani azt. ami szintén lehetetlen. (Folyt. 2. oldalon.) ÁRA 40 FILLÉR
