Magyar Nép, 1945. július (2. évfolyam, 80-92. szám)

1945-07-17 / 86. szám

„Minden vágyunk az, hogy a szabadságszerefö népek nagy családjában minél méltóbb helyet foglaljunk el!”

— mondotta nagy beszédében dr. Balogh István miniszterelnökségi államtitkár a Független Kisgazdapárt nyíregyházi nagygyűlésén,

maiyan több mint hatezer ember vett részt

2, oldai MAGYAR N£? 1945. julius 17.

Hatalmas megmozdulást jelentett a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt nyíregyházi nagygyűlése. Vasárnap reggel a tanyák és faluk lakossága felvirágozctt szekereken, zászlók alatt, lovas bandériumok vezetésével vonult fel a Lenin-térre, ahol többezer emher hallgatta végig a párt budapesti köz- pontjáaak kiküldötteit.

Megafon közvetítette a kisgazda- politikusok beszédeit, úgyhogy a ■agy tér legtávolabb eső részén is minden szó jól érthető volt. A gyűlés szónokai kel- és külpolitikai be- számelét adtak, részletes tájékoztatást nyújtottak a kisgazdatársaá&lem- nak mindazon kérdésekről, amelyek ma érdeklik az ország demokratikus közönségét.

Dr. Irőss János főispán, a párt vezető egyénisége nyitotta meg a nagygyűlést.

— A Független Kisgazdapárt sza- bolcsvármegyei nagygyűlését megnyitom és köszöntöm az ide érkezett és először felszólaló Nagy Ferenc újjáépítési miaisztert, dr. Balegh István miniszterelaökségi államtitkárt, harmadiknak említem, de elsősorban köszöntöm nemzetünk aegy vértanú- jáaak özvegyét, özv. Btjcsy-Zsilinsz- ky Endréiét. Köszöntem az itt megjelent demekratikus pártok képviselőit, valamint összee vendégeinket.

A főispán üdvözlő szavai után Nagy Ferenc újjáépítési miniszter tartotta meg nagypolitikai beszédét:

— Igen tisztelt népgyűlés! Másodszor vagyok a felszabadítás óta itt Nyíregyházán. Azért kellett eljönnöm másodszor, mert mikor először itt jártam, az idő lehetetlenné tette, hogy találkozhassam itt Szabolcsvármegye kisgazda közösségével. Végtelenül örülök ennek a hatalmas gazdatársadalomnak, ami itt összegyűlt. Méltó arra, hogy elfogadja azt a köszönetét, amit én most a kormány nevében a magyar földművestársadalom felé mondok. Befejeződik Immár az aratás, keresztekben áll a gabona, a magyar föld népének mérhetetlen erőfeszítései, kezdeményez* ereje, kitartó áldozatkész munkája tette lehetővé, hogy be vas vetve. Immár befejeződik az aratás és biztosítva van minden magyar számára a mindennapi kenyér. Köszönetét mondok ezért az egéez magyar parasztságnak, annak a rétegnek, amely újjáépítési terv nélkül, útmutatás nélkül, tanácsadás nélkül is teljesítette kötelességét és odateszi mindnyájunk asztalára a kenyeret. (Nagy éljenzés.) Egy áldott nép az, amelyikben annyi az életakirat és a szorgalom, hegy önmagától is állandóan végzi örökkévaló kötelességét és ime keresztekbe rakta az idén ia a bázát. Azt kérem még a magyar néptől ezekben a bevezető szavaimban, hogy amennyi szorgalmat, áldozatkészséget mutatott a kenyér megteremtése és összegyűjtésével kapcsolatban, mutassoe annyi megértést a többi dolgozó magyar társadalmi réteg felé is ét amikor elkövetkezik az ideje annak, hogy készleteiből valami csekély mértékben másaknak is kell adni, akkor azt tegye jószívvel abban a tudatban, hogy ennek a kicsiny országnak határain belül mi dolgozók mindnyájan egymásért vagyunk. A másik feladatom az lesz, hogy némi tájékoztatást adjak itt a mai magyar politikai helyzetről.

"„Azzal kezdem, hogy ezt a hábosút, amely végzetes szerenesétlenségbe taszította országunkat, a magyar nép nem akarta! A magyar nép bűnös és könnyelmű vezetői akarták, azok, akik soha nem tudták azt, hogy ennek a magyar népnek mik a vágyai, kívánságai, mik az életfeltételei. Ha tudták volna azt, hogy a magyar nép lelkében mily érzések és indulatok élnek, akkor azt is tudták volna, hogy nem szabad ezt a népet éppen azzal a nemzettel

erkölcstelen szövetségi rendszerbe kényszeríteni, amelyet minden népek közti egyedül tudott a magyar öntudatosan gyűlölni, — a némettel! De belevitték az országot a háborúba, kimenetelét már ismerjük. Összeomlás, mérhetetlen szerencsétlenség, az egész ország csatatér, minden magyar általános leszegényedése, a magyar élet-rendjének sok tekintetben való megingása — ez lett a háború következménye. Amikor a felszabadító Vöröshadsereg elvonult, a Tiszántúlon azok a politikai pártok, melyek jogot seereztek a múltban arra, hogy a nagy változás idején kezükbe vegyék az ország kormányzását, látták és érezték, hogy ebben az összeomlásban, ebben a szörnyű helyzetben, csak egyetlen módon lehet kormányozni Magyarországot és csak egyetlen módon lehet itt megteremteni az új magyar életet, ha minden demokratikus politikai párt összefog, együtt alkotnak kormányt és együtt kormányoznak koalíciós alapon mindaddig, amig a nemzet meg nem engedheti magának azt, hogy szabad választás alapján eldöntse: kire bízza az ország kormányzását?

A miniszter ezután ismerteti a mostani nehéz gazdasági helyzetet, majd a pártok együttműködéséről beszélt. Kihangsúlyozta, hogy a pártok együttműködésének akadályát akkor is el kell hárítani, ha egyes pártok tagjainak olyan irányé törekvés nyilvánul meg, amely az együttműködést zavarja, el kell hárítani akkor is, hogyha ezek a törekvések kívülről nyilvánulnak meg.

Nem jelszó és nem frázis, amikor a

különböző politikai pártok szónokai

és publicistái szakadatlanül arról beszélnek és írnak, hogy küzdeni kell a reakció ellen.

Akik a régi világban megtaláltak minden jót, azok nem szívesen látják a mai demokratikus átalakulást. Mindent elkövetnének azért, hogy megbontsák az új rend kialakítását, ennek alapját a pártok együttműködését, éppen ezért mi, a magyar föld népe, akik nem tudjuk visszakivánni azt a múltat, ami a mi számunkra börtön volt, nagyon határozottan kell vállalnunk azt a harcot, ami a reakció ellen, a régi idők népellenes törekvései ellen irányul. Ennek az együttmlködés az egyetlen létalapja, egyúttal a fejlődésnek egyetlen biztosítéka. Ebben az együttműködésben a Független Kisgazdapártnak példaadó módon kell kivennie a részét avval a megingathatatlan elhatározással, amellyel 16 esztendő óta szolgálják a demokratikus rend kialakításának gondolatát.

Ezután ismerteti a miniszter a Független Kisgasdapárt 15 éves

múltjának történetét, törekvéseit,

céljait. AzntátT rátér a párt programjára, majd az újjáépítés kérdéseivel foglalkozik. Itt is az együttműködés a legfontosabb. Unnék az együttműködésnek az eredményeiről számolhatunk be, amikor megegyezés jött létre a pártok között a szövetkezetek kérdésében. Lesz egy nagy munkás, paraszt, termelői és fogyasztási szövetkezet.

Majd az adózásról beszél és kijelenti, hogy fokozottabb mértékben eleget kell tennünk adózási kötelezettségünknek, mert segíteni kell az államot. Esután a következőket mondotta:

— *z az ország most valóban a magyar népé és most a magyar nép irányít és kormányoz. Fontos, hogy érezze azt, amikor fokozott teherviselésre szólítjuk fel, hogy most olyan országnak áldoz, amely maradéktalanul az övé és az ország jövőjéért is felelős. Nemcsak a jogokat adta meg nekünk az új demokratikus rend, de a kötelességeket isi

Ezután a mezőgazdasági felszerelések hiányosságának mielőbbi pótlásáról bsszél. Megemlíti azt is,

hogy ne az államtól várják egyesek az újjáépítést, de lássanak hozzá maguk isj nyúljanak hozzá magánvagy onnkhoz és indítsák meg vállalataikat, üzemeiket, mert az államot kell újjáépíteni.

A miniszter ismertette részletesen a Független Kisgazdapárt programm- ját, majd Irőss János főispánról szól: — Most arről az emberről kell beszélnünk, aki súlyos áldozatokat hozott pártánkban, annak szószólója volt és akit a demokratikus pártok bizalma nagyon fontos közfunkcióba helyezett, a vármegye főispáni székébe. Nagy megnyugvás nekünk Független kisgazdapártiaknak, de az összes demokratikus pártoknak az a tudat,

kogy akit agykor üldöztek, az most ett áll, ahol intézheti népünk sorsát, gyámolíthatja, segítheti népét.

— Kedves TesivéreimI A plakátok ízt hirdették, hogy erre a mai nagygyűlésre pártunk országos elnöke: Tildy Zoltán is le fog jönni. (Éljen!) Sajnos, egészségi állapota nem volt olyan, hogy vállalkozhatott volna erre a nagy útra és ezért engem kért nieg, hogy helyette itt a nagygyűlésen felszólaljak. (Éljen!) Nemcsak szívásén jöttem, hanem megvallom, mélyen sajnáltam volna, ha nem vehettem volna részt Nyíregyházának és az egész vármegyének ezen a nagygyűlésért, mert higyjék el, nekünk ott Pesten nagy szükségünk van arra, hogy innen a vidékről merítsünk erőt a küzdelemhez. Én általánosságban kívánok tájékoztatást adsi a politikai helyzetről. (Halljuk ! Halljuk!) Ma sokat beszélnek és írnak arról a bizosyos szegedi kézfogásról. Ha meg akarjuk érteni és tisztán akarjuk látni ami történt, akkor vissza kell emlékeznünk az akkori időkre. Egy hosszú, hosszú elnyomatás után voltunk. Jött a diadalmas felszabadító Vörös- hadsereg (éljen!). Azok, akik bedültek a német propagandának, azok. akik inkább hittek idegeneknek, mint saját érzéküknek, azok azt hitték, hogy most kommunizmus lesz, hogy a Kommunista Párt átveszi a hatalmat és a polgári gondolatnak Magyarországon egyseersmindenkorra vége. Ízért volt, hogy a polgári társadalom heteken át nem tért magához, nem tudott felocsúdni. Akkor történt, hogy Szegeden a Kommunista Pártnak egyik központi vezetője, sőt a vezetőségnek egyik legkiválóbb tagja meglátogatott engem plébániámon, aki akkor a Független Kisgazdapártot egyedül képviseltem. Csak percekig tartott a beszélgetés és percek múlva máj megtörtént ez a bizonyos kézfogás. Kézfogás, amely azt jelentette, hogy a Kommunista Párt és a Független Kisgazdapárt, tehát a polgári gondolat képviselője ke- zetfogtak kettős célból. Először azért, hogy Magyarország leszámoljon agyszersmin- denkorra a múlttal. Másodszor a két go»- : dolat egyesült erővel felépítse, az új, de- j mokratikus Magyarországot (Éljen!). Ez I akkori fogalmazás volt. Most úgy monda- I nám, szövetkeztünk egyrészt, hogy közösen vívjuk meg harcunkat a reakció ellen, másrészt azért, hogy az újjáépítés nagy munkáját együtt végezze el az egész nemzet. Tehát harc a reakció ellen!

— Kedves Testvéreim! Alig van szó, amelyet a demokrácia mellett hetek és hónapok óta gyakrabban emlegettek volna, mint ezt a szót: reakció. Vájjon mi is a reakció, mi az, amit ezalatt a, rosszhang- zású szó alatt értenünk kell. Én úgy fogalmazom meg, hogy a reakció minden törekvése, amely odairányul, hogy a bűnös múltat akár belső berendezésében, akár külpolitikai orientációjában visszaállítsa, tehát a demokráciát gyengítse, esetleg elbuktassa. (Úgy van!) Reakció az a törekvés is, amely éket verni kíván ,az egyes demokratikus pártok közé. (Úgy van!)

Benne jut kifejezésre itt az országos pártnak minden törekvése és az ő megbecsülésével és irányában tanúsított bizalmunk kifejezésével megbecsüljük az országos pártvezetőséget.

Beszédét a következő szavakkal zárja:

— Mi változatlanul 15 esztendős utunkon megyünk most is, amikor becsülettel együtt szolgáljuk az országot a többi demokratikus pártokkal. Arra kérem Szabolesváraaegye népét, hogy támogasson bennünket küzdelmünkben. (Lelkes taps és éljenzés.)

A miniszter nagysikerű beszéde után sor került a népgyűlés vezérszónokénak, a miniszterelnökség kitűnő államtitkárénak, Dr. Balogh Istvánnak külpolitikai vonatkozású hatalmas megnyilatkozására.

Vannak olyan törekvések, amelyek a demokratikus pártokat egymás ellen akarják állítani, egymás ellen kijátszani. Erről részletesen azért nem beszélek, mert Nagy Ferenc, kedves barátom erről egész részletesen megmondta nemcsak a Kisgazda- pártnak az álláspontját, de azt az álláspontot is, amelyet maga a kormány eze» a téren elfoglal.

A reakció a demokrácia céljait akarja meghamisítani, magát a demokráciát megrágalmazza.

Például azt mondja a demokráciáról, esetleg egyes pártokról, nevén nevezem : a Kommunista Pártról azt mondja, hogy nemzetközi és ezt azért emelik ki, hogy díszkvafikálják a többi pártokat, hogy a Kommunista Párttal kezet fogott és azzal együtt akar működni. Kedves Testvérei«! Ha valaki még mindig ott tart, hogy a Göbbels-féle rágalmaknak inkább bisz, mint általában a mostani szénokoknak, — hát higyjenek nekem, mondjak ágy mi»t szemtanúnak. Amikor januárban a fegyverszüneti egyezmény tárgyalásai előtt és alatt Moszkvában tartózkodtam, többok között ottani igen kedves házigazdáim elvezettek minket hatízben az úgynevezett nagyszínházba, ami megfelel a mi operánknak. Tehát hatszor voltam ott és mind a hatazor olyan darabot láttunk, amely témájában visszavezetett a dicső orosz múltba és az orosz hazafias erények dicsőségét zengte Nem nemzetközi volt az, amit ott láttunk. Hazafias volt az, orosz volt és ha elmentünk a Konzervatóriumba koncertet hallgatni, az is orosz volt és ha elmentünk a Csajkovtzky terembe, ott újra csak orosz népi ének, orosz zene, az orosz múlt szépsége és dicsősége volt az, ami bennüsket megígé- zett.

— Kedves Testvéreim! Azok Oroszországban nem nemzetköziek, azok hazaszerető oroszok. Ez azt jelenti, hogy nekünk is itt továbbra

hazánkat szerető, továbbra is hazán- kárt dolgozó, hazánkért áldozatot hozó, ha kel! vérünket, ha kel! áletünket áldozó magyaroknak kell maradnunk. (Hosszantartó nagy taps.)

Beszélnek arról, hogy vallástalanok. Hát én azt hiszem, ennek a megcáfolására senki sem alkalmasabb, mint egy pap, aki maga Moszkvában misézett" és ott magyarul prédikált. Többet mondok. Állítom azt, hogy a leghatározottabban a reakciót szolgálja, a nácizmust utáaozná, aki a vallás elleti szól, vagy cselekszik. (Úgy van 1) Nem tudnánk mi magyarok maradni, ha nem volnánk hívek szent hagyományainkhoz. Szent hagyományaink pedig a magyar nép vallásosságával kezdődnek.

Dr. Balogh István

minisztaralnökségi államtitkár bassáda