Magyar Nép, 1945. július (2. évfolyam, 80-92. szám)

1945-07-17 / 86. szám

1945. július 17. MAGYAR NÉP 8. oldat — Sem a Kommunista Párt, sem a Szociáldemokrata Párt nem Isten és nem egyházellenes, mert ebben az esetben nem történt volna meg a szegedi köziogás. Tehát reakciósok azok, akik ilyet hirdetnek, el- hisznek vagy rémhírként ter­jesztenek. — A reakcié általában a külpolitika ingoványaira is eltéved. Ha most külpoli­tikáról is szó van, akkor a kormánynak az az álláspontja — a kormány pedig képviseli az öt demokratikus - pártot, — hogy mi teljesen szakítottunk Németor­szággal, teljesen szakítottunk mindazzal, ami a fasizmushoz közel áll, vagy bár­mely vonatkozásban a fasizmussal kap­csolatba hozható. Mi teljes mértékben sza­kítottunk vele és vágyunk az, hogy a sza­badságszerető népek nagy családjában minél méltóbb helyet foglaljunk el. (Éljen!) Ha igaz, hogy szabad nekünk, emberek­nek a szomszédot jobban szeretni, mert közelebb áll hozzánk, mert a bajban köny- nyebben és szívesebben segít rajtunk, ugyanez áll a nemzetek közötti viszonyra is. Ha szabad így a szomszédot jobban szeretni, akkor szabad nekünk, magyarok­nak mások sérelme nélkül a mi új szom­szédunkat a Szovjetuniót jobban szeretni. És higyjék él nekem, megérdemli a Szov­jetunió e»t a több szeretetek Nemcsak azért, mert az elmúlt időkben segítséget nyújtott nekünk, amikor sok százezer tonaa nyersanyagot, olajat, benzint adett különösen mezőgazdasági célokra. Vagy most, amikor már másodszor is az éhező Budapest segítségére siet. Nem erre gon­dolunk, hanem arra, hogy a Szovjetunió nélkül, az ő segítsége nélkül, elsősorban Sztálin (Éljan!) előlegezett bizalma nél­kül nem lettünk volna képesek a magunk nemzeti életét újra megkezdeni. Nem tüdtuk velna Debrecenben az ideiglenes nemzetgyűlést összehívni, nem lettünk volna képesek kormányt alakítani, egyszó­val még most is úgy élnénk, mint a né- matek, önállóság, nemzeti lét, saját kor­mány nélkül. Tehát elsősorban értékelni tudom a Szovjetúnió kormányának azt a * bizalmát, amelyet előlegezett akkor, ami- j kor talpra állított bennünket és soha nem fogom elfelejteni, hogy a tárgyalás folya­mán, Moszkvában, Molotov külügy­miniszter kótizben használta azt a kiiejaséat, hogy legyünk megnyugodva, a Szovjetunió kormányénak az a célja, hogy Magyarországot talpraállítsa. (Éljen!) Én hiszek ezeknek a szavaknak, amelyek a legilletékeaebb és legfejelős- ségteljesebb ajkakról hangzottak el. A Szovjetúnió azonban eddig csak adott nekünk, kapni nem kapott tőlünk semmit, csak Ígéretet és azt a bizalmat, amely valóban meg van bennünk, amely mind­nyájunk lelkében, felelős politikai tényezők lelkében él, hogy azt a bizalmát, amelyet nekünk előlegezett, azt mi viszonozni fogjuk, méltók leszünk erre a bizalomra. Gondoljunk csak azokra a prespektivákra, amelyek előttünk megnyíltak azzal, hogy a Szovjeíúnióval közvetlen szomszédok lettünk, velük közös határon élünk. Ez a perspektíva elsősorban politikai következ­ményekkel jár. De gazdasági következmé­nyei is lesznek, mert máris folynak olyan gazdasági tárgyalások amelyek elsősorban a mezőgazdasági és ipari munkásság ja­vára lesznek, mert textilanyagról van szó, amelyben a legszegényebbek vagyunk, tehát a gazdasági segítséget is elsősor­ban a Szovjetúniótól reméljük. A reakció persze spekulál, sőt úgy spekulál, hogy a nagyhatalmak majd összevesznek és akkor mi esetleg egy kétszínű játékkal, hintapolitikával, valami szép vagy nem szép, erkölesös, vagy nem erkölcsös úton alőayökhöz jutunk. De mi, magyarok már megégettük egy párszor a kezünket. Még- egyszer nem akarunk olyan sorsba jutni, mely nem magyar politika eredménye. Maradjunk mi magyarok, akarjunk mi magyar érdekeket szolgálni, abban a bi­zalomban, amelyet a Szovjetúnió majd mint hatalmas és erős szomszéd is szíve­sen nyújt nekünk addig, amig azt meg­érdemeljük. És ha vannak, akik esetleg megjegyzése­ket tesznek, azt azért tehetik, mert nem ismerik mindazt, ami a kulisszák mögött van. Látóhatáruk nagyon szűk és nem A: államtitkár — Eddig sok szó hangzott el a rend­őrséggel kapcsolatban is. Itt teljesen tisz­tán kell látni, A rendőrségnél voltak hi­bák, komoly hibák, amelyeket a kormány is észrevett és a, belügyminiszter is na­gyon jól ismer. Én, aki magam is kritikát gyakoroltam a rendőrség működése felett, azt mondom, hogy a rendőrségnek ezentúl való egyoldalú kritikája a reakció szeke­rét tolja előre. Mert nem lehet a rendőr­séget kritizálni úgy, hogy a hibákat em­lítjük és érdemeit elhallgatjuk. Érdemei olyanok vannak, amelyek feltétlenül min­denki által megállapíthatók. Hibák úgy vannak, hogy maholnap azt fogjuk mon­dani, hogy csak voltak, A rendőrség élére most a Kommunista Párt olyan kiváló vezetőségi tagot küld Farkas Mihály sze­mélyében, aki iránt nemcsak a Kommu­nista Párt, de mindnyájan kisgazdapártiak is a legteijesebb bizalommal lehetünk. — A politikai újjáépítést szorosan kö­veti a gazdasági újjáépítés. Nem mondok róla semmit, minthogy mindaz, amit erről mondhatnék, Nagy Ferenc elmondott. H* minden párt vállalja az újjáépítésben a ráeső részt ez azt jelenti, hogy mindenki több munkával és több erkölccsel álljon a maga helyén. Miért kell többet dolgoz­nunk ? Azért, mert jóvátételt kell fizet­nünk. Hiába, ez becsület kérdése. Vállal­tuk, megérdemeltük, adós fizess. Romok­ban hever az ország, fel kell építeni. Ezért megint dolgozni kell és többet dol­gozni és tudom, senki sem fogja tagadni, ezenfelül még élni is kell. Tehát jóvátétel, újjáépítés és megélhetés. Ezért kell a többletmunka. Beszédét a következő szavakkal zárta: — Újjáépíteni a nemzetet és biztosítani tudnak messze látni, nem tudnak előre gondolkodni. Tildy Zoltán messze lát és előre gondolkodik, tehát a párt teljes biza­lommal legyen az ö vezére iránt. i rendőrségről annak szebb jövőjét, annak demokratikus, független és magyar életét. Ezután a vértanúhalált halt Baj­csy Zsilinszky Endre özvegye szóit a népgyűlós közönségéhez, illetőleg asszonytársaihoz: — Kedves Asszonytársaim! Csak néhány szóval fordulok hozzátok, merthiszen amiről felvilágosítással akartam szolgálni nektek, azt elmon­dotta dr. Balogh István államtitkár, én csupán annyit mondok, hogy ne­künk asszonyoknak egy a jogunk és kötelességünk a férfiakkal. Ne­künk asszonyoknak is úgy mint egész magyarságunknak, meg kell újulnuak. Tomasovszky Mihály, a Független Kisgazdapárt nyíregyházi szervezete elnökének zárószavaival ért véget a nagysikerű népgyűlés, majd a kö­zönség elénekelte a Himnuszt és a hatalmas tömeg a legnagyobb rend­ben oszlott szét. 3 IjKözebid a Koronában Délben 2 órakor 150 terítékes köz­ebéd volt a Korona-étteremben. Itt Rimaszombatky Géza köszöntötte a vendégeket és a közönséget. Az üd­vözlést dr. Balogh államtitkár kö­szönte meg. Felszólaltak dr. Erőss János főispán, a pártok vezetői és még soka* mások a kisgazdák közüli. Hare a reakció ellen — A küzdelmet a reakció ellen a pár­tokon belül is meg kell kezdeni és le kell folytatni. Minden pártban vannak olyanok, akik nem oda vatók. Mindén pártban van­nak olyanok, akik ezelőtt félévvel, vagy egy évvel nyilasok voltak. (Úgy van 1) Most búvóhelyet keresnek hol az egyik, hol a másik pártban. Minden párt kezdje meg a saját portáján a tisztogató munkát. Most néhány nap óta úgy néz lri, mintha minden párt csak a Kisgazdapártot akarná megtisztítani. Hát a Kisgazdapártnak van magához való belső ereje, hogy a reak­ciót saját pártján belül szépen kiebrudalja, Meg is fogja tenni. Azt tanácsolom a többi pártnak, hogy tartsanak nagytakarítást ők is és ki velő, aki nem oda való. (Hosszantartó taps.) Ha arra a megállapí­tásra fogunk jutni akár mi, akár ők, hogy nem volnánk elég erések a tisztogató munkában, ám gyerünk akkor egymás se­gítségére, de mindaddig bízzák csak mi­ránk, mi majd elvégezzük a magunk mun­káját. Ez volt tehát a szegedi kézfogás­nak első célja: „Harc a reakció ellen.* A második az újjáépítés. Az újjáépítést természetesen gazdasági vonatkozásban most már csak említem, miután Nagy Ferenc barátom erről részletesen tartott ismertetést. Szükség volt a kormány po­litikai újjáépítésére. Mit jelent ez ? Az elmúlt korszakban majdnem úgy mond­hatom, egypárt rendszer volt, aki nem volt a MEP-ben, később a nyilas pártok valamelyikében, az nem számított magyar embernek, holott épp azok voltak az igazi magyar emberek. Azt akarjuk, hogy min­den demokratikus párt vegyen részt ab­ban a munkában, amely mindnyájunkra felelősséggel hárul. Nemcsak minden pártra voiatkozik-ez, hanem minden emberre is. A lemondott miniszterek Hallom, itt Nyíregyházán és környéké« is nagyon sokan van«ak, akik nem tagjai a demokratikus pártoknak. Kérdeoi, mire várnak ezek ? Az öt párt közül egyet se« íalálcak magukhoz közelállónak ? Nem veszik észre ezek az emberek, hogy las- san-lattan gyanúsakká válnak? Tartsanak lelkiismeretvizsgálatot, számadást és te­gyenek le már arról S hónap után, hogy ők *ég mindig arra spekulálnak, hogy a németek valahosnan visszatérnek. Nem térnek ide vissza sem most, som 10 év, merem mondani 100 év múlva sem, sót soha többé. Elég volt belőlük nemcsak nekünk, hanem utódainknak is heíedízig- ie«. Tehát tessék elhelyezkedni a pártok­ban, tessék résztvenni a munkában és fe­lelősségben. — Most a kormányban néhány tárca gazdát cserélt. A napokban lemondott as igazságügy miniszter, Valón­tiny Ágoston, o pénzügymi­niszter, Vásár? István, sőt teg­nap délután lemondott a köz- ellátásügyi miniszter, Faraghó Gábor is. Szeretném néhány szóval ezt megma­gyarázni. Vissza kell emlékezni arra, hogy Debrecenben, amikor a kormány inegala­SifllÄ« ,3s JSTJfa választani, akik akkor ott voltak és kivá­lasztottuk a legjobbakat. De most, hogy Budapest és a Dunántúl is felszabadult, most természetesen a budapestieknek és a dunántúliaknak arra kell törekedniük, hogy a kormányban pozíciót kapjanak. A reakció itt is bizalmasan megmondja, hogy a kormány erősen balra tolódott. Illetékes vagyok annak a kijelentésére, hogy a demokráciának nincsenek sen jobboldalai, sem baloldalai. A demokrácia egy egyenes vénát, arról letérni már nem vélné demokrácia. Ami pedig nem demokrácia, az reakció. Nincs más választás és ha mégis volna, azt mondom, amig dilnoki Miklós Béla a miniszterelnök (Éljen!), addig ez a de­mokratikus irány csak nyílegyonesen ha­ladhat. Nem lehetnek itt eltolódások és elhajlások,-nem kívánja ezt senki, egyet­len demokratikus párt sem. Meg volna akármelyiknek a becsületesség#, az őszin­tesége és ereje is ahhoz, ha mást gondol­na, mint amit mond, ha mást tervezne, mint amit hirdet, tehát bízzunk benne, hogy itt nincsenek elhajlások és eltolódá­sok, hanem nagyobb tempó, nagyobb munka következik és ehhez nagyobb erők kelleaek. Ezzel kapcsolatban a Kisgazda­pártot is, sőt annak országos vezetőjét is, (Éljen!) Tildy Zoltánt is bizonyos kritika érheti. Nagyon örülök annak, amit Nagy Ferenc elmondott éppen a párt vezetősé­gével,, éppen Tildy Zoltánnal kapcsolat­ban. Én azonban ezt még egy mondattal kiegészítem. Nemcsak az én, de a Kisgaz­dapárt teljes vezetősége azonosítja magát aazal, amit Tildy Zoltán mint a párt ve­zére tett. Megállapítom, hogy a Kisgazda- pártot másképpen vezetni lehetne, de job­ban nem. Rohammun­kán voltam Vasárnap reggel 7 és 8 óra kö- zött szokatlan élénkség uralkodott a Vay Ádám-utcán. A Szociálde­mokrata Párt előtt vidáman zsi­bongó, lármázó tömeget látunk gyülekezni munkaruhában, szer­számmal felszerelve várják az in­dulást. Továbbmenvc a Kommu- nislaPárt felé ugyanaz a kép fogad. Táblák, zászlócskák lobognak a tömegek fölött. Még várakoznak, egymásután érkeznek a tanyabok­rokból is az elvtársak, hogy egész heti munkájuk után ezen a vasár­napon önkéntes rohammunkájuk­kal hozzájáruljanak az ország új­jáépítéséhez. Fél 8 órakoi megin­dul a menet és a Szociáldemokrata Pártház előtt csatlakoznak a szo­ciáldemokrata elvtársak menetéhez. Hatalmas tömeget alkot a két munkáspárt rohammunkára igyek­vő serege. A Vay Ádám-utca és a Kossuth-tér sarkán váratlan aka­dályba ütközik a menet, a Rá- kóczi-ut felől átvonuló orosz csa­pategységek vonulnak végig, nem lehet keresztiilmenni. A felsorakozott munkásság énekszóval és hangos éljenzéssel fogadta a barnaarcu, napsütötte hősöket. Végre felszaba­dul az útvonal és megindulnak az állomás felé. Vidám nótaszóval menetelnek a munkások, minden szem barátságosan integet feléjük és sok esetben előfordul, hogy az utcai nézőközönségből többen csat­lakoznak a munkás tömeghez. Egy lelkes riporter felvételeket készített a felvonulásról és végigkísérte a menetet egészen az állomásig. Az állomáson az Újjáépítési Bi­zottság, a vasúti főmérnökség fo­gadta a felvonulókat és egymás után alakította ki belőle a külön­böző céllal elvonuló munkáscso­portokat. Az épílőmunkások az állomás felé vonultak, hogy ott szakmunkát végezzenek. .4 vas­munkásokat az átjáró híd lebon­tására, illetve elszállítására osztot­ták be. A nőket a sínek közötti fü irtására indították munkába. Egy nagyobb csoport a fűtőházon túl egy mellékvonalszakasz talpfáit szedte fel és rakta waggonba. Lel­kes hangulatban folyt a műnka egészen a délutáni órákig. Közel 600 munkanappal óriási eredményt végzett a lelkes mun­káscsapat. 3 óra tájban kissé fá­radtan, de az eredményesen végzett munkától lelkesen vonult hazafelé a munkásság, vidám nótaszóval ballagva végig a városon. Azt hisszük, hogy ez a példa, amelyet a hat napon át nehéz munkáját végző munkásság mu­tatott, önkéntes rohammunkájával feláldozva a pihenésre szánt va­sárnapját — áttöri ennek a vá­rosnak eddig tapasztalt közönyét és fásultságát. A nemzetépítő kész­ség és szándék ne mutatkozzon meg egyedül a hazáért áldozato­kat hozó munkásságban, hanem kövesse ezt a példát egész Nyíregy­háza népe nemre és foglalkozásra való tekintet nélkül. Minden mun­ka, amelyet hazánk újjáépítésére fordítunk, közelebb visz a jólét feli is minden munkanappal meg­rövidítjük nemzetünk nyomorát. Újjáépítés nélkül nincs jólét! Vasút nélkül nincs újjáépítés! PÁLFY ERNŐ. Nyilf tér Különváltsn élő feleségemért és két mostohagyermekemért semmiféle felelősséget nem vállalok. Mészáros István, Mák-u. 38. — MEGHÍVÓ. A Nyíregyházi Iparosok Temetkezési Biztosító Egyesülete választmányi ülést tart e hó 20-án d. u. 5 órakor az ipa­rosok székházában. Kérem a vá­lasztmányi tagok szíves megjele­nését. Elnökség.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents