Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)

1890-03-30 / 13. szám

—

—

Második évfolyam.

13-ik szám.

Munkács, 1890. március 30.

KA R PATALJA.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

Előfizetési árak:

Egész évre . 5 frt. ® Negyedévre 1 fvt 25 kr. I«’él évre 2 frt 50 lev. @ Egyes szám ára 10 kr.

E lap megjelen minden vasárnap.

Kiadóhivatal: 1 Szerkesztési iroda:

FARKAS KÁLMÁN könyvnyomdája Munkácson, Munkácson, Vár-uteza 564. szám alatt, hová a lap hová az előfizetések-, hirdetmények és a.lap szetkül-! szellemi, részét illető minden közlemény intézendő, désére vonatkozó felszólamlások intézendők. i Bőnnentetleu levelek csak ismert kezektől fogadtat- Nyilttér petit sora 35 kr., ; nalc el. Kéziratok vissza nem adatnak.

Hirdetési árszabály:

Hivatalos liii'detési díjak egyszeri közlésért: 50 szóigi 80 kr„ 100 szóig 1 frt 30 kr., 200 szóig 2 frt 20 kr.,ő azonfelül minden szó 1 kr. — Üzleti és többször^ megjelenő hirdetések jutányos áron közőltetnek.

v rV vTrv-H-v-\jrvTm'i~VnlV' J vv*** w ■ j VI. mouuiwa » usyafy uöiu auauuuiv, » IIU/IJjOlGIIU II11 U CICOCIV |U IRIIJ UO CM UH hULUIlGIIIOIV« M

IP©1©1©©

Virágvasárnap.

A keresztyénsé<r e szép ünnepe, mely a keleti meleg éghajlat alatt sokkal bájosabb szíriben, tűnhetik fel, mint a mi tavaszi hónapjainkban, — a hajdani pálmák ünnepének folytatása. Izrael népe mozgásban volt, hogy az ország fővárosa felé vegyék' utjo- kat, hol a húsvéti napokat kellett el- íölteniök.

A tavaszi langyos levegő láerv- ■* * . ° V - O • © J

fnvahna mozgásba hozza mindenütt a szunnyadó életet. A természet nagyszerű körforgása ismét újat hoz elő a régi, az elavult dolgokból. Megújul minden, megifjuhodik, a mi már elavultnak kezdett látszani.

Az emberi szivet sem hagyhatja érintetlenül a nagy változás, habár régi, megszokott utón haladunk is. Kettős érzet hatja át e napon a keresztyén embert, a virágvasárnapi hozsánna kiáltás, mely a szeretet Isten é- hez vezeti s a természeti uj élet fellendülése, mely a halhatatlanság világát tárja fel a lélek szemei előtt.

Midőn a, rég ismert hozsánna 1 lángjai füleinkbe zengenek, á közé á mai virágvasárnapján uj örömhangok vegyülnek. A hosszú időn keresztül hintegetett mag,, hogy városunk felső kultnr intézettel magasabb állást foglalhasson el, hogy központjává tétessék az által is e vidéknek, végre a teljesedés hatályához ért s a Virágvasárnap már a szerződést megpecsételve találja. Ugyanis :

Folyó hó 26-án délben megérkezett hozzánk itsgos Leövey Sándor osztálytanácsos ur, kinek jövetelét már jeleztük volt. Az ő jövetelének hírével

I éledni látszztt mindenütt ama grondo- | lat, hogy végré-valahára célt érünk I azon kultur törekvéseinkkel, hogy gim- I náziumnnkat betetőzhetjük. Megérke-- | zése után jelezte a helyettés polgár- | mester előtt, hogy óhajtana azonnal érintkezésbe lépni a város intelligent tiájával, kikkel az ügyet legalább né-* mileg' előlehetne késziteni á városi; közgyűlésnek. Az előértekezlet mégt 26-án d. után megtartatott s a jelen-j voltak, úgy is ösmervén a közohaj- tást,, annyira előkészítették a dolgot, hogy ennek folytán a 28-dikára • össze-] hivott rendkiviili közgyűlés már kész munkálatot talált, melyet egészben és részleteiben elfogadott. A közgyűlésben részt vett . a miniszteri megbízott is s miután a már előre általa elfoga-- dott egyezséget a képviselőtestület szin-1 tén magáévá tette, kijelentette, hogy a nagym. miniszter ur meghatalmazása folytán a gimnáziumnak fokozato-1* san nyoleosztályuvá fejlesztése azonnal, kezdetét veszi, mihelyt a törvényhozási jóváhagyását megszerezte, sőt remény-^ séget nyújtott, hogy már 1890/91. isko^ lai évrémegnvitltató z V-ík oszf '

A közösen megállapított feltételek a következők : A város tulajdonába veszi a mostani gimnáziumi épületet s a helyett egy új, a inai kornak megfelelőt épit; az eodigi 1074 írt helyett fokozatosan az osztályok felállásával emelni fogja az évi járulékot négy ezer írtig, mélyet félévenkint tartozik ar' állam pénztárába előleges részletekben lefizetni; végre az eddigi 24 öl tűzifa helyett 40 öl fát, illetőleg 160 köbméter kemény hasábfáit szállíttat be.

Részt vett a tárgyalásban György Endre országos képviselőnk is, ki égveO I 7, © «/

TÁRCA

Ilonához.

Tudóin én, hogy mindhiába.

Tudom én, hogy hasztalan.

Mégis róla iáit tehetek,

Ha most is eszemben vari.

//a nem tudom elfeledni Emlékét soha, soha !

Reménytelen vérzik szivem,

Oh, a szív mily ostoba!

.Vem keresem, — sőt kerülöm, — Hosszú két év múlt azóta.

Hogy utói szór láttam ötét ... Előttem van még az óra. ,

Zene zengett, pohár csengett;

Vitték szilaj, sebes tánezba .

S én úgy néztem, egyre néztem Kényes szemmel csak utána.

„Mért I bánat,“? — fél komolyan - Fél mnsolylyal így szólt hozzám: „Mért e. könviiX nem segít az, . . , Nincs kívülem más asszony tán?*

Nincs! . . feleltem hideg arccal. Utolsó szóm volt emlékszem,

S a mit akkor mondtam neki,

Ma is, ma is osnk azt érzem!

G

ÜT*

A Hungarian Farmon.

Töredékek tiz éves emigrationalis élményeimből. Irta Danes Lajos, nyugalmazott in. gf honvéd őrnagy, 48/49-ben honvéd kapitány. Kiadja Nagy-Szőllősön Szé] kely Simon. Ára 1 frt. Az egész mii,'97 1 I lapra terjed.

Szerző e városnak több éven-át volt! j lakosa | az ismerősök kedvésén emlékez-1 nek reá vissza mai napiglan is, annál von- j I zóbb tehát a könnyű elbeszélés, melylyel a I sok bányatást előadja, minthogy, ismert I alakja méginkább rányomja müvére, a küzve- tétleiíség bélyegét.

A magyar szabadságharc története ciak akkor lesz teljesen megírható, ha ily források | fognak állni minden részről az iró rendel-1 kelésére I annak egész kerete akkor lesz igazán felfogható, haí ily mellék olvasmányok lesznek .a jövő, sőt már legnagyobb | részben a jelen nemzedék rendelkezésére is. Mert bizony azon kor emberei mór nagyon, megritkultak s a gyermekekből is, kik akkor születtek, immár hajlott koru férfiak lettek.

Az iró igen röviden és élénken adja élő hosszú útját, I— a sok -hányódást, vetődést, melyet a fegyver letétel után a haza határától a visszaérkezésig átélt, Útja, mint a menekültek nagyobb részéé Ursován keresztül Törökországba, — Kis Ázsiába s innen Amerikába vezetett. Könyve végén igen becses névsort állított össze mindazon menekültekről, kikkel találkozott, kiknek sorsát is nagyobbára megemlíti egy pár szóval. Átalában a szeinlélhetőség liü ki- nyomáta tükröződik az egész munkán végig s ámbár saját sorsát írja le, mindamellett többnyire másoki ól, a menekülők nevezetesebb egyéneiről, beszél s a magáét mintegy másodsorban adja elő, mely miatt a könyy értéke belbecsben csak emelkedik. De ime beszéljen maga az iró. melyből egy részt ide iktatunk mutatványul, amerikai életének egy darabját-:

dtil azért és a houvédlaktanyaügy befejezéséért jütt le hozzánk, kinek fáradhatatlan buzgalma nélkül ma is ott állanánk, hol ezelőtt sok évvel. Mert az utat folyvást ő egyengette, az akadályokat ő háritgatta, a jó akaratot ő ké- szitgette elő. Van á dologban másnak is n a g y ér d e m e, de egyet sem tagadhatunk el, hogy már ott voltunk egy Ízben, hogy sem ide, sem oda nem tudtunk mozdulni, A kivitelben pedig városunk ágy az első államosításnál, mint a mostani betetőző eljárásnál a miniszteri biztos urnák igen-igen nagy köszönettel tartozik, kinek jó akarata, megnyerő eljárása s mintegy irántunk való előszeretete vitte az ügyet a megoldás végpontjához.

Városi ügyek.

A kisdedóvói és kertészeti szakosztály ülége márc. 26.

Első kérdésül az vétetett fel, hogy a városi kisdedóvó mostani állapotában nem felel meg a kivánalmaknak, mert igen ke- .vés a látogatója, pedig kívánatos lenne, hogy azon derék óvónő, kinek felügyeletére vau bízva, a város érdekében- több- erk. hasznot produkáljon, Evégből a bizottság azt látná célszerűnek, hogy vagy egészen ingyenessé tétessék, vagy állami kezelés alá adassák, mert, amíg a két ingyenes állami kisdedóvó tultömött, addig a városi fizetéses intézetet benépesíteni nem lehet s határozta- t.ott, hogy ez utóbbi irányt fogja a szakosztály a képviselőtestületnek ajánlani.

Második tárgya volt az ülésnek egy rövidke szabályzat készítése a bizottság teendőinek megállapítására nézve, melyet szintén a képviselőtestülethez terjesztend be realizálás végett, E szabályzatban elősoroltak, különben is teendői közé tartoztak á szakosztálynak, csak egy pár tétel időhöz köttetett és körüliratott; nevezeteseit kimondatott a. szabályzatban, hogy

minden három évbén gyümölcs kiállítás*' rendezzen a bizottság; — a kertészeti telepet ellenőrizze és nyilvántartsa s hogy az utcák befásitása felett felügyeletet gyakoroljon.

Megbotránykoztató volt azon elnöki jelentés, hogy a nagy gonddal létesített faiskola szomszédságában; illetőleg azzal egy udvarban az elemi iskola szolga.; nyúl- telepet rendezett be, melyek aztán a faiskolát egész télen át tisztogatták, háinozgat- ták tetozésök szerint. A szakosztály elrendelte a kár megbecsülését és a nyúlte- nyésztő szolga által annak megtérittetését, egyúttal határoztatok, hogy az elemi iskola udvaron semmi féle állattartása nem engedtetik meg, eddig is csak visszaélésből történt sok olyan, melyet nem kellet volna elnézni. Határoztatok tehát, hogy az iskolai gondnokság kerestessék meg és hivassák fel arra, hogy a szolgát jövőre ily értelemben utasítsa.

A városi kertész azon előterjesztést tette, hogy a város szőlője alatti tér befásitása elrendeltetvén, a bizotság véleményét kéri arra nézve, bogy az ültetést kölömbözö fajú oltványokkal telje- sitse-é, vagy minél kevesebbre szorítkozzék. A szokosztály nézete az volt, hogy minél kevesebb, csak a már álta- lu ti ki (^bbtűíálc elismert, legfeyeböB^f' faj ten vesztessék, á fajok halmozása a kertben, mint kísérleti telep létesittessék, s amazok megválasztására egy szükebb bizottság neveztetett ki.

Végül azon kellemetlen jelentést tette a kértéáz, hogy városunkba a beregszászi gazdasági egyletből szállított csemetéknek jött nyomái’a, hol pelig a filloxera teljes mértékben lépett már fel s igy a kert is bizonyára inficiálva van. Ennek meggátlására jelentést tett ugyan a rendőrségnsl, de hasztalan, intézkedés nem történt. A szakbiz. elnöke felkéretett ez ügyben eljárni.

,,1853. őszén' Mészáros Lázár altábor-j nagy is Amerikába érkezett Katona Miklós ezredessel. Én Katonával, mig Párizsban lakott, levelezésben állottam _s ez utón tett azon-kérdésére,, hogy,-miféle üzletet lehetne kezdeni Amerikában, azt tanácsoltam, hogy | jó lenue pomologiát alapítani. A gyümölcs j azon időben a newyorki piacon igen drága I volt: egy körtéért adtak akkor egy fél dollárt,. vagyis egy forintot. Ez az eszme tetszett is neki s összeköttetésbe lépett Párizs egyik leghíresebb pomologusával, Monsieur Leper-rel, vásárolt tőle több ezer franc áru gyümölcs fát, azon szándékkal, hogy átviszi a tengeren s ott nagy gyümölcs üzletet kezd.

Még ugyanazon év őszén New Jersy államban, Sevtchplains kis község mellett vettek egy kis 24 holdas birtokot. Itt lett volna elhelyezendő a gyümölcsfaiskola.

Minthogy azon időben foglalkozás nélkül voltam, Katona ezredes azt az ajánlatott tette, hogy mennék a farmra lakni. Ajánlatát elfogadva, még-, a'tél beállta előtt csatlakoztam hozzájuk. A lakóház egy ócska, korhadt faépület volt négy osztályból, melyből kettő az altábornagy űré, (rendesen igy szólítottuk őt), kettő pedig konyha, kamara s a mi lakószobánk volt. A telep háztartásához legközelehh álló individium egy erős ló és egy fejős tehén volt. Ezek gondozását úgy osztottuk fel magunk között, hogy Katona; a 'ovat kezelte, én meg a tehenet; Katona szakács, én mosogató szolgáló lettem. Az altábornagy volt az ur, csak a tyúkok gondozását vállalta magára s hűségesen meg telelt kötelességének; minden reggel megétetté őket, a kakasnak adott néha egy kis pagrikát, mi állítólag a tyúkoknak használt; az etetés után kise- perte a tyukólat.

1 . Pontban 7 órakor a reggelinek készen

kellett lenni. A reggeli kávéból, és valami hal-í vágy pecsenyemaradékból állott; gyakran palacsinta forma, tatárka lisztből készült elfedel, buck-wheat cake is került az I asztalra, 'mi igen kedvelt eledelük az ame-‘ | rikaiáknab. Reggel 8 órakor jött el a .mészáros, pék, füszerkereskedő és zöldségárus mind kis kocsijukkal, úgy hogy ki se kellett lábunkat a házból tenni, mindent helyünkbe hoztak. Reggeli után Katonával rendes napi foglalkozásunk után láttunk, csak az altábornagy ur Írogatott, vagy olvasott; úgy tudom, emlékiratain dolgozott Pont 12 órakor ebédeltünk s jó izüen elköltöttük, mit Katona összeszakácskodott. Ebed után elmosogattam 1 napi foglalkozásom után láttam. Este 7 órakor volt a vacsora, ami rendesen hideg márádék sült és theából állott. Minthogy á napi foglalkozásnak vége volt, több időt töltöttünk a theázásnál; ilyenkor megengedte az altábornagy ur, hogy reágyujthassunk török dohányára, mélyét még Törökországból hozott magával. — A theázás rendesen 10 óráig, lefekvésig tartott I ez idő alatt az ur csaknem kizárólag kedélyes modorával és beszélgetésével mulattatott bennünket, hol a hadjárat, hol az emigratio, hol a napi politika foglalkoztatván öt; mi áhítattal hallgattuk élvezetes előadását s gazdagon kárpótolva éreztük magunkat szokatlan nehéz munkánk fáradalmaiért. Emlékirataiban fel is említi ezen időt s a többek közt ezt írja; „Az Isten felvitte dolgomat, szákácsom katona ezredes s Katona!? Nem tudom hol tanulta, de oly jóizü ételeket, mint ö főzött, otthon se ettem.

Menekült társaim is, ha szerét tehették, el-eljöttek az altábornagy vendégszere-