Kárpátalja, 1889 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1889-10-27 / 1. szám

Első évfolyam. Mutatvány és első szám. tlH4. Munkács, 1889. október 27. KAR PATALJä; POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 3<§®£EB)( Előfizetési árak / Egész évre , 5 frt. ® fyegWááv/^U^t^5lfb Fél évre 2 frt. 50 kr. E^yes szám' ára 10 kr. E lap megjelen minden vasárnap. 'S®®S)S®S®S®®S)S5)®®®S)S®®®®S)S3)S®3®®S®®®S®S®S;®I@©®®®®®3)S5)S®®3>S; Szerkesztési Iroda: Munkácson, Vár-utcza 564. szám alatt, hová a szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtat nak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: FARKAS KÁLMÁN könyvnyomdája Munkácson, hová az előfizetések-, hirdetmények és a lap szétkUl désére vonatkozó felszólamlások intézendők. Nyilttér petit sora 35 kr. Éirdetésl árszabály: |> rdetési díjak egyszeri közlésért: 50 szóig« I 80 kr„ 100 szóig 1 frt 30 kr., 200 szóig 2 frt 20 ki-., ® I azonfelül minden szó 1 kr. — Üzleti és többször g megjelenő hirdetések jutányos áron közöltéinek. 3P©!©!©® @s©?2É©g^Ss OPOMÁ.R. iSTTÁKf. Viszontlátás. Ha az emberi időszámítást vesz- sziik figyelembe, úgy bizony már ré­gen volt, hogy a lap élén tisztelt ol­vasóimmal találkoztam. Újságot szerkeszteni könnyű, de újságot írni nehéz dolog. — Azonban az idő forgása hajtja az embert. Az élet mindenkit tettre hív és kényszerit. A társaságban élés mindnyájunk­tól munkát kíván, nem csak a magunk javára, de a közjóra is. Ki csak ma­gáért és magának él, az az emberiség nullája. Ki többet akar tenni, mint a mennvit bír, elbukik; ki nem teszi, a mit tehet a közérdek javára, bűnt kö­vet el a társadalom ellen. Létünk olyan, mint a hullám verte hajó. Az érdekek szele, a megélhetés gondja csapdossa minden felől s fel­sőbb rendeltetési ösztönehajtja tovább, tovább. Van bennünk valamelyes belső erő, mely bíztat szembe szállani, meg­küzdeni az élet külömböző viharaival s a tiszta emberit tüntetni fel győz­tesnek. Midőn ismét a lap élére állok, nem becsülöm túl erőmet, nem táplá­lok vérmes reményeket, csak köteles­séget vélek teljesíteni. S ha tévedek, mentsen ki azon régi magyar közmon­dás, „hogy tévedni emberi dolog“. Előbbi lapomtól való elválás al­kalmával nem búcsúztam el senkitől, érezvén előre, hogy ismét találkozá­sunk lesz, s a megszakított gondolat­fonalát ott kell fölvennem, a höl elma­radt. Találkozásunk tehát nem ríj, a mennyiben ismerős térre, s ismerősök közé lépek. Nézeteim ^ nem változtak, legföllebb tisztultak. Úgy vagyunk ez­zel mint a kakuk fiú, ha verébfészek­ben van is; csak kakuk marad. Küzdöttem a közjóért, mely nem is maradt egészen reménytelenül. Igaz, hogy azóta sok megváltozott. A hely­zet némely irányban tisztult, máshol meg bonyolódott. Mert az embernek mindig vannak és lesznek bonyodal­mas állapotai. Az érdekek összefűző- dése és szétágázása újabb és újabb helyzetet teremtenek. Mindég van vé­delmezni, pártolni, helyre hozni, kár­hoztatni és. tisztítani való. Az újság lap a társadalom beszé­lő szerve. Van folyvást hozzáadni és elvenni valója. Majd érdemei, majd vágyai nyilatkoznak benne a társada­lomnak hol erősebben, hol gyöngédeb- ben. Életmód, szokás, természet összébb hozatnak, a külömböző állapotok, elté­rések kiegyenlittetnek, s az elszigetelt parányok nagy egésszé tömörülnek hasábjain. A magyar közmondás azt tartja: „Néma gyermeknek anyja sem tudja, mi baja“. — Ha kibeszéljük magun­kat, ha elmondjuk bajainkat, remény­ségünk van, hogy mások is megértet­tek és meghallgatásra találtunk. Ha hallgatásra kárhoztatjuk önmagunkat, hiába epekediink, mert előre nem, de inkább hátra megyünk. Nem feledkeztem én meg- arról sem,' hogy ván egy beszélő szerve már e városnak, a „Munkács.“ Hiszen rengettem bölcsőjében jó ideig s dalol­tam neki édes dalokat. Hát baj lesz-e az, ha egy ily vidéknek és városnak —- mint a miénk, — két tüdeje és két beszélő szerve is leend?! — Annál többet s egymást támogatva, annál job­ban foghatnak beszélni. Csak egy lenne a baj,.... ha nem lenne kiért és ki­nek beszélni. Ily gondol átokkal fordulunk téli ít a t. olvasó közönséghez. Ily nézettől vezérelve bocsátjuk rendelkezésére s ajánljuk figyelmébe a „Kárpát­alja,•“ c. lapunkat,' mely nevét azért, kapta a keresztségben, mert lehetőleg fel akíí-ja ölelni az éjszak-keleti Kár­pátok alján lakó népek érdekeit, s annak érzelmeit és kívánságait akarja tolmácsolni. A mi terünk tehát nagy részben új I álláspontjánál fogva is jóval elhaj­lik a „Munkácstól.“ Közlünk politizáló cikkeket a megengedett korlátok közt. Heti krónika rovatunk alatt összevon­juk a hét nevezetesebb eseményeit úgy, hogy annak is hasznos emlékeztetőül fog szolgálni, ki a napi lapokat olvassa. Közlünk irodalmi és iskolai dolgokat, figyeleminél kisérendjük a város és vidék ügyeit s rajta leszünk, hogy jó vidéki tudósítóink legyenek, melyekre nézve már eddig is sok becses ígéretet bírunk. Saját elveink, nézeteink a múlt­ból már ismeretesek, azt fejtegetni fölös­legesnek tartjuk. Lapunk tere nem vál­toztatja meg nézeteinket, csak szélesb kört enged annak értékesítésére. Elvünk a haza, a közjó munká- lása, Kitűzött célunk ápolni a társa­dalom minden rétegét, támogatni egye­sek és testületek működését, ha az a közös haza javára s a társadalom ér­dekében történik, — mely nem zárja kg-'&bgy a ferde kinövésekre való rá- ' mutatás és azoknak metszegetése is meg ne történhessék, ha a szükség ki- vánja; csakis így vélünk a közügy érdekében működhetni. Alkotmányos államban rend, köz­jóiét csak úgy felelhetnek meg a kí­vánalomnak, hogy — ha nem is mind­nyáján, de — a lehető legtöbben tá­mogatjuk és ápoljuk azt. A politikai Színezet nem arra való lesz, hogy minden áron politizáljunk, mert vidéken politikát űzni bajos dolog. Annyit teszünk, hogy a fennálló ren­det minden jó oldaláról támogat­juk, téves felfogásokat, nézeteket tisztázunk s a t. olvasó közönség ebbeli nézeteinek, vagy eltérő álláspontjának megvilágítására is tért nyitunk és alkal­mat adunk. A politikai színezet inkább eszköz, mint cél lapunkban^ mert igen nehéz megvonni a határvonalt, mely a tár.-, sadalmi és politikai cikkeket egymás- tói elválasztja. Hiszen a társadalom a ’ maga nagy és kis alakulásaiban poli­tikai tényező, politika- szerves rész s a'politika nem egyéb, mint a társa-, dalom pletykadombja, a hol mindenki a maga szennyesét igyekszik tisztára mosni. Társadalmi cikkek valójában: — mesék, szórajzok, mulattató, szó és. ész,-.,, fejtő leirások és elbeszélések, egyházi és : iskolai belügyek, tanügyi megbeszélé;-- sek és eljárások sat. ; t at. — Megyei, községi dolgok, választásokkal való, ■ foglalkozások és más ezekhez hasonlók . már politikai dolgok s midőn ily félék-1: kel foglalkozunk, ezeknek helyes vagy helytelenségéhez hozzászólunk, nem akarva is politizálunk. Ez vezetett tehát bennünket arra, hogy politikai est tár- > sadalmi lapot nyissunk a Kárpát álján' elterülő vidékek számára., Nem elég csak akarni valamit. Hogy az a valami érvényre jusson, külsőleg kifejezést nyerjen, ához mun­kásság is kell. Ezt cselekeszszük mi, 1 midőn a nyílt munkásság terére lé­pünk. Ezen czélunk támogatására hely- s ben is, vidéken is már eddigelé , több jó erőt nyertünk meg, kik köziül nyíl;-' ’. tan megemlítjük Simsa Kornél mun­kácsi, Kecskóczi Ödön budapesti, Si- , rokay Albert, ring vári tanárokat, Fár- kas Imre kit'inő uradalmi gazdatisz­tet, s van reménységünk,, hogy csatla­kozni fognak hozzánk a lapunk 'czi- mében kifejezett kör munkásai’ kellő ípv.­1 JlRCl A. PROLOG. A beregszászi dalárda, zászlójának felavatási ünnepé­lyére irt Kosa Barnának pályadijjal koszoruzott köl­teménye, mely eddig a helyi lapokban nem közöl- tetvén, idejénvalónak látjuk ideiktatni.*) J) {aloljatok leányok; ifjak! Daloljatok völgyön hegyen; Dalotok méla, ünnepélyes, Merengő, fájdalmas legyen. Komolyság illik a magyarhoz. Hiszen már annyit szenvedett . . . A mig átélte szép honában E viharos évezredet! Sokat vesztettünk; régi hírünk Feledés tengerébe szállt; Legjobbjaink a harezmezőkön S bitón leltek mártyr halált. A múltból csak keserv maradt ránk Nem int örömre a jelen ... * Daloljatok leányok, ifjak, Dalotok fájdalmas legyen! Bús, néma sírban szenderegnek Elhunyt vitézek ezrei; Ha vész támad, ki fogja őket, Ismét csatára kelteni ?! Meghallják-e a harczi kürtnek Szavát, — mely vészt zeng rémesen Daloljatok leányok, ifjak, Dalotok ébresztő legyen! A Boszporusnak partja mellett, Hol morog, zug a tenger ár Rákóczy lelke fent virraszt még Es boldogabb időkre vár! Megzendül a bus éji órán A tárogató élesen ... ■ , Daloljatok leányok, ifjak, Dalotok lelkesült legyen. Rákóczy indulója harsog, Dob perdül, zászlók lengenek; Három század keserve, buja Zúg benne, mint a fergeteg. Ha e dal lelkesít csatára . . . Remeg tőlünk az idegen Daloljatok leányok, ifjak, Dalotok harczias legyen! Mozdulnak im a régi sírok, A hősi tábor ébredez . . . Hej! hogy csupán a képzeletnek Csalóka ábrándképe ez! Nem bolygathatják fel a múltat, Pihen az már régen, csendesen . ... Daloljatok leányok, ifjak, Dalotok fájdalmas legyen! A véráztatta harezmezőkön Zokogva búg az őszi szél Elmúlt dicsőség fénykoráról; Majd a gyásznapokról beszél. Majthényi silc — Világos tája Sírkő a szép reményeken . . . Daloljatok leányok ifjak Dalotok fájdalmas legyen. De újra kél napunk az égen S fehők között csillag derül; Dalában él az ősi nemzet S dalán a szív föllelkesül. Vidámabb hurt tehát a lantra Ez örömtelt dalünnepen Daloljatok, leányok, ifjak, Dalotok buzditó legyen! Dalolnak meg a Tisza partján A bérezek közt dal is fakad; Dalol a délibábos róna Lakója, — mely ma is szabad. Szabadságdalt zeng a magyar még Szerelmi dalt is édesen . . . Daloljatok leányok, ifjak, Dalotok bájoló legyen! Hallgasd a lomb titkos beszédét Figyeld meg a madár dalát; Hallgasd a földet rázó orkáiii Vagy méla orgona szavát. E hangözönnek ritka báját Összhangját, bűvös erejét, Felülszárnyalja a magyar dal Mely ajkról-ajkra száll feléd! A dal enyhíti gondjainkat Es elkísér minden hová; Ifitör mint égbe szálló eszme A nép ajkáról s száll tova. Dalolunk, hogyha harezra szállunk Dalolunk, hogyha béke van ... A dal mellett virulj örökké Szép ősi haza boldogan! Kibonvta a dal lobogója Alá ja ihletet sereg; Dalodnak összhangzó zenéje. A sziveket bűvölje meg. Légy hű e zászló szent sziliéhez Dalód zendüljöh lelkesen ... Daloljatok leányok, ifjak, Zászlótokon bab ír terem ! *) N. K. u.

Next

/
Thumbnails
Contents