Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)

1973-04-01 / 2. szám

mel van a Bethlenekkel szemben. Pedig a mi szavunk és kardunk emelte a fejedelmi székbe.

Mária csüggedten kérdezte:

<—• Hát most mit tegyek?

— Ne engedj, húgám! Akadozik neked idősebb férj is, mint Kun Estván. A fejedelemtől meg ne félj. Adja még őnagysága lejjebb is.

Mária döbbenettel pillantott Zólyomira:

' Csak nem sántikál tán kegyelmed valami főbenjáró dologban? Isten ótalmazza, bogy magát valami bajba keverje.

!—< ЕЙ nem sántikálok * felelte önérzetesen Zólyomi t—■ kilépek emelt fővel, ba kell, vagy megvetem Iábom keményen. Rákóczi úr nekem köszönheti, hogy olyan magasan hordhatja a fejét. Majd rajta leszek, hogy keveset lejjebb billenjen s lássa meg azokat is, kik árnyékban bomályoskodnak. Légy csak türelemmel, röviddel másképp fordul itt minden.

Mária csak most lett igazán nyugtalan.

•—> Isten szerelmére kérem kegyelmedet, ne rohanjon tulajdon vesztébe. Mi lészen itt, ba Őnagysága megsajdítja, hogy pártütés készül?

' Én pártütő nem vagyok, csak az igazságot akarom. Ha nem kapom szépszerével, megveszem erővel.

i—1 Erő ellenébe nagyobb erőt állítanak. A fejedelemnek töménytelen jószága, hatalma vagyon.

~ De én éberebb valék, elsőbb én ültettem hadat, most én diktálhatok.

i—i Vigyázzon, kelmed, könyörögve kérem. Forduljon, ba még nem késő.

Mitől féljek? Fehérvárt szunyok álnak. Ő nagysága Pázmány uramml levelez, Zsuzsánna asszony a rokkát pergett meg kegyesen a Bibliát olvassa.

Mária éppen valami megindító szón törte a fejét, mikor betopant Zólyomi egyik hadnagya. Nekibevült arccal libegte:

i—' Főkapitány uram, a Fejedelem Őnagysága.

Zólyomi olyan lett, mint a kőválvány.

i—' A fejedelem?

~ Itt vagyon a táborban.

I—' Akkor megfogatom —< mondta keményen. »— Körül kell fogni illemesen, de jó erővel, Logy a maga akaratából innen ne mehessen.

Bajos lészen, mondta a hadnagy. Úgy mondták ugyan, kis vadászatra jőve, de igen erős bandériumok kisérik. Vásárhely felől darabont hadak is mutatkoznak.

Zólyomi megsápadt.

>—> Elvesztem — tört fel belőle önkéntelenül. i—

Legjobb paripámat! Talán még bévehetem magam Székelyhidába. Te is velem jössz, húgám.

' Késő i— mondta csendesen a hadnagy. A tábor körül van fogva.

Már Iebbent is a sátor kárpitja és a fejedelem lépett be rajta. Udvari emberek és fegyveres darabontok kisérték.

Rákóczi György arcán is nagy volt a meglepetés. A sátorban elég váratlan kép fogadta. Szavában gúny szólt:

<—> Ejnye no, galambocskám, hát itt turbékolsz nagy gyászodban?

Zólyomi közbevágott:

,—■ Sok bajos dógaiban jőve tanácsért.

A fejedelem megmaradt tovább a csúfolkodó hangnál.

<— No, Iám-é, attól kémek tanácsot, akinek magának is elkelne egy kevés. De mi járatban vagy itt, kedves hívünk?

<— Kis vadászatra ruccantam mondta kurtán.

Ugyan ugy-e, >—> incselkedett vele továbbra a fejedelem, nagy hajtás készülhetett, mert ugyan sok a berregető. Hanem hát magamnak is vadászkedvem szottyant, nem mehetnénk-e együtt?

,—- Nagy tisztesség és kitüntetés Nagyságodtól. Székelyhíd alatt legszaporább a vad.

<— Inkább Vásárhelynek fordulnánk, i—- mondta csendesen a fejedelem ~ onnan meg Kővárba. A kártékony dúvadakat illik Iegelsőbben irtani. Faragó András uram, adjon kend illendő kíséretet főkapitány uramnak.

Faragó András odalépett és kivette a kardot Zólyomi kezéből.

Mária csak állt megkövültén. Elhomályosuló szeme alig látta, mi történik. A fejedelem szavát hallotta megint.

Estván ecsém, te meg adnál eszkortot a szépasszonynak.

Az urak közül savószínű fiatalember lépett ki. Rozsályi Kun István volt. Odafordult, ahol ő állt és meghajolt előtte.

Azután már egyébre alig emlékezett. Kábulatban tért meg Dévára.

Ott hallotta napok múltán, hogy a kővári mé!y börtön nehéz vasajtaja becsapódott Zólyomi Dávid mögött.

És ki se nyílt többé soha.

4.

A zúzmara gyémántboglárokkal aggatta teli a Maros-völgy fáit. Széchy Mária dévai udvarházának széles, fehér homlokán olyan volt a Iombja-25