Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)

1973-04-01 / 2. szám

tehetetlenül kiszolgáltatva a sok kapzsi vágynak. Perek, követelések, jogos és jogtalan kívánságok egész raja zúdult rá. Ügy állt, mint anyja apja halála után, de anyja talált hatalmas pártfogót, aki ügyét felkarolta, ő pedig maga volt egy idegen, ellenséges világban.

Végső szorongattatásáhan a fejedelemhez fordult. Déváról ment Fehérvárra. Ecsedet akkor már el kellett hagynia.

A szorosan a derekához simuló fekete ruha még karcsúbbá tette amazon termetét. A fejedelemaszszony szigorú szeme Mária termetének párducos hajlékonyságában, a sok fájdalomtól megnemesült szépségében is csak kacér hivalkodást látott. Félt a fejedelemhez egyedül bebocsátani. Elsőbb ő maga fogadta.

A fejedel em jóságos kegyét jöttem könyörögni számos hajaimban >-> mondta mélyen meghajolva Mária.

Lórántffy Zsuzsanna tekintetéből dermesztő hűvösség áradt. Oktató, száraz hangon mondta:

A fejedelmi kegyet ki is kell érdemelni. Máriában egyszerre megtorlódott az indulat. De erőt vett magán.

i—■ Ha nincsenek is számottevő érdemeim, tekintse Nagyságtok boldogult jó uram érdemes voltát mondta szemlesütve.

A fejedelemné szeme sötéten villámlott.

<—' Mink tekintsük, ha te magad nem tekinted? ,—- Mit vétettem én uram érdeme ellen? Szerető, hívséges asszonya voltam mindétig felelte büszke magabízással Mária.

i—* Kinek olyan ura volt, mint néked, emlékezetjét is t;sztességben kell megőrizned.

r— Mit szólhatnak énrám döbbent meg Mária. — íme üt vagyon apósom írása.

Az aszódhoz lépett, kiteregette öreg Bethlen István levelét. A fejedelemasszony leereszkedett egy székre, úgy betűzte az írást.

"A megmondott Széchy Mária asszony, menyem, az én Istenben kimúlt szerelmes fiamhoz tökéletes szeretettel viseltetvén, halála órájáig őt tiszlelle, becsülte.”

Mária is leült az asztal mellé és úgy várta a fejedeümné véleményét.

< A szállongó hírek egyebet beszélnek.

Mára megragadta az írást.

r-' Ez a levél nékem hitesebb tanuságtéteíem minden kósza szóbeszédnél. Apósommal jó egyességben nem vagyok, perekkel hadakozunk egymás ellen, amit ő rólam valónak esmér el, az csak a színtiszta igazság lehet.

<—< Nem zörög a baraszt szélnek fuvása nélkül.

■—i Mit zöröghet rólam? Még alighogy is mutatom magam a világ forgatagában. Előbb szegény gyermekeimet ápoltam jó két esztendeig. Aztán uram betegsége mellett raboskodtam. Kedves rabság volt nekem, de odaláncolt mindkettőnket és elrekesztett a külvilágtól. Senki házunkba bejáratos nem vala.

i—* Hát Zólyomi!

i—' Zólyomi uramnak sógora és szívbéli jó barátja volt. Ám ő is csak akkor jött, ha hivatalbeli kötelessége késztette.

Mit tészen az — mondta a fejedelemné —> köztudatban van, hogy Zólyomi uram bitestársát nem szíveli, hozzája szerető gondoskodással nincsen.

— Nem az én bűnöm.

л— Talán tagadod, hogy még urad temetésének napján egybeálltál vele? Feleségét magára hagyva kíséretedbe szegődött. Együtt éjszakáztatok Kolozsvárt. Azután magadnál tartottad őt Ecsed várában.

>—> Elkísért, mert senki mellém nem állott a bosszú és bátortalan útban. Elkísért, de véle voltak vitézei is. Kolozsvárott is egyvégtében azokkal maradt. Ecseden meg egy óra hosszat alig vala. Estebédjét költötte el csak minden cselédeim szemeláttára.

A fejedelemasszony szava továbbra is fulánkos maradt.

Itten máskép mondják mindezeket. Én csak tenéked nyitom ki a szemed, ha megmondom. Itten egyebet sem hallani, minthogy Zólyomi a latrod és latrod volt már urad életében.

Rágalom! r- sikoltotta Mária. Soha életemben Zólyomival semmi közöm nem vala. ügy adjon uramnak is, nékem is idvességet boltomban az Ür!

r— Hinnem kell, amit ilyen nehéz esküszóval pecsételsz, de vedd eszedbe, hogy mégis vétkes vagy a gondosság hiányában, kivel jóbíredet, urad tiszta becsületjét könnyen kockára vetetted.

Mindig a hitvesi becsületet tartottam szem előtt. De ki zárhat lakatot a világ gonosz számra?

^ Magányos asszonvságod is csalétke a világnak. Fiatal vagy még, ha özvegy is. Úgy gondo1- ják, buzog benned a vér. Sok baiaidba is ió támasz volna férfiember az oldaladon. Uram tudna kommendálni neked való férjet.

Márta kíváncsian ütötte fel fejét.

^ Kit gondolna Önagysága?

Rozsályi Kun Estvánt, igen virtusos, derék szándékú ifjú ember.

23