Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1973-04-01 / 2. szám
olyan, akinek öt apró gyermeke ékezett, a felesége iszákos és munkakerülő, ő maga gyógyíthatatlan beteg. Tízezer dollárt ígértem neki, ka megöli magát. Azt mondta, kogy megbolondultam. A báró egyszerre homlokára ütött.-—■ Uram, ön olyan embernek látszik, akiben van méltóságérzet és emberi büszkeség. Kérem . . . i—> Mondja csak uram, igaz Ielkiismeretére, boldog ember ön? Megdöbbentem. A báró engem akar kiválasztani, bogy helyre üssem a nagy számok törvényén esett csorbát. <—» Az egész vagyonom az önéi <—< suttogta fülembe eszelősen. Amikor látta, kogy nem bir velem, megvetéssel és kétségbeesve faképnél hagyott. * * * Nemrégen olvashattuk az újságban, h ogy Vita кs báró, akit a mentők egy ideggyógyintézetbe szállítottak, megszökött a tébolydából, vonatra ült, útközben kiszállt egy kis állomáson, két kilométert gyalogolt a síneken s aztán egy szembe jövő tehcrvonat mozdonya alá vetette magát. Tettének oka ismeretlen. Mi tud juk, kogy Vitalis báró csak a nagy számok törvényein esett csorbát akarta kiköszörülni. A tudomány vértanúja ő, nevét tisztelettel jegyezzük meg magunknak. »г»» да» да»да»да»да»да»да»да»я*да»да»да»да»да»да$да»*»»да»^*» Flórián Tibor: A FÖLDRŐL A földről az üde fű, kova tűnt? Villogó tűk szurkainak odakünt. Szemem együtt könnyezik a fákkal, szél táncol a tántorgó balállal. Köveken a rigók tört fészkei, a cinkék ételét fagy mérgezi. Állat sem jár már a dermedt tájon, segítenék a földnek, de fázom. Legjobb betérni a begyi bázba s poharat ürítni februárra! A tél titkát már úgyis kilestem, megállt a lét, mint egy cinteremben. A föld bőrén áttetsző üvegek, de a mélyben alusznak a kertek. EMLÉK Egy olcsó kis Mária-kép S egy színekagyott kék szalag. Csak ennyi, ami énnekem, Csak ennyi, ami megmaradt. A képet valahol kapta. Sokáig ágya fölött állt. Varkocsán még most is látom Lebegni a kék pántlikát. A tábor mellett dübörgött Naponta számtalan vonat. Ijedt madárként repdesett A kékpillangós kajfonat, Mikor védelmet keresőn Kitárt karral futott hozzám: Én félek a gőzmozdonytól, Jaj, nagyon félek, nagymamám. S én mosolyogva kerestem A megnyugtató szavakat: A mozdonytól nem kell fél ni. A vonat, látod, elszalad. Egyszer majd te is utazol. Utazni szép, utazni jó .. . S most elvitte a gőzmozdony És tovább viszi a hajó. Hogy túl a messzi tengeren És túl az Óperencián Talán majd új hazát talál Egy kékszalagos kisleány A Iim-Iom között itt maradt A régi kép s a pántlika. Imádkozom: < Segítsd meg őt, Őrizd meg őt, ó, Mária! (1949 Varró Klára TUDOD-E? Nagyasszonyain!: dicséretére kell felemlítenünk, bogy az árvalányokat rendesen ők házasították ki s a jegyruhájukról is ők gondoskodtak. Főasszonyaink még végrendeleteikben is meghagyták, hogy azokat a szolgálólányokat. akik még nem mentek férjhez, házastsák ki. Ez az emberbaráti szokás a főúri kastélyokban általános volt. 15
