Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)

1973-04-01 / 2. szám

Vili

Vargha Gyula:

A MAGYAR EMBER

Magyar ember különb ember,

Mint a többi I

Úgy el tudok a fajtámban

Gyönyörkö dni.

Megfordultam sokfelé már A világban;

De a legtöbb tisztes arcot Csak itt láttam.

Becsületre, tisztességre Nincsen párja.

Azt, mi ülik, meg is adja,

El is várja.

Érzi saját méltóságát,

Érzi azt is,

Tekintetes úrnak termett,

Ha paraszt is.

Arca nyílt, de távolködlő Felbőképpen

Ott borong egy néma árnyék A szemében,

Mintha folyvást messze nézne,

Messze, messze,

Múlt s jövendő búján, gondján Révedezne.

Nem szeret szót szaporítni,

Büszkén vallja,

Kár a sok szó, sok beszédnek Sok az alj a.

S azt, amit ball, veszi hosszan.

Fontolóra,

Nagyon könnyen nem bajt minden Szíre-szóra.

Munka közben keze jár csak,

Nem a szája,

Nem is vág ki olyan rendet Más kaszája, '

S vérmezőben, mikor a föld Sarka rengett,

Senki fia nem vágott oly Kövér rendet.

■ De valami gonosz átok

• Ül e népen;

' Tudja Isjen, mi van írva

* '< Sors könyvében.'

Elborít a múlt s jövendő f Kétes árnya . . . The

Nem fogy-é él, mint a puszták Oroszlánja? . ..

12

Nincsen nekem semmi bajorn

Naught in the wide-world troubles me,

Save this alone my poverty;

A merry companion too am I,

Though my coat be ragged, my throat a-dry,

Bread I have none, but tatters enough,

And Fortune gives me many a cuff;

When I reckon together the money I ve got, There’s never a farthing in all the lot.

So naught in the wide world troubles me,

Save this alone—my poverty;

And a merry companion too am I,

Though my coat be ragged, my throat a-dry.

IX

A faluban muzikálnak

Let the sergeant sing or drum—

Soldier I will ne’er become;

He whose heart a maiden charms,

Is a fool to carry arms.

Swords may dazzle with their beam,

But—the devil take the gleam I By my true love’s eyes so bright,

Sword gleams seem as dark as night.

X

Most élem gyöngyéletem

Ima hussar so free from care,

A cap of blood-red silk I wear;

And wreath with ribbons flut ring free;

Which once my true love wove for me.

And for the garland which she wove I gave a kiss to her my love.

Oh weave another!—for thy pain I’ll kiss a hundred times again!

XI

Falu mögött van egy malom

Behind our hamlet stands a mill Where pain is ground, they say And to that mill in haste will I To grind my grief away!

Oh miller s maiden ask no more!

Disturb me not too soon,

Through all the morn I think with joy Upon the afternoon!

International Monthly Magazine of Literature, Science and Art, Vol. 5. (January-April, 1852) p. 332.