Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)

1973-04-01 / 2. szám

I shall not fall below,

No fear my soul alarms;

But soon my love I’ll fall.

Into thy burning arms!

V

Gólya, gólya, de messze mégy I

Far, far the Stork now flies!»—ah me!

And far am I, true love from thee!

My captive chains me and I cannot move,

That he may win from me my love.

Deep in the grave my parents lie,

My land s a broad heath waste and dry;

Great suffering and sorrow still are mine,

Yet I can drown them all in wine!

VI

Micsoda csárdaez? be csinos?

What inn is this which here I see?

Therein a pretty girl may be!

And if no lovely damsel,

Be in the tavern now;

Then let us hang its landlord,

Upon the nearest bough.

But see! a goat is grazing nigh,

A dark-brown maiden is standing by.

Then hey my jolly comrade!

There’s milk I trow for both;

Tho maiden too will kiss us,

She shall, III take my oath!

VII

Cserebogár, sárga cserebogár

May-beetle—gay little bird—fly near!

I ask not if summer will soon be here,

And I ask not if long my life shall be:

I ask—if I’m loved by my Rosalie?

And I ask ihee not by a song or sign,

If another summer may yet be mine;

One summer has worn me with many a smart, Since Rosa—fair Rosa—has won my heart.

Thou flittest away from flower to flower,

And thy wifle flies after through forest and bower; I seek in them too for my Rosalie,

But never find her—she loves not me!

Thou drinkest from flowers their honey dew,

And callest with joy to thy wifle true!

But joy afar from my soul hath flown.

No love with its pleasure my heart hath known.

humorista. — A fellegekbe ... a dicsőség felé . . .

A szerencsétlen asszony már biztosra vette, hogy őrülttel beszél. Igyekezett nyájasabban beszélni hozzá:

— Elvezetem oda, önt — bólintott kedvesen. — Jöjjön csak velem, a kocsival.

Forain nem tudta, mi lesz az ügyből. Talán egy kaland?

— Követem akár a világ végére. Asszonyom, — düllesztette ki a mellét.

A hölgy most már nyugodtabban mosolygott. A kocsi pedig befordult néhány perc múlva egy erős, rácsoskapun. Az ajtó fölpattant, a hölgy kiszállt s két vállas szolga ragadta meg a humoristát. Nem volt mentség.

Csak három nap múlva tudott kiszabadulni Forain a tébolydából. A hölgy az

igazgató felsége volt. . .

• • •

Gyügyei Nagy Zsiga, festőművész hoszszabb ideig Dél-Amerikában, Montevideoban megfestette Jose Ferreira pénzmágnás arcképét is. A festmény elsőrangúan sikerült s a boldog bankár büszkén mesélte el egy társaságban, hogy milyen kiváló mestei a vendége. Meghallotta ezt Juan Carlos Gomez volt rendőrfőkapitány és magához hívatta másnap a magyar művészt. Végignézte alaposan, majd így szólt:

— Maga fest?

— Igen.

— Jól fest? — kérdezte ridegen.

— Jól, — vágta rá dacosan a mester.

— Hát akkor meg tud festeni engem is?

— Az ön arca valóságos tucatarc. A legkönnyebb lenne megfesteni s éppen ezért nem akarok vele foglalkozni.

Megfordult és kemény léptekkel ment az ajtóig. Onnan köszönt vissza.

— Jó napot!

M1NDSZENTY MONDOTTA:

“Ha Isten-Atyánk és Mária-Anyánk segít, akarok lenni népem lelkiismerete, hivatott ébresztőként kopogótok telketek n ján, föltetsző tévelyek ellenében az örök igazságokat közvetítem népemmel és nemzetemmel

(Érseki székfoglaló beszéd. Í945. okt. 7-én)

11