Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)

1973-04-01 / 2. szám

különös kitüntetést, főként egyes római császárok sürgetésére. Ezek primates titularii lettek. Végül előfordult, Kogy egyes püspökök régi szokás alapján tartották meg prímási címüket, holott prímási helyzetük és egyházkormányzati hatáskörük megszűnt. Ez történt például a jeruzsálemi püspökkel, amikor a caesareai metropolita egyházkormányzati hatáskörébe került.

A prímási méltóság újabb fejlődést akkor mutatott, amikor a pápa egyes metropolitákat különleges püspöki illetékességgel (területi hatáskörrel) a római Szentszék helytartóivá nevezett ki. Ezek rendszerint pátriárkái címet kaptak, de a prímási megjelölést is gyakran megtaláljuk velük kapcsolatban, mint például a következőkben: ‘primates

provinciae , summi primates”. A reimsi érsek a primas inter primates” címet kapta. A yorki érsek Anglia prímása”, a canterburyi érsek pedig “az egész Anglia prímása” volt. Később prímásnak nevezték azokat a metropolitákat, akik erre vonatkozó külön pápai felhatalmazás alapján nemzeti zsinat összehívására voltak jogosultak. Idővel a prímási méltóság puszta címmé változott, amellyel már semmiféle különösebb egyházkormányzati előjog sem járt együtt; Magyarország prímása azonban továbbra is kivételes helyzetben maradt.

Szent István, amikor a bencések segítségével 1001-b en megszervezte az első három püspökséget, az ország akkori székhelyén, Esztergomban, a püspököt az egész világ keresztény országaiban elterjedt szokásnak megfelelően azonnal érseki előjogokkal ruházta fel. Az is kétségtelen, hogy a kalocsai érsekség — 1006 és 1009 közt történt — megszervezése után Anasztáz esztergomi érsek lett a prímás, noha ezt a címet sem ő, sem utódai közül háromszáz éven át senki sem viselte. Az esztergomi érsek prímási méltóságát és jogkörét, alkotmányos szerepét elsősorban az ország ősi szokásjoga biztosította. Alkotmányjogi szerenének jelentőségét különösképpen fokozta a király megkoronázásának joga, amelyet 1172-ben a pápa külön kiváltságként is megerősített. Erre azért volt szükség, mert Lukács esztergomi érsek III. István halál a után a Bizáncból hazatérő III. Bélát nem volt hajlandó megkoronázni. Attól félt, hogy Béla, aki Alexiosz deszpotész néven és címmel, mint a bizánci trón örököse, Bizáncban nevelkedett fel, uralomra jutása után .majd a keleti szakadárságnak kedvez. Még a pápa unszolására sem változtatott álláspontján. III. Sándor pápa kénytelen volt közvetlenül meggyőződést szerezni III. Béla hithűségéről. Ennek megtörténtével a kalocsai érseket hatalmazta fel a koronázásra, de annak jogát kifejezetten továbbra is az esztergomi érsek számára tartotta fenn. A pápának ez a magatartása kétségtelenné teszi az esztergomi érsek prímási méltóságát is.

1279-ben a budai zsinat tételes intézkedései, amelyek a vallásos élet szabályozásáról gondoskodtak, ugyancsak azt igazolják, bogy az esztergomi érsek ,—■ bár még mindig cím nélkül ,—< valóban Magyarország prímása, akit a nemzeti zsinat összehívásának jogán kívül sok más egyházkormányzati előjog megillet. Itt kell rámutatnunk arra a történeti tényre, hogy a prímási méltósághoz sohasem volt szükséges alakszerű kinevezés, mert az mindig természetszerűen együtt járt az ország fővárosában székelő érsek különleges helyzetével és kivételes egyházkormányzati szerepével. A pápa csak a címet szokta adományozni. Ez történt 1395-ben is, amikor a kiváló Kanizsai János esztergomi érseket, mint Magyarország prímását, IX. Bonifác pápa, az apostoli Szentszék követévé nevezte ki s ezt a méltóságot utódai számára is biztosította. A prímási címet Esztergom érsekei ezóta állandóan viselték. Kanizsai János, mint tudjuk, Zsigmond király német-római királysága idején, 1412-ben a Német- Római Szent Birodalom főkancellárja lett. Magyarország prímása ekkor vált Európa-szerte ismertté.

Az esztergomi érsek prímási és született szentszéki követi (legatus natus Sanctae Sedis Aposto- Iicae) méltóságával számos előjog járt együtt. Valamikor az egész Magyarországon és kapcsolt részeiben minden püspöki egyházmegyét meglátogathatott az apácazárdák és a pannonhalmi főapátság kivételével >— minden szerzetesrend felett bizonyos egyházhatósági jogokkal bírt. Nemzeti zsinatot hívhatott össze. Mint a Szentszék született követe, mindenkor közvetlenül érintkezhetett Rómával. Ezt a jogát akkor is tiszteletben tartották, amikor a német, majd osztrák császárság idején csak Bécsben volt pápai nuncius. Mint szentszéki követ, illetékességi területének határain belül egyenes keresztet vitethetett maga előtt. 1715 óta a Római Szent Birodalom hercege, ezért azóta hercegprímás”. Ez a cím a Római Szent Birodalom uloIsó császárának. I Ferencnek 1806 augusztus 14-én történt lemondásával sem szűnt meg. Serédi Jusztirüán is mindvégig viselte, Mind szent у József azonban már egyszerűen csak Magyarország prímásának nevezi magát. Régebben a hercegprímás Magyarország fő- és titkos kancellária (summus et secretarius cancellarius regius) volt. Helyet foglalt a királyi hétszemélyes tábla ítélőb írái, valamint a királyi helytartótanács témái közt. A pénzverés őreként a pénzverőházak főfelügyelői tisztét (supre-4