Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)

1973-04-01 / 2. szám

ISTENÉRT szállott elsősorban Karcba Magyar­­ország prímása. Ez elsődleges Kötelessége is volt, mint a legfőbb magyar papnak. A nehézségekkel szemben nem lett " reál-politikus”, bogy meg kell egyezni az istentelenséggel ’. Az őskeresztények vértanúi fanatizmusa ég benne. Küzd a vallási is­kolákért, melyekhez az Egyháznak joga van. A hitoktatásért, hogy a következő nemzedék is megis­merhesse Istent. A család tisztaságát kéri a híveitől, az édesanyai méltóság tiszteletben tartását. HAZÁÉRT is kiállt a hivatalos vezetőkkel szemben és valláskülönbség nélkül minden ma­gyarért küzdött. Ö volt az egyedüli, aki rendezni akarta a Csallóközi magyarok ügyét, amikor éjjel az ősi földjükről ezrével dobták át őket a Dunán. A mostani kor terminológiai zűrzavara érdekesen érvel. A rosszat lehet tenni, mert ráfogják, hogy ez koreszme, de ha hivatott vezető felhívja a figyel­met a veszélyekre, akkor az illető politizál, amit neki nem szabad. Az otthoniak mesterkedése az, hogy idekint is zavart csináljanak a magyarok között. A két esz­mének fontosságát próbálják egymás ellen állítani, és szembe helyezik a kérdést: lehet-e a jó magyar keresztény, vagy a jó keresztény lehet-e magyar. Bíznak abban, hogy megoszthatják ezzel a kérdés­sel a magyarságot. Prohászka püspöknek volt egy nagyon találó meglátása: Melyik vagyok előbb, katolikus, vagy magyar? Egyszerre vagyok mind­kettő. Az ember fogalmánál nem lehet ketté vá­lasztani a lelket és a testet, mert ez a halál. Akkor már nincs ember, csak holttest és lélek. Megkér­deztem Mindszenty bíboros prímásunkat, hogy mit mondjak azoknak, akik meg akarják osztani né­pünket és ő azt válaszolta: " Mondja meg nekik: nincs baloldali magyar és jobboldali magyar, csak keresztény magyar! A mostani szellemi zűr zavarban sok magyarban is meghűlt a reménység. Reménytelenül, csüggedve próbálnak beolvadni, feledni az ősi Hazát, nem törődve sorsával, nem dolgozva a jövendőjéért. így könnyebb, nincs áldozat. Ezeknek a szívében elfogy a kereszt, elfogy az ősi föld szere'ete. Ez a rövid látogatás sok ezer emberben felrázta a csüggedő lelket. Prímásunk szavában az ezer éves történek ül csendült fel. Mélyre szánt, aki termést akar, mélyen alapoz, aki magas épületet épít, О az ezeréves ma­gyar múltra építi a következő évezredünket. Köszönjük a tanítást és a példaadást! JOSEPH CARDINAL MINDSZENTY Igazán az öreg Toldi Lörincné szavai tolulnak ajkamra: Lelkemtől lelkedzett gyönyörű magzatom, Csakhogy szép orcádat még egyszer láthatom. Gyönyörű látni téged magyar ifjúság, ilyen nagynak, szépnek! Legyen hitetek és ragaszkodás­tok az erkölcsi alaphoz mindenben és mindenkorI. 1956. október Mi nem akarunk mások lenni, mint magyarok! Nem tűrjük, hogy magyarok Magyarországot ócsá rolják! Magyar ne juttassa a magyart lakat alá! A magyar ne árulkodjék a magyarra! Mi megbecsü­lünk mindenkit, akik egyek velünk magyarságunk ban. Azon leszünk, hogy a könnyező Szűzanya ne sírjon hiába felettünk! 1946. szeptember 8-án.) 2

Next

/
Thumbnails
Contents