Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1973-01-01 / 1. szám
látszott volna. A beteg hangja egyre elhalóbb lett s erőtlenül hanyatlott vissza párnájára. A körülállók szeme megtelt könnyel, nehéz sóhajok szálltak a levegőben. Több mint 900 év telt el azóta. Ezer megpróbáltatáson esett keresztül a magyar. Pusztította tatár, irtotta török, német, széttördelte Trianon, elhurcolja orosz, de a magyar élt és élni fog, a boldogságos Szűz őrködik szegény hazánk felett s minél inkább reánk nehezedik Isten keze, minél jobban érezzük szegénységünket, nyomorúságunkat, szétszórtságunkat, annál nagyobb bittel forduljunk hazánk Patrónájáboz s mondjuk: “Magyarországról, romlott Hazánkról, Ne feledkezzél meg, szegény magyarokról I SZENT IMRE SÍRJA A régiek úgy tudták, hogy a székesfehérvári templom előcsarnokának oldali mélyedésében hegyes vasszőgekkel kivert láncos öv függött, amelyet egyszerűen Konrád zarándok derékkötőjének nevezték. A hagyomány szerint 1083-ban került e helyre, amikor István királyunkat s fiát, a nemzet reménységét, Imre herceget szentté avatták. A deréköv tulajdonosa gazdag és hatalmas főur volt, névszerint Konrád, aki otthonában rémítő gonoszságokat követett el. Elmondani is szörnyűség volna, hogy milyen s mennyi bűnnel terhelte meg lelkét. De még idején fölébredt a kegyetlenségekkel táplálkozó Konrád urban a Ielkiismeret szava. Mélységes bünbánat fogta el a megtévedt embert s egész vagyonát kiosztá a szegények között, hogy megkönnyebbülést nyerhessen. Benső gyötrődése azonban nem enyhült meg. A bűntudat s az azzal járó rettegés elrabolták az álmát és egy pillanatra sem hagytak neki nyugtot. Nagy szenvedései elvitték Rómába is, ahol keserves könnyek között kérte a Szentatyát, hogy szörnyű bűneiért mérjen rá megfelelő büntetést. A töredelmes bünbánat igazi megkönnyebbülést hozott Konrád urnák és vezeklésképpen el kellett zarándokolnia a szent helyekre. Ezt aztán azzal súlyosbította, hogy hegyes szögekkel kivert láncos övét kötött a derekára s kezeiben pergamentet tartott, amelyre ráírta bűnei sorozatát. Valami benső hang ugyanis azt súgta neki, hogy bűnei bocsánatának az lesz a külső jele, amikor leszakad derekáról az öv s elhalványul a pergamenten az írás. Sok évig járta a világot Konrád a bűnbánó zarándok. Nyugatról Keletig, Jeruzsálemtől Szent Márton sírjáig. Minden helyet meglátogatott s útközben önfeláldozóan gyámolította a gyengéket, ápolta a betegeket és szavával jó útra igyekezett téríteni a tévelygőket. Lábait sebesre marták a kövek, finom kezei elkérgesedtek, testéről lerongyolódott a szörcsuha, fekete haia őszbe csavarodott s mégis, az öv csak nem szakadt le derekáról s a pergamenben nem mosódott el az írás, amely bűnei sorozatát hirdette. De azért nem lankadt vezeklő buzgalmában. Járta tovább uttalan-utjait és erős hittel bízott az Ur kegyelmében. Valahol a messze világban vándorolt, amikor tudomására esett, hogy a magyarok hazájában ünnepségek közepette sírjaikból kiemelték Szent István és Szent Imre tetemeit. E hírre nyomban megfordult és hazánkba sietett, hogy a megdicsőixltek sírjánál imáival az Ür színe elé járulhasson. Es ahogy megérkezett Székesfehérvárra, pihenés nélkül, azon fáradtan bement a templomba s térdre esett Szent Imre herceg sírja előtt. És abban a pillanatban megszakadtak szeges övének láncai nagy csörrenéssel a földre hullván és a kemény pergamenlapon láthatatlanná halványult az írás. A szörnyű lelki nyomástól megszabadult Konrád zarándok pedig a sokaság hallatára hangos szóval imádja vala az Urat és az égi kegyelem külső jelét 49
